A blog szerkesztése 2009 márciusában megszűnt.

A Mások archívuma ezen az oldalon is elérhető.

A Mások január-februári száma

Másképpen szeretni - interjú

Interjú Angelina Szelessel, a „Másképpen szeretni” című regény szerzőjével. Nemrég jelent meg regénye a Novum Verlag gondozásában, amely egy melegpárkapcsolat kialakulásának története. tovább

A szerelmes meleg király

Világraszóló melegek, 14. rész – I. Jakab (1566–1625)

E havi melegéletrajzunkban a XVII. század egyik angol uralkodójával foglalkozunk. Az uralkodásra szinte teljes mértékben alkalmatlan I. Jakab Anglia, Skócia és Írország királya volt. Skóciában 1567. július 24-étől, Angliában és Írországban 1603. március 24-étől haláláig uralkodott. Anglia első Stuart uralkodója volt; a trónon I. Erzsébetet követte, aki utód nélkül halt meg. S mindemelett közismerten homoszexuális volt. tovább

Másképpen szeretni - könyvajánló

December elején egy új könyv került a kezeim közé. Teljesen véletlenül bukkantam rá, míg várakoztam. „Másképpen szeretni” – ez volt a címe, ráadásul egy magyar szerző, Angelina Szeles írta. S a címlapon, sejtelmesen szép naplemente előtt két árnyalak sétált – és valahogy mindkettő fiúnak tűnt. Izgatottan olvastam el a könyv ismertetőjét, s megállapítottam, nem véletlenül akadt meg rajta a szemem. Tényleg melegtörténetről van szó. Egy romantikus könyv, meleg szereplőkkel? Ezt nem igazán tudtam elképzelni. Persze olvastam már a „Maurice”-t, a melegirodalom kultikus művét, vagy az „Átkozott erős szerelmet”, magyar szerzőtől azonban csak a meglehetősen lagymatagra sikeredett „Hibiszkusz herceg”-ről hallottam. Abban azonban biztos voltam, hogy el kell olvasnom a regényt. Hamarosan megkaptam a könyvet, és be kell vallanom, a kezdeti ódzkodás ellenére kellemesen csalódtam benne. tovább

Melegkonyha – filmajánló

Jól sejti a gyanútlan mozinéző: nem csupán azért „Melegkonyha” a cím, mert meleg ételeket készítenek benne. Egy újabb spanyol melegfilm jutott el kishazánkba, melyet a számunkra jól ismert Cirko-Gejzír mozi tűzött műsorára, s minden esély megvan rá, hogy a melegközösség népszerű filmje legyen. Adott hozzá minden: néhány érdekes figura, zaklatott lelki életű melegek és heterók egyaránt, spanyolosan fűtött hangulat, többszörösen zavaros gyerek-szülő viszony, coming out-problémák, na meg természetesen a címadó madridi Melegkonyha. tovább

Falusi romantika

– Hát, ott vidéken nagyon más, mint itt… Gondolj bele: kis faluban éltem, a várostól negyven km-re. Nem ugrálhat annyit az ember – belehörpölt a kávéjába, letette a csészét, és újra fészkelődni kezdett. – Válogatni sem lehet; örülsz, ha találsz valakit. Most képzeld el: az ottani barátom, vagy nem is tudom, minek nevezzem… Na, vele vagy két hónapot leveleztem, mire találkoztunk. De úgy, hogy addigra mindent leleveleztünk. Azt mondta, neki csak úgy képzelhető el a kapcsolat, ha mindent úgy csinálok, ahogy kéri. Nem volt szabad beszélnem se, legföljebb annyit, hogy szia – szia. Az volt a kikötése, hogy amint belépek a lakásába – mert persze mindig nekem kellett menni –, levetkőzöm anyaszült meztelenre, és úgy megyek a szobába. tovább

Csemegézés

„Az egyetemes emberi jogok közé tartozzon az abortusz is – ezt a javaslatot mutatják be az ENSZ közgyűlésének december 10-én, az emberi jogok párizsi aláírásának 60. évfordulóján az abortuszt támogató szervezetek. Franciaország, az EU soros elnöke, ugyanezen a napon kívánja elindítani a homoszexualitás egyetemes büntethetetlenségére vonatkozó kezdeményezését.” tovább

Hírek külföldről

Az amerikai Gene Robinsont, az első felszentelt homoszexuális püspököt választották ki arra, hogy imádkozzék az Egyesült Államok megválasztott elnökének beiktatása alkalmából tartandó rendezvények nyitóceremóniáján. A rendezvényt Washington egyik legfontosabb emlékművénél, a Lincoln-emlékműnél tartották január 18-án, két nappal a tervezett hivatalos beiktatás előtt. tovább

Hete Rómeó

Nézegettem a levelét: „…30 éves, sportos testalkatú, 180 cm magas, 70 kg-os, az átlagosnál helyesebb, jóképű, fiatal, egyedül élő srác vagyok. Nem jellemző rám a melegélet, nem is járok ilyen helyekre. Van tapasztalatom, de nagyon kevés.” tovább

Szivárványbál Bécsben

2009. január 31-én (szombaton) 12. alkalommal rendezik meg Bécsben a Szivárványbált (Regenbogenball), melynek teljes bevétele a nyári Szivárványfelvonulás (Regenbogenparade) költségvetését gazdagítja. Utóbbi eseményre idén július 4-én kerül sor. tovább

Hirdetések

A Mások 06-30-223-8949-es telefonszámára érkezett SMS hirdetések

Másképpen szeretni - interjú

Interjú Angelina Szelessel, a regény szerzőjével

Nemrég jelent meg a Novum Verlag gondozásában a „Másképpen szeretni” című regény, amely egy melegpárkapcsolat kialakulásának története.

Mások: A regényed ismertetőjében olvasom, hogy egri főiskolás éveid során kezdtél írni. Hogyan kezdődött az írással való kapcsolatod?

Szeles: Tizenéves korom óta folyamatosan különböző történetek zajlanak a fantáziámban, melyek nagyrészt a személyes élményeim alapján indulnak, és tovább gyűrűznek. A gimnázium utolsó évében, illetve valóban az egri főiskolás évek alatt kezdtem el ezeket papírra vetni – szó szerint: kézzel, füzetekbe.

Mások: Azt olvastam, hogy egy helyi irodalmi pályázaton díjat is kaptál…

Szeles: Igen. A helyi önkormányzat hirdetett egy irodalmi pályázatot. Írtam rá egy 10-15 oldalas novellát, és nyertem vele. Ez nagyon fontos volt számomra, önigazolást jelentett. A történet egy tanár és diáklánya tiltott kapcsolatáról szólt.

Mások: Úgy tudom, ezek után mégis más szakmát választottál. Rövid életrajzodban az szerepel, hogy „életútja racionális, a számok világára épülő szakterület felé vezetett”.

Szeles: Igen. Bár két évig újságíróként is dolgoztam. Az egy teljesen más világ volt, de azt a munkát is élveztem. Jelenleg könyvelőként dolgozom.

Mások: Ez az első megjelent regényed?

Szeles: Igen.

Mások: Honnan jött az ötlet, hogy melegtémájú könyvet írj?

Szeles: Izgató számomra a két férfi, illetve két nő közötti mind lelki, mind erotikus kapcsolat. 2005 nyarán volt egy elég nehéz időszak, amikor naponta megkeserítette valami az életemet. Úgy éreztem, muszáj tennem valamit, ami kimozdít a stresszes hétköznapokból. Azon az éjjelen elkezdtem papírra vetni a történetet, mely már tizenhét éves korom óta keringett a fejemben. Azt vettem észre, hogy amikor írok, megszűnik körülöttem a világ, majd a hétköznapok túlélésében is segített ez az érzés. Kimozdított a holtpontról, egyfajta önterápiaként éltem át. A történet, mint egy mozifilm, úgy pergett a szemem előtt, csak szavakba kellett önteni mindezt. Senki nem tudott arról, hogy írok, ez az én titkos világom volt.

Mások: Maga a regény mennyire a saját fantáziád terméke, és mennyire személyes tapasztalat alapján született?

Szeles: Mindkettő. Nagyrészt a saját fantáziámon alapul, de voltak természetesen személyes élményeim is. Láttam néhány olyan filmet, melyben megjelent a melegség témája, mint például a „Túl a barátságon” vagy az „Utolsó napjaim.” Ezek nagy hatással voltak rám.

Mások: A regény egy melegbárban kezdődik. Jártál már hasonló szórakozóhelyen?

Szeles: Igen. Jártam több budapesti meleg-szórakozóhelyen is, például a Capellában, az Alibiben vagy a Bambooban. Szeretek egyébként meleg-szórakozóhelyekre járni. Az ottani légkör sokkal nyitottabb, mint máshol. És jól lehet szórakozni, a műsor is mindig jó.

Mások: Tényleg, vannak meleg ismerőseid?

Szeles: Igen, korábban is voltak meleg barátaim. Miután elkészült a regény, úgy alakult, hogy megismerkedtem közelebbről is egy meleg párral, és azt tapasztaltam, visszatükröződtek azok a dolgok, melyeket a regényben írtam. Úgy látom, a meleg párok jobban ragaszkodnak egymáshoz, kitartóbban küzdenek a párkapcsolatban a problémákkal, mint a heterók. Mindezek mellett mindennapos gond számukra, hogy a társadalmi előítéletekkel is meg kell küzdeniük.

Mások: Akkor ezek szerint külön kutatómunkát nem végeztél a témában?

Szeles: Nem. Főleg a fantáziámra támaszkodtam, filmélményekre, valamint a saját tapasztalataimra.

Mások: Szintén a könyv végén olvastam, hogy írói és emberi példaképed Thomas Mann. Miért pont ő?

Szeles: Minden könyvét, melyet olvastam, zseniálisnak tartok. Rengeteg kutatómunkát végzett egy-egy regény megírása előtt, a stílusa nagyon kidolgozott. Több írásában megjelennek homoerotikus motívumok. Sok művében olyan gondolatokat találok, melyek bennem is megfogalmazódnak. Egyik kedvencemben, „A halál Velencében” c. novellában, egy idős író egy tengerparti nyaralóban meglát egy fiatal fiút, aki elbűvöli, és napokig csak nézi és csodálja. Ilyet én is átéltem már.

Mások: És tudtad Mannról, hogy meleg volt?

Szeles: Érdekes módon akkoriban még nem. Később tudtam meg egyik ismerősömtől.

Mások: Mi alapján alakítottad ki a két főszereplő, Thomas és Gilbert karakterét?

Szeles: Mindkettőjük a képzeletem szülötte, ám van valós alapjuk. Thomas-t, aki tizennyolc éves a regény kezdetén, egy gimnáziumi osztálytársamról mintáztam, aki érdekes módon lány. Mikor egy osztályba jártunk, már akkor kialakulóban volt a fejemben a történet és a karakter is. Gilbert harminchárom éves építész, kicsit tanártípus. S nem véletlen, mivel részben egyik volt tanáromról mintáztam. De természetesen mindkét figura teljesen át van alakítva.

Mások: Elég nagy korkülönbség: tizenöt év van a két férfi között!

Szeles: Igen. Thomas még éppen hogy csak kilépett a gyermekkorból. Nagyon kiszolgáltatott, nagyon ragaszkodik Gilbert-hez. Gilbert egy valamivel idősebb, jól kereső, vagány pasi. A korkülönbség valóban fontos momentum, hiszen konfliktusokhoz is vezet.

Mások: Miért pont Párizsban kezdődik a regény?

Szeles: El akartam helyezni Magyarországról. Itt nehezebben fogadják el mindezt. Ha itt játszódna, talán botránykönyvnek tartanák.

Mások: Később pedig New Yorkba tevődik át a történet…

Szeels: Igen. Gilbert oda megy dolgozni, s Thomas vele tart. New York egy monumentális, nyüzsgő város, ahol sok minden megfér.

Mások: Egyetértek. A melegekre egyébként különösen jellemző, Magyarországon főleg, hogy nagyvárosba, lehetőleg Budapestre szeretnének felköltözni, mert ez elfogadóbb hely, szabadabban lehet itt élni, itt vannak meleg-szórakozóhelyek, és talán jobban el is lehet bújni egy nagyvárosban. Olvasva a regényt, külön örültem, hogy milyen jól ki lett dolgozva a két karakter családi háttere is.

Szeles: Köszönöm. Thomas nagyon ragaszkodó típus. Mikor az apja rájön, hogy meleg, durván megveri és kitagadja. Ez nagyon fáj neki. Az apa, Robert egy szigorú, erős karakter. De ő is szenved. Hiányzik neki Thomas anyja, akivel tizenkét éve szakítottak, és Robert a maga zsarnoki eszközeivel megakadályozza, hogy az asszony a fia közelébe kerülhessen. Ám ő továbbra is kötődik a nőhöz lelkileg, nem is képes azóta komoly kapcsolatra. Gilbert-nek kicsit jobb a kapcsolata a családjával, de csak a felszínen. Kivéve az édesanyjáé. Az édesanyák karakterét tökéletesre formáztam. Ők máshogyan állnak ehhez a kérdéshez, elfogadják azt.

Mások: Hogy fogadták a kiadók, mikor megkerested őket ezzel a nem mindennapi történettel?

Szeles: Összesen tíz kiadónak küldtem el a kéziratot. A többség nem is reagált. A Novum Kiadó azonban úgy döntött, érdemes a megjelenésre. Nem hinném, hogy zavarta volna őket a téma.

Mások: Mit szóltak a rokonaid, az ismerősök, a munkatársak a könyvhöz?

Szeles: A megjelenés előtt senkinek sem mutattam meg. Utána természetesen a családomnak igen. Szüleimnek és nővéremnek tetszett. Azt sem kérdezték meg, miért pont ezzel a témával foglalkoztam. Édesanyám eléggé felvilágosult személyiség. Csak az nem tetszett neki, hogy Thomas mindig szenved benne. A meleg barátaimnak is tetszett a könyv. A munkatársaim azonban nem tudtak a könyvről.

Mások: És szakmai visszhangja volt már a regénynek?

Szeles: Még nem, mivel csak most nemrég jelent meg a könyv. Illetve valamennyire már volt reagálás. Körülbelül fél év alatt írtam meg a könyvet, és amikor 2006 januárjára elkészült, egy kiadó pályázatot hirdetett. Ebben az antológiában megjelent egy hatoldalas részlet a regényből, és írtak róla egy egyoldalas, pozitív kritikát is.

Mások: A történet elején Thomas prostituáltként tűnik fel. Miért?

Szeles: Úgy gondoltam, izgalom, feszültség van ebben a helyzetben is. Azt szántam a regény fő vonulatának, hogy a melegek között is van érzelmi kapcsolat. Így talán nagyobb a kontraszt, hogy egy döntően szexkapcsolatból kialakulhat egy melegpárkapcsolat. Egy hivatásos szeretőnél ez talán jobban érződik, így nagyobb volt a drámai hatás.

Mások: Gilbert és Thomas szexuális kapcsolatában végig jelen van egyfajta szelíd erőszak. Miért?

Szeles: Részben személy szerint én is izgatónak találtam ezt. Másrészt Gilbert karakterének fontos része az erőszakra való hajlam. A fiú úgy hat rá, hogy erőszakos legyen. S ez többször is konfliktust okoz kettőjük között. Ennek ellenére erős marad a kötődés köztük.

Mások: A regényben megjelenik egy tanár karaktere is. Thomas osztályfőnöke például tesz egy olyan megjegyzést a fiúnak, hogy „felháborító, ahogyan a szexuális hovatartozásodat nyíltan mutogatod, és még divatot is teremtesz vele”. Nagyon ismerősnek tűnt ez a mondat…

Szeles: És ez is egy személyes emlékemből ered. Az osztályomban volt egy fiú, aki nagyon sokat hülyéskedett, megfogta például a többi fiú kezét. Egyébként szerintem nem volt meleg. Viszont ezzel a hülyéskedéssel tényleg divatot teremtett az osztályban. A tanár egy meglehetősen begyöpösödött figura, és részben szintén egyik volt tanáromról mintáztam.

Mások: A történet során Thomas bajba kerül – beleszól az életébe a kábítószer.

Szeles: Ez a történetből szinte törvényszerűen adódik. Thomas egy érzékeny fiú, egyedül tölti a karácsonyt, és rossz társaságba keveredik. Jimet, a kábítószer-kereskedőt azonban nem érdekli, hogy Thomas meleg-e, vagy sem. Őt csak a pénz érdekli, s a melegek és a heterók egyaránt veszélyeztetettek a kábítószerek által. A történetben is fontos motívum ez, hiszen a végkifejlete pozitív. Thomas küzd a kábítószer ellen, és Gilbert-nek is fontos, hogy leküzdje.

Mások: A regénynek azért is örültem, mert a heteró szereplők számos ismert sztereotípiát fogalmaznak meg. Például azt, hogy csak szexuális kapcsolat lehet két férfi között, vagy például az említett tanári reagálás, de az is, amikor Robert megtudja fia melegségét, első reakciójában azt követeli a fiútól, hogy menjen el AIDS-szűrésre. Személy szerint mi a véleményed a melegséggel kapcsolatos előítéletekről?

Szeles: Ellene vagyok mindenféle előítéletnek: vallás, nem, szexuális orientáció vagy bármi más alapján. Teljesen elfogadónak tartom magam. Magyarországon nagyon erős az előítélet, főleg a másság megítélésével kapcsolatban. Egyáltalán nem elfogadott dolog ez Magyarországon. Azért is írtam meg ezt a regényt, mer úgy gondoltam, hogy például ilyen művekkel is lehet tenni valamit azért, hogy csökkenjenek az előítéletek. Külföldön, például Hollandiában vagy az Egyesült Államok bizonyos részein ez sokkal elfogadottabb. Azt akartam megmutatni, hogy egy melegkapcsolatban is ugyanazokkal a gondokkal, problémákkal küzdenek, mint mások. Ugyanúgy jelen van a szeretet, a romantika, a gyengédség, a tisztelet. És szerintem a meleg párok például a szex területén sokkal jobban vigyáznak egymásra, szinte mindig használnak óvszert.

Mások: A regényben Gilbert munkahelyén nem tudják a melegségét. Thomas-val más a helyzet. Mit gondolsz a munkahelyi előítéletekről?

Szeles: Sajnos ez Magyarországon a munkahelyek többségében is egyáltalán nem elfogadott. A regényben is Thomas a kivétel, mert például a modellszakmában vagy általában a különböző művészeti ágak területén teljesen más a megítélés.

Mások: Gondolkodsz esetleg a regény folytatásán?

Szeles: Igazából már készen van a folytatás. Ami eddig megjelent, az a teljes szöveg első két fejezete. Összesen hét fejezet készült el. Egyelőre ennek a kötetnek a hatására várok, csak utána merülhet fel a folytatás megjelentetése.

Mások: Elárulnál néhány részletet a folytatásból?

Szeles: Viharosan folytatódik a két férfi kapcsolata, veszekedésekkel, kibékülésekkel, érzelmi hullámzással. Thomas továbbra is meglehetősen sebezhető marad, még az öngyilkosság gondolatához is közel kerül. Gilbert-nek azonban sikerül leküzdenie agresszivitását. És megjelennek a rendkívül fontos anyai karakterek. Egyrészt fontosabb szerep jut Gilbert elfogadó anyjának, másrészt Thomas is találkozik végre rég nem látott édesanyjával egy táncversenyen. Ennél a résznél kiderül majd, hogy ő is egy pozitív karakter, aki elfogadja fia másságát.

Mások: Akkor elmondhatom, én is izgatottan várom a folytatást.

Hanzli Péter

A szerelmes meleg király

Világraszóló melegek, 14. rész – I. Jakab (1566–1625)

Kép: James I, 1566-1625, John I. Decritz (BHC2796) © National Maritime Museum, London, Caird Collection

E havi melegéletrajzunkban a XVII. század egyik angol uralkodójával foglalkozunk. Az uralkodásra szinte teljes mértékben alkalmatlan I. Jakab Anglia, Skócia és Írország királya volt. Skóciában 1567. július 24-étől, Angliában és Írországban 1603. március 24-étől haláláig uralkodott. Anglia első Stuart uralkodója volt; a trónon I. Erzsébetet követte, aki utód nélkül halt meg. S mindemelett közismerten homoszexuális volt.

Jakab (angol nevén: „James”) 1566. június 19-én született az edinburgh-i várban. Az I. Erzsébet által kivégeztetett Stuart Máriának, a skótok királynőjének és Stuart Henriknek, Skócia királyának, Albany hercegének (ismertebb nevén Lord Darnley-nak) egyetlen gyermeke volt, VII. Henrik angol király egyenes ági leszármazottja. Anyja bizonytalan körülmények között uralkodott: Mária és férje a római katolikus hitet követték, és a protestáns nemesek lázadásával kellett szembenézniük. Házasságuk nem volt zökkenőmentes. Mialatt Mária Jakabbal volt terhes, Lord Darnley szövetséget kötött a lázadókkal, és megölte Mária magántitkárát, David Rizziót.

Jakab születésével automatikusan Rothesay hercege, valamint Skócia nagyfejedelme „(Great Steward)” lett. Apját 1567. február 10-én egyik lovasával és szeretőjével együtt megölték, hogy így álljanak bosszút Rizzio haláláért. Májusban Mária újból megházasodott, de ennek nyomán még népszerűtlenebb lett. A protestáns lázadók letartóztatták, és Loch Leven kastélyába zárták. Arra kényszerítették, hogy a koronát fiának adja át; Mária július 24-én lemondott az akkor tizenhárom hónapos Jakab javára. Igaz, a mindenkori skót királynak nem volt jelentős hatalma, mivel állandóan a klánok vezéreivel kellett harcolnia, és a helyzetet nehezítette az állandó vallási zűrzavar: ezek nyomán már az is nagy teljesítmény volt Jakabtól, hogy zaklatott gyermek- és ifjúkora után egyáltalán életben maradt.

Művelt, ám rendkívül szigorú nevelői voltak, akik verték is. Jakab félénk gyermekké cseperedett. Anyja Angliába menekült, majd hosszú fogság után, 1587-ben Erzsébet kivégeztette. Így egész életében udvarának férfitagjaira támaszkodott. Apja unokatestvére, Esmé Stewart, Lennox első hercege lett a tanácsadója. Ekkor döbbent rá homoszexualitására is, ő lett a király első kegyenc-szeretője. Ez a viszony és Stewart hatalma rendkívül sértette a klánurak érdekeit. 1582-ben fogságba vetették a királyt, s elérték nála a herceg menesztését.
Stewart helyét nemsokára egy új kegyenc, Arran earlje vette át. A királyi hatalom azonban már nem maradt teljes. 1587-ben Jakab betöltötte huszonegyedik életévét, s elhatározta, hogy megházasodik. Egyrészt hatalmi helyzetét szerette volna megerősíteni, másrészt egy protestáns királylány elvételével biztosítani az angol trón öröklését, de mindenképpen szerepet játszhatott az is, hogy szexuális orientációját takargassa. Dániai Anna (1574–1619), akivel 1589-ben Norvégiában házasodott össze, három gyermeket is szült neki (az 1612-ben hastífuszban elhunyt Henriket, a később trónját öröklő Károlyt és egy lánygyermeket, Elizabethet). A házasságról azonban hamar kiderült, hogy nem működik. Annát háttérbe szorította; hamar külön is költöztek.

1603 márciusában meghalt Erzsébet királynő, s a nagy uralkodónő egyetlen élő férfi rokonát, Jakabot nevezte meg örökösének. Ez azért is nagyon fontos esemény, mert ezzel Anglia és Skócia sorsa végleg összefonódott, gyakorlatilag létrejött Nagy-Britannia. Az ország rendkívül derűsen várta az új királyt, aki nagy izgalommal indult elfoglalni trónját: olyannyira, hogy a nagy sietségben leesett a lováról, és kulcscsonttörést szenvedett. Végre úgy érezte, a poros Skócia után Anglia a lehetőségek hazája. Nem sokkal trónra lépése után azonban kiderült, hogy képtelen együttműködni az ellenséges parlamenttel: amikor az alsóház tanácsa ellenére nem emelte elég magasra az adókat, a kincstár jelentős bevételektől esett el. A korabeli Angliában már teljesen elfogadhatatlan nézeteket fogalmazott meg a királyságról. Úgy gondolta, hogy „a királyok nem csupán Isten földi helytartói, akik Isten trónján ülnek, hanem az Úr akaratából maguk is istenek.”

Jakab mindemellett azonban korának egyik legműveltebb embere volt. Uralkodása alatt tovább virágzott az Erzsébet korabeli kultúra; a tudomány, az irodalom és a képzőművészet színvonala tovább nőtt. Ebben az időszakban alkotott többek között William Shakespeare és Sir Francis Bacon. Jakab maga is elismert tudós volt, művei közé tartozik a „Démonológia” (1597), „A szabad monarchiák igaz törvénye” (1598), a „Királyi ajándék” (1599) vagy „A dohány ellen” (1604).

A történetírás szívesen vájkált a magánéletében, homoszexualitásával azonban kevésbé foglalkoztak. Ez azonban egyáltalán nem elhanyagolható szempont. A homoszexualitás abban a korban elsősorban valláserkölcsi szempontból elfogadhatatlan szabadosság volt, a züllöttség netovábbja. Szexuális irányultsága fontos politikai folyamatok katalizátoraként hatott. Nem véletlen, hogy kortársai akkoriban úgy fogalmazták: „Erzsébet király volt: most Jakab a királynő.”

Hamar kiderült a nép számára is Jakab számos furcsasága. Rendkívül előnytelen testalkata volt: apró pipaszárlábain állt túlsúlyos teste. Állandóan nyáladzott, túlságosan nagy nyelve kilógott a szájából. Ritkán mosakodott, bűz áradt belőle. Formátlan, ám tőrbiztos ruhákat viselt, mert állandóan rettegett, hogy meggyilkolják (nem teljesen alaptalanul). Pazarolta a kincstár bevételeit, bár ehhez nagymértékben hozzájárult felesége ékszermániája is. A legmegbotránkoztatóbb azonban mindenki számára homoszexualitása volt, s az, hogy ezt titkolni sem igyekezett. Gyakran lehetett őt látni, amikor az udvarban újabb „zsákmányra” vadászott. Rajongott a daliás, szép arcú fiatal férfiakért. Ha valaki megtetszett neki, arcára adott nyálas puszikkal tudatta ezt vele. Egyszer például Holland grófjának „nyálazta tele” a száját, s ez kisebb diplomáciai kalamajkát is okozott.

A nemesség azonban ezen még túltette volna magát, hány különc uralkodója volt már! Elsősorban az zavarta őket, hogy Jakab Angliában is folytatta azt a gyakorlatot, hogy csak a kegyencével törődött, s a nemességet kiszorította a hatalomból. Első kegyence 1612-ben Robert Carr (1586–1645), Rochester grófja lett, aki főleg atletikus testével bűvölte el az uralkodót. Ugyan néhány év múlva egy mérgezési botrány miatt távoznia kellett az udvarból, de hamar felbukkant a színen George Villiers.

1614-ben a 15 éves pohárnok, akit rendkívül ambiciózus anyja protezsált be az udvarba, valódi férfiszépség volt. A tehetséges és tanulékony fiú hamar elleste Carr módszereit, és szisztematikusan behálózta a királyt. 16 évesen királyi kamarás lett, lovaggá is ütötték, majd a király főlovászmesterévé nevezték ki. Így Jakab „kedves Steenie”-je állandóan vele tudott lenni a vadászatokon. 1617-ben Buckingham hercegévé nevezte ki, s vele párhuzamosan családtagjai is emelkedni kezdtek, olyannyira, hogy már az édesanyja eszelte ki az udvaroncok házasságait is.

A király kegye tehát Buckinghamet Anglia „első számú emberévé” tette. Amikor Buckingham valamilyen ügyben külföldre utazott, Jakab ezt írta neki: „Képét kék szalagra fűzve mellényem alatt, szíven közelében hordom.” S az udvar számára is kifejtette, hogy sokkal többre tartja, mint bárki mást. „Buckinghamet például mindenki másnál jobban szeretem; titeket együttvéve sem szeretlek úgy, mint őt.” „Krisztusnak ott volt az ő Jánosa, nekem meg itt van az én George-om.”

Lehetőségével azonban nem tudott élni. Az udvart felháborította, hogy a semmihez sem értő Buckingham teljesen irányította a királyt és az állam életét. Ő szabta meg, hogy ki találkozhat az uralkodóval, még a miniszterek is csak az ő engedélyével s nem is ingyen járulhattak Jakab színe elé, s az uralkodótól is visszatartotta a fontos információkat. Anglia külpolitikáját teljes mértékben rossz alapokra helyezte: a nemesség bizalmatlanul fogadta mind a spanyol, mind a francia orientációt. Ő lett a flotta admirálisa is, miközben a hadakozáshoz sem értett. Jakab, kegyence tanácsát is megfogadva, továbbra is ragaszkodott korlátlan hatalmához. Hosszú évekig nem hívta össze a parlamentet, s ebben döntő szerepe volt Buckinghamhez való viszonyának. Amikor 1621-ben mégis kénytelen volt összehívni a parlamentet, s tudomást szerzett a nemesség Nagy Tiltakozásáról, saját kezűleg tépte ki a parlamenti naplóból a tiltakozás szövegét, az azt felolvasó John Pymet pedig bebörtönözte.

Jakab ezután azonban fokozatosan teljesen visszavonult a közügyektől. Már mindent Buckinghamre hagyott, s megpróbálta nyugodtan leélni hátralévő hónapjait. Élete utolsó tizennyolc hónapjában egy siránkozó, sokat pityergő, nyűgös öregemberke volt. Buckingham közben, felismerve a közeledő veszélyt, Jakab fiát, Károlyt igyekezett behálózni. Eddig is jó barátok voltak, ám köztük nem volt testi viszony. Az idős, fizikailag megtört király 1625. március 27-én végül elhunyt, a hertfordshire-i Theobaldsban lévő vidéki otthonában. Nagy szerelme, a gyűlölt Buckingham nem sokkal élte csak túl. Továbbra is tanácsadó maradt Károly mellett, míg 1628-ban egy feldühödött katona meg nem gyilkolta.

Hanzli Péter

Másképpen szeretni - könyvajánló

December elején egy új könyv került a kezeim közé. Teljesen véletlenül bukkantam rá, míg várakoztam. „Másképpen szeretni” – ez volt a címe, ráadásul egy magyar szerző, Angelina Szeles írta. S a címlapon, sejtelmesen szép naplemente előtt két árnyalak sétált – és valahogy mindkettő fiúnak tűnt. Izgatottan olvastam el a könyv ismertetőjét, s megállapítottam, nem véletlenül akadt meg rajta a szemem. Tényleg melegtörténetről van szó. Egy romantikus könyv, meleg szereplőkkel? Ezt nem igazán tudtam elképzelni. Persze olvastam már a „Maurice”-t, a melegirodalom kultikus művét, vagy az „Átkozott erős szerelmet”, magyar szerzőtől azonban csak a meglehetősen lagymatagra sikeredett „Hibiszkusz herceg”-ről hallottam. Abban azonban biztos voltam, hogy el kell olvasnom a regényt. Hamarosan megkaptam a könyvet, és be kell vallanom, a kezdeti ódzkodás ellenére kellemesen csalódtam benne.

A történet egy kedvelt párizsi meleg-szórakozóhelyen, az Angyalvárban kezdődik. Gilbert, a harminchárom éves építész megismerkedik egy fiatal, tizennyolc éves, álomszép és rendkívül izgató fiúval. Thomas prostituáltként dolgozik, és Gilbert fizet neki a szolgáltatásaiért. Elmennek Gilbert lakására, ahol egy fantasztikus szexuális élményt élnek át – mindketten. Az élet a megszokott kerékvágásban menne tovább, de Gilbert nem tud mit tenni: végletesen belehabarodik a fiúba: valósággal rabul ejti őt. Újból és újból megkeresi a fiút, szexuális vágyaitól hajtva ismét fizetve neki. Közben lassan megismeri valamennyire Thomas-t.
A fiú talán azért is annyira vonzó számára, mert rendívül titokzatos. Csak átmenetileg dolgozik prostituáltként, hogy tanulmányai idejére biztosítsa megélhetését. Apja, Robert, aki Párizs rendőrfőkapitánya, amikor szembesül egyetlen fia melegségével, nagyon durván megveri őt, s gyakorlatilag megszakít vele minden kapcsolatot. Elzavarja a házból, s Thomas az akkori szerelméhez, Jeanhoz menekül. Az albérletet és a megélhetését azonban fizetnie kell. Így menekül a prostitúcióba.

Rendszeresen találkoznak tehát, azonban egy idő után Thomas eldönti, hogy nem folytatja tovább, nem adja többé pénzért áruba a testét. Gilbert nehezen, de beletörődni látszik, fontosabbnak érzi a fiú érdekeit, mint a saját szexuális vágyának kielégítését. Azonban az idő előrehaladtával sem tudja elfelejteni a fiút. Amikor megtudja, hogy Thomas az Angyalvárban dolgozik állandó éjszakai pultos fiúként, ismét randit kér tőle. Thomas eleinte hárítani akar, hogy ő már abbahagyta, de Gilbert végül meggyőzi, hogy találkozzanak. Újraindul a kapcsolatuk, most már nem „pénzügyi” alapon, de továbbra is szinte kizárólag szexuális téren marad.

Lassan mindketten rájönnek, hogy nem bírják ki egymás nélkül. Gilbert-t főnöke New Yorkba küldi dolgozni, s magával hívja a fiút, így Thomas nagy dilemma elé kerül. Nem ismeri még igazán a férfit. Vágyakozik utána, de azért bizonytalan. Végül – nem kis részben a volt szerelmével való állandó konfliktusok miatt – repülőre ül.

Gilbert és Thomas együtt élnek az építészcég által biztosított lakásban. Gilbert rendkívül sokat dolgozik, így általában csak este látják egymást. Thomas pedig fotómodellként kezd dolgozni, ami folyamatos konfliktusokat okoz kettejük között. Továbbra is fantasztikus mindkettőjük számára a szex, de lassan kiütköznek Gilbert erőszakos vonásai az ágyban. Valamennyire Thomas is igényli ezt, ám barátja néha túlzásokba esik. Állandó hullámzások jellemzik kapcsolatukat, melybe lassan-lassan érzelmi szálak szövődnek.

A regény innentől kezdve főleg arról szól, hogyan lehet egy döntően testi kapcsolaton alapuló viszonyt áthelyezni egy magasabb, érzelmi síkra. Számos konfliktushelyzeten kerülnek át, időlegesen szakítanak is, ám mindketten rájönnek, nem tudnak egymás nélkül élni.
A regény legnagyobb erőssége talán pont ez: megmutatja a heteró olvasóközönségnek is azt, amit nekünk nem kell bebizonyítani, hogy két meleg fiú közötti kapcsolat is alapulhat mély érzelmi viszonyon. Két fiú is vágyakozhat egymásra hónapokig ezer kilométerek távolságából úgy, hogy továbbra is csak a másikra vágyjon. Két fiú is érezhet úgy, hogy nem tudja elképzelni a másik nélkül az életét. Hogy pusztán a jelenléte boldoggá teszi. Két fiú között is lehet olyan szerelem, mely minden nehézséget legyőz.

A regény néhol talán egy hajszányit túl érzelmessé válik, és bizonyos témák (prostitúció, drogproblémák, szexuális agresszivitás) felvetése a heteró olvasókban esetleg téves általánosításokat eredményezhet, de összességében mindenképpen olvasmányos, érdekes és sok területen mélyen árnyalt könyv. Részletesen találkozhatunk olyan témákkal, melyek szinte minden meleg életében felmerülnek: a család elfogadása vagy el nem fogadása, az önfelvállalás, a partner felvállalása mások előtt vagy a munkahely és a magánélet viszonya. A szerzőnő őszintén és szimpatikusan mutatja be mindezt: megmutatja, hogy a meleg-párkapcsolatok sem különböznek igazán a heteró kapcsolatoktól. Hogy az is a szerelemről, szeretetről, a hűségről, az összetartásról, a bizalomról szól. Vagyis a „Másképpen szeretni” nemcsak azok számára ajánlott, akik mostanában éppen a szerelem rózsaszín felhőjében úsznak maguk is, hanem minden érdeklődő olvasónak.

Hanzli Péter

Angelina Szeles: Másképpen szeretni
Novum Verlag Kiadó, Sopron, 2008.
368 oldal, 3750 Ft

Melegkonyha

Jól sejti a gyanútlan mozinéző: nem csupán azért „Melegkonyha” a cím, mert meleg ételeket készítenek benne. Egy újabb spanyol melegfilm jutott el kishazánkba, melyet a számunkra jól ismert Cirko-Gejzír mozi tűzött műsorára, s minden esély megvan rá, hogy a melegközösség népszerű filmje legyen. Adott hozzá minden: néhány érdekes figura, zaklatott lelki életű melegek és heterók egyaránt, spanyolosan fűtött hangulat, többszörösen zavaros gyerek-szülő viszony, coming out-problémák, na meg természetesen a címadó madridi Melegkonyha.

Maxi (Javier Cámara) meg van győződve róla, hogy tökéletes az élete: mesterszakács és egy sikeres madridi étterem tulajdonosa, homoszexualitását nyíltan vállalja. Legfőbb elve, hogy ételeivel ne csupán jóllakassa vendégeit, hanem érzéki örömökhöz juttassa a betérőket. Rendezett élete azonban hamarosan teljesen felborul. Meghal korábbi felesége, akivel annak idején látszatházasságot kötött, s a tőle született gyerekeket soha nem is látta. A 15 éves Edu (Junio Valverde) és a 6 éves Alba (Alejandra Lorenzo) így hozzá költöznek. Mindeközben a munkahelyén is állandó problémák vannak; meg van áldva a beosztottjaival. A túlhajszolt munka mellett ápolgatnia kell a férfiaktól megcsömörlött, szexmániás hosztesze, Alex (Lola Duenas) lelki életét, az alkoholista pincérével, Ramiróval (Fernando Tejero) kerül állandóan összetűzésbe, szakácsnője bármikor szülhet, s ráadásul éppen a Michelin kritikusát várják az étterembe, hogy csillagával minősítse őket. Ráadásul egy csinos argentin futballista, Horacio (Benjamín Vicuna) költözik a szomszédjába, s kolléganőjével együtt belehabarodik. Mindez arra készteti, hogy újragondolja az addigi életét.

A helyzet akkor kezd bonyolódni, mikor kiderül, hogy a futballistának nem a rágerjedt Alex tetszik, hanem Maxi. Horacio, aki kamasz focisták (többek között Edu) edzőjeként és televíziós műsorvezetőként dolgozik, coming out-problémákkal küzd. Félti karrierjét, miközben teljesen beleszerelmesedik Maxiba. És ott vannak természetesen a gyerekek. A kis Alba még könnyebben kezelhető problémának tűnik Maxinak, csak az esti mesék borítják ki az idegeit, mivel a kislány mindig zavarba ejtő részletkérdésekkel bombázza. Edu azonban nehezebb dió. Természetesen lázadó korban van, s kifejezetten gyűlöli az apját: nemcsak azért, mert születésük óta rájuk sem nézett, hanem azért is, mert meleg. Kapcsolatuk főleg akkor mérgesedik el, mikor Edu megtudja, hogy apja az edzőjével él kapcsolatban. Maxi igyekszik az elvárásoknak megfelelni. A gyereknevelés nem egyszerű feladat, még szülei segítségét is kéri, akikkel azonban melegsége miatt évek óta megszakított minden kapcsolatot. A nagyszülők azonban nehezen elviselhető légkörben élnek, s állandóan fiuk melegségéről panaszkodnak, míg a nagyapa buziviccekkel szórakoztat mindenkit. Edu így lassan rájön, talán apja nem is annyira elviselhetetlen számára. Maxi eldönti, hogy nem hagyhatja ki fia 16. születésnapját, ám a Michelin inspektora pont azon a napon jön megnézni az éttermet…

Javier Cámara meggyőző alakítást nyújt a hisztérikus, érzelmes meleg figurával. Kicsit ugyan néha klisészerű, igazi melegsztereotípiák köszönnek vissza a nézőnek, ám mindenképen szórakoztató. Hogy mindez a színész miatt vagy rendezői utasításra, nem tudni. Az is lehet, hogy tudatos koncepció a heteró nézők megnyerésére: íme, itt egy igazi meleg figura, aki mindemellett szerethető, és lám, még talán apának is jó! Cámara alakítása nem olyan nagy meglepetés, már megszokhattuk ezt tőle korábbi alakításaiban is (főleg az Almodóvar által rendezett „Beszélj hozzá” (2002) lelkiismeretes és reménytelenül szerelmes ápolójaként, vagy a „Rossz nevelés” (2004) transzvesztita Paca/Pacquitójaként, illetve a népszerű „7 élet” című spanyol televíziós sorozatban). Lola Duenas is meggyőző alakítást nyújt, akivel szintén Almodóvar-filmekben találkozhattunk már („Beszélj hozzá” és „Volver”), továbbá a „Belső tenger”-ben. Kellemes meglepetés a főleg televíziós sorozatokban szereplő Benjamín Vicuna figurája is.

Nacho G. Velillának ez az első mozis rendezése. Az eddig televíziós rendezőként, íróként és producerként „(7 élet, Aida)” tevékenykedő első mozis bemutatkozása meglepően jól sikerült. A film jól szerepelt a málagai filmfesztiválon is: megkapta a legjobb film és a férfi főszereplő díját, a rendezőt pedig jelölték. Néhol ugyan kicsit sok minden van belezsúfolva a filmbe, ám végig követhető, gördülékeny a történetmesélés, és teli van jól eltalált poénokkal, helyzetkomikumokkal. A film láthatóan nem törekszik nagy célokra, pusztán szórakoztatni akar, s ezt a célját el is éri.

Hanzli Péter

Melegkonyha
(Fuera de carta/ Chef’s Special)
Spanyol vígjáték, 2008, 111 perc
Forgalmazza: Cirkó Másképp Alapítvány
Rendező: Nacho G. Velilla
Szereplők: Javier Cámara, Lola Duenas, Fernando Tejero, Benjamín Vicuna

Falusi romantika

– Hát, ott vidéken nagyon más, mint itt… Gondolj bele: kis faluban éltem, a várostól negyven km-re. Nem ugrálhat annyit az ember – belehörpölt a kávéjába, letette a csészét, és újra fészkelődni kezdett. – Válogatni sem lehet; örülsz, ha találsz valakit. Most képzeld el: az ottani barátom, vagy nem is tudom, minek nevezzem… Na, vele vagy két hónapot leveleztem, mire találkoztunk. De úgy, hogy addigra mindent leleveleztünk. Azt mondta, neki csak úgy képzelhető el a kapcsolat, ha mindent úgy csinálok, ahogy kéri. Nem volt szabad beszélnem se, legföljebb annyit, hogy szia – szia. Az volt a kikötése, hogy amint belépek a lakásába – mert persze mindig nekem kellett menni –, levetkőzöm anyaszült meztelenre, és úgy megyek a szobába. Már az előszobában le kellett vetni mindent. Ő vagy egy köntösben, vagy néha melltartóban, vagy mikor miben várt. Bent már megvolt minden: tett a szőnyegre plédet meg lepedőt, mert az ágyat azt kímélni kellett. Csúszott a lábam a lepedőn, a szőnyeg ledörzsölte a térdem… és egy mukkot se szólhattam. Ki volt pakolva az összes kacat: vibrátorok, zöldségek, dildó meg a tököm tudja, mi. Olyat, hogy orális szex, talán ha kétszer engedett. Pedig találkoztunk legalább negyvenszer.
– Nem zavar, ha rágyújtok? – akasztottam meg a monológját. Csak intett, aztán folyt belőle tovább.
– A szexet is csak úgy csinálta, hogy hasra fordított, összezárta a lábam, aztán hátulról… sohasem más pózban. Képzeld, volt vagy százhúsz kiló, levegőt se kaptam.
– Mint a káposztagyalulás – vetem közbe.
– Jah… – bólintott. – Volt, hogy meg is kötözött. Olyan is, hogy vesszővel vert.
– Ja, mazochista vagy?
– Ééén?? Dehogy. De nem válogathattam. Ez volt. – Maga elé nézett, merengett. – Pedig… Aztán, ha fájt, és felordítottam, hogy AUUUU, akkor úgy szájon vert… Igaz, hogy csak egyszer mertem. Nem tűrte, hogy szóljak. Én meg nem mertem, mert féltem, hogy elküld végleg… Aztán összevásárolt minden szart, és belém dugdosta. Padlizsánt, lopótököt… amit a piacon talált. Ez volt a mániája. Nem is állt neki rendesen, talán azért. Vagy szerette. Nem tudom. Kérdeztem, de nem mondta meg sose.
– Akkor mégis beszélhettél?
– Á, dehogy… SMS-ben, mert nem is hívhattam. Volt, hogy húszat is küldtem, mire egyre méltóztatott válaszolni. Egyszer pl. egy narancsot dugott belém. Hát nem hülye? Mikor volt ott neki mindenféle nyeles… Persze nem tudtam kivenni, őt meg nem izgatta. Alig tudtam hazamenni, nyomott, feszített, görcsölt. Ahogy rázkódott az autó, mintha kalapáccsal vertek volna. Ne tudd meg, mit szenvedtem, mire kijött. Halál pipa voltam, megírtam neki, de csak annyit írt vissza, hogy egyszer benne ragadt egy uborka egy hétig, és semmi baja nem lett, mit vagyok úgy oda?!
– Ő volt az első pasid?
– Á, nem… – ingatta a fejét, aztán visszanyergelt a kínzójára. – Azt se tudom, hogy lett vége. Írtam neki, hogy mennék hozzá, visszaírt, hogy nem jó most, aztán még küldtem vagy harminc SMS-t… Válasz semmi, csak a végén, hogy akkor inkább hagyjuk. Szerinted normális?
– Lehet, hogy zavarta, hogy meleg – találgattam.
– Nem, ő nem meleg. Én se vagyok az. Mindig voltak barátnőim. Erre nagyon kényes vagyok!

Balázs G. Attila

CSEMEGÉZÉS

„Az egyetemes emberi jogok közé tartozzon az abortusz is – ezt a javaslatot mutatják be az ENSZ közgyűlésének december 10-én, az emberi jogok párizsi aláírásának 60. évfordulóján az abortuszt támogató szervezetek. Franciaország, az EU soros elnöke, ugyanezen a napon kívánja elindítani a homoszexualitás egyetemes büntethetetlenségére vonatkozó kezdeményezését. A Vatikán nevében Celestino Migliore, a pápai állam állandó ENSZ-megfigyelője »modern barbárságnak« nevezte az abortuszt. Hangsúlyozta, hogy a homoszexuálisokkal szemben kerülni kell minden igazságtalan diszkriminációt, ám hozzátette, hogy a melegek büntethetetlensége új diszkriminációhoz vezethet, és pellengérre állítja azokat az államokat, amelyek nem ismerik el az egyneműek egybekelését.”

Kétszeres nem a Vatikántól – Népszabadság, 2008. december 3.


„A közgyűlés nyilatkozatban készül felhívni a világ összes országát a homoszexuálisok dekriminalizálására. Noha a szervezet deklarációjának nincs kötelező jogi ereje, szimbolikus jelentősége hatalmas, mivel a világszervezet 60 éves fennállása alatt egyszer sem foglalkozott a homoszexuálisok üldöztetésével – mutatott rá a The Guardian című brit lap elemzője. Hozzáfűzte, hogy mind a mai napig nem született olyan emberi jogi nemzetközi egyezmény, amelyben említést tennének a szexuális kisebbség jogairól.”

Melegekkel foglalkozik az ENSZ – most először – Coolpolitika.hu, 2008. december 10.


„Nagygyűlést tartanak (…) az olasz melegszervezetek. A római felvonulással a résztvevők a Vatikán politikája ellen tiltakoznak, mivel a Szentszék néhány napja kritizált egy francia indítványt, mely a homoszexualitás kriminalizálásának felszámolására kötelezné az államokat.”

A világ közel száz országában büntetik a másságot – Népszava, 2008. december 4.


„A homoszexualitás büntetése ellen emelte fel a szavát 66 ország az ENSZ-hez intézett történelmi jelentőségű felhívásával. A világ 77 országában ugyanis tilos, ebből következően büntetendő az azonos neműek közötti nemi kapcsolat, hét országban ráadásul halálbüntetést szabnak ki miatta. A felhívás kezdeményezője Rama Yade, Franciaország emberi jogok ügyében illetékes államtitkára. A felhívás csak az aláíró országokat kötelezi, viszont az ENSZ közgyűlésnek napirendre kell majd vennie a homoszexuálisok, a leszbikusok, a biszexuálisok és a transzneműek jogainak kérdését.”

Eddig 66 ország csatlakozott a francia kezdeményezéshez – Népszava, 2008. december 19.


„»Magánemberként nincs bajom a melegekkel, se a cigányokkal – fejtette ki Tóth Péter [Jobbik-képviselő – NS] –, de ez különbözik attól, hogy a Gárda milyen dolgokért harcol mint kollektív csoport. Nem szeretnénk, ha a melegeknek lehetősége lenne a házasságra. Aggódnánk azoknak a gyerekeknek a szocializációjáért, akiket ők nevelnének fel.« Saját elmondása szerint vallási öntudatában sérti a homoszexualitás a Magyar Gárda és a Jobbik szegedi vezetőjét.”

Kézfogás zárta a romák, melegek és gárdisták találkozóját – e-Masa, 2008. december 4.


„Mert Bernie elég vérszegény figura, Scudderhez képest kínosan halovány. Persze Block megpróbálja feldobni, ad neki egy leszbikus ebfigaró barátnőt, egy lusta könyvesbolti macskát, egy egzotikus balkáni szerelmet, sőt még egy nem létező kelet-európai királyságot is kitalál, Anatruriát, trónfosztott trónörökössel, kalandos sorsú bélyegekkel, titkos ügynökökkel – a végeredmény mégsem meggyőző.”

Játszd újra, Bernie! – Lawrence Block A betörő, aki Bogartnak képzelte magát című művéről – Népszabadság, 2008. december 6.


„»Rózsaszín« karácsonyi fesztivált szervezett egy melegeket tömörítő holland csoport – a felállítandó betlehemi jászolban két József és két Mária áll a gyermek mellett. A tíznapos programsorozatban vásár, a homoszexualitás témáját feldolgozó filmek, jégpálya és számos buli várja a látogatókat, december 25-én pedig istentiszteletet tartanak. (…) Néhány keresztény csoport felháborodását fejezte ki a rendezvény miatt. A Keresztények az Igazságért elnevezésű szervezet szerint az ötlet »csúfot űz az Evangélium lényegéből«.”

Rózsaszín karácsony két Józseffel és két Máriával – Népszabadság, 2008. december 8.


„Egyre nagyobb teret hódítanak hazánkban a homoszexuálisokat és leszbikusokat tömörítő egyesületek szervezésében tartott, középiskolásoknak szánt előadások a másságról. A Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Baráti Társaság állítja: előadásaik célja az előítéletek megszüntetése, mások azonban úgy vélekednek, a tolerancia címszó alatt a homoszexualitás kultúráját terjesztik. Ez a program nem prevenció, hanem a homoszexualitás kultúrájának terjesztése – mondta lapunknak a Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke. Simonné Toldi Ágnes megkeresésünkre kifejtette: nem tisztük ugyan véleményt alkotni más szervezetek tevékenységéről, de fontosnak tartják kiemelni, hogy minden ilyen és ehhez hasonló program promotálása megengedhetetlen lenne a szülők beleegyezése nélkül. – Az előadás negatívan befolyásolhatja a gyermekek fejlődését, akik egy része a kíváncsiság miatt kipróbálja ezt az életformát – tette hozzá.”

Másság az iskolában – Uniós pénzen magyarázzák a homoszexualitást – Magyar Nemzet, 2008. december 10.


„Egy volt rendőrt gyanúsítanak Brazíliában azzal, hogy sorozatban végzett tizenhárom homoszexuális férfival Sao Paulóban. Az áldozatok közül tizenkettőt lelőttek, a tizenharmadikat agyonverték a melegek ismerkedőhelyeként ismert elővárosi Paturis parkban. (…) A brazil sajtó »szivárványmániás« gyilkosként emlegeti a tettest, az áldozatok nemi irányultságát szimbolizáló színekre utalva. A rendőrség szerint az elkövetőt a merő gyűlölet motiválta. A nyugdíjas rendőrőrmestert további két gyilkossággal, köztük egy transzvesztita megölésével is gyanúsítják.”

Melegekre vadászott egy brazil sorozatgyilkos – MTI, 2008. december 11.


„Nyomatékosan óva intette bármiféle nyilvános megmutatkozástól Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester az eurovíziós dalfesztivál népes homoszexuális rajongótáborát a jövő évi oroszországi döntőn. »Moszkvában nem tűrjük el a homoszexualitás semmiféle közszemlére tételét utcákon, tereken, felvonulásokon vagy demonstrációkon« – figyelmeztetett Jurij Luzskov, amikor ünnepélyesen átvette a stafétát a döntő idei rendezőjétől, Belgrádtól.”

A moszkvai polgármester megfenyegette az euróvíziós dalfesztivál meleg rajongóit – Népszava, 2008. december 11.


„A tüntetők St. Petersburg belvárosában demonstráltak az Első Egyesült Metodista Egyház templománál, amelyben az 52 éves kormányzó elvette feleségül 39 éves aráját. A tüntetők közül többen táblákat emeltek a magasba az utcán azzal a felirattal, hogy »Gratulálok, kormányzó! És én mikor házasodhatok meg?« Az azonos neműek jelenleg két amerikai államban házasodhatnak össze törvényesen: Massachusettsben és Connecticutben.”

Melegek demonstráltak a melegellenes kormányzó esküvőjén – Hirado.hu, 2008. december 13.


„A napokban a homoszexualitását nyíltan vállaló Rufus Wainwright is felszólalt a szabályozás ellen, mert bár ő maga nem híve a melegházasságnak, úgy véli, törvényileg nem különböztethetik meg az embereket szexuális preferenciájuk alapján. »Furcsa módon nem vagyok híve a melegházasságnak, személy szerint sosem házasodnék meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szexualitásra és a szerelmi dolgokra vonatkozó törvényeket egytől egyig be kellene tiltani. Nem hiszem, hogy bármelyik kormánynak joga van ahhoz, hogy beleüsse az orrát abba, mi történik az emberek hálószobájában. De tényleg, ha valaki egy kutyát akar elvenni feleségül, akkor szíve joga, vegye el, engem nem érdekel. Ebben a kérdésben maximálisan liberális vagyok, és ellenzek mindenféle erre vonatkozó szabályozást« – nyilatkozta a kanadai énekes.”

Rufus Wainwright a melegházasság mellett – Kultura.hu, 2008. december 15.


„»Sikerült megvédeni a házasság intézményének méltóságát« – mondta a Magyar Hírlapnak Semjén Zsolt pártelnök. Hozzátette: bebizonyosodott, hogy a bibliai értékrend és a természet rendje mellett az alkotmánnyal is ellentétes volt a jogszabály. »Nem akarunk megbélyegezni senkit, de nem engedhető meg a házasság megszentelt fogalmának és tartalmának a relativizálása« – hangsúlyozta.”

Az AB megóvta a házasság intézményét – Magyar Hírlap, 2008. december 15.


„Az SZDSZ felszólítja a kormányt, hogy a megfelelő egyeztetések után a jövő év elején nyújtsa be a parlamentnek az Alkotmánybíróság (AB) által hétfőn megsemmisített, a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvény a homoszexuális párokra vonatkozó részeit; erről Gusztos Péter beszélt keddi budapesti sajtótájékoztatóján. A KDNP szerint ha az azonos neműek párkapcsolatának rendezésére van igény, akkor ezt a problémát végig kell gondolni, és a jognak ezzel foglalkozni kell – közölte Salamon László.”

Az SZDSZ nem enged a homoszexuális élettársi kapcsolatból – Magyar Nemzet, 2008. december 16.


„Miközben hazánkban a heteroszexuális lakosság túlnyomó része az »engem nem érdekel a homoszexualitás, csak ne legyen kötelező« elvét vallja, a melegbüszkeség napján évről évre a felvonuló kamionokon vonagló és magukat, ha kell, ha nem, elnyomottnak nyilvánító szivárványfiúk és -lányok látványa sok embernél kiveri a biztosítékot, a tettlegességtől sem visszariadó homofóbokról nem is beszélve. A melegek az Alkotmánybíróság döntését részsikerként könyvelik el. Számukra az igazi ünnep az lenne, ha házasságkötésük is engedélyezetté válna. Ami, ugyebár, a gazdasági ellehetetlenülés után újabb, ezúttal morális támadást jelentene a család intézménye ellen.”

Forró Péter: Szivárvány – Magyar Hírlap, 2008. december 16.


„A kereszténydemokraták a szeretet nevében az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert számukra nem mindegy, hogy kik és milyen formában szeretik egymást. Az AB döntése után ők lehetnek a legkevésbé boldogok. A törvényt ugyanis megsemmisítették, de nem azért, mert a melegek közötti regisztrált élettársi kapcsolatot alkotmányellenesnek találták volna (a határozat tételesen ki is mondja, hogy a melegek esetében ez a kapcsolati forma alkotmányos), hanem azért, mert a heteroszexuális pároknak biztosít túl nagy választási szabadságot.”

Ónody-Molnár Dóra: Különös házasság – Népszabadság, 2008. december 17.


„…ameddig tehát a kizsákmányoltak nem értesülnek róla, hogy az emancipációs küzdelmek szétválaszthatatlanok, tehát a mozgássérültek, a melegek, a bevándorlók (és általában a migránsok), az árvák, a bántalmazott és megerőszakolt nők és gyerekek, a betegek, az idősek, a romák, a minden társadalmi hálóból kihullott kültelki és falusi szegények, a hajléktalanok, az elmebetegek, a fegyencek emancipációja nélkül nincs fölszabadulás – nos, addig a posztfasiszta módszertant érvényesíteni lehet. És lehet az antikapitalista szenvedélyekből minden eddiginél rosszabb kapitalizmust csiholni.”

Tamás Gáspár Miklós: A válság gyümölcsei – Népszabadság, 2008. december 17.


„Fel kell számolni a romák elkülönítését, biztosítani kell az anyanyelv használatához való jogot, és hosszú távú bevándorlási politikát kell kialakítani az Európai Unióban – állapítja meg az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi szakbizottsága, amelynek az alapvető jogok tiszteletben tartását elemző előterjesztése az EP strasbourgi ülésének napirendjére került. (…) Az előterjesztők azt szeretnék, ha a tagállamok kölcsönösen elismernék a homoszexuális párok házasságát, illetve bejegyzett élettársi viszonyát.”

Alapvető jogok nem érvényesülnek az Unióban – Népszabadság, 2008. december 17.


„Dobrev Klára is milyen okosan beszél. Minek kínlódjon az anya otthon a gyerekével, bevágja a bölcsődébe, aztán megy a varrodába éhbérért. Apa, anya hajtják a pénzt, a gyerek meg a dadusnak mondja először, hogy mama. Hogy ez direkt? Na nem, hiszen még a homoszexuálisok is azért harcolnak, hogy házasodhassanak, hogy lehet itt családellenes a hangulat?”

Seszták Ágnes: Mérgeznek a lefojtott indulatok – Magyar Nemzet, 2008. december 17.


„Bábel Balázs is kemény szavakat használt. »Kultúrharc folyik ellenünk, a támadások össztüzébe kerültünk, ha ki merjünk mondani a véleményünket, rögtön ránk támad egy médiaszolgahad« – mondta a kalocsa-kecskeméti érsek. (…) szociológiai kutatások is alátámasztják, az embereket a vallásgyakorlás pszichoszomatikusan is befolyásolja, tovább élnek. »Holott az üdvösségre várnak« – mondta tréfásan. Úgy folytatta, hogy a posztmodern kornak nincs eszmeisége, csak testisége. »A szenvedélyeket élje ki az ember, már a gyermekkor kezdetétől, lehetőleg homoszexuális formában« – összegezte a korszellemet. Mindezekkel szemben az egyház az evangéliumi gyökerekhez való visszatérést ajánlja.”

Bennünk látják a reményt – Az egyház felveszi a kesztyűt a kultúrharccal szemben – Magyar Hírlap, 2008. december 18.


„Óvnak bennünket a szélsőségektől, az alkotmánynak pedig csak azt a paragrafusát ismerik, engedélyezik, amelyben büszkén vállalhatja a magyar a másságát. Holott még az sem tisztázott: a homoszexualitás betegség-e, vagy sem, örökölhető-e, vagy meg is lehet »szerezni«, s hogy valóban szolgálja-e ez a társadalom többségének védelmét, a fiatalság egészséges testi-lelki nevelését. Megérkeztünk. Mohács, végállomás.”

Bán Károly: Mohács, végállomás – Magyar Hírlap, 2008. december 18.


„Szetey Gábor maradjon ott, ahol van, és hagyja békén a hazai melegeket. Akik történetesen éppen úgy rosszul vannak az önfényező, hisztérikus kis államtitkárocskáktól, mint a szőkék vagy a nyugdíjasok. Csak, persze, ők nem futnak Madridig, mert nem kell elleplezniük politikai alkalmatlanságukat, tehetségtelenségüket.”

Szentesi Zöldi László: Szetey, az emigráns – Magyar Hírlap, 2008. december 22.


„Az igazságügyi miniszter ma a Magyarországon működő hat legjelentősebb melegszervezet képviselőjével találkozott annak érdekében, hogy megvitassák, miképp lehetne továbblépni az Alkotmánybíróság rájuk nézve kedvezőtlen döntését követően. Draskovics Tibor leszögezte: mindent megtesznek azért, hogy még a jövő év elején törvény születhessék a bejegyzett élettársi kapcsolatuk ügyében.”

A kormány kiáll a melegek mellett – Stop, 2008. december 22.


„A tekintélyes olasz vatikanista, Marco Politi szerint XVI. Benedek harmadik évében derült ki, hogy a doktrína védelmének pápasága ez. Ratzinger eddigi egyedüli reformja a régi rítusú latin nyelvű szentmise visszavezetése és a vatikáni őrök egyenruhaváltása volt – írta az olasz média nevében Politi, aki úgy látja, hogy II. János Pál hiánya kezd érződni a hívők között is. XVI. Benedek első évében négymillióan zarándokoltak Rómába, 2006-ban egymillióval kevesebben, tavaly tovább csökkent a pápához látogatók száma. Ezzel egy időben Genova polgármestere az 1550-ben máglyán elégetett egyházfi, Jacopo Bonfadio perének újratárgyalását kezdeményezte, akit homoszexualitásáért ítéltek el.”

Éjféli mise helyett kabaré – Népszabadság, 2008. december 23.


„A legnagyobb olasz melegszervezet, az Arcigay kész bojkottálni a jövő évi Sanremói Dalfesztivált Giuseppe Povia dalszerző-előadó tervezett dala miatt, amely az érdekvédők szerint sérti a homoszexuálisok emberi méltóságát. A február 17–21. között megrendezendő dalfesztiválra szánt Luca era gay (Luca meleg volt) című dal egy férfiról szól, aki meleg volt, de már »kigyógyult belőle«. Povia korábban már tiltakozást váltott ki egy interjúja miatt, amelyet a Panorama című hetilapnak adott, s amelyben úgy nyilatkozott: »a melegek nem születnek, azzá válnak, mert olyan társaságba járnak. Nekem is volt egy meleg időszakom, hét hónapig tartott, de aztán túlléptem rajta. Sőt, két barátomat – akik szintén melegnek hitték magukat – átváltoztattam, és ma már mindketten házasok«.”

Olasz melegek támadják a Sanremói Dalfesztivált – Origo, 2008. december 23.


„Felháborodással reagáltak több ország melegszervezetei a pápa hétfői vatikáni évértékelésére, amelyben a katolikus egyházfő elítélte a homoszexualitást. XVI. Bendek úgy fogalmazott, hogy az emberi faj túlélése szempontjából legalább olyan fenyegetés a homoszexualitás, mint a klímaváltozás. XVI. Bendek azt mondta, hogy az emberiségnek a teremtés nyelvére kell hallgatnia és megértenie a férfi és nő közötti kapcsolatot. Az egyházfő szerint minden, a heteroszexualitástól eltérő viselkedés Isten művének lerombolása.”

Homoszexualitás=klímaváltozás? – A melegek kiborultak a pápa szavain – Hírszerző, 2008. december 23.


„A miniszter közölte a sajtóval, hogy feltétlenül új törvényt akarnak alkotni, mert ez a mostani állapot nem tartható. Ha egyszer a Béla vonzódik a Józsihoz, nehogy már paragrafus gátolja a közeledésüket, ellenkezőleg: szép szóval kellene egyengetni göröngyös útjukat. Megszólalt az ügyben Szetey Gábor homoszexszakértő, egykori személyügyi államtitkár is, aki egyenesen „gyáva, idejétmúlt és paternalista” döntésként minősítette az Alkotmánybíróság határozatát, és síkraszállt a melegeket felkaroló Draskovics mellett. Szetey egyébként jelenleg Spanyolországban múlatja az idejét (valószínűleg bikaviadalokra is kijár), s végtelenül szomorú, hogy barátjával nem léphetnek regisztrált élettársi kapcsolatba, ahogyan azt szerelmük elején eltervezték. Az egymást követő nyilatkozatok után kétkezi emberben felvetődik a kérdés: nem lesz-e neki valami baja abból, hogy ő még mindig a másik nemet kedveli, ahogyan azt a régi öregek tették. Vagy az a helyesebb, ha rózsaszínűnek látjuk a világot?”

Pilhál György: Draskovics Szetey mögé állt – Magyar Nemzet, 2008. december 27.


„A Kolumbusz Kristófról elnevezett téren bemutatott vasárnapi misén fölolvasták XVI. Benedek pápa üzenetét, amelyben a római katolikus egyházfő biztatta a spanyol családokat, hogy »ne hagyják meggyengíteni« az őket összetartó, semmi máshoz nem fogható kötelékeket. Az emberiség jövője a családon, éspedig a keresztény családon alapszik – jelentette ki a misét celebráló Antonio María Rouco Varela, Madrid érseke. Öt másik érsek, további 22 püspök és több mint 300 pap is jelen volt a szabadtéri misén. Tavaly ilyenkor hasonló eseményt tartottak ugyanitt.”

Több százezren voltak, és mind a melegeket utálták – Stop, 2008. december 28.


„Azon a meleg fiatalok, akiknek szülei vagy nevelői negatívan reagáltak gyermekük szexuális irányultságának hírére, jóval nagyobb eséllyel követnek el később öngyilkosságot, esnek súlyos depresszióba vagy használnak drogokat, mint azok, akik családja elfogadóbban fogadta a homoszexualitás tényét – közlik amerikai kutatók a Pediatrics című szakfolyóirat (…) megjelent januári számában.”

Az elfogadott melegek esélyei – Hírextra, 2008. december 29.


„Meghasonlás: A jobboldali melegek elhidegültek a baloldali melegektől.”

Böcz Sándor: Szaldó mortále – Népszabadság, 2008. december 31.


„Jason, Jimmy és Joey a világ első meleg hármas ikreként hirdeti magát mint „Magyarország legforróbb exportcikke”. A tizenkilenc esztendős, egypetéjű hármasiker-párnak van csoportos művészneve is: Visconti Triplets. A professzionálisan menedzselt fiúknak hatalmas rajongótáboruk és exkluzív szerződésük van egy amerikai stúdióval – a pornóipar kedveli az ikreket. Honlapjuk szerint Budapest egyik külső kerületében születtek, és ma is a szüleikkel élnek. Egymással soha nem kerülnek intim kapcsolatba, de általában mindhárman jelen vannak egy jelenetben – ilyenkor értelemszerűen idegenek is részt vesznek a produkcióban. A történetnek van egy bizarr mellékszála is: a fiúk nem homoszexuálisok, csak azért vállalják a filmezést ebben a műfajban, mert ez sokkal jobban fizet, mint ha hagyományos pornófilmben szerepelnének.”

Lukács Csaba: Virtus – Magyarország forró exportcikkei – Magyar Nemzet, 2009. január 3.


„Franco Zeffirelli, a világhírű olasz filmrendező életében az első férfi egy fiatal parasztlegény volt, akivel egy fagyos éjszakát töltött összebújva egy barlangban a toscanai hegyekben a második világháború alatt. A 85 éves olasz filmrendező a Libero című milánói lapnak adott interjújában »homoszexuálisnak, de nem melegnek« nevezte magát. Első homoszexuális élményéről a Rómeó és Júlia rendezője elmondta, hogy a partizánokkal vonulva a Firenze környéki erdős hegyekben egy jéghideg éjszakát egy barlangban töltött, ahol egy pokrócon kellett osztoznia egy Vieri nevű fiatal földművessel. A rendező szép emlékként őrzi a találkozást, mert – mint mondta – nagyon fiatalok voltak, meg ezernyi veszedelem övezte a történteket. »Kapaszkodtunk egymásba, miközben mindenfelé veszélyek leselkedtek ránk. Körülöttünk németek voltak, akik felakasztottak volna bennünket, ha felfedeznek minket« – mondta.”

Szerelmes volt kollégájába – Népszava, 2009. január 3.


„Őrizetbe vettek egy 31 és egy 21 éves férfit, valamint egy 16 és egy 15 éves fiút a kaliforniai Richmondban azzal a gyanúval, hogy megerőszakoltak egy nőt azért, mert közismert leszbikus.(…) Az asszony vallomása szerint támadói nem is titkolták, hogy miért őt szemelték ki, és a kocsiját szivárványos csíkokkal festették ki, ami a melegek ismert jele. Ha vádat emelnek a négy férfi ellen, rendkívül súlyos büntetésre számíthatnak, amennyiben bűnösnek találja őket az esküdtszék. Kalifornia állam törvénye szerint ez jár annak, aki vallási vagy szexuális orientáció miatt támad meg valakit.”

Négyen erőszakolták meg a közismerten leszbikus nőt – Hírkereső, 2009. január 3.


„A leszbikus nők gyakrabban élnek át orgazmust.”

A legmeglepőbb szextények – Piac és Profit, 2009. január 5.


„Mi volt a baj a jogalkotással? Főként az, egy kalap alá vették a különnemű párok és a homoszexuálisok együttélését. Csúnyán becsapta homoszexuális és leszbikus híveit, jobban mondva alattvalóit a kormány. Nem csak őket csapta be persze, viszont őket nagyon. Azzal kecsegtette mindannyiukat, hogy lépéseket tesz úgynevezett egyenjogúsításukért. Törvényt dolgoz ki s fogad el, hogy emancipálja őket, hogy felszabadítsa az erre vágyakozó személyeket a szerinte hátrányos megkülönböztetés alól. Lehetővé teszi, hogy regisztrált élettársi kapcsolat formájában gyakorlatilag házasságot kössenek hasonló felfogású, identitású párjukkal. A kormány ezt természetesen nem a szocialista párt sürgetésére iktatta jogszabályba. Az SZDSZ szorgalmazta a jogegyenlőség ilyesfajta kodifikálását. A jogalkotás folyamata arra az időre esett, amikor a koalíció még sértetlen volt, s a liberális párt önbizalma nem ismert határokat.”

Kulcsár Anna: Rászedték a melegeket – Magyar Nemzet, 2009. január 7.


„Élvonalbeli angol focisták egy videoklipben fognak szerepelni, amelyben kifejezésre juttatják, hogy elutasítják a melegekkel szemben tapasztalható előítéleteket és a kirekesztést. A kampányt, amelyet a homoszexuálisok jogaiért küzdő Outrage csoport készít elő, támogatja az angol labdarúgó-szövetség (FA) és a Kick It Out nevű angol antirasszista szervezet. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy különböző labdarúgó-stadionokban homofób sértésekkel illettek angol focistákat, Sol Campbellt vagy Ashley Cole-t, akik egyébként mindketten heteroszexuálisnak vallják magukat.”

Focisták a buzik jogaiért – Hírextra, 2009. január 8.


„A mostanság szingli és szándékai szerint minél tovább így is maradó színésznő bizonyára nem hallott a biszexualitás jótékony karrierhatásairól, ha olyanokat vall be, mint hogy semmi baja ugyan az azonos nemmel, de a szexet csak pasikkal tudja elképzelni. »Egy barátnőm hívott fel azzal, hogy ’hé, te újabban csajokkal is jársz?!’, én meg nem is értettem, ’mivaaan?!’. Nem, nem, nem! Nálam csakis és kizárólag pasik jöhetnek szóba!« – reagált a színésznő azokra a novemberi pletykákra, amik szerint egy partin egy dögös csajjal mélyen elmerültek egymásban. »Nem nagyon zavartatták magukat, teljesen nyíltan kikezdtek egymással, megdöbbentő volt!« – számolt be akkor egy állítólagos szemtanú a lapoknak.”

Kate Hudson sose lenne leszbikus – Velvet, 2009. január 11.


„Nem látni mostanság együtt Lindsay Lohant és Samantha Ronsont. Annál többet azonban Sean Pennt és LiLót! A kikapós fiatal színésznő állítólag mostanság inkább Madonna exférjével tölti az időt, leszbikus barátnőjével pedig szakított. A hírek szerint a páros kapcsolata az elmúlt időszakban elég viharosra fordult, Lindsay sokat hisztizett, Sam pedig egyre nehezebben viselte a dühkitöréseket…”

Elcsaklizták LiLót a párjától – Ma.hu, 2009. január 12.


„Martha Stewartnak, a főleg lakberendező-műsorairól ismert amerikai tévésnek még 2004-ben kellett öt hónapot börtönben töltenie néhány törvénytelen tőzsdei akció miatt. (…) A szokásos edzésre mentünk a terembe, és láttuk, hogy nem égnek a lámpák, ami furcsa volt. Aztán benéztem az ablakon, és láttam, hogy néhány leszbikus szexel odabent. Figyelmeztettem Marthát, hogy ne menjen be, de azt mondta, ez most a mi edzésidőnk, benyitott az ajtón, felkapcsolta a villanyt, és rájuk kiabált. Nagyjából négy pár volt bent, a legtöbbjük félmeztelenül, mindegyik nyilvánvalóan ott szórakozott. A legtöbb nő férfiasabb volt a bokszolóknál is; ahogy jöttek ki a teremből, az egyik azt mondta, megöli majd Marthát! Belöktem Marthát a terembe, aki, amikor rájött, hogy komolyan gondolták a dolgot, pánikba esett. Elfehéredett, és remegni kezdett. Azt mondta: »Ne hagyd nekik, hogy bántsanak«. Kimentem, és beszéltem a nőkkel. »Ez a kurva halott! Megölöm. Lehet, hogy kint valaki, de itt bent csak egy számsor« – mondta a legdühösebb.”

Martha Stewart leszbi orgiába futott bele a börtönben – Velvet.hu, 2009. január 13.


„A svéd egyház azzal a javaslattal állt elő, hogy megváltoztatja a házasság elnevezést, a házasságkötés menetét és szövegét. A javaslat értelmében a házasság szót egybekeltekre, az esküvőt pedig egybekelésre változtatnák. Az újsütetű egybekelési fogadalom szövegében már nem a férj és feleség kifejezés, hanem a egybekelt társ szerepelne, és a pap sem házastársaknak nyilvánítaná a feleket, hanem egybekelteknek.”

Nem házasodnak, egybekelnek – Népszabadság, 2009. január 14.


„Svédországban május elsejétől az azonos neműek is házasságot köthetnek. A hét parlamenti pártból csak a kereszténydemokraták ellenzik a javaslatot. Első lépésként a homoszexuálisok számára a regisztrált párkapcsolatot vezették be néhány éve Svédországban. A jelenlegi házassági törvény módosítására azért van szükség a javaslattevők szerint, mert a stabil kapcsolatban élő embereknek – nemi hovatartozásuktól függetlenül – szükségük van arra, hogy a nyilvánosság előtt manifesztálják érzéseiket és összetartozásukat.”

Férfi kelhet egybe férfival Svédországban – Magyar Nemzet, 2009. január 22.


„A kommunista titkosszolgálat ügynöke volt Sawa metropolita, a lengyel ortodox egyház feje – írta a Rzeczpospolita című lengyel napilap a Nemzeti Emlékezet Intézetében (IPN) őrzött aktákra hivatkozva. A cikk szerzői szerint Sawa metropolita kifejezetten buzgó végezte ügynöki munkáját a titkosszolgálattól kapott fizetségért. Az 1965-től kezdve »Jurek« fedőnéven nyilvántartott informátor rendszeresen bírálta és feljelentette a papokat, több esetben homoszexuális hajlamukra hivatkozva. Ügynöki tevékenységének áldozatul estek kelet-németországi evangélikus lelkészek is, akikkel egy egyházi világtalálkozón került kapcsolatba.”

Ügynök volt a lengyel ortodox egyházfő – MTI, 2009. január 14.


„Az amerikai Gene Robinsont, az első felszentelt homoszexuális püspököt választották ki arra, hogy imádkozzék az Egyesült Államok megválasztott elnökének beiktatása alkalmából tartandó rendezvények nyitóceremóniáján. (…) Robinson kiválasztásával Obama csapata csillapítani akarta a homoszexuális közösség részéről érkező kemény kritikát. A melegek felháborodottan tiltakoztak, amikor megtudták, hogy a január 20-i beiktatási ceremónián a fő imádságot Rick Warren mondja el, aki a kaliforniai Lake Forestben a Saddleback Church nevű konzervatív neoprotestáns vallási közösség alapítója és főpásztora, és aki ellenzi, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan jogokat kapjanak, mint a különneműek. Ezenkívül támogatta a Kaliforniában novemberben népszavazásra bocsátott javaslatot, amely kimondja, hogy a házasság férfi és nő között létrejövő kötelék.”

„Együtt kell működnünk felebarátunkkal” – Népszava, 2009. január 14.


„Tőkés (…) a homoszexuálisok jogaira, valamint az eutanázia burkolt elfogadására vonatkozó paragrafusokra (72., 75. és 76., illetve a 166. cikkelyek) is kitért, melyeket jó lelkiismerettel nem tudott megszavazni. A lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a szabad véleménynyilvánítás sérelmét jelenti a 72. paragrafus azon állítása, hogy »a vallási, társadalmi és politikai vezetők homoszexuálisok elleni kijelentései a gyűlöletet és az erőszakot táplálják« – mondta a püspök. »Egyházainknak jogukban áll az ebben a tárgyban vallott – bibliai és teológiai – felfogásuk szabad kinyilvánítása és hirdetése« – olvasható az EP-képviselő közleményében.”

Éles viták után szavaztak az unióban a kisebbségi jogokról – Magyar Nemzet, 2009. január 15.


„Ismét bírálták az egyneműek házasságát, a fogamzásgátlást és az abortuszt Mexikóvárosban a családok VI. világtalálkozójára összegyűlt katolikus vezetők. A társadalom jövője érdekében prioritást kell adni a családnak az individualizmus betegségében szenvedő posztmodern kultúrában – mondta Ennio Antonelli bíboros, a Család Pápai Tanácsának elnöke, aki szerint a homoszexuális tapasztalatnak baráti kapcsolaton belüli magánviszonynak kell maradnia.”

Röviden – MTI, 2009. január 16.


„A jelenleg negyvenhét éves, szebb napokat élt popsztárt egy londoni bíróság ítélte el, személyes szabadságtól való megfosztás és testi sértés címén, írja a Reuters. Boy George 2007 áprilisában a falhoz bilincselte, majd lánccal verte Audun Carlsen norvég férfimodellt, utóbbi állítása szerint azért, mert az nem akart a Culture Club egykori énekesével szexuális kapcsolatot létesíteni. Az énekes tagadta, hogy bezárta volna londoni lakásába a modellt. Bár a bűnösséget decemberben kimondták, és a bíró már akkor figyelmeztette Boy George-ot (aki polgári nevén George O’Dowd), hogy letöltendő börtönbüntetésre számíthat, az ügyvédeket mégis meglepte az ítélet. »A bűncselekmény olyannyira súlyos, hogy csakis az azonnali szabadságvesztés jöhet szóba mint igazságos büntetés« – nyilatkozta David Radford bíró. Boy George állítólag higgadtan hallgatta végig az ítéletet, több hozzátartozója azonban szinte sokkot kapott, egyesek sírtak.”

Boy George-ot börtönre ítélték – Quart.hu, 2009. január 16.


„Ratyi: Homoszexuális férfi. Aki elmegy az orvoshoz, és azt mondja, gyermeket vár. És ki az apja? De doktor úr, nincs nekem hátul szemem!”

Temesi Ferenc: Friss szavak (3.) – Magyar Nemzet, 2009. január 17.


„A rasszizmus kiterjesztő értelmezése is jelen van. Ezt a jelenséget kulturális rasszizmusnak nevezhetjük. Manapság a nőellenes előítéletek kevésbé hangosak – rejtetten azért markánsan jelen vannak. Viszont a homoszexualitás hangos kultúrrasszista visszhangot képes kiváltani – a szofisztikáltnak tűnő értelmiségi undorkodástól a »buziverő« indulatig bezárólag. A szűkebb vagy tágabb értelemben vett rasszizmus jelen van a társadalom hétköznapi beszédkultúrájában, de politikailag igencsak periferikus a képviselete. Ami nem csoda: bármely formájának nyílt felvállalása szemben áll a Birodalommal – az Európai Unióval –, aminek szabad akaratából Magyarország is tagja.”

Gerő András: Élő kísértetek – Népszabadság, 2009. január 17.


„Hamarosan ítélet születik abban a büntetőperben, amelyben egy volt rendőrt azzal vádolnak, pénzért vett rá hajléktalan és állami gondozott fiúkat, hogy homoszexuális szolgáltatásokat nyújtsanak neki. Az ügynek tizenegy vádlottja van, köztük korábbi sértettek is, akik a további áldozatok beszervezésében segédkeztek.”

Elítélik a volt rendőrt – Magyar Nemzet, 2009. január 19.


„Egy francia, az autókat szenvedélyesen szerető melegeket tömörítő szervezet évente megválasztatja tagjaival az év autóját. Idén az európai szavazók döntése alapján az Alfa Romeo MiTo nyert.”

Az Alfa Romeo MiTo az év melegautója – Origo.hu, 2009. január 19.


„Az egyneműek vonatkozásában a liberális törekvések a természet rendjével állnak szemben. Nem győzöm hangsúlyozni, senkit sem akarunk diszkriminálni, de két dolog védelméhez a végsőkig ragaszkodunk: az egyik, hogy két azonos nemű ember kapcsolata ne lehessen házasság, mert az megszentelt fogalom és intézmény. A másik, hogy ne fogadjanak örökbe gyermeket, mert annak egészséges fejlődéshez való joga erősebb, mint az egynemű pároknak a gyermekre való igénye. Ha egyszer kinyitjuk ezt a kaput, hol lesz ennek a vége? Ha két férfi házasodhat, akkor három miért nem? Ha a családjogi törvényből, amely szerint a házasság egy férfi egy nő között lehetséges, az SZDSZ kiveteti azt, hogy férfi-nő, akkor az egy-egy milyen alapon marad benne? Akkor milyen alapon »diszkriminálják« a mozlim többnejűséget vagy a szimpla bigámiát? Hol van ennek vége?”

Semjén Zsolt: A politikai prostitúció korszakát éljük – Magyar Nemzet, 2009. január 21.


„Novák Péter az egyik kereskedelmi csatornán kijelentette magáról, hogy homoszexuális – írja a Blikk. A családos színész és műsorvezető a lapnak azt mondta: provokációnak, egyben üzenetnek szántam. Bízom benne, hogy azok, akik melegek, idővel felbátorodnak, és vállalják nemi másságukat, mert sokak által szeretett emberek érintettek ebben a kérdésben, és szeretné, ha változna a világ, egyben az országunk is. Mint mondta: a melegeknek vállalniuk kellene azt, amit vállalhatnak, és szerinte ez egy vállalható dolog. Bizonyos tabukat le kell rombolni ahhoz, hogy az emberek befogadóbbak, illetve nyitottabbak legyenek – állítja Novák, aki egy gyönyörű kisgyerek édesapja.”

Novák coming outolt vagy csak provokált? – Blikk–Klubrádió, 2009. január 22.


„A kiherélésről vetített szombat délután dokumentumfilmet 12 éven felüli nézők számára a Viasat3 csatorna. Az Emberi történetek című alkotásban hetero- és homoszexuálisok, valamint transzvesztiták mesélték el kasztrálásuk történetét, amelyből az is kiderült, hogy némelyikük saját magát herélte ki. (…) Az MNO Szalai Annamáriát, az ORTT fideszes tagját kérdezte meg a botrányos tévéadásról, aki elmondta, hogy a Viasat3 rendszeres normaszegő, így az ORTT műsorfigyelő csoportja folyamatosan monitorozza adását, és gyakran folytatnak vizsgálatot a cég ellen.”

Kasztrálás 12 éven felülieknek – Botrány a Viasat3 kanálison – Magyar Nemzet, 2009. január 24.


„Egyre több új csatorna kerül a magyar kábelszolgáltatók választékába, s ezek próbálnak specializálódni, újabb és újabb szegmenseit lefedni a piacnak. Az efféle tematikus csatornák, ha nem változnak meg a trendek, idővel fel fognak nőni az országos tévék mellé. A UPC legújabb kapása az XMO elnevezésű, Hollandiában székelő, melegeknek (és kalandoroknak, kíváncsiaknak) szóló csatorna, mely újabb fehér foltot fed le a hazai palettán, hiszen eddig speciálisan a célközönségnek szóló adó még nem nagyon volt, az ízléses melegpornó hívei más úton-módon juthattak hozzá a néznivalóhoz.”

Melegeknek szóló csatorna a UPC kínálatában – Sg.hu, 2009. január 25.


„Először vállalta fel nyilvánosan Franciaországban egy kormánytag a homoszexualitását: Roger Karoutchi, a parlamenttel való kapcsolattartásért felelős államtitkár az egyik legnézettebb közéleti műsorban, a TF1 kereskedelmi televízió Héttől nyolcig című adásában vasárnap este beszélt először másságáról. A bejelentés apropóját az adta, hogy az 57 éves politikusnak január végén jelenik meg háromszáz oldalas kötete politikai pályafutásáról, amelyben három oldalon magánéleti kérdésekről, így többek között a közvélemény előtt eddig titkolt homoszexualitásáról is nyíltan ír.”

Az egyik legnézettebb közéleti műsorban vállalta másságát – Népszava, 2009. január 25.


„»Huszonöt éves koromban volt az első melegkapcsolatom. Akkoriban már önállóan éltem. A legelején pár napig azt gondoltam, ha kimegyek az utcára, látszik rajtam, hogy előző nap egy fiúval voltam, ami persze butaság. Éppen abban az időszakban váltottam munkahelyet. Egy melegbárban kezdtem dolgozni. Az édesapám előtt titkoltam a dolgot. Soha nem is tudta meg. Anyukám már korábban meghalt« – meséli Petróczi Zoltán, aki szerint sokan elkövetik azt a hibát, hogy azonnali elfogadást várnak szüleiktől.”

Lady Dömper nyíltan vállalja másságát – STOP/Tina, 2009. január 27.


„Skóciában egy homoszexuális pár fogadott örökbe gyerekeket – a nagyszülők tiltakozása ellenére. A kislányt és fivérét annak ellenére a homoszexuális férfiaknak ítéltek a szociális munkatársak, hogy a gyerekek tulajdon nagyszülei hevesen tiltakoztak. A szakemberek úgy vélték, azok a maguk 46 és 59 évével már túl idősek unokáik felneveléséhez. Emellett még figyelmeztették őket, ha túlságosan hangot adnak elégedetlenségüknek, eltiltják őket még a gyerekek láthatásáról is – írja a Daily Mail.”

Nagyszülők helyett melegeknek adták a drogos anyától elvett gyerekeket – Magyar ATV, 2009. január 29.


A Háttér Archívum anyagainak felhasználásával összeállította: N. S.
(archivum@hatter.hu)

Hírek külföldről

Homoszexuális püspök Obama beiktatásán

Az amerikai Gene Robinsont, az első felszentelt homoszexuális püspököt választották ki arra, hogy imádkozzék az Egyesült Államok megválasztott elnökének beiktatása alkalmából tartandó rendezvények nyitóceremóniáján. A rendezvényt Washington egyik legfontosabb emlékművénél, a Lincoln-emlékműnél tartották január 18-án, két nappal a tervezett hivatalos beiktatás előtt. Ugyanezen emlékműnél mondta el híres, „Van egy álmom” kezdetű beszédét 1963-ban a neves fekete polgárjogi harcos, Martin Luther King jr. Clark Stevens, a beiktatási ceremóniát szervező bizottság szóvivője megerősítette, hogy az imádságra Robinsont választották ki. Azt is elmondta, hogy Robinson episzkopális (anglikán) püspök a választási kampány során tanácsokkal látta el Obamát.


Robinson kiválasztásával Obama csapata csillapítani akarta a homoszexuális közösség részéről érkező kemény kritikát. A melegek felháborodottan tiltakoztak, amikor megtudták, hogy a január 20-i beiktatási ceremónián a fő imádságot Rick Warren mondja el, aki a kaliforniai Lake Forestben a Saddleback Church nevű konzervatív neoprotestáns vallási közösség alapítója és főpásztora, és aki ellenzi, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan jogokat kapjanak, mint a különneműek. Ezenkívül támogatta a Kaliforniában novemberben népszavazásra bocsátott indítványt, amely kimondja, hogy a házasság férfi és nő között létrejövő kötelék.

Gene Robinson püspökké szentelése megosztotta az anglikán egyházat az Egyesült Államokban és más országokban is, ami oda vezetett, hogy több episzkopális gyülekezet elszakadt az egyháztól. Obama csapata azt is bejelentette, hogy január 21-én, a beiktatás alkalmából először egy nő, Sharon Watkins, a Krisztus Tanítványai Egyház elnöke mond szentbeszédet a washingtoni Nemzeti Katedrálisban.

Watkins, aki egy 700 ezres felekezet tagja, elmondta, mit vár az üzenetétől: „Higgyünk valami nagyobban, mint mi magunk, és egyikünk se feledkezzen meg arról, hogy a közösségek építésében együtt kell működnünk felebarátunkkal.”


„Istentelen” buszkampány Olaszországban

London, Barcelona és Madrid után Genovát is eléri az ateista autóbuszkampány. A liguriai fővárosban február 4-én indul el két autóbusz, amelyeknek oldalán a következő felirat olvasható: „A rossz hír, hogy Isten nem létezik. A jó hír, hogy nincs is rá szükséged.”


Az olasz ateisták és racionális agnosztikusok szövetsége (UAAR) által kezdeményezett kampány pikantériája, hogy Genova érseke Angelo Bagnasco bíboros, a nagyhatalmú olasz püspöki konferencia elnöke. A város kiválasztása nem volt véletlen. Raffaele Carcano, az UAAR elnöke elismerte, hogy a megmozdulás egyfajta kihívás „saját házában” az érsek ellen, aki tavaly júniusban megakadályozta, hogy megtartsák Genovában a melegfelvonulását, többször is szót emelt a melegek együttélése, de a mesterséges megtermékenyítés ellen is. Carcano elmondta továbbá, hogy interneten gyűjtenek pénzt a további ateista akciókhoz. „Meglátjuk, mi lesz, amikor elindulnak ezek a buszok, amelyek a szokásos reklámok helyett arra szólítanak fel, hogy a hit kényelme nélkül éljünk” – tette hozzá az UAAR elnöke.


Az érsekség provokációként értékelte a kezdeményezést. „Vannak olyan módszerek, amelyek kedveznek a párbeszédnek, mások pedig a türelmetlenséget táplálják. A frontális szembenállás mindig az intolerancia megnyilvánulása” – kommentálta Gianfranco Calabrese atya, az egyházmegye katekizmusfelelőse.


A katolikus szervezetek tiltakozására reagálva Marta Vincenzi polgármester leszögezte, hogy a városnak nincs törvényes lehetősége betiltani a kampányt.


Az első hasonló kampányt a brit ateisták indították el. Az ő londoni buszaikon ez állt: „Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódjatok, élvezzétek az életet!” Nagy-Britanniában már 800 busz közlekedik ezzel az üzenettel, s a spanyol és az olasz ateisták is a kampány kiterjesztését tervezik más városokra.


Brit sztárfocisták kampánya a homofóbia ellen

Élvonalbeli angol focisták videoklipen juttatják kifejezésre, hogy elutasítják a melegekkel szemben tapasztalható előítéleteket és a kirekesztést.


A kampányt, amelyet a homoszexuálisok jogaiért küzdő „Outrage” csoport készít elő, támogatja az angol labdarúgó-szövetség (FA) és a „Kick It Out” nevű angol antirasszista szervezet.
Az utóbbi időben többször előfordult, hogy különböző labdarúgó-stadionokban homofób sértésekkel illettek angol focistákat, Sol Campbellt vagy Ashley Cole-t, akik egyébként mindketten heteroszexuálisnak vallják magukat.


„A terv még nincs teljesen kidolgozva, még nem tudni, milyen anyagi támogatást kap, de előreláthatólag két hónapon belül elkészül” – mondta el Matt Phillips, az FA szóvivője.
A szóvivő megemlítette, hogy a tervezett videofelvételéhez, amelyet iskolákban és az interneten kívánnak terjeszteni, számítanak első ligás focisták támogatására, de egyelőre még nem tudják azoknak a játékosoknak a nevét, akik arcukat kölcsönzik a kampányhoz.


Peter Tatchell, az „Outrage” szóvivője a brit médiában tett nyilatkozataiban jelezte: az a céljuk, hogy az egyes focistáknak szóló, a szurkolók által kántált homofób szövegeket „ostobának, tudatlanságból fakadónak és szégyenletesnek tekintsék” az emberek.


A melegek jogvédő csoportja azt is szeretné elérni, hogy a labdarúgó-szövetség tegye fel a videót a YouTube-ra, és a felvétel másolatait juttassa el az Egyesült Királyság minden iskolájába.


Újabb vihar a Sanremói Dalfesztivál körül egy melegellenes dal miatt

A legnagyobb olasz homoszexuálisszervezet, az „Arcigay” arra szólítja fel a melegeket, hogy a Sanremói Dalfesztivál utolsó napján árasszák el a fesztiválváros utcáit, tiltakozásul a „Luca meleg volt” című dal miatt, amely arról szól, hogy a homoszexualitásból „ki lehet gyógyulni”.


A szervezet szándéka szerint a fesztivál döntőjének napján melegek özönlenék el a Ligur-tenger partján fekvő Sanremo utcáit, hogy kifejezésre juttassák, igenis vannak boldog homoszexuálisok, ellentétben a februárban immár 59. alkalommal megrendezendő verseny egyik favoritjának tartott Povia énekes-dalszerző dalának üzenetével.


„Ez a válaszunk azokra az ostoba elméletekre, melyek szerint valakiből az apa hiánya vagy túlzott gyámkodása miatt lesz homoszexuális” – jelentette ki Aurelio Mancuso, az „Arcigay” elnöke egy közleményben.


„Melegek, leszbikusok és transzszexuálisok nap nap után kénytelenek elszenvedni, hogy méltóságukat sárba tapossák különféle homofóbok, legyenek akár politikusok, énekesek, hírességek vagy valóságshow-versenyzők” – tette hozzá.


A melegek felhívása fokozta az érdeklődést a szebb napokat megélt Sanremói Dalfesztivál iránt, amelynek nézettsége mélypontra süllyedt az utóbbi években. A fesztivál – amely mintául szolgált az Eurovíziós Dalversenyhez is – olyan zenei legendákat vonultat fel idén a népszerű Ariston Színházban, mint Albano vagy Iva Zanicchi.


A legnagyobb figyelem Poviát és dalát kíséri, amely már politikai fórumokon is vitát kavart.
„Ha az olasz dal legfontosabb eseményén világgá lehet kürtölni egy olyan üzenetet, hogy a homoszexualitás betegség, akkor kérem, hogy a minden civil jogot nélkülöző Olaszországban ismerjék el a betegstátust. Így legalább a beteg jogosult lesz egy lakásához közeli parkolóhelyre és a rokkantsági nyugdíjra” – ironizált a transzszexuális Vladimir Luxuria, a Kommunista Újjászületés Pártjának (PRC) volt parlamenti képviselője.


Különdíjat kap a Berlinalén Andy Warhol férfimúzsája

Joe Dallesandrónak adják a „Teddyt”, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a homoszexualitás témáját is megjelenítő filmművészetnek szentelt elismerés különdíját, aki Andy Warhol férfimúzsájaként a 60-as évek szexuális ikonja volt.


Andy Warhol, Paul Morrissey és Serge Gainsbourg filmjei, amelyekben Dallesandro is közreműködött, a színészt egy egész generáció számára legendává tették – olvasható a februári fesztivál szervezőinek közleményében.


Dallesandro nemcsak korának legszebb férfija volt, erotikus vonzerejét tudatosan tárgyiasította – mondta Wieland Speck, a fesztivál Panoráma-szekciójának igazgatója és a Teddy díjátadó zsűrijének tagja. Megjegyezte: a színésznek olyan testi megjelenése van, amelynek „szemlélésébe nem fárad bele az ember”. – Ez igaz a filmekre és a fotókra is, úgy a férfiakra, mint a nőkre – tette hozzá.


A Teddy-különdíj odaítélése egybeesik a színész 60. születésnapjával.


A vásznon rendre csekély ruházatban szereplő Dallesandróval forgatott filmek között olyanok szerepelnek, mint a Warhol és Morrissey által készített „The Loves of Ondine,” a Warhol rendezte „Magányos cowboyok” és Morrissey rendezésében a „Trash” és a „Heat” című filmek, vagy Serge Gainsbourg alkotása, a „Szeretlek… én se téged.”


A Berlinale szervezőinek közleményében John Waters amerikai rendező olyan „csodálatos” színészként írja le Dallesandrót, mint aki „örökre megváltoztatta a férfiszexualitást a filmvásznon”.


A melegdíjakat rövid-, játék- és dokumentumfilm kategóriában is átadják majd, és az 59. alkalommal megrendezendő Berlinalén vetített filmekből válogatnak.


A fesztivált 2009. február 5. és 15. között rendezik. A fesztivál immár szerves részét alkotó Teddy-díjakat február 13-án adják át a Kultúrák Házában.


Fociöltöző-szagú arcszesz

Egy brit cég fociöltöző-szagú arcszeszt kreált. A „Siker” – „Success” – nevű „illatszer” egyebek közt fű, férfiverejték és bőrcipő szagából állt össze. A gyártó, a Sport Interactive nevű cég közlése szerint a szagmintákat kizárólag „frissen” győztes csapatok öltözőiből merítették. Hogy a vesztesek szaga milyen, arra nem tért ki a „Daily Telegraph” című brit lap.


Zeffirelli vallomása homoszexualitásáról

Franco Zeffirelli, a világhírű olasz filmrendező életében az első férfi egy fiatal parasztlegény volt, akivel egy fagyos éjszakát töltött összebújva egy barlangban a toscanai hegyekben a második világháború alatt. A 85 éves olasz filmrendező a „Libero” című milánói lapnak adott interjújában „homoszexuálisnak, de nem melegnek” nevezte magát. A rendező szép emlékként őrzi a találkozást a Vieri nevű fiatal földművessel, mert – mint mondta – nagyon fiatalok voltak, s ezernyi veszedelem övezte a történteket. „Kapaszkodtunk egymásba, miközben mindenfelé veszélyek leselkedtek ránk. Körülöttünk németek voltak, akik felakasztottak volna bennünket, ha felfedeznek minket” – mondta


Elfogadó családban egészségesebben élnek a meleg fiatalok

Azok a meleg fiatalok, akiknek szülei vagy nevelői negatívan reagáltak gyermekük szexuális irányultságának hírére, jóval nagyobb eséllyel követnek el később öngyilkosságot, esnek súlyos depresszióba, vagy használnak drogokat, mint azok, akik családja elfogadóbban fogadta a homoszexualitás tényét – közlik amerikai kutatók a „Pediatrics” („Gyermekgyógyászat”) című szakfolyóirat hétfőn megjelent januári számában.


Alapvetően befolyásolja a gyerek későbbi, felnőttkori mentális egészségét, hogyan állnak hozzá a szülők és gondviselők a szexuális irányultságához – állítják a San Franciscó-i Állami Egyetem kutatói.


Caitlin Ryan kutatásvezető a tanulmányban megállapítja, hogy a negatív környezetben élő fiatalok körében nyolcszor többen kíséreltek meg öngyilkosságot a későbbiekben, hatszor többen lettek súlyosan depressziósak, és több mint háromszor nagyobb számban használtak drogokat.
A kétfordulós vizsgálatban Ryan és társai először kikérdeztek 53 olyan családot, amelyben meleg kamasz élt. 106 olyan viselkedési jellegzetességet gyűjtöttek össze, amelyek az elfogadást vagy elutasítást jelzik. Utóbbira példa, ha a gyereket hibáztatják, amiért gúnyolják az iskolában, vagy ha lekicsinylő megjegyzéseket tesznek megszokottól eltérő megjelenésükre.


Ezután a csoport kikérdezett 224 fehér és latin, 21 és 25 év közötti homoszexuális fiatal felnőttet arról, mely viselkedéstípusokkal találkoztak családjukban. A válaszokat összevetették a vizsgálati alanyok korábbi olyan életeseményeivel, mint az öngyilkossági kísérlet, depresszió, droghasználat vagy a nem biztonságos szexuális viselkedés.


A felmérés alapján Ryan csoportja azt is megállapítja, hogy a fiatalok átlagosan 11 évesen éreztek először vonzódást a saját nemükhöz, 14 évesen jöttek rá, hogy melegek, és 16 éves korukban avatták be családjukat.


Mivel a szülők elutasító magatartása olyan hatással van a fiatalokra, mintha fizikailag vagy verbálisan bántalmazták volna őket, a szakemberek az elfogadást javasolják a családoknak gyerekeik mentális egészsége érdekében.