Melegábécé I-K

Isherwood, Christopher
(1904. augusztus 26. – 1986. január 4.)
Brit, majd amerikai író. A Hitler előtti Berlin bohém és homoerotikus világában töltött esztendőit örökíti meg az Isten veled, Berlin!, melynek egy fejezetéből született a Kabaré. A már bemutatott Auden barátja, majd 49 évesen a 18 éves Don Bachardyval kezdett viszonyt. Többi melegtémájú műve, valamint nyíltan szóló önéletrajzi munkái sajnos magyarul nem olvashatók.


Ivory, James
(1928. június 7.)
Amerikai filmrendező, Forster számos művének, így a minket érdeklő Maurice-nak is képre álmodója. A hatvanas évek elejétől együtt élt és dolgozott a bombayi (ma: Mumbai) születésű Ismail Merchant producerrel, annak 2005-ös haláláig.

Jakab
(1566. június 19. – 1625. március 27.)
E néven Skócia VI., Anglia I. királya, a mozifilmeken ünnepelt Erzsébet utóda, Stuart Mária fia. Költészettel, Shakespeare és a róla elnevezett, máig használt bibliafordítás szponzorálásával is foglalkozott, de leginkább a fiatal és jóképű kegyencei kötötték le, mint A három testőrből is ismert Buckingham herceg. Műveiben ugyanakkor elítélte a szodómiát, így naiv széplélek történészeink bizonytalanok szexualitása megítélésben.

James, Henry
(1843. április 15. – 1916. február 28.)
Az első modern amerikai prózaíró, A csavar fordul egyet szerzője. Egy "rejtélyes sérülésre" hivatkozva elkerülte a házasságot és a nemi életet. Szoros barátság, erotikus levelezés fűzte viszont több művészhez: az orosz költő Paul Joukowskyhoz és a szobrász Hendrik Andersenhez. A kritikusok ízlésük szerint vizsgálják regényeiben a szexualitás elfojtásának vagy meleg identitásának megjelenését. Hősnői kilépnek a társadalom által elfogadott szerepekből, fiútulajdonságaik vannak (Daisy Miller), és szoros nőbarátságokat kötnek (Egy hölgy arcképe), az elbeszélő elveszíti nemét (Maisie tudja), a virágokat kedvelő, Wilde peréről beszélgető agglegényeket pedig titokzatos alakok zsarolják meg.

Jarman, Derek
(1942. január 31. – 1994. február 19.)
Angol filmrendező és festő, a Caravaggio alkotója. De nemcsak ez, hanem a Sebastiane, A vihar, valamint a nálunk még meg nem jelent II. Eduárd is bővelkedik a homoerotikus jelenetekben. A nyíltan meleg, HIV-fertőzött Jarman a vírussal való együttélés egyik emblémája lett, s több önéletrajzi írását is kiadta.

John, Sir Elton
(1947. március 25.)
Negyedmilliárd eladott albummal rendelkező angol popzenész, az Oroszlánkirály zeneszerzője. Már 76-ban bejelentette egy interjúban, hogy biszexuális. Házasságot kötött, elvált, majd visszavonta korábbi bejelentését azzal, hogy meleg. A nyolcvanas évek derekán ismerte meg a tini Ryan White-ot, aki vérátömlesztéssel fertőződött meg HIV-vírussal. Elton az AIDS elleni harc egyik vezéralakja lett, ezért a Brit Birodalom lovagjává is ütötték. A 90-ben elhunyt Ryan emlékének dedikálta az eredetileg Marilyn Monroe-ról szóló Candle in the Windet, mely később Diana temetésével kapcsolódott össze. A kilencvenes években derült fény kapcsolatára a kanadai filmes David Furnishsel. 2005. december 21-én, az első napon, amint ez Angliában lehetséges volt, bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek a windsori városházán – abban a teremben, ahol Károly herceg is házasságot kötött ugyanazon évben.

Kavafisz, Konsztantinosz
(1863. április 29. – 1933. április 29.)
Alexandriai görög költő. Jó hivatalnokként semmi sem történt vele életében, leszámítva, hogy férfiakkal kefélt. Ha éppen nem feledhetetlenül jó verseket írt kétezer esztendeje halott görögökről és rómaiakról, ezen élményeit is versbe szedte. Megéri ezeket elolvasni a fiatal férfitestektől hemzsegő Alexandria örök kötetből.

Jolie, Angelina
(1975. június 4.)
Amerikai filmszínésznő, Lara Croft és Mrs. Smith. Valójában Angelina Jolie Voight: John Voight lánya. Második férjét nyűvi, Brad Pittet, gyerekük is született a két örökbefogadott mellé. De a színésznő biszexuálisnak tartja magát, s kiemeli, hogy Jenny Shimizu nem csupán a 96-os Kis tüzek filmben volt partnernője.

Joplin, Janis
(1943. január 19. – 1970. október 4.)
A hatvanas évek legnagyobb amerikai énekesnője. Sohasem nevezte magát leszbikusnak vagy biszexuálisnak, ám több nővel folytatott viszonyáról is tudunk. Egyikük, Peggy Caserta könyvet is írt együttélésükről. Janis sosem házasodott meg.

Kahlo, Frida
(1907. július 6. – 1954. július 13.)
Mexikói festőművésznő. Ifjúkori villamosbalesete következtében végig szenvedett a fájdalomtól: harminc év alatt harminckétszer operálták meg. Halála is valószínűleg öngyilkosság következménye. Férje a szintén festő és nőcsábász Diego Rivera, legnevesebb szeretője Leo Trockij. De a férfiak mellett több nővel is viszonyt kezdett. Leszbikus kalandjainál fontosabb queer identitása (ezt le kellett írnom, csak hogy lapunk trendi legyen), a női normák elvetése, gyakori átöltözése férfiruhába. Nálunk leginkább a Salma Hayekkel készült Frida film tette ismertté.

Kerouac, Jack
(1922. március 12. – 1969. október 20.)
Amerikai beatíró, az Úton szerzője. Két felesége rövid ideig tartott ki, tartósabb volt a beatirodalom nagyjaival való barátsága, akik közül Allen Ginsberggel, William Burroughs-zal le is feküdt, de viszonya volt Gore Vidallal is.

Keynes, John Maynard
(1883. június 5. – 1943. április 21.)
Brit közgazdász, a modern makroökonómia atyja. A gazdaságba beavatkozó államról szóló tanaival sikerült Roosevelt elnöknek kilábalnia a nagy gazdasági világválságból. De még egy területen jelentős munkássága: szerencsénkre – és az alább tárgyalt jó barát, Kinsey szerencséjére – gondos statisztikákat vezetett szexuális életéről. A férfiakról, a pár színesítő nőről, maszturbálásokról és spontán magömlésekről. Mint indiai kormányhivatalnok ismerkedett meg Duncan Granttel, Lytton Strachey exbarátjával. A sokéves viszonyt sírig tartó barátság követte. Majd feleségül vett egy orosz balett-táncosnőt, s élete második felét heteróként élte le. Senki sem tökéletes...

Kinsey, Alfred
(1894. június 23. – 1956. augusztus 26.)
Amerikai zoológus és a XX. század legfontosabb szexológusa. Négygyermekes családapa, egyben férfiakkal is lefekvő mazochista. Felesége mellett beleszeretett diákjába, Ralph Vorisba, majd később Clyde Martinbe, neje szeretőjébe. Állítólag nejét és diákjait gruppenbe is bevitte. Azt pedig máig vitatják, hogy a padláson forgatott filmjei a tudományos dokumentumfilm vagy a pornográfia tárgykörébe tartoznak. Mindez talán már megmagyarázza, miért fordult érdeklődése a szexológia felé. Diákjai szexuális életének kikérdezése után egész Amerika következett, – akkoriban – meglepő végeredménnyel. A heteroszexuális esetek harmadában homoerotikát tapasztalt, s rájött, nem lehet a homo- és a heteroszexualitást egymást kizáróan fölfogni. Ha valakit mindez jobban érdekel, nézze meg a róla készült filmet Liam Neesonnal.

Kleist, Heinrich von
(1777. október 18. – 1811. november 21.)
Német író, drámáit máig játsszák, prózájából a Kohlhaas Mihály Sütő Andrást is megihlette. Tizenévesen a franciák ellen küzdő katonaként kezdte, valószínűleg ekkor születtek élete végéig tartó kapcsolatai Ernst von Pfuellel és Rühle von Liliensternnel. Két lánnyal is próbálkozott: az egyikkel eljegyzést kötöttek, majd elváltak, a másikkal paktumot írtak, s közösen követtek el öngyilkosságot. Klasszicista íróhoz képest műveinek erős szexualitása, így például az O. márkiné nemi erőszaka és vérfertőzése, lefordítatlan színpadi műveinek amazonjai, kannibalizmusa említhető.

Kuzmin, Mihail Alekszejevics
(1875. október 5. – 1936. március 3.)
Orosz író a századelőről. Drámái, versei, esszéi mind-mind a melegségről szólnak. Nem is nagyon fordították le ezeket magyarra. Két költővel, Vszevolod Knyazevvel és Jurij Jurkunnal élt együtt.

P. G.

Pozitív sportolók

Greg Louganist a világ egyik leglátványosabb műugrójaként tartják számon. Kisgyerekkora óta edzett a dicsőségért. 1976-ban, tizenhat évesen érmet szerzett a montreali olimpián.

1984-ben nemzeti hőssé vált, miután aranyérmet nyert mind a deszka, mind a toronyugrásban – ilyen eredményt az elmúlt ötven évben senki sem ért el.

Amikor a szöuli olimpiára készült, már nemcsak szexuális irányultságát rejtegette. A verseny előtt néhány hónappal HIV-tesztje pozitív lett, és azt fontolgatta, hogy visszalép az olimpiáról. Az orvosok azonban meggyőzték, hogy a saját vagy versenytársai egészségére ez nem jelentene kockázatot. Az ugródeszkán váratlan dolog történt: feje a deszkának ütközött és berepedt. Azonnal orvost kellett hívni hozzá.

Tudván, hogy HIV-pozitív, Louganis kötelességének érezte, hogy ezt elmondja orvosainak, de a nyilvánosság csak évek múlva szerzett róla tudomást, a Breaking the Surface című könyvéből, ahol beszél az ugrás után érzett zavaráról és félelmeiről. Louganis továbbra is szerzett aranyérmeket, balesete után azonban a figyelem középpontjába került a HIV/AIDS a sportarénában.

1991-ben a nyilvánosság számára is kiderült, hogy a HIV/AIDS nem csak a melegek betegsége: ekkor jelentette be "Magic" Earvin Johnson, az NBA játékosa, hogy HIV-pozitív. Magic, a világ egyik első számú kosárlabda-játékosa ezután befolyásos képviselője lett a HIV-pozitívok közösségének. Az NBA azonban nem volt erre felkészülve. Noha többen ellenezték, 1992-ben végül beválasztották Johnsont az USA Olimpiai Álomcsapatába.

Steffi Graf és a spanyol kosárlabdacsapat támogatta a sportóriás részvételét, és hangoztatták: a HIV-fertőzés miatt nem lehet sportolókat büntetni vagy diszkriminálni. Ennek ellenére persze új szabályokat vezettek be a többi sportoló "védelmére".

Idén egy kampányban megemlékeztek a "Magic Johnson-szabály"-ról, amelynek értelmében ha egy játékos bőrére vagy ruhájára vér kerül, a versenyt azonnal leállítják, a játékos pedig nem folytathatja a meccset.

A kampány vezetője szerint ezt a ma már idejétmúlt szabályt kifejezetten homofób módon alkalmazták. Dr. Randy Eichner Ragályos fertőzések a versenysportokban című cikkében leírja, mindössze négy olyan esetet dokumentáltak a világon, mely során valaki azáltal vált HIV-pozitívvá, hogy nagy mennyiségű HIV-fertőzött vér ömlött a szemébe, szájába vagy felrepedt bőrére.

Még a legagresszívabb sportokban is nagyon kicsi az esélye annak, hogy ilyesmi történjék, így a sporttevékenység során bekövetkező HIV-vírusátvitel kockázata szinte a nullával egyenlő. Ennek ellenére ma is sok diszkrimináció éri a HIV-pozitív sportolókat.

Az 1995-ös bokszvilágbajnokot, Tommy Morrison-t a "nagy fehér reménység"-ként tartották számon, miután elnyerte a nehézsúlyú világbajnoki címet. Egy kötelező drogteszt során azonban értesítették Morrisont, hogy HIV-po-zitív, ezt követően pedig eltiltották a sporttól. Évekkel később megállapították, hogy a teszt eredménye vitatható volt, mire újra engedélyt kapott a versenyzéshez.

Rudy Galindo 1996-ban nyerte meg az Egyesült Államok műkorcsolyaversenyét, majd világbajnoki bronzérmet szerzett. Még ugyanebben az évben HIV-vírust diagnosztizáltak nála, mire úgy döntött, visszavonul a versenyekről. Fertőzése azonban nem akadályozta meg abban, hogy folytassa a sportot. Galindo azóta is kiemelkedő aktivistája a meleg és HIV-közösségeknek, és ma is ámulatba ejti közönségét turnéin.

Matthew Cusick tornászt 2004-ben elbocsátották a Cirque du Soleil nevű cirkuszból, miután a társulat megtudta, hogy HIV-pozitív. "Egészségügyi kockázat"-nak ítélték. Matthew ezután bírósághoz fordult, és rekordnagyságú összeget, 600 000 dollár kártérítést kapott. A társulat azóta diszkriminációellenes tréningeket tart alkalmazottainak világszerte.

Ma már tudjuk, hogy a HIV-fertőzést nem lehet megkapni izzadság vagy átlagos mennyiségű nyál útján. Egyedül vér útján fertőződhetnek meg a sportolók is. Nincs olyan dokumentált eset, amely során vírusátvitel történt volna sportolóról sportolóra, még a legvéresebb sportoknál sem.

v

Pénzt hoz a lencse

Szilveszterkor az ember másnapos gyomorral tompa fejfájással kóvályog a lakásban, és élni sincs kedve, nemhogy főzni. De azért ne felejtsük el, hogy az év eleji táplálkozással nemcsak meggyötört beleinknek adhatunk gyógyírt, de – ha hinni lehet a hagyományoknak – a következő évi szerencsénket is megalapozhatjuk. Szilveszterkor lencse kell, ettől dől a lé, s ha mégsem, akkor legalább kajáltunk egy jót.

Barnarizses lencseleves spenóttal

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 szál sárgarépa, fél maréknyi barnarizs, 2 szál kakukkfű, 2 evőkanál olívaolaj, 2 db babérlevél, 1 marék lencse, 10 dkg spenótlevél (apró levelű), só, darált bors.

Forrósítsuk fel az olívaolajat egy fazékban, adjuk hozzá a finomra összevágott vöröshagymát és az összezúzott fokhagymát, majd közepes lángon pároljuk pár percig. Tegyük hozzá a feldarabolt sárgarépát, barnarizst, babérlevelet, és az összekötözött kakukkfűágat. Pár perc párolás után szójuk bele a megmosott lencsét, majd öntsünk hozzá 2.5 liter vizet. Ízesítsük sóval, kevéske darált borssal és lassú lángon főzzük körülbelül 25 percig.

Ha a rizs és a lencse is megpuhult keverjük bele a megmosott spenótlevelet is, majd egy perc elteltével már tálalhatjuk is nagy leveses tányérokba.

Hagymás-túrós lepény

Hozzávalók:
Fél adag kelt tészta, 40 dkg juhtúró, 1 pohár tejföl, 15 dkg parasztsonka, 2 db vöröshagyma.

Kelt tésztához:
2.5 pohár búzaliszt, 1 pohár teljes kiőrlésű liszt, fél csomag friss élesztő, 3 evőkanál cukor, 3 evőkanál vaj, 2 dl tej, 2 db tojás sárgája, 1 csipetnyi só.

Morzsoljuk el az élesztőt egy pohárban, adjunk hozzá fél pohár langyos tejet, majd keverjük el benne a cukrot is. Várjunk vele pár percet, még az élesztő életre kel.

Szórjuk keverőtálba a liszteket és egy csipetnyi sóval ízesítsük. Öntsük rá a felfuttatott élesztőt, majd dagasztógéppel kezdjük el dagasztani, kis adagokban adjuk hozzá a langyos tejet, majd a tojások sárgáját, és végül a szobahőmérsékletű vajat. Addig kell dagasztani, még a tészta az edény falától elválik. Tegyük langyos helyre, takarjuk le konyharuhával, és kelesszük kétszeresére.

A megkelt tésztát borítsuk egy liszttel megszórt deszkára, gyúrjuk át jól, majd vágjuk kétfelé (a felesleges darabot betehetjük a fagyasztó szekrénybe). Nyújtsuk ki egy centi vastagságú kerek formára, majd béleljünk ki vele egy vajjal kikent és liszttel megszórt kerek tortaformát.

Tegyük a juhtúrót egy tálkába és elektromos keverővel addig keverjük, míg könnyű habos lesz. Tegyük a kelt tészta tetejére a juhtúrót, simítsuk el egyenletesre, kenjük rá a tejfölt, majd szórjuk meg vékony csíkokra szeletelt parasztsonkával. Tetejére szórjuk a felszeletelt vöröshagymát.

Előmelegített sütőben 160 fokon süssük 30-35 percig.

Ötletes vendégváró étel, pár levél friss és ropogós salátával tálalva vacsorának is megteszi.

Kaldeneker György

Még több recept: www.kaldeneker.hu

Röpke pillantás Párizsra

Ha az embernek csak öt-hat napja van a fény városára, azt nem feltétlen a melegvilágba merítkezve tölti – de természetesen erre is sort kell keríteni. A francia főváros lakosságának a harmadát feketék, tizedét pedig ázsiaiak teszik ki (remek volt látni már a kisgyerekek közt is a békés sokféleséget), ami a markáns arcú s többnyire szemrevaló franciák mellett jóval színesebb összképet ad. Kéz a kézben járó meleg párokkal nem találkoztam: mint hallottam, ilyen téren például Barcelona is megelőzi őket.

A november végi idő váratlanul enyhének bizonyult, akárcsak idehaza a kora ősz, így bejárhattam a nevezetességeket, a káprázatos templomokat, lenyűgöző múzeumokat, nyüzsgő sugárutakat, a pesti VI. kerületet idéző kis utcákat, az idehaza ritkább passzázsokat s nem utolsósorban a Marais zsidó- és melegnegyedet. Ez a belváros keleti részén terül el; központi utcája a Sainte-Croix-de-la-Bretonnerie, amelynek számtalan boltján, vendéglátóhelyén jelzi kis szivárvány, hogy szívesen látott vendégek vagyunk. Itt található a melegkönyvesboltok egyike, a Les Mots ŕ la Bouche, amely két szintjén igyekszik kielégíteni mindennemű olvasási és nézegetési igényt, de a hasonló Blue Book Paris is alig tíz perc séta innen a Quincampoix utcában.

Mivel a dohányzási tilalom a bárokban csak a jövő évre várható, inkább a szaunák közül választottam egy olyat, amely nem lepukkant, de nem is a hűvös sznobizmus színtere, ár terén is tűrhető (ifjúsági kedvezménnyel tíz euró), valamint elég népszerű – a Key Westet (egy friss internetes kommentár szerint minden embertípus felbukkan benne), noha ezen épp nem virított a francia meleglap, a Tętu ajánlópecsétje.

Ez egy négyszintes intézmény: az öltözők szintjén van a társalgó és a jacuzzi, lejjebb kétféle szauna, konditerem és egy közös meg egy egyéni zuhanyzó (az utóbbiak közt ablakok, amelyek párkányára pakolni lehet, de a kapcsolatteremtést is lehetővé teszik), följebb pedig cirkálóhelyek, kabinok és videó. Én egy filipínóval ismerkedtem meg a társalgóban, akit – mint mesélte – egy ízben a legszebb ázsiaianak is megválasztottak a Long Yang Club Paris (az ázsiaiak és az őket szeretők klubja) partiján. El is hívott a következő alkalomra, de sajnos egybeesett más programokkal, és nem is voltam biztos benne, nekem való-e ez szépségversenyes, táncos estély.

Bár sokan azt tartják izgalmasabbnak, ha van minek lekerülnie az emberről, megnéztem egy olyan helyet is, amit a másik tábor preferál – ahol az ádámkosztüm a kötelező viselet. A két ilyen hely közül a L’Impact a régebbi, amely az egyik legnagyobb sugárút, a Sébastopol kis mellékutcájában rejtőzik – de jól láthatóan hirdeti a melegmagazin pecsétjét. A belépés harminc alatt csak hét euróba kerül, máskülönben tizenkettő. Ezután egy karra erősíthető bilétát kapunk (ami alapján később fizetni lehet), egy fehér műanyag zsákot és egy italjegyet, s rögtön meg lehet szabadulni a ruháktól a kihelyezett padokon. Ez a helyzet, ahol kinek-kinek előtűnik a teste saját harmóniája (amit a fürdőruha, törölköző néha kiemel, de többnyire inkább megtör), a közvetlenség és meghittség addig ismeretlen benyomását nyújtja, különleges atmoszférát teremt. A színes hangulatvilágítás lehetővé teszi, hogy megválaszd, kivel és milyen formában kívánsz kapcsolatba lépni. (Ezt a műfajt talán a szégyenlősség, talán a tudatos szervezés hiánya miatt mindeddig nem sikerült valóra váltani nálunk, de ami késik, nem múlik...)

Az italjegyet a cipőbe lehet tenni, a többi holmival megtöltött zacskót pedig a mosolygós, egy szál alsót viselő pultossrácok valamelyikének nyújthatjuk át, aki felírja hozzá egy gépbe a kulcsod számát, valamint a monogramodat. Aki fogyasztani, beszélgetni vagy dohányozni szeretne, az itt a felső szinten teheti meg, amint a mosdó is itt található. Lépcsőn lehet eljutni a lenti, füstmentes és kellemesen felfűtött labirintushoz, amelyből puszta álcahálóval elválasztott kis kabinok ágaznak ki, valamint egy jókora ágy és egy sling várja az érdeklődőket. Akik engednek az érzékiség vonzásának, könynyen megtalálhatják a biztonságot nyújtó kellékeket. A színes bőrűek itt kisebb arányban képviseltették magukat, máskülönben erősek és vékony alkatúak, magasak és alacsonyak, tettrekészek és óvatosabbak, idősebbek és fiatalok, magabiztosak és szemérmesek egyaránt akadtak a bő félszázas társaságban.

Mindez csupán egy aprócska merítés volt a világ egyik legnépszerűbb turistacélpontjának melegéletéből, s a többit már a kedves olvasónak kell kiválasztania, felfedeznie az egyes fajtákból is legalább tucatnyira rúgó kínálatból. Az előzetes tájékozódáshoz nekem a www.paris-gay.com és a felhasználói visszajelzésekkel ellátott www.nighttours.com/paris/gayguide/ nyújtott leginkább segítséget.

F. S.

Szokatlanul nagy csend

AIDS-világnap, 2007. december 1.

Valamiért szokatlan nagy csend jellemezte a napot; ezt én se értem igazán. A sajtónak is kuss volt, két újságban volt cikk mindössze, a tévékben meg semmi.

Bezzeg külföldön... A tv-csatornán egész nap kinn az AIDS-ellenes összefogást jelképező vörös szalag, a szépségkirálynő-jelöltek pedig nemcsak világbékét akartak, hanem egy-egy üzenetet küldött mind, hogy AIDS van, HIV van, küzdjünk ellene!

November 30-án óriási csendben megtartotta a minisztérium a hivatalos AIDS-világnapi rendezvényét, a József Attila Műv. Házban, a XIII. kerületben.

Ott volt négyszáz kivezényelt iskolás, civil egyesület egy sem.

Nem hívták őket – a PLUSZ Egyesület kivételével –, pedig több civil szerveződés is foglakozik HIV/AIDS-prevencióval.

Az ünnepi beszédekben bombasztikus állítások hangzottak el: pl. megtudtuk (?), hogy a legtöbb fertőzött húsz év alatti (nem igaz!), és a legtöbb fertőzött heteró (nem igaz!).

(Mindezt legegyszerűbben úgy csekkolhatja le bárki, ha megnézi a Johan Béla Epidemiológiai Központ honlapját – http://www.oek.hu/oek.web –, ott is az EPIMFO-t.)

Azon civilszervezetek, amelyek HIV/AIDS-prevencióval foglakoznak, a Nyugati téren szerettek volna december 1-jén egy szűréssel egybekötött AIDS-világnapi rendezvényt tartani. Nem utasították el a kérvényünket a Fővárosi Polgármesteri Hivatalnál, csak azt kaptuk válaszként, hogy a december 1-jére szóló kérelmünket december 16-án tudják csak megtárgyalni.

No comment.

Nem tudom, hogy ki volt szalonképtelenebb a kérelmezők közül: a Háttér Társaság a Melegekért, a Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezete vagy az AATSZ... Nem kellettünk.

Most valamiért a csend kellett. Miért?

Még egy érdekességet figyeltem meg: már megint eltűntek a buzik a HIV-fertőzöttek közül: csak heterók és külföldiek a fertőzöttek nálunk... állítólag.

A nagy titokban megtartott minisztériumi rendezvényen (mint korábban már megjegyeztük) az hangzott el, hogy az idei fertőzöttek húsz év alattiak, heterók, és ne dugj ukránnal meg afrikaival. Igaz, hogy nagykamaszokhoz szóltak, gondolom, ijesztgetni akarták őket. Nem értem, mire jó ez. A HIV-fertőzöttek 74%-a homo- vagy biszexuális nálunk. Nem lenne hatékonyabb a dezinformáció helyett célzott, támogatott megelőzés? Vagy ott egye meg a fene mind???

Másik érdekesség, hogy a hipochonderek szétszedik a segélytelefont ilyentájt – most egy se hívott. Érthető: elfelejtették befosatni őket.

Volt azért jó is. Igaz, szűk körben, keveseknek.

A Pozitívan Gondolkodók Baráti Körében maroknyi csapat, zömmel HIV-pozitívok részvételével jó hangulatban beszélgettünk. Nagyon fontos dolgokról: hogyan kössünk békét magunkkal, hogy keressünk társat, mik a céljaink. Ez nem kimondottam világnapi rendezvény volt: véletlen esett egybe a hónap első szombatja vele. Sajnáltam, hogy le kellett lépnem fél 7-kor: a szokásos esti hatos zárás helyett csak kilenc tájt széledt szét a társaság.

A Pocok klub a meghívásommal és kiállításszervezéssel emlékezett meg az AIDS-világnapról. Sajnáltam, hogy láttam jó pár üres széket: töprenghettem, hogy vajon engem találhattak előre ennyire unalmasnak, vagy a téma keltette a szokásos bezárkózó riadalmat a távolmaradókban. Egy héttel azelőtt a Flamingó kör Sebestyén doktort hívta vendégül ugyanebben a témában – sajnálom azokat, akik kihagyták azt a tartalmas estét.

Nem tudom, végiggondolta-e már valaki, mit is jelent a két, elsősorban melegek anonim szűrésére fenntartott szűrőhely. Sebestyén doktor hosszú évek óta minden szerda estéjét a HIV-szűrésre szánja társadalmi munkaként, s a leleteket csütörtökönként beviszi a László-kórházba Újhelyi doktornőnek... A dr. Feleki Attila és dr. Balogh Attila vezette Karolina úti AATSZ heti négy napon át nyitva, ősidők óta... Köszönet nekik, az AIDS-világnap kapcsán különösen!

Attila, HIV-vonal

Partizán

A múlt hónapban Lengyelországban megrendezett Toleranciafesztivál egyik vendége egy Magyarországon élő lengyel fiú volt, akinek a weblapján közzétett írásait tízezrek olvassák odahaza. Egy volt miniszterrel és a téma elismert szakembereivel ültették egy asztalhoz, hogy ossza meg velük véleményét a melegségről, a melegség felvállalásáról; egyáltalán beszéljen különleges, de legalábbis nem szokványos életszemléletéről. Árkádius internetes naplóját hamarosan magyarul is olvashatjuk, addig is ismerkedjünk meg kicsit vele.

– Amikor a Fehér Házban nyilvános meghallgatást tartott Lévai Katalin a melegdiszkriminációról, te voltál az egyetlen, aki a nyilvánosságot is vállalva azt mondtad: neked tanárként pozitív tapasztalataid vannak arról, hogy nyíltan melegként éled az életed, nem titkolódzol, a tanítványaid előtt beszélsz a barátodról.

– Ha az ember magántanárt keres az újsághirdetésekben, akkor a diplomáról, a tapasztalatról érdeklődik, és senkinek nem jut eszébe, hogy a szexuális beállítottságról kérdezősködjön.

– És ha már látott a tévében mint buzit, és amikor viszi beíratni a gyerekét, akkor veled találja szembe magát?

– De hát történt ilyen. Mondtam a tanítványomnak, hogy a pasim Pálfi Balázs. Erre ő: ismerem a rádióból a hangját. Balázsnak köszönhetően nekem előny melegnek lenni, mert őt ismerik, és tudják, hogy mit csinált az életében, hogy a perifériára sodródott emberekkel foglalkozott, hogy sokuknak segített, nemrégen kapott díjat a drogműsoráért. Ezt mindig hangsúlyozom a tanítványaim előtt, hogy tudják: olyan tanár tanítja őket, akinek a pasija ért a drogokhoz. Hátha szüksége van az osztályában vagy a családban valakinek a segítségre.

– Azon a bizonyos meghallgatáson mindenki a hátrányokat próbálta hangsúlyozni, te viszont arról beszéltél, hogy jó homoszexuálisnak lenni.

– Sokkolt, hogy annyi negatív hozzáállás van körülöttem. Valaki megkérte, hogy a kamerák menjenek ki, mert itt olyan emberek vannak, akik elveszítik a munkájukat, ha kiderül, hogy melegek. Tiltakoznom kellett. Lehet, hogy hátrányt jelent néhány esetben, de a többi esetben nem. És vannak helyzetek, amikor kifejezetten előnyt jelent. Ha már beszélünk a hátrányokról, akkor tisztázni kell, hogy néha hátrány.

– A melegfelvonuláson például megdobálták a melegeket. Egy csomó ember gyűlölködve megtámadta a menetet.

– Én ezt megszoktam. Pedagógus vagyok, és a legnagyobb huligánokkal foglalkoztam. Nem kell ezzel törődni, ez a rendőrség dolga.

– Mondjál olyan esetet, amikor előny melegnek lenni.

– Amikor a tanítványaimnak bemutatkozom, elmesélem, hogy ki vagyok, milyen a családom, fotókat mutatok, és mutatom Balázs fényképét is. Hosszú percekig mesélek Balázsról, magamról úgy, hogy nem említem a melegséget. Az emberek csodálkoznak, hogy eközben nem derül ki semmi kellemetlen, semmi intim dolog. Nem hozok senkit zavarba azzal, hogy bemutatom az élettársamat. Társadalmi tevékenységről beszélek, a szakmámról, az ő szakmájáról. Amikor azt mondom, hogy ő a pasim, akkor nincs olyan tanítványom, aki elfelejtené. Emlékezni fog, hogy kell franciául bemutatkozni.

– Az biztos, hogy emlékezni fog, a kérdés csak az, hogy jó emlékek lesznek-e, vagy kellemetlenek.

– Jók. Én ezt látom. Látom a mosolyán, a reakcióin.

– Miért becéz a barátod partizánnak?

– Háát... Úgy hiszi, hogy én küzdök. Írtam egy weboldalt, és folyamatosan követem a Gazeta Wyborcza legnagyobb lengyelországi napilapnak az internetes fórumát. Ahol csak szó esik a tanításról vagy a melegségről, hozzászólok, és odateszem a linkemet. Sokan megnézik az oldalamat, és később látom, hogy idézik az érveimet, és hivatkoznak rá. Nincs benne semmi negatívum, kizárólag pozitívumok. Kizárólag az, hogy milyen boldogságot jelent melegnek lenni. Bármit is idéznek onnan, azt csak a melegek javára tehetik. Ezt a szöveget nem lehet kicsavarni és homofób tálalásban visszaadni.

– Tudod mérni, hogy hányan látogatják az oldaladat?

– Fél év alatt tízezer ember.

– Ez rengeteg.

– Lengyelországhoz képest kevés, de önmagában a melegség témájához képest óriási.

– Tulajdonképpen a melegek kezébe adsz egy érvrendszert, amivel vitatkozni tudnak a homofób kijelentésekkel?

– Igen, sőt tanácsokat adok, hogyan lehet beszélgetést, nyilvános fórumot vezetni. Például nem szabad azt mondani, hogy melegnek lenni hátrányt jelent. Nem szabad panaszkodni, mint egy megvert kutya.

– Ha ilyen szépre festjük a helyzetünket, akkor az ellenoldal hivatkozhat arra, hogy minek ezeknek újabb jogokat adni, már így is annyira jól érzik magukat.

– Ők úgyis ugyanazt mondják, bármit is csinálunk. Ha viszont átlagember vagy, aki se nem szereti, se nem utálja a melegeket, és látod az újságokban, hogy hány meleget vertek meg, és hányat ért hátrányos megkülönböztetés, akkor ebből legfeljebb arra a következtetésre jutsz, hogy a buzikat mindenki gyűlöli és megveti, ennek biztos van valami oka. Ettől biztos, hogy nem lesz semmilyen előrevivő, támogató hozzáállásod.

– Ez a "harcmodor" Lengyelországban alakult ki benned?

– Nekem segített, hogy Lengyelország a tabuk országa. Nem szabad beszélni a szexualitásról az iskolákban, sőt ha valamelyik diák már teherbe esett, akkor sem szabad szóba hozni a védekezést vagy az óvszert. Voltak persze melegújságok, de nem volt azokban a kilencvenes években semmiféle mozgalmi, politikai téma vagy vita a jogokról, legfeljebb arról, hogy börtönbe zárják-e a homoszexuálisokat, vagy ne. Megtanultam úgy beszélni a melegségről, hogy közben ne kerüljön szó a szexualitásról, és mindig a legvidámabb oldalt mutassam. A szélsőséges megvetés paradox módon azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok. Elutasítják a melegeket, de az már nem számít, hogy mit csinálnak. Én pokolba kerülök azért, mert meleg vagyok, úgyhogy bármit tehetek. Vihetek haza minden héten más pasit, az senkit nem zavar, mert megvetik magát a létezésemet.

– Hazavitted bemutatni a barátodat. Őt elfogadták a nagyszüleid?

– Utálom az elfogadni szót. Szó sincs arról, hogy elfogadják vagy nem fogadják el. Sohasem kerültem az életemben olyan helyzetbe, hogy valaki válogathat: elutasít vagy elfogad. Az elfogadás sose került szóba. Sem a családban, sem az ismerőseim között. Tudomásul vették.

– A szerelem hozott Magyarországra, vagy valami más ok miatt választottad ezt az országot második hazádnak?

– Amikor kicsi voltam, az apám két-három évig Magyarországon élt. Mesélték nekem, hogy ott van Magyarországon valaki, aki szeret, akit lehet látogatni, aki majd visszajön. Ez négyéves koromra már belevésődött az agyamba. Ha meghallottam a "Magyarország" szót, azt éreztem, hogy az maga a paradicsom. Nekem oda kell mennem, magyarul kell tanulnom, és ott fogok élni. Kamaszként kezdtem magyarul tanulni azzal az ötlettel, hogy kivándorlok Magyarországra, mert ez nekem belső kényszer.

– Végül, amikor megvalósult az álmod, és idejöttél, nem ért csalódás?

– Ellenkezőleg. Már hat éve itt élek, és ennek a tudata önmagában örömmel tölt el. Itt vagyok Magyarországon! Innen írok leveleket, és az, hogy az e-mail címem végén az áll: ".hu", az maga a boldogság.

– Ehhez hozzájárul az is, hogy nálunk a törvények és a közvélemény is talán megengedőbbek a melegekkel kapcsolatban? Sőt most a regisztrált párkapcsolat is küszöbön áll?

– Ez annyira nagy mértékben számít, hogyha nem került volna szóba a partnerkapcsolat, akkor kihasználtam volna az összes lehetőséget, hogy kivándoroljak Spanyolországba, csak hogy lehessen előbb-utóbb házasodni.

– Ennyire fontos neked a házasság?

– Igen. Ha Balázsommal hazamegyek, mit mondhatok az ismerőseimnek?! Nincs papír?! A társadalom nem ismeri el a kapcsolatunkat?! Megalázó helyzet.

– És ha úgy mentek haza, hogy papír van róla? Akkor más lesz az emberek véleménye?

– Nem lesz más, de nekem, az én tudatomnak számít. Tudni fogom, hogy a törvényhozás tudomásul veszi a valóságos helyzetet. Most is házasságban élek egy férfival, csakhogy a törvényhozó nem akarja elismerni. Inkább hülyét csinál magából, becsukja a szemét, és úgy tesz, mintha mi nem léteznénk.

– Miről szólt az a kisebbségi fesztivál, amelynek te voltál az egyik vendége?

– Ezt a fesztivált másodjára szervezték, és gyakorlatilag csak a melegség volt a témája. Gondolom, hogy ha ezt a címben is jelzik, nem kaphattak volna szponzorokat. Ez egy filmfesztivál, ahol hatvan vagy hetven filmet vetítettek, és mindegyik a homoszexualitással foglalkozott. És volt néhány kerekasztal-beszélgetés is, ahová Budapestről engem hívtak meg mint a weboldalam szerkesztőjét. Részt vett ezen a vitán egy volt oktatási miniszter és egy tanárokat továbbképző intézmény vezetője. Voltak német előadók is, akik arról beszéltek, hogy náluk már harminc éve létezik a meleg tanárok szakszervezete. Úgy hallgattuk őket, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Ők annyira jó helyzetben vannak, hogy tanácsot sem tudtak adni a lengyel aktivistáknak, hiszen még meg sem születtek, amikor Németországban már elkezdték a melegek jogait megvalósítani.

– Van valami terved arra vonatkozóan, hogy magyarul is hozzáférhető legyen az oldalad?

– Már nekiláttam a fordításnak, de nem könnyű munka, mert nem beszélem elég jól a magyar nyelvet. A másik probléma, hogy ha simán lefordítanám, akkor egy csomó zárójeles magyarázatot kéne hozzáfűznöm. Bizonyos szavakat másképpen értelmeznek Lengyelországban, mint itt. Minden egyes, az emberi jogokra vonatkozó fogalom után, mint például a "liberális", a "szabadság", a "demokrácia", nagy zárójel lenne, hogyan kell ezeket értelmezni. Lengyelországban a gyerekeknek nincsenek jogai. Én nem hívhatom ki a hatóságot, ha egy szülő veri a gyerekét. Ez nem bűncselekmény, sőt engem hurcolnának meg, mert beleavatkoztam a család ügyeibe. A magyarok nem értik, hogy semmi olyan nem történhet a lengyel törvényhozásban, amire a katolikus egyház rá nem bólint. A katolikus egyház tanítását tartalmazza az oktatási törvény és a televízióról szóló törvény. A vallástan gyakorlatilag kötelező az iskolákban. A magyar változatban a gyereknevelésről szóló részeket kihagyom, inkább arra helyezem a hangsúlyt, ami a melegségről szól.

Több kérdőív található az oldalamon, amelyekkel gondolkodásra akarom késztetni az embereket. Olyan helyzetekről van szó, amelyekben én találtam magam. Például csak most derül ki, hogy a gyereked egy meleg tanárhoz jár, akinek a munkájával egyébként elégedett vagy. Hogy reagálsz? Én tudom, hogy ilyen esetekben az a reakció, hogy nincs reakció. A szülő csinálna bolondot magából, ha erre a hírre mondjuk máshová íratná a fiát. Ezek valódi helyzetek, de az emberek nagy része nem tudja elképzelni. Az oldalamon hasznos tanácsok is vannak. Többek között: ne hangsúlyozd, hogy azért rúgtak ki a munkahelyedről, mert meleg vagy. Ez nem igaz! Azért rúgtak ki, mert a főnököd homofób! Nem szabad bűntudatot érezni a melegség miatt. Nem azért éri hátrány az embert, hanem a környezet hozzáállása miatt.

Láner László

Újrakezdés

Decemberi számunkban megjelent egy interjú Melegként a rácsok mögött címmel. Egy fiúról szólt, aki megtévedt ugyan, de leülte a számára igazságosan kirótt büntetést, s most új esélyekkel itt áll az újrakezdés előtt.

A cikk hatására többen megkeresték szerkesztőségünket, ki telefonon, ki levélben, és megmutatták az érem a másik oldalát. A fiú ugyanis egyáltalán nem volt annyira kiszolgáltatott, ahogy a beszélgetésben sugallta. Még a börtönévei alatt megismerkedett több idősebb vagy középkorú férfivel a Másokban rendszeresen közzétett hirdetései segítségével. Tartotta velük a kapcsolatot, és miközben szerelmet hazudott nekik, csomagokat és anyagi támogatást zsebelt be ellentételezésként. Egyikük elküldte szerkesztőségünkbe a fiútól kapott levelét, amelyben így hangzik a megszólítás: "Drága egyetlenem, Jani Macim, Szerelmem!" S mellé a tizenkét tételből álló kívánságlistát is, amiben felsorolta, hogy mi kerüljön a következő csomagba. Szabadulásakor egyik levelezőtársa várta a kijáratnál, s ő rögtön hozzá is költözött, majd rövid idő múlva a nála talált jelentős mennyiségű készpénzzel titokban távozott. A cikkben Tamásként szereplő fiatalember ellen a szabadulását követő néhány hét múlva máris újabb körözés van érvényben.

Kedves Szerkesztőség!

A "Melegként a rácsok mögött" című cikkre szeretnék reagálni. Én az első levelet 2005. 08. 29-én kaptam tőle. Nagyon őszintének tűntek a sorai. "Bízom benne, ha mérlegeled a helyzetemet, talán adsz egy esélyt számomra" – írta az első levelében. A cikkben azt mondja, hogy nem tudja elképzelni az életet egy harminc évvel idősebb férfival. Az én tudtommal az összes barátja mind ötven év feletti. A bevezetőben írta a cikk, hogy a nagymama vitte neki az újságot. Hát akkor én voltam az a nagymama. Ugyanis 2007. márciusig én küldtem be az újságot.

A novemberi számban hirdetés útján kerestem a még kívülem megkárosított embereket. "Keresem azokat, akiket hozzám hasonlóan a »váci leányneveldében« 29-93-as számmal nevelkedett, D. nevű egyén megkárosított."

Mellékelek pár levelet. Nyugodtan elolvashatják, hogy tudják, mik voltak a szándékaink. Úgy tudtam magamhoz bejelenteni, hogy azt mondtuk, élettársak vagyunk. Rengeteg fórumot megjártam miatta. Több mint húsz csomagot küldtem, kéthetente látogattam 2006-ban és 2007 elején. Mindaddig, amíg meg nem ismerkedett egy szentendrei férfival. Azután azt pumpolta anyagilag is. Illetve aztán engem lényegesen ritkábban. Augusztus 20-án, szabadulásakor 25 ezer forinttal nyúlt le, azzal, hogy az anyja nem adott neki pénzt. Amikor később kerestem, fel sem vette a telefont...

Üdvözlettel,

K. J.
(teljes név és cím)

Szoba reggelivel és kilátással

Újabb szolgáltatás áll a hazánkba látogató meleg turisták rendelkezésére. Egy fecske nem csinál nyarat, de a kezdeményezés talán követőkre talál, és elszaporodnak az úgynevezett bed and breakfast szolgáltatások, amelyek családias hangulatú szálláslehetőséget teremtenek a kisebb pénzű utazóknak.

A Bajcsy-Zsilinszky út egyik elegáns polgárlakása nyújt menedéket ezentúl azoknak a külföldi melegeknek, akik nem akarnak méregdrága szállodában lakni. A négy és fél szobás, 130 négyzetméteres hajlékban egyelőre egy két- és egy háromágyas szoba várja a vendégeket, de ha nagy a jövés-menés, a többi helyiséget is az idegenforgalom szolgálatába állítják. A szálláshoz reggeli is jár. Valószínűleg sokan fogják igénybe venni, tekintve, hogy egy személynek összesen 35 eurót kell fizetnie naponta, ha egyedül kíván megszállni, de egy háromágyas szoba sem kóstál többet 70 eurónál. Ez világvárosi árakkal összehasonlítva nem sok, főleg, ha figyelembe veszszük, hogy a lakosztály az elegáns Bajcsyra néz, és központi fekvése miatt minden könnyedén megközelíthető innen. A leghangulatosabb persze az, ha egy négy-öt fős nagy társaság veszi bérbe a lakást, és úgy élhet benne, mintha otthon lenne (a konyhahasználatot magában foglalja az ár).

Ha valaki többet szeretne tudni a szolgáltatásról, utánanézhet a www.budapestrooms.ingyenweb.hu oldalon.

Mesés hely

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a legkisebb királyfi, aki az Óperencián meg az Üveghegyen túl – legyőzve sok sokfejű sárkányt – megtalálta a királykisasszonyt. Aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak. Igen. Mi is pont így járunk a teremmel: túljutunk a nemzetiszín házfalon, meg az egyszínű biliárdasztalon, meg a füsttengeren, föltúrázunk az emeletre, ügyet sem vetünk a hideg cigarettaáporodásra, és mindezeken túl kinyithatjuk a királykisasszony-étlapot.

Lenyűgöző. Húszféle leves és huszonháromféle desszert. És mennyi ötlet! Tipográfiában, összetevőkben! (Izé... szóval... helyesírási találékonyságban.) És ehhez csak egy füstös kocsmán kellett átküzdeni magunkat.

A gyermelyi pulykamell (a rántott pulykamelleket füstölt sajttal, sonkával töltjük, tejszínes, zöldborsós spagettivel tálaljuk) kétemberes adag. A spagettit a szétesés előtti utolsó pillanatban menthették ki a lábasból, a hús viszont jól van elkészítve.

A Tenkes kapitánya (roston sült csirkemellekre tojáskarikákat, kolbászt teszünk, sajtot sütünk, kevert salátával, röstivel tálaljuk) háromemberes adag. Félő (illetve félek én), hogy a végén egy nyakigláb kamasz is csak turkált volna benne. Minden nagyon finom, de kegyetlenül sok. (Tetszettek volna fél adagot kérni, jutott eszembe a lépcsőházban.)

A túladagolással nem törődve desszertünk is.

Csoklói (somlói galuska, csokoládéfagylalt, csokiöntet, tejszínhab) már megint maga az ötlet! Mármint az elnevezés. Az élvezeti érték, mint a legtöbb teremben, messze a főétel mögött kullog. Az Őszibarack karamellköpenyben (a fahéjas, porcukros őszibarackokat sütőben megsütjük, ízes palacsintán tálaljuk) pedig sebtiben ránthatta magára köpenyét: az olvadt cukor még nem karamell...

A mesés helyen mindössze 4410 forintot kérnek tőlünk: ilyen tobzódó ellentétkavalkádot úgysem kapni jutányosabban...

Lala Manó

Boczkó
http://www.boczkoetterem.hu
Budapest XIX., Irányi Dániel u.

Egy igazi faszobrász

Félreérthetetlenül homoerotikus, néhol pornográf képek a neten. Meredező hímvesszők, egymást ölelő férfiak. Mindezek fából kifaragva. Szobrok, bútorok, domborművek. A művész, aki megalkotta ezeket a tárgyakat, így vall a honlapján: témám a férfiak és az erotika, a fiúszerelem... szívesen megörökíteném álmaidat, ahol ott lesznek az ágaskodó falloszok, ahogy egymást kívánják... fába faragom legextrémebb vágyaidat. Legnagyobb meglepetésemre, amikor felhívom a megadott számot, egy nő veszi fel a kagylót.

Amikor találkozunk, ezt kérdezem meg elsőként:

– Ugye, nem én vagyok az első, aki zavarba jön, amikor megtudja, hogy az érzéki faszobrokat nem egy meleg művész, hanem egy hölgy álmodja meg?

– Az a honlapom direkt úgy készült, hogy egy férfit sejtsenek mögötte. Ugyanis én ezt a réteget céloztam meg. Azért, mert nekem szimpatikusak, és úgy gondoltam, ha dolgozom, akkor csináljak olyat, ami nekem tetszik. Jött is erre néhány megrendelés.

– Ha egy férfi erotikus vagy akár homoerotikus női aktokat készít, az nem veri ki a biztosítékot, de a leplezetlen és kihívó szexualitás egy nőtől arculcsapásként éri a közvéleményt, hát még ha szeretkező férfiakat ábrázol!

– Én nem vagyok egy hétköznapi nő.

– Hogy jutottál ehhez a témához? Gondolom, nem gyerekkorod óta érdekelnek a homoszexuális férfiak.

– Nem, persze, hogy nem. Negyven év körül voltam, amikor egyáltalán elkezdtem faragni, habár gyerekkoromban is voltak próbálkozásaim, mindig bennem volt a vonzódás a fához. Hogy miért ez a téma? Mert ez érdekel a legjobban.

– A homoerotika?

– Igen. Attól függetlenül, hogy én abszolút heteró vagyok. Engem ez izgat. Mindenki izgul valamire. Istenem, én erre. Ezek az eltitkolt fantáziáim a régi házasságomban úgy működtek, hogy amiről képzelegtem, azt megfaragtam. Aztán elváltam, és a mostani párom elől nem kell eltitkolni, hogy milyen oldalakat nézegetek az interneten.

– Élő modellek alapján mintázod a szobraidat?

– Nem. Amúgy is ritkán faragok emberalakot. Amikor a Diogenészt készítettem, akkor képekről, szobrokról, festményekről vettem az ötletet. Amit elképzelek, azt lerajzolom, és ezek a rajzok adják az alapot.

– Minden megrendelést elvállalsz, legyen az bútor, szobor, dísztárgy?

– Sajnos kénytelen vagyok. Faragtam már barokk széklábakat is, de azt rühelltem. Négy egyforma lábat megfaragni, az dögunalom.

– Amiket láttam a "termékeid" közül, pl. egy baldachinos ágy, faragott láda, fahíd, ezek mind iszonyatosan nagy munkák: azt ember azt gondolná, hogy egyedül elkészíteni évekig tartó fáradozás eredménye.

– Az attól függ. Ezt a háromméteres oszlopot, amin most dolgozom, hét-nyolc hónap alatt meg lehetne csinálni, ha csak ezzel foglalkoznék. Nekem. Lehet, hogy egy profi szobrásznak, aki jobb szerszámokkal dolgozik, sokkal gyorsabban megy. Én ezt a szakmát nem tanultam, teljesen autodidakta módon képeztem magam. Éjszakánként faragtam, napközben bútorokat restauráltam. Folyamatosan tanulok még mindig.

– Nem riaszt el, amikor nekiállsz egy ilyen nagyobb darabnak, hogy mi vár rád?

– Dehogynem! Belebetegszem. Minden munkámba belehalok egy kicsit. Aztán annál nagyobb a sikerélményem, amikor befejezem.

– Nem fáj a szíved, ha oda kell adni a megrendelőnek?

– Hogyne fájna! Bekeretezve itt lógnak körülöttem a képeik. De találkozom velük, mert többnyire, mire elkészülnek, addigra a megrendelőkkel is összebarátkozom. Megmarad a baráti kapcsolat, így aztán azt is látom, hogy mi lett a bútorok vagy a szobrok további sorsa.

– Volt valaki a családban, aki a fával foglalkozott, és onnan hoztad ezt a szerelmet?

– Kádárműhelyben nőttem föl. A Baross utca sarkán van egy vendéglő, az volt a nagyapám műhelye. Ott gyerekeskedtem a forgács között. Volt egy picike gyalum, azzal "segítettem". Azóta is utálok gyalulni. Az nehéz munka.

– Akárcsak a fafaragás.

– Nagyon nehéz. Mostanában időnként fáj a vállam. Olyankor mindig elkap a pánik, hogy mi lesz, ha nem bírom felemelni a kalapácsot. Remélem, az még messze van.

– Jól meg lehet ebből élni?

– Volt egy kiállításom a Józsefvárosi Művelődési Házban; mindenki megcsodálta a dolgokat, de venni nem vettek semmit. Egy búcsúban is próbálkoztam, mindenkinek nagyon tetszett, de senkinek nem volt rá pénze. Vannak dolgaim az esztergomi kegyszerboltban; már négy éve ott állnak eladatlanul.

– Gondolom, azokból hiányoztak a homoerotikus motívumok.

– Abszolút. Azok stációképek és kis kegytárgyak. Úgy tapasztalom, hogy csak megrendelésre szabad dolgozni.

– Van valamilyen kapcsolatod a melegvilággal azon túl is, hogy ilyen témájú alkotásokat készítesz?

– Van két nagyon jó barátunk. Két öregfiú. Az egyikük már elmúlt hetven. Nincs olyan barátnőm, akivel annyit tudnék beszélgetni, mint velük.

– Mi volt a legelső faragás, ami kikerült a kezed alól?

– Az Aranykéz utcai kapu. Ami felrobbant annál az emlékezetes merényletnél.

Láner László

Pornómozi

Mi abban a hír, hogy egy pornómozit kibővítenek? – gondolná az ember. Na bumm, egy sötét folyosón néhány kabinnal több van. Aztán amikor elmegy a Dob utcai szexüzlet vetítőtermébe, néz egy nagyot.

Ez nem is a megszokott értelemben vett kukkolda, ahol a látogatók a fülke magányában élvezkednek, hanem egy valóságos klub. Kellemes, igen nívós környezetben órákat el lehet tölteni, iszogatni, ismerkedni és akár egyedül, akár társaságban erotikus filmeket nézni.

November utolsó hetében adták át az Erotikacentrumhoz tartozó új szolgáltatást, amelyet a pincében alakítottak ki, és csak tagsági kártyával lehet igénybe venni. A látogató egy hangulatos, fekete-vörös kanapékkal, kis asztalokkal, bárpulttal berendezett és meglepő módon Buddha-szoborral díszített előcsarnokot talál a boltívek alatt. Itt még internetezni is lehet: három gép áll ingyenesen a klubtagok rendelkezésére. Az italok sem drágák: a sör 290, az üdítők és a kávé 200 forintba kerülnek. A tagsági kártyát általában egy régi tag ajánlásával lehet kiváltani, de ezt azért nem veszik annyira szigorúan. Az egy évig érvényes plasztiklapot, amelynek a használatával kinyílik a gyönyörök kapuja, ezer forintért árulják, és (egyelőre) ugyanennyit kell fizetni minden alkalommal, ha be akar menni az ember. Ezért viszont akár záróráig is ott maradhat, és anynyi filmet néz végig, amennyihez csak kedve szottyan.

Az előcsarnokból nyílik maga a mozi. A közös vetítőterem harminc férőhelyes. Nemcsak kényelmes műbőr fotelokból nézheti a közönség a vásznat, de egy franciaágyszerű hempergőn is elheveredhet, akár többedmagával. Ezenkívül tíz nagy méretű kabin is található odalenn, amelyekben különböző homó, heteró és extrém filmeket játszanak, és ki-ki a saját ízlése szerint veheti igénybe őket.

A Dob utca már régóta célpontja a pornóműfaj szerelmeseinek. Kezdetben a Dob és a Síp utca sarkán található üzlethelyiség elégítette ki az igényeket. Amint ez szűknek bizonyult, kicsit odébb, a 11-be költözött a bolt, ez a régi pedig átalakult retró szexshoppá, ahol elmerenghet a vevő a régmúlt korok szexbálványai felett. Az új üzlet már napjaink legigényesebb dildóival, síkosítóival, DVD-ivel és egyéb nélkülözhetetlen kellékeivel van tele. És persze az új klub mellett megmaradt a régi kabinsor is. Az emeleten 700 forintért lehet megtekinteni a kiválasztott filmet. Azt sem mindegy, hogy melyik rafinált kabint választjuk a rendelkezésre álló kilenc közül. Háromnak például üvegfala van. Ha elhúzzuk a függönyt, és a szomszéd is ezt teszi a maga oldalán, gyönyörködhetünk az ő gyönyörében, anélkül hogy megérintenénk egymást. Ha érintkezni is akarunk, akkor a lyukas falú fülkét válasszuk. Egyébként az üzlet 10 órától tart nyitva (kivéve vasárnap: akkor délben nyit), és 22-ig fogadja a vásárlókat (vasárnap 20-ig). A klub és a kabinok mindennap 12-től 22-ig tartanak nyitva.

A Tuttifrutti Erotikacentrumot bárki felkeresheti; a cég nem híve a gettósodásnak. Tapasztalataik szerint nem szokott gondot okozni a heterók és homók békés keveredése. A moziba és a klubba is vegyesen járnak a különböző műfajt kedvelők, de azért el lehet mondani, hogy a törzstagság zömét a melegek adják. Ezért aztán este hat után a közös moziteremben melegfilmekre verheti a közönség a tamtamot. Ahogy a nemek szerint, úgy a korosztályokon belül sincs elkülönülés. A zsenge 18 évesek éppúgy felkeresik az intézményt, mint a korosabb generáció. A legidősebb törzstag az idén tölti be a 76-ot.

v