A Mások Blogmagazinja

A blog szerkesztése 2009 márciusában megszűnt.

2009-03-30T15:52:00.006+02:00

A Mások archívuma ezen az oldalon is elérhető.

A Mások január-februári száma

2009-02-08T19:15:00.010+01:00

Másképpen szeretni - interjú

Interjú Angelina Szelessel, a „Másképpen szeretni” című regény szerzőjével. Nemrég jelent meg regénye a Novum Verlag gondozásában, amely egy melegpárkapcsolat kialakulásának története. tovább

A szerelmes meleg király

Világraszóló melegek, 14. rész – I. Jakab (1566–1625)

E havi melegéletrajzunkban a XVII. század egyik angol uralkodójával foglalkozunk. Az uralkodásra szinte teljes mértékben alkalmatlan I. Jakab Anglia, Skócia és Írország királya volt. Skóciában 1567. július 24-étől, Angliában és Írországban 1603. március 24-étől haláláig uralkodott. Anglia első Stuart uralkodója volt; a trónon I. Erzsébetet követte, aki utód nélkül halt meg. S mindemelett közismerten homoszexuális volt. tovább

Másképpen szeretni - könyvajánló

December elején egy új könyv került a kezeim közé. Teljesen véletlenül bukkantam rá, míg várakoztam. „Másképpen szeretni” – ez volt a címe, ráadásul egy magyar szerző, Angelina Szeles írta. S a címlapon, sejtelmesen szép naplemente előtt két árnyalak sétált – és valahogy mindkettő fiúnak tűnt. Izgatottan olvastam el a könyv ismertetőjét, s megállapítottam, nem véletlenül akadt meg rajta a szemem. Tényleg melegtörténetről van szó. Egy romantikus könyv, meleg szereplőkkel? Ezt nem igazán tudtam elképzelni. Persze olvastam már a „Maurice”-t, a melegirodalom kultikus művét, vagy az „Átkozott erős szerelmet”, magyar szerzőtől azonban csak a meglehetősen lagymatagra sikeredett „Hibiszkusz herceg”-ről hallottam. Abban azonban biztos voltam, hogy el kell olvasnom a regényt. Hamarosan megkaptam a könyvet, és be kell vallanom, a kezdeti ódzkodás ellenére kellemesen csalódtam benne. tovább

Melegkonyha – filmajánló

Jól sejti a gyanútlan mozinéző: nem csupán azért „Melegkonyha” a cím, mert meleg ételeket készítenek benne. Egy újabb spanyol melegfilm jutott el kishazánkba, melyet a számunkra jól ismert Cirko-Gejzír mozi tűzött műsorára, s minden esély megvan rá, hogy a melegközösség népszerű filmje legyen. Adott hozzá minden: néhány érdekes figura, zaklatott lelki életű melegek és heterók egyaránt, spanyolosan fűtött hangulat, többszörösen zavaros gyerek-szülő viszony, coming out-problémák, na meg természetesen a címadó madridi Melegkonyha. tovább

Falusi romantika

– Hát, ott vidéken nagyon más, mint itt… Gondolj bele: kis faluban éltem, a várostól negyven km-re. Nem ugrálhat annyit az ember – belehörpölt a kávéjába, letette a csészét, és újra fészkelődni kezdett. – Válogatni sem lehet; örülsz, ha találsz valakit. Most képzeld el: az ottani barátom, vagy nem is tudom, minek nevezzem… Na, vele vagy két hónapot leveleztem, mire találkoztunk. De úgy, hogy addigra mindent leleveleztünk. Azt mondta, neki csak úgy képzelhető el a kapcsolat, ha mindent úgy csinálok, ahogy kéri. Nem volt szabad beszélnem se, legföljebb annyit, hogy szia – szia. Az volt a kikötése, hogy amint belépek a lakásába – mert persze mindig nekem kellett menni –, levetkőzöm anyaszült meztelenre, és úgy megyek a szobába. tovább

Csemegézés

„Az egyetemes emberi jogok közé tartozzon az abortusz is – ezt a javaslatot mutatják be az ENSZ közgyűlésének december 10-én, az emberi jogok párizsi aláírásának 60. évfordulóján az abortuszt támogató szervezetek. Franciaország, az EU soros elnöke, ugyanezen a napon kívánja elindítani a homoszexualitás egyetemes büntethetetlenségére vonatkozó kezdeményezését.” tovább

Hírek külföldről

Az amerikai Gene Robinsont, az első felszentelt homoszexuális püspököt választották ki arra, hogy imádkozzék az Egyesült Államok megválasztott elnökének beiktatása alkalmából tartandó rendezvények nyitóceremóniáján. A rendezvényt Washington egyik legfontosabb emlékművénél, a Lincoln-emlékműnél tartották január 18-án, két nappal a tervezett hivatalos beiktatás előtt. tovább

Hete Rómeó

Nézegettem a levelét: „…30 éves, sportos testalkatú, 180 cm magas, 70 kg-os, az átlagosnál helyesebb, jóképű, fiatal, egyedül élő srác vagyok. Nem jellemző rám a melegélet, nem is járok ilyen helyekre. Van tapasztalatom, de nagyon kevés.” tovább

Szivárványbál Bécsben

2009. január 31-én (szombaton) 12. alkalommal rendezik meg Bécsben a Szivárványbált (Regenbogenball), melynek teljes bevétele a nyári Szivárványfelvonulás (Regenbogenparade) költségvetését gazdagítja. Utóbbi eseményre idén július 4-én kerül sor. tovább

Hirdetések

A Mások 06-30-223-8949-es telefonszámára érkezett SMS hirdetések

Másképpen szeretni - interjú

2009-02-08T17:36:00.005+01:00

Interjú Angelina Szelessel, a regény szerzőjével

Nemrég jelent meg a Novum Verlag gondozásában a „Másképpen szeretni” című regény, amely egy melegpárkapcsolat kialakulásának története.

Mások: A regényed ismertetőjében olvasom, hogy egri főiskolás éveid során kezdtél írni. Hogyan kezdődött az írással való kapcsolatod?

Szeles: Tizenéves korom óta folyamatosan különböző történetek zajlanak a fantáziámban, melyek nagyrészt a személyes élményeim alapján indulnak, és tovább gyűrűznek. A gimnázium utolsó évében, illetve valóban az egri főiskolás évek alatt kezdtem el ezeket papírra vetni – szó szerint: kézzel, füzetekbe.

Mások: Azt olvastam, hogy egy helyi irodalmi pályázaton díjat is kaptál…

Szeles: Igen. A helyi önkormányzat hirdetett egy irodalmi pályázatot. Írtam rá egy 10-15 oldalas novellát, és nyertem vele. Ez nagyon fontos volt számomra, önigazolást jelentett. A történet egy tanár és diáklánya tiltott kapcsolatáról szólt.

Mások: Úgy tudom, ezek után mégis más szakmát választottál. Rövid életrajzodban az szerepel, hogy „életútja racionális, a számok világára épülő szakterület felé vezetett”.

Szeles: Igen. Bár két évig újságíróként is dolgoztam. Az egy teljesen más világ volt, de azt a munkát is élveztem. Jelenleg könyvelőként dolgozom.

Mások: Ez az első megjelent regényed?

Szeles: Igen.

Mások: Honnan jött az ötlet, hogy melegtémájú könyvet írj?

Szeles: Izgató számomra a két férfi, illetve két nő közötti mind lelki, mind erotikus kapcsolat. 2005 nyarán volt egy elég nehéz időszak, amikor naponta megkeserítette valami az életemet. Úgy éreztem, muszáj tennem valamit, ami kimozdít a stresszes hétköznapokból. Azon az éjjelen elkezdtem papírra vetni a történetet, mely már tizenhét éves korom óta keringett a fejemben. Azt vettem észre, hogy amikor írok, megszűnik körülöttem a világ, majd a hétköznapok túlélésében is segített ez az érzés. Kimozdított a holtpontról, egyfajta önterápiaként éltem át. A történet, mint egy mozifilm, úgy pergett a szemem előtt, csak szavakba kellett önteni mindezt. Senki nem tudott arról, hogy írok, ez az én titkos világom volt.

Mások: Maga a regény mennyire a saját fantáziád terméke, és mennyire személyes tapasztalat alapján született?

Szeles: Mindkettő. Nagyrészt a saját fantáziámon alapul, de voltak természetesen személyes élményeim is. Láttam néhány olyan filmet, melyben megjelent a melegség témája, mint például a „Túl a barátságon” vagy az „Utolsó napjaim.” Ezek nagy hatással voltak rám.

Mások: A regény egy melegbárban kezdődik. Jártál már hasonló szórakozóhelyen?

Szeles: Igen. Jártam több budapesti meleg-szórakozóhelyen is, például a Capellában, az Alibiben vagy a Bambooban. Szeretek egyébként meleg-szórakozóhelyekre járni. Az ottani légkör sokkal nyitottabb, mint máshol. És jól lehet szórakozni, a műsor is mindig jó.

Mások: Tényleg, vannak meleg ismerőseid?

Szeles: Igen, korábban is voltak meleg barátaim. Miután elkészült a regény, úgy alakult, hogy megismerkedtem közelebbről is egy meleg párral, és azt tapasztaltam, visszatükröződtek azok a dolgok, melyeket a regényben írtam. Úgy látom, a meleg párok jobban ragaszkodnak egymáshoz, kitartóbban küzdenek a párkapcsolatban a problémákkal, mint a heterók. Mindezek mellett mindennapos gond számukra, hogy a társadalmi előítéletekkel is meg kell küzdeniük.

Mások: Akkor ezek szerint külön kutatómunkát nem végeztél a témában?

Szeles: Nem. Főleg a fantáziámra támaszkodtam, filmélményekre, valamint a saját tapasztalataimra.

Mások: Szintén a könyv végén olvastam, hogy írói és emberi példaképed Thomas Mann. Miért pont ő?

Szeles: Minden könyvét, melyet olvastam, zseniálisnak tartok. Rengeteg kutatómunkát végzett egy-egy regény megírása előtt, a stílusa nagyon kidolgozott. Több írásában megjelennek homoerotikus motívumok. Sok művében olyan gondolatokat találok, melyek bennem is megfogalmazódnak. Egyik kedvencemben, „A halál Velencében” c. novellában, egy idős író egy tengerparti nyaralóban meglát egy fiatal fiút, aki elbűvöli, és napokig csak nézi és csodálja. Ilyet én is átéltem már.

Mások: És tudtad Mannról, hogy meleg volt?

Szeles: Érdekes módon akkoriban még nem. Később tudtam meg egyik ismerősömtől.

Mások: Mi alapján alakítottad ki a két főszereplő, Thomas és Gilbert karakterét?

Szeles: Mindkettőjük a képzeletem szülötte, ám van valós alapjuk. Thomas-t, aki tizennyolc éves a regény kezdetén, egy gimnáziumi osztálytársamról mintáztam, aki érdekes módon lány. Mikor egy osztályba jártunk, már akkor kialakulóban volt a fejemben a történet és a karakter is. Gilbert harminchárom éves építész, kicsit tanártípus. S nem véletlen, mivel részben egyik volt tanáromról mintáztam. De természetesen mindkét figura teljesen át van alakítva.

Mások: Elég nagy korkülönbség: tizenöt év van a két férfi között!

Szeles: Igen. Thomas még éppen hogy csak kilépett a gyermekkorból. Nagyon kiszolgáltatott, nagyon ragaszkodik Gilbert-hez. Gilbert egy valamivel idősebb, jól kereső, vagány pasi. A korkülönbség valóban fontos momentum, hiszen konfliktusokhoz is vezet.

Mások: Miért pont Párizsban kezdődik a regény?

Szeles: El akartam helyezni Magyarországról. Itt nehezebben fogadják el mindezt. Ha itt játszódna, talán botránykönyvnek tartanák.

Mások: Később pedig New Yorkba tevődik át a történet…

Szeels: Igen. Gilbert oda megy dolgozni, s Thomas vele tart. New York egy monumentális, nyüzsgő város, ahol sok minden megfér.

Mások: Egyetértek. A melegekre egyébként különösen jellemző, Magyarországon főleg, hogy nagyvárosba, lehetőleg Budapestre szeretnének felköltözni, mert ez elfogadóbb hely, szabadabban lehet itt élni, itt vannak meleg-szórakozóhelyek, és talán jobban el is lehet bújni egy nagyvárosban. Olvasva a regényt, külön örültem, hogy milyen jól ki lett dolgozva a két karakter családi háttere is.

Szeles: Köszönöm. Thomas nagyon ragaszkodó típus. Mikor az apja rájön, hogy meleg, durván megveri és kitagadja. Ez nagyon fáj neki. Az apa, Robert egy szigorú, erős karakter. De ő is szenved. Hiányzik neki Thomas anyja, akivel tizenkét éve szakítottak, és Robert a maga zsarnoki eszközeivel megakadályozza, hogy az asszony a fia közelébe kerülhessen. Ám ő továbbra is kötődik a nőhöz lelkileg, nem is képes azóta komoly kapcsolatra. Gilbert-nek kicsit jobb a kapcsolata a családjával, de csak a felszínen. Kivéve az édesanyjáé. Az édesanyák karakterét tökéletesre formáztam. Ők máshogyan állnak ehhez a kérdéshez, elfogadják azt.

Mások: Hogy fogadták a kiadók, mikor megkerested őket ezzel a nem mindennapi történettel?

Szeles: Összesen tíz kiadónak küldtem el a kéziratot. A többség nem is reagált. A Novum Kiadó azonban úgy döntött, érdemes a megjelenésre. Nem hinném, hogy zavarta volna őket a téma.

Mások: Mit szóltak a rokonaid, az ismerősök, a munkatársak a könyvhöz?

Szeles: A megjelenés előtt senkinek sem mutattam meg. Utána természetesen a családomnak igen. Szüleimnek és nővéremnek tetszett. Azt sem kérdezték meg, miért pont ezzel a témával foglalkoztam. Édesanyám eléggé felvilágosult személyiség. Csak az nem tetszett neki, hogy Thomas mindig szenved benne. A meleg barátaimnak is tetszett a könyv. A munkatársaim azonban nem tudtak a könyvről.

Mások: És szakmai visszhangja volt már a regénynek?

Szeles: Még nem, mivel csak most nemrég jelent meg a könyv. Illetve valamennyire már volt reagálás. Körülbelül fél év alatt írtam meg a könyvet, és amikor 2006 januárjára elkészült, egy kiadó pályázatot hirdetett. Ebben az antológiában megjelent egy hatoldalas részlet a regényből, és írtak róla egy egyoldalas, pozitív kritikát is.

Mások: A történet elején Thomas prostituáltként tűnik fel. Miért?

Szeles: Úgy gondoltam, izgalom, feszültség van ebben a helyzetben is. Azt szántam a regény fő vonulatának, hogy a melegek között is van érzelmi kapcsolat. Így talán nagyobb a kontraszt, hogy egy döntően szexkapcsolatból kialakulhat egy melegpárkapcsolat. Egy hivatásos szeretőnél ez talán jobban érződik, így nagyobb volt a drámai hatás.

Mások: Gilbert és Thomas szexuális kapcsolatában végig jelen van egyfajta szelíd erőszak. Miért?

Szeles: Részben személy szerint én is izgatónak találtam ezt. Másrészt Gilbert karakterének fontos része az erőszakra való hajlam. A fiú úgy hat rá, hogy erőszakos legyen. S ez többször is konfliktust okoz kettőjük között. Ennek ellenére erős marad a kötődés köztük.

Mások: A regényben megjelenik egy tanár karaktere is. Thomas osztályfőnöke például tesz egy olyan megjegyzést a fiúnak, hogy „felháborító, ahogyan a szexuális hovatartozásodat nyíltan mutogatod, és még divatot is teremtesz vele”. Nagyon ismerősnek tűnt ez a mondat…

Szeles: És ez is egy személyes emlékemből ered. Az osztályomban volt egy fiú, aki nagyon sokat hülyéskedett, megfogta például a többi fiú kezét. Egyébként szerintem nem volt meleg. Viszont ezzel a hülyéskedéssel tényleg divatot teremtett az osztályban. A tanár egy meglehetősen begyöpösödött figura, és részben szintén egyik volt tanáromról mintáztam.

Mások: A történet során Thomas bajba kerül – beleszól az életébe a kábítószer.

Szeles: Ez a történetből szinte törvényszerűen adódik. Thomas egy érzékeny fiú, egyedül tölti a karácsonyt, és rossz társaságba keveredik. Jimet, a kábítószer-kereskedőt azonban nem érdekli, hogy Thomas meleg-e, vagy sem. Őt csak a pénz érdekli, s a melegek és a heterók egyaránt veszélyeztetettek a kábítószerek által. A történetben is fontos motívum ez, hiszen a végkifejlete pozitív. Thomas küzd a kábítószer ellen, és Gilbert-nek is fontos, hogy leküzdje.

Mások: A regénynek azért is örültem, mert a heteró szereplők számos ismert sztereotípiát fogalmaznak meg. Például azt, hogy csak szexuális kapcsolat lehet két férfi között, vagy például az említett tanári reagálás, de az is, amikor Robert megtudja fia melegségét, első reakciójában azt követeli a fiútól, hogy menjen el AIDS-szűrésre. Személy szerint mi a véleményed a melegséggel kapcsolatos előítéletekről?

Szeles: Ellene vagyok mindenféle előítéletnek: vallás, nem, szexuális orientáció vagy bármi más alapján. Teljesen elfogadónak tartom magam. Magyarországon nagyon erős az előítélet, főleg a másság megítélésével kapcsolatban. Egyáltalán nem elfogadott dolog ez Magyarországon. Azért is írtam meg ezt a regényt, mer úgy gondoltam, hogy például ilyen művekkel is lehet tenni valamit azért, hogy csökkenjenek az előítéletek. Külföldön, például Hollandiában vagy az Egyesült Államok bizonyos részein ez sokkal elfogadottabb. Azt akartam megmutatni, hogy egy melegkapcsolatban is ugyanazokkal a gondokkal, problémákkal küzdenek, mint mások. Ugyanúgy jelen van a szeretet, a romantika, a gyengédség, a tisztelet. És szerintem a meleg párok például a szex területén sokkal jobban vigyáznak egymásra, szinte mindig használnak óvszert.

Mások: A regényben Gilbert munkahelyén nem tudják a melegségét. Thomas-val más a helyzet. Mit gondolsz a munkahelyi előítéletekről?

Szeles: Sajnos ez Magyarországon a munkahelyek többségében is egyáltalán nem elfogadott. A regényben is Thomas a kivétel, mert például a modellszakmában vagy általában a különböző művészeti ágak területén teljesen más a megítélés.

Mások: Gondolkodsz esetleg a regény folytatásán?

Szeles: Igazából már készen van a folytatás. Ami eddig megjelent, az a teljes szöveg első két fejezete. Összesen hét fejezet készült el. Egyelőre ennek a kötetnek a hatására várok, csak utána merülhet fel a folytatás megjelentetése.

Mások: Elárulnál néhány részletet a folytatásból?

Szeles: Viharosan folytatódik a két férfi kapcsolata, veszekedésekkel, kibékülésekkel, érzelmi hullámzással. Thomas továbbra is meglehetősen sebezhető marad, még az öngyilkosság gondolatához is közel kerül. Gilbert-nek azonban sikerül leküzdenie agresszivitását. És megjelennek a rendkívül fontos anyai karakterek. Egyrészt fontosabb szerep jut Gilbert elfogadó anyjának, másrészt Thomas is találkozik végre rég nem látott édesanyjával egy táncversenyen. Ennél a résznél kiderül majd, hogy ő is egy pozitív karakter, aki elfogadja fia másságát.

Mások: Akkor elmondhatom, én is izgatottan várom a folytatást.

Hanzli Péter

A szerelmes meleg király

2009-02-08T17:32:00.002+01:00

Világraszóló melegek, 14. rész – I. Jakab (1566–1625)

Kép: James I, 1566-1625, John I. Decritz (BHC2796) © National Maritime Museum, London, Caird Collection

E havi melegéletrajzunkban a XVII. század egyik angol uralkodójával foglalkozunk. Az uralkodásra szinte teljes mértékben alkalmatlan I. Jakab Anglia, Skócia és Írország királya volt. Skóciában 1567. július 24-étől, Angliában és Írországban 1603. március 24-étől haláláig uralkodott. Anglia első Stuart uralkodója volt; a trónon I. Erzsébetet követte, aki utód nélkül halt meg. S mindemelett közismerten homoszexuális volt.

Jakab (angol nevén: „James”) 1566. június 19-én született az edinburgh-i várban. Az I. Erzsébet által kivégeztetett Stuart Máriának, a skótok királynőjének és Stuart Henriknek, Skócia királyának, Albany hercegének (ismertebb nevén Lord Darnley-nak) egyetlen gyermeke volt, VII. Henrik angol király egyenes ági leszármazottja. Anyja bizonytalan körülmények között uralkodott: Mária és férje a római katolikus hitet követték, és a protestáns nemesek lázadásával kellett szembenézniük. Házasságuk nem volt zökkenőmentes. Mialatt Mária Jakabbal volt terhes, Lord Darnley szövetséget kötött a lázadókkal, és megölte Mária magántitkárát, David Rizziót.

Jakab születésével automatikusan Rothesay hercege, valamint Skócia nagyfejedelme „(Great Steward)” lett. Apját 1567. február 10-én egyik lovasával és szeretőjével együtt megölték, hogy így álljanak bosszút Rizzio haláláért. Májusban Mária újból megházasodott, de ennek nyomán még népszerűtlenebb lett. A protestáns lázadók letartóztatták, és Loch Leven kastélyába zárták. Arra kényszerítették, hogy a koronát fiának adja át; Mária július 24-én lemondott az akkor tizenhárom hónapos Jakab javára. Igaz, a mindenkori skót királynak nem volt jelentős hatalma, mivel állandóan a klánok vezéreivel kellett harcolnia, és a helyzetet nehezítette az állandó vallási zűrzavar: ezek nyomán már az is nagy teljesítmény volt Jakabtól, hogy zaklatott gyermek- és ifjúkora után egyáltalán életben maradt.

Művelt, ám rendkívül szigorú nevelői voltak, akik verték is. Jakab félénk gyermekké cseperedett. Anyja Angliába menekült, majd hosszú fogság után, 1587-ben Erzsébet kivégeztette. Így egész életében udvarának férfitagjaira támaszkodott. Apja unokatestvére, Esmé Stewart, Lennox első hercege lett a tanácsadója. Ekkor döbbent rá homoszexualitására is, ő lett a király első kegyenc-szeretője. Ez a viszony és Stewart hatalma rendkívül sértette a klánurak érdekeit. 1582-ben fogságba vetették a királyt, s elérték nála a herceg menesztését.
Stewart helyét nemsokára egy új kegyenc, Arran earlje vette át. A királyi hatalom azonban már nem maradt teljes. 1587-ben Jakab betöltötte huszonegyedik életévét, s elhatározta, hogy megházasodik. Egyrészt hatalmi helyzetét szerette volna megerősíteni, másrészt egy protestáns királylány elvételével biztosítani az angol trón öröklését, de mindenképpen szerepet játszhatott az is, hogy szexuális orientációját takargassa. Dániai Anna (1574–1619), akivel 1589-ben Norvégiában házasodott össze, három gyermeket is szült neki (az 1612-ben hastífuszban elhunyt Henriket, a később trónját öröklő Károlyt és egy lánygyermeket, Elizabethet). A házasságról azonban hamar kiderült, hogy nem működik. Annát háttérbe szorította; hamar külön is költöztek.

1603 márciusában meghalt Erzsébet királynő, s a nagy uralkodónő egyetlen élő férfi rokonát, Jakabot nevezte meg örökösének. Ez azért is nagyon fontos esemény, mert ezzel Anglia és Skócia sorsa végleg összefonódott, gyakorlatilag létrejött Nagy-Britannia. Az ország rendkívül derűsen várta az új királyt, aki nagy izgalommal indult elfoglalni trónját: olyannyira, hogy a nagy sietségben leesett a lováról, és kulcscsonttörést szenvedett. Végre úgy érezte, a poros Skócia után Anglia a lehetőségek hazája. Nem sokkal trónra lépése után azonban kiderült, hogy képtelen együttműködni az ellenséges parlamenttel: amikor az alsóház tanácsa ellenére nem emelte elég magasra az adókat, a kincstár jelentős bevételektől esett el. A korabeli Angliában már teljesen elfogadhatatlan nézeteket fogalmazott meg a királyságról. Úgy gondolta, hogy „a királyok nem csupán Isten földi helytartói, akik Isten trónján ülnek, hanem az Úr akaratából maguk is istenek.”

Jakab mindemellett azonban korának egyik legműveltebb embere volt. Uralkodása alatt tovább virágzott az Erzsébet korabeli kultúra; a tudomány, az irodalom és a képzőművészet színvonala tovább nőtt. Ebben az időszakban alkotott többek között William Shakespeare és Sir Francis Bacon. Jakab maga is elismert tudós volt, művei közé tartozik a „Démonológia” (1597), „A szabad monarchiák igaz törvénye” (1598), a „Királyi ajándék” (1599) vagy „A dohány ellen” (1604).

A történetírás szívesen vájkált a magánéletében, homoszexualitásával azonban kevésbé foglalkoztak. Ez azonban egyáltalán nem elhanyagolható szempont. A homoszexualitás abban a korban elsősorban valláserkölcsi szempontból elfogadhatatlan szabadosság volt, a züllöttség netovábbja. Szexuális irányultsága fontos politikai folyamatok katalizátoraként hatott. Nem véletlen, hogy kortársai akkoriban úgy fogalmazták: „Erzsébet király volt: most Jakab a királynő.”

Hamar kiderült a nép számára is Jakab számos furcsasága. Rendkívül előnytelen testalkata volt: apró pipaszárlábain állt túlsúlyos teste. Állandóan nyáladzott, túlságosan nagy nyelve kilógott a szájából. Ritkán mosakodott, bűz áradt belőle. Formátlan, ám tőrbiztos ruhákat viselt, mert állandóan rettegett, hogy meggyilkolják (nem teljesen alaptalanul). Pazarolta a kincstár bevételeit, bár ehhez nagymértékben hozzájárult felesége ékszermániája is. A legmegbotránkoztatóbb azonban mindenki számára homoszexualitása volt, s az, hogy ezt titkolni sem igyekezett. Gyakran lehetett őt látni, amikor az udvarban újabb „zsákmányra” vadászott. Rajongott a daliás, szép arcú fiatal férfiakért. Ha valaki megtetszett neki, arcára adott nyálas puszikkal tudatta ezt vele. Egyszer például Holland grófjának „nyálazta tele” a száját, s ez kisebb diplomáciai kalamajkát is okozott.

A nemesség azonban ezen még túltette volna magát, hány különc uralkodója volt már! Elsősorban az zavarta őket, hogy Jakab Angliában is folytatta azt a gyakorlatot, hogy csak a kegyencével törődött, s a nemességet kiszorította a hatalomból. Első kegyence 1612-ben Robert Carr (1586–1645), Rochester grófja lett, aki főleg atletikus testével bűvölte el az uralkodót. Ugyan néhány év múlva egy mérgezési botrány miatt távoznia kellett az udvarból, de hamar felbukkant a színen George Villiers.

1614-ben a 15 éves pohárnok, akit rendkívül ambiciózus anyja protezsált be az udvarba, valódi férfiszépség volt. A tehetséges és tanulékony fiú hamar elleste Carr módszereit, és szisztematikusan behálózta a királyt. 16 évesen királyi kamarás lett, lovaggá is ütötték, majd a király főlovászmesterévé nevezték ki. Így Jakab „kedves Steenie”-je állandóan vele tudott lenni a vadászatokon. 1617-ben Buckingham hercegévé nevezte ki, s vele párhuzamosan családtagjai is emelkedni kezdtek, olyannyira, hogy már az édesanyja eszelte ki az udvaroncok házasságait is.

A király kegye tehát Buckinghamet Anglia „első számú emberévé” tette. Amikor Buckingham valamilyen ügyben külföldre utazott, Jakab ezt írta neki: „Képét kék szalagra fűzve mellényem alatt, szíven közelében hordom.” S az udvar számára is kifejtette, hogy sokkal többre tartja, mint bárki mást. „Buckinghamet például mindenki másnál jobban szeretem; titeket együttvéve sem szeretlek úgy, mint őt.” „Krisztusnak ott volt az ő Jánosa, nekem meg itt van az én George-om.”

Lehetőségével azonban nem tudott élni. Az udvart felháborította, hogy a semmihez sem értő Buckingham teljesen irányította a királyt és az állam életét. Ő szabta meg, hogy ki találkozhat az uralkodóval, még a miniszterek is csak az ő engedélyével s nem is ingyen járulhattak Jakab színe elé, s az uralkodótól is visszatartotta a fontos információkat. Anglia külpolitikáját teljes mértékben rossz alapokra helyezte: a nemesség bizalmatlanul fogadta mind a spanyol, mind a francia orientációt. Ő lett a flotta admirálisa is, miközben a hadakozáshoz sem értett. Jakab, kegyence tanácsát is megfogadva, továbbra is ragaszkodott korlátlan hatalmához. Hosszú évekig nem hívta össze a parlamentet, s ebben döntő szerepe volt Buckinghamhez való viszonyának. Amikor 1621-ben mégis kénytelen volt összehívni a parlamentet, s tudomást szerzett a nemesség Nagy Tiltakozásáról, saját kezűleg tépte ki a parlamenti naplóból a tiltakozás szövegét, az azt felolvasó John Pymet pedig bebörtönözte.

Jakab ezután azonban fokozatosan teljesen visszavonult a közügyektől. Már mindent Buckinghamre hagyott, s megpróbálta nyugodtan leélni hátralévő hónapjait. Élete utolsó tizennyolc hónapjában egy siránkozó, sokat pityergő, nyűgös öregemberke volt. Buckingham közben, felismerve a közeledő veszélyt, Jakab fiát, Károlyt igyekezett behálózni. Eddig is jó barátok voltak, ám köztük nem volt testi viszony. Az idős, fizikailag megtört király 1625. március 27-én végül elhunyt, a hertfordshire-i Theobaldsban lévő vidéki otthonában. Nagy szerelme, a gyűlölt Buckingham nem sokkal élte csak túl. Továbbra is tanácsadó maradt Károly mellett, míg 1628-ban egy feldühödött katona meg nem gyilkolta.

Hanzli Péter

Másképpen szeretni - könyvajánló

2009-02-08T17:26:00.003+01:00

December elején egy új könyv került a kezeim közé. Teljesen véletlenül bukkantam rá, míg várakoztam. „Másképpen szeretni” – ez volt a címe, ráadásul egy magyar szerző, Angelina Szeles írta. S a címlapon, sejtelmesen szép naplemente előtt két árnyalak sétált – és valahogy mindkettő fiúnak tűnt. Izgatottan olvastam el a könyv ismertetőjét, s megállapítottam, nem véletlenül akadt meg rajta a szemem. Tényleg melegtörténetről van szó. Egy romantikus könyv, meleg szereplőkkel? Ezt nem igazán tudtam elképzelni. Persze olvastam már a „Maurice”-t, a melegirodalom kultikus művét, vagy az „Átkozott erős szerelmet”, magyar szerzőtől azonban csak a meglehetősen lagymatagra sikeredett „Hibiszkusz herceg”-ről hallottam. Abban azonban biztos voltam, hogy el kell olvasnom a regényt. Hamarosan megkaptam a könyvet, és be kell vallanom, a kezdeti ódzkodás ellenére kellemesen csalódtam benne.

A történet egy kedvelt párizsi meleg-szórakozóhelyen, az Angyalvárban kezdődik. Gilbert, a harminchárom éves építész megismerkedik egy fiatal, tizennyolc éves, álomszép és rendkívül izgató fiúval. Thomas prostituáltként dolgozik, és Gilbert fizet neki a szolgáltatásaiért. Elmennek Gilbert lakására, ahol egy fantasztikus szexuális élményt élnek át – mindketten. Az élet a megszokott kerékvágásban menne tovább, de Gilbert nem tud mit tenni: végletesen belehabarodik a fiúba: valósággal rabul ejti őt. Újból és újból megkeresi a fiút, szexuális vágyaitól hajtva ismét fizetve neki. Közben lassan megismeri valamennyire Thomas-t.
A fiú talán azért is annyira vonzó számára, mert rendívül titokzatos. Csak átmenetileg dolgozik prostituáltként, hogy tanulmányai idejére biztosítsa megélhetését. Apja, Robert, aki Párizs rendőrfőkapitánya, amikor szembesül egyetlen fia melegségével, nagyon durván megveri őt, s gyakorlatilag megszakít vele minden kapcsolatot. Elzavarja a házból, s Thomas az akkori szerelméhez, Jeanhoz menekül. Az albérletet és a megélhetését azonban fizetnie kell. Így menekül a prostitúcióba.

Rendszeresen találkoznak tehát, azonban egy idő után Thomas eldönti, hogy nem folytatja tovább, nem adja többé pénzért áruba a testét. Gilbert nehezen, de beletörődni látszik, fontosabbnak érzi a fiú érdekeit, mint a saját szexuális vágyának kielégítését. Azonban az idő előrehaladtával sem tudja elfelejteni a fiút. Amikor megtudja, hogy Thomas az Angyalvárban dolgozik állandó éjszakai pultos fiúként, ismét randit kér tőle. Thomas eleinte hárítani akar, hogy ő már abbahagyta, de Gilbert végül meggyőzi, hogy találkozzanak. Újraindul a kapcsolatuk, most már nem „pénzügyi” alapon, de továbbra is szinte kizárólag szexuális téren marad.

Lassan mindketten rájönnek, hogy nem bírják ki egymás nélkül. Gilbert-t főnöke New Yorkba küldi dolgozni, s magával hívja a fiút, így Thomas nagy dilemma elé kerül. Nem ismeri még igazán a férfit. Vágyakozik utána, de azért bizonytalan. Végül – nem kis részben a volt szerelmével való állandó konfliktusok miatt – repülőre ül.

Gilbert és Thomas együtt élnek az építészcég által biztosított lakásban. Gilbert rendkívül sokat dolgozik, így általában csak este látják egymást. Thomas pedig fotómodellként kezd dolgozni, ami folyamatos konfliktusokat okoz kettejük között. Továbbra is fantasztikus mindkettőjük számára a szex, de lassan kiütköznek Gilbert erőszakos vonásai az ágyban. Valamennyire Thomas is igényli ezt, ám barátja néha túlzásokba esik. Állandó hullámzások jellemzik kapcsolatukat, melybe lassan-lassan érzelmi szálak szövődnek.

A regény innentől kezdve főleg arról szól, hogyan lehet egy döntően testi kapcsolaton alapuló viszonyt áthelyezni egy magasabb, érzelmi síkra. Számos konfliktushelyzeten kerülnek át, időlegesen szakítanak is, ám mindketten rájönnek, nem tudnak egymás nélkül élni.
A regény legnagyobb erőssége talán pont ez: megmutatja a heteró olvasóközönségnek is azt, amit nekünk nem kell bebizonyítani, hogy két meleg fiú közötti kapcsolat is alapulhat mély érzelmi viszonyon. Két fiú is vágyakozhat egymásra hónapokig ezer kilométerek távolságából úgy, hogy továbbra is csak a másikra vágyjon. Két fiú is érezhet úgy, hogy nem tudja elképzelni a másik nélkül az életét. Hogy pusztán a jelenléte boldoggá teszi. Két fiú között is lehet olyan szerelem, mely minden nehézséget legyőz.

A regény néhol talán egy hajszányit túl érzelmessé válik, és bizonyos témák (prostitúció, drogproblémák, szexuális agresszivitás) felvetése a heteró olvasókban esetleg téves általánosításokat eredményezhet, de összességében mindenképpen olvasmányos, érdekes és sok területen mélyen árnyalt könyv. Részletesen találkozhatunk olyan témákkal, melyek szinte minden meleg életében felmerülnek: a család elfogadása vagy el nem fogadása, az önfelvállalás, a partner felvállalása mások előtt vagy a munkahely és a magánélet viszonya. A szerzőnő őszintén és szimpatikusan mutatja be mindezt: megmutatja, hogy a meleg-párkapcsolatok sem különböznek igazán a heteró kapcsolatoktól. Hogy az is a szerelemről, szeretetről, a hűségről, az összetartásról, a bizalomról szól. Vagyis a „Másképpen szeretni” nemcsak azok számára ajánlott, akik mostanában éppen a szerelem rózsaszín felhőjében úsznak maguk is, hanem minden érdeklődő olvasónak.

Hanzli Péter

Angelina Szeles: Másképpen szeretni
Novum Verlag Kiadó, Sopron, 2008.
368 oldal, 3750 Ft

Melegkonyha

2009-02-08T17:15:00.010+01:00

Jól sejti a gyanútlan mozinéző: nem csupán azért „Melegkonyha” a cím, mert meleg ételeket készítenek benne. Egy újabb spanyol melegfilm jutott el kishazánkba, melyet a számunkra jól ismert Cirko-Gejzír mozi tűzött műsorára, s minden esély megvan rá, hogy a melegközösség népszerű filmje legyen. Adott hozzá minden: néhány érdekes figura, zaklatott lelki életű melegek és heterók egyaránt, spanyolosan fűtött hangulat, többszörösen zavaros gyerek-szülő viszony, coming out-problémák, na meg természetesen a címadó madridi Melegkonyha.

Maxi (Javier Cámara) meg van győződve róla, hogy tökéletes az élete: mesterszakács és egy sikeres madridi étterem tulajdonosa, homoszexualitását nyíltan vállalja. Legfőbb elve, hogy ételeivel ne csupán jóllakassa vendégeit, hanem érzéki örömökhöz juttassa a betérőket. Rendezett élete azonban hamarosan teljesen felborul. Meghal korábbi felesége, akivel annak idején látszatházasságot kötött, s a tőle született gyerekeket soha nem is látta. A 15 éves Edu (Junio Valverde) és a 6 éves Alba (Alejandra Lorenzo) így hozzá költöznek. Mindeközben a munkahelyén is állandó problémák vannak; meg van áldva a beosztottjaival. A túlhajszolt munka mellett ápolgatnia kell a férfiaktól megcsömörlött, szexmániás hosztesze, Alex (Lola Duenas) lelki életét, az alkoholista pincérével, Ramiróval (Fernando Tejero) kerül állandóan összetűzésbe, szakácsnője bármikor szülhet, s ráadásul éppen a Michelin kritikusát várják az étterembe, hogy csillagával minősítse őket. Ráadásul egy csinos argentin futballista, Horacio (Benjamín Vicuna) költözik a szomszédjába, s kolléganőjével együtt belehabarodik. Mindez arra készteti, hogy újragondolja az addigi életét.

A helyzet akkor kezd bonyolódni, mikor kiderül, hogy a futballistának nem a rágerjedt Alex tetszik, hanem Maxi. Horacio, aki kamasz focisták (többek között Edu) edzőjeként és televíziós műsorvezetőként dolgozik, coming out-problémákkal küzd. Félti karrierjét, miközben teljesen beleszerelmesedik Maxiba. És ott vannak természetesen a gyerekek. A kis Alba még könnyebben kezelhető problémának tűnik Maxinak, csak az esti mesék borítják ki az idegeit, mivel a kislány mindig zavarba ejtő részletkérdésekkel bombázza. Edu azonban nehezebb dió. Természetesen lázadó korban van, s kifejezetten gyűlöli az apját: nemcsak azért, mert születésük óta rájuk sem nézett, hanem azért is, mert meleg. Kapcsolatuk főleg akkor mérgesedik el, mikor Edu megtudja, hogy apja az edzőjével él kapcsolatban. Maxi igyekszik az elvárásoknak megfelelni. A gyereknevelés nem egyszerű feladat, még szülei segítségét is kéri, akikkel azonban melegsége miatt évek óta megszakított minden kapcsolatot. A nagyszülők azonban nehezen elviselhető légkörben élnek, s állandóan fiuk melegségéről panaszkodnak, míg a nagyapa buziviccekkel szórakoztat mindenkit. Edu így lassan rájön, talán apja nem is annyira elviselhetetlen számára. Maxi eldönti, hogy nem hagyhatja ki fia 16. születésnapját, ám a Michelin inspektora pont azon a napon jön megnézni az éttermet…

Javier Cámara meggyőző alakítást nyújt a hisztérikus, érzelmes meleg figurával. Kicsit ugyan néha klisészerű, igazi melegsztereotípiák köszönnek vissza a nézőnek, ám mindenképen szórakoztató. Hogy mindez a színész miatt vagy rendezői utasításra, nem tudni. Az is lehet, hogy tudatos koncepció a heteró nézők megnyerésére: íme, itt egy igazi meleg figura, aki mindemellett szerethető, és lám, még talán apának is jó! Cámara alakítása nem olyan nagy meglepetés, már megszokhattuk ezt tőle korábbi alakításaiban is (főleg az Almodóvar által rendezett „Beszélj hozzá” (2002) lelkiismeretes és reménytelenül szerelmes ápolójaként, vagy a „Rossz nevelés” (2004) transzvesztita Paca/Pacquitójaként, illetve a népszerű „7 élet” című spanyol televíziós sorozatban). Lola Duenas is meggyőző alakítást nyújt, akivel szintén Almodóvar-filmekben találkozhattunk már („Beszélj hozzá” és „Volver”), továbbá a „Belső tenger”-ben. Kellemes meglepetés a főleg televíziós sorozatokban szereplő Benjamín Vicuna figurája is.

Nacho G. Velillának ez az első mozis rendezése. Az eddig televíziós rendezőként, íróként és producerként „(7 élet, Aida)” tevékenykedő első mozis bemutatkozása meglepően jól sikerült. A film jól szerepelt a málagai filmfesztiválon is: megkapta a legjobb film és a férfi főszereplő díját, a rendezőt pedig jelölték. Néhol ugyan kicsit sok minden van belezsúfolva a filmbe, ám végig követhető, gördülékeny a történetmesélés, és teli van jól eltalált poénokkal, helyzetkomikumokkal. A film láthatóan nem törekszik nagy célokra, pusztán szórakoztatni akar, s ezt a célját el is éri.

Hanzli Péter

Melegkonyha
(Fuera de carta/ Chef’s Special)
Spanyol vígjáték, 2008, 111 perc
Forgalmazza: Cirkó Másképp Alapítvány
Rendező: Nacho G. Velilla
Szereplők: Javier Cámara, Lola Duenas, Fernando Tejero, Benjamín Vicuna

Falusi romantika

2009-02-08T17:11:00.003+01:00

– Hát, ott vidéken nagyon más, mint itt… Gondolj bele: kis faluban éltem, a várostól negyven km-re. Nem ugrálhat annyit az ember – belehörpölt a kávéjába, letette a csészét, és újra fészkelődni kezdett. – Válogatni sem lehet; örülsz, ha találsz valakit. Most képzeld el: az ottani barátom, vagy nem is tudom, minek nevezzem… Na, vele vagy két hónapot leveleztem, mire találkoztunk. De úgy, hogy addigra mindent leleveleztünk. Azt mondta, neki csak úgy képzelhető el a kapcsolat, ha mindent úgy csinálok, ahogy kéri. Nem volt szabad beszélnem se, legföljebb annyit, hogy szia – szia. Az volt a kikötése, hogy amint belépek a lakásába – mert persze mindig nekem kellett menni –, levetkőzöm anyaszült meztelenre, és úgy megyek a szobába. Már az előszobában le kellett vetni mindent. Ő vagy egy köntösben, vagy néha melltartóban, vagy mikor miben várt. Bent már megvolt minden: tett a szőnyegre plédet meg lepedőt, mert az ágyat azt kímélni kellett. Csúszott a lábam a lepedőn, a szőnyeg ledörzsölte a térdem… és egy mukkot se szólhattam. Ki volt pakolva az összes kacat: vibrátorok, zöldségek, dildó meg a tököm tudja, mi. Olyat, hogy orális szex, talán ha kétszer engedett. Pedig találkoztunk legalább negyvenszer.
– Nem zavar, ha rágyújtok? – akasztottam meg a monológját. Csak intett, aztán folyt belőle tovább.
– A szexet is csak úgy csinálta, hogy hasra fordított, összezárta a lábam, aztán hátulról… sohasem más pózban. Képzeld, volt vagy százhúsz kiló, levegőt se kaptam.
– Mint a káposztagyalulás – vetem közbe.
– Jah… – bólintott. – Volt, hogy meg is kötözött. Olyan is, hogy vesszővel vert.
– Ja, mazochista vagy?
– Ééén?? Dehogy. De nem válogathattam. Ez volt. – Maga elé nézett, merengett. – Pedig… Aztán, ha fájt, és felordítottam, hogy AUUUU, akkor úgy szájon vert… Igaz, hogy csak egyszer mertem. Nem tűrte, hogy szóljak. Én meg nem mertem, mert féltem, hogy elküld végleg… Aztán összevásárolt minden szart, és belém dugdosta. Padlizsánt, lopótököt… amit a piacon talált. Ez volt a mániája. Nem is állt neki rendesen, talán azért. Vagy szerette. Nem tudom. Kérdeztem, de nem mondta meg sose.
– Akkor mégis beszélhettél?
– Á, dehogy… SMS-ben, mert nem is hívhattam. Volt, hogy húszat is küldtem, mire egyre méltóztatott válaszolni. Egyszer pl. egy narancsot dugott belém. Hát nem hülye? Mikor volt ott neki mindenféle nyeles… Persze nem tudtam kivenni, őt meg nem izgatta. Alig tudtam hazamenni, nyomott, feszített, görcsölt. Ahogy rázkódott az autó, mintha kalapáccsal vertek volna. Ne tudd meg, mit szenvedtem, mire kijött. Halál pipa voltam, megírtam neki, de csak annyit írt vissza, hogy egyszer benne ragadt egy uborka egy hétig, és semmi baja nem lett, mit vagyok úgy oda?!
– Ő volt az első pasid?
– Á, nem… – ingatta a fejét, aztán visszanyergelt a kínzójára. – Azt se tudom, hogy lett vége. Írtam neki, hogy mennék hozzá, visszaírt, hogy nem jó most, aztán még küldtem vagy harminc SMS-t… Válasz semmi, csak a végén, hogy akkor inkább hagyjuk. Szerinted normális?
– Lehet, hogy zavarta, hogy meleg – találgattam.
– Nem, ő nem meleg. Én se vagyok az. Mindig voltak barátnőim. Erre nagyon kényes vagyok!

Balázs G. Attila

CSEMEGÉZÉS

2009-02-08T16:59:00.004+01:00

„Az egyetemes emberi jogok közé tartozzon az abortusz is – ezt a javaslatot mutatják be az ENSZ közgyűlésének december 10-én, az emberi jogok párizsi aláírásának 60. évfordulóján az abortuszt támogató szervezetek. Franciaország, az EU soros elnöke, ugyanezen a napon kívánja elindítani a homoszexualitás egyetemes büntethetetlenségére vonatkozó kezdeményezését. A Vatikán nevében Celestino Migliore, a pápai állam állandó ENSZ-megfigyelője »modern barbárságnak« nevezte az abortuszt. Hangsúlyozta, hogy a homoszexuálisokkal szemben kerülni kell minden igazságtalan diszkriminációt, ám hozzátette, hogy a melegek büntethetetlensége új diszkriminációhoz vezethet, és pellengérre állítja azokat az államokat, amelyek nem ismerik el az egyneműek egybekelését.”

Kétszeres nem a Vatikántól – Népszabadság, 2008. december 3.

„A közgyűlés nyilatkozatban készül felhívni a világ összes országát a homoszexuálisok dekriminalizálására. Noha a szervezet deklarációjának nincs kötelező jogi ereje, szimbolikus jelentősége hatalmas, mivel a világszervezet 60 éves fennállása alatt egyszer sem foglalkozott a homoszexuálisok üldöztetésével – mutatott rá a The Guardian című brit lap elemzője. Hozzáfűzte, hogy mind a mai napig nem született olyan emberi jogi nemzetközi egyezmény, amelyben említést tennének a szexuális kisebbség jogairól.”

Melegekkel foglalkozik az ENSZ – most először – Coolpolitika.hu, 2008. december 10.

„Nagygyűlést tartanak (…) az olasz melegszervezetek. A római felvonulással a résztvevők a Vatikán politikája ellen tiltakoznak, mivel a Szentszék néhány napja kritizált egy francia indítványt, mely a homoszexualitás kriminalizálásának felszámolására kötelezné az államokat.”

A világ közel száz országában büntetik a másságot – Népszava, 2008. december 4.

„A homoszexualitás büntetése ellen emelte fel a szavát 66 ország az ENSZ-hez intézett történelmi jelentőségű felhívásával. A világ 77 országában ugyanis tilos, ebből következően büntetendő az azonos neműek közötti nemi kapcsolat, hét országban ráadásul halálbüntetést szabnak ki miatta. A felhívás kezdeményezője Rama Yade, Franciaország emberi jogok ügyében illetékes államtitkára. A felhívás csak az aláíró országokat kötelezi, viszont az ENSZ közgyűlésnek napirendre kell majd vennie a homoszexuálisok, a leszbikusok, a biszexuálisok és a transzneműek jogainak kérdését.”

Eddig 66 ország csatlakozott a francia kezdeményezéshez – Népszava, 2008. december 19.

„»Magánemberként nincs bajom a melegekkel, se a cigányokkal – fejtette ki Tóth Péter [Jobbik-képviselő – NS] –, de ez különbözik attól, hogy a Gárda milyen dolgokért harcol mint kollektív csoport. Nem szeretnénk, ha a melegeknek lehetősége lenne a házasságra. Aggódnánk azoknak a gyerekeknek a szocializációjáért, akiket ők nevelnének fel.« Saját elmondása szerint vallási öntudatában sérti a homoszexualitás a Magyar Gárda és a Jobbik szegedi vezetőjét.”

Kézfogás zárta a romák, melegek és gárdisták találkozóját – e-Masa, 2008. december 4.

„Mert Bernie elég vérszegény figura, Scudderhez képest kínosan halovány. Persze Block megpróbálja feldobni, ad neki egy leszbikus ebfigaró barátnőt, egy lusta könyvesbolti macskát, egy egzotikus balkáni szerelmet, sőt még egy nem létező kelet-európai királyságot is kitalál, Anatruriát, trónfosztott trónörökössel, kalandos sorsú bélyegekkel, titkos ügynökökkel – a végeredmény mégsem meggyőző.”

Játszd újra, Bernie! – Lawrence Block A betörő, aki Bogartnak képzelte magát című művéről – Népszabadság, 2008. december 6.

„»Rózsaszín« karácsonyi fesztivált szervezett egy melegeket tömörítő holland csoport – a felállítandó betlehemi jászolban két József és két Mária áll a gyermek mellett. A tíznapos programsorozatban vásár, a homoszexualitás témáját feldolgozó filmek, jégpálya és számos buli várja a látogatókat, december 25-én pedig istentiszteletet tartanak. (…) Néhány keresztény csoport felháborodását fejezte ki a rendezvény miatt. A Keresztények az Igazságért elnevezésű szervezet szerint az ötlet »csúfot űz az Evangélium lényegéből«.”

Rózsaszín karácsony két Józseffel és két Máriával – Népszabadság, 2008. december 8.

„Egyre nagyobb teret hódítanak hazánkban a homoszexuálisokat és leszbikusokat tömörítő egyesületek szervezésében tartott, középiskolásoknak szánt előadások a másságról. A Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Baráti Társaság állítja: előadásaik célja az előítéletek megszüntetése, mások azonban úgy vélekednek, a tolerancia címszó alatt a homoszexualitás kultúráját terjesztik. Ez a program nem prevenció, hanem a homoszexualitás kultúrájának terjesztése – mondta lapunknak a Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke. Simonné Toldi Ágnes megkeresésünkre kifejtette: nem tisztük ugyan véleményt alkotni más szervezetek tevékenységéről, de fontosnak tartják kiemelni, hogy minden ilyen és ehhez hasonló program promotálása megengedhetetlen lenne a szülők beleegyezése nélkül. – Az előadás negatívan befolyásolhatja a gyermekek fejlődését, akik egy része a kíváncsiság miatt kipróbálja ezt az életformát – tette hozzá.”

Másság az iskolában – Uniós pénzen magyarázzák a homoszexualitást – Magyar Nemzet, 2008. december 10.

„Egy volt rendőrt gyanúsítanak Brazíliában azzal, hogy sorozatban végzett tizenhárom homoszexuális férfival Sao Paulóban. Az áldozatok közül tizenkettőt lelőttek, a tizenharmadikat agyonverték a melegek ismerkedőhelyeként ismert elővárosi Paturis parkban. (…) A brazil sajtó »szivárványmániás« gyilkosként emlegeti a tettest, az áldozatok nemi irányultságát szimbolizáló színekre utalva. A rendőrség szerint az elkövetőt a merő gyűlölet motiválta. A nyugdíjas rendőrőrmestert további két gyilkossággal, köztük egy transzvesztita megölésével is gyanúsítják.”

Melegekre vadászott egy brazil sorozatgyilkos – MTI, 2008. december 11.

„Nyomatékosan óva intette bármiféle nyilvános megmutatkozástól Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester az eurovíziós dalfesztivál népes homoszexuális rajongótáborát a jövő évi oroszországi döntőn. »Moszkvában nem tűrjük el a homoszexualitás semmiféle közszemlére tételét utcákon, tereken, felvonulásokon vagy demonstrációkon« – figyelmeztetett Jurij Luzskov, amikor ünnepélyesen átvette a stafétát a döntő idei rendezőjétől, Belgrádtól.”

A moszkvai polgármester megfenyegette az euróvíziós dalfesztivál meleg rajongóit – Népszava, 2008. december 11.

„A tüntetők St. Petersburg belvárosában demonstráltak az Első Egyesült Metodista Egyház templománál, amelyben az 52 éves kormányzó elvette feleségül 39 éves aráját. A tüntetők közül többen táblákat emeltek a magasba az utcán azzal a felirattal, hogy »Gratulálok, kormányzó! És én mikor házasodhatok meg?« Az azonos neműek jelenleg két amerikai államban házasodhatnak össze törvényesen: Massachusettsben és Connecticutben.”

Melegek demonstráltak a melegellenes kormányzó esküvőjén – Hirado.hu, 2008. december 13.

„A napokban a homoszexualitását nyíltan vállaló Rufus Wainwright is felszólalt a szabályozás ellen, mert bár ő maga nem híve a melegházasságnak, úgy véli, törvényileg nem különböztethetik meg az embereket szexuális preferenciájuk alapján. »Furcsa módon nem vagyok híve a melegházasságnak, személy szerint sosem házasodnék meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szexualitásra és a szerelmi dolgokra vonatkozó törvényeket egytől egyig be kellene tiltani. Nem hiszem, hogy bármelyik kormánynak joga van ahhoz, hogy beleüsse az orrát abba, mi történik az emberek hálószobájában. De tényleg, ha valaki egy kutyát akar elvenni feleségül, akkor szíve joga, vegye el, engem nem érdekel. Ebben a kérdésben maximálisan liberális vagyok, és ellenzek mindenféle erre vonatkozó szabályozást« – nyilatkozta a kanadai énekes.”

Rufus Wainwright a melegházasság mellett – Kultura.hu, 2008. december 15.

„»Sikerült megvédeni a házasság intézményének méltóságát« – mondta a Magyar Hírlapnak Semjén Zsolt pártelnök. Hozzátette: bebizonyosodott, hogy a bibliai értékrend és a természet rendje mellett az alkotmánnyal is ellentétes volt a jogszabály. »Nem akarunk megbélyegezni senkit, de nem engedhető meg a házasság megszentelt fogalmának és tartalmának a relativizálása« – hangsúlyozta.”

Az AB megóvta a házasság intézményét – Magyar Hírlap, 2008. december 15.

„Az SZDSZ felszólítja a kormányt, hogy a megfelelő egyeztetések után a jövő év elején nyújtsa be a parlamentnek az Alkotmánybíróság (AB) által hétfőn megsemmisített, a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvény a homoszexuális párokra vonatkozó részeit; erről Gusztos Péter beszélt keddi budapesti sajtótájékoztatóján. A KDNP szerint ha az azonos neműek párkapcsolatának rendezésére van igény, akkor ezt a problémát végig kell gondolni, és a jognak ezzel foglalkozni kell – közölte Salamon László.”

Az SZDSZ nem enged a homoszexuális élettársi kapcsolatból – Magyar Nemzet, 2008. december 16.

„Miközben hazánkban a heteroszexuális lakosság túlnyomó része az »engem nem érdekel a homoszexualitás, csak ne legyen kötelező« elvét vallja, a melegbüszkeség napján évről évre a felvonuló kamionokon vonagló és magukat, ha kell, ha nem, elnyomottnak nyilvánító szivárványfiúk és -lányok látványa sok embernél kiveri a biztosítékot, a tettlegességtől sem visszariadó homofóbokról nem is beszélve. A melegek az Alkotmánybíróság döntését részsikerként könyvelik el. Számukra az igazi ünnep az lenne, ha házasságkötésük is engedélyezetté válna. Ami, ugyebár, a gazdasági ellehetetlenülés után újabb, ezúttal morális támadást jelentene a család intézménye ellen.”

Forró Péter: Szivárvány – Magyar Hírlap, 2008. december 16.

„A kereszténydemokraták a szeretet nevében az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert számukra nem mindegy, hogy kik és milyen formában szeretik egymást. Az AB döntése után ők lehetnek a legkevésbé boldogok. A törvényt ugyanis megsemmisítették, de nem azért, mert a melegek közötti regisztrált élettársi kapcsolatot alkotmányellenesnek találták volna (a határozat tételesen ki is mondja, hogy a melegek esetében ez a kapcsolati forma alkotmányos), hanem azért, mert a heteroszexuális pároknak biztosít túl nagy választási szabadságot.”

Ónody-Molnár Dóra: Különös házasság – Népszabadság, 2008. december 17.

„…ameddig tehát a kizsákmányoltak nem értesülnek róla, hogy az emancipációs küzdelmek szétválaszthatatlanok, tehát a mozgássérültek, a melegek, a bevándorlók (és általában a migránsok), az árvák, a bántalmazott és megerőszakolt nők és gyerekek, a betegek, az idősek, a romák, a minden társadalmi hálóból kihullott kültelki és falusi szegények, a hajléktalanok, az elmebetegek, a fegyencek emancipációja nélkül nincs fölszabadulás – nos, addig a posztfasiszta módszertant érvényesíteni lehet. És lehet az antikapitalista szenvedélyekből minden eddiginél rosszabb kapitalizmust csiholni.”

Tamás Gáspár Miklós: A válság gyümölcsei – Népszabadság, 2008. december 17.

„Fel kell számolni a romák elkülönítését, biztosítani kell az anyanyelv használatához való jogot, és hosszú távú bevándorlási politikát kell kialakítani az Európai Unióban – állapítja meg az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi szakbizottsága, amelynek az alapvető jogok tiszteletben tartását elemző előterjesztése az EP strasbourgi ülésének napirendjére került. (…) Az előterjesztők azt szeretnék, ha a tagállamok kölcsönösen elismernék a homoszexuális párok házasságát, illetve bejegyzett élettársi viszonyát.”

Alapvető jogok nem érvényesülnek az Unióban – Népszabadság, 2008. december 17.

„Dobrev Klára is milyen okosan beszél. Minek kínlódjon az anya otthon a gyerekével, bevágja a bölcsődébe, aztán megy a varrodába éhbérért. Apa, anya hajtják a pénzt, a gyerek meg a dadusnak mondja először, hogy mama. Hogy ez direkt? Na nem, hiszen még a homoszexuálisok is azért harcolnak, hogy házasodhassanak, hogy lehet itt családellenes a hangulat?”

Seszták Ágnes: Mérgeznek a lefojtott indulatok – Magyar Nemzet, 2008. december 17.

„Bábel Balázs is kemény szavakat használt. »Kultúrharc folyik ellenünk, a támadások össztüzébe kerültünk, ha ki merjünk mondani a véleményünket, rögtön ránk támad egy médiaszolgahad« – mondta a kalocsa-kecskeméti érsek. (…) szociológiai kutatások is alátámasztják, az embereket a vallásgyakorlás pszichoszomatikusan is befolyásolja, tovább élnek. »Holott az üdvösségre várnak« – mondta tréfásan. Úgy folytatta, hogy a posztmodern kornak nincs eszmeisége, csak testisége. »A szenvedélyeket élje ki az ember, már a gyermekkor kezdetétől, lehetőleg homoszexuális formában« – összegezte a korszellemet. Mindezekkel szemben az egyház az evangéliumi gyökerekhez való visszatérést ajánlja.”

Bennünk látják a reményt – Az egyház felveszi a kesztyűt a kultúrharccal szemben – Magyar Hírlap, 2008. december 18.

„Óvnak bennünket a szélsőségektől, az alkotmánynak pedig csak azt a paragrafusát ismerik, engedélyezik, amelyben büszkén vállalhatja a magyar a másságát. Holott még az sem tisztázott: a homoszexualitás betegség-e, vagy sem, örökölhető-e, vagy meg is lehet »szerezni«, s hogy valóban szolgálja-e ez a társadalom többségének védelmét, a fiatalság egészséges testi-lelki nevelését. Megérkeztünk. Mohács, végállomás.”

Bán Károly: Mohács, végállomás – Magyar Hírlap, 2008. december 18.

„Szetey Gábor maradjon ott, ahol van, és hagyja békén a hazai melegeket. Akik történetesen éppen úgy rosszul vannak az önfényező, hisztérikus kis államtitkárocskáktól, mint a szőkék vagy a nyugdíjasok. Csak, persze, ők nem futnak Madridig, mert nem kell elleplezniük politikai alkalmatlanságukat, tehetségtelenségüket.”

Szentesi Zöldi László: Szetey, az emigráns – Magyar Hírlap, 2008. december 22.

„Az igazságügyi miniszter ma a Magyarországon működő hat legjelentősebb melegszervezet képviselőjével találkozott annak érdekében, hogy megvitassák, miképp lehetne továbblépni az Alkotmánybíróság rájuk nézve kedvezőtlen döntését követően. Draskovics Tibor leszögezte: mindent megtesznek azért, hogy még a jövő év elején törvény születhessék a bejegyzett élettársi kapcsolatuk ügyében.”

A kormány kiáll a melegek mellett – Stop, 2008. december 22.

„A tekintélyes olasz vatikanista, Marco Politi szerint XVI. Benedek harmadik évében derült ki, hogy a doktrína védelmének pápasága ez. Ratzinger eddigi egyedüli reformja a régi rítusú latin nyelvű szentmise visszavezetése és a vatikáni őrök egyenruhaváltása volt – írta az olasz média nevében Politi, aki úgy látja, hogy II. János Pál hiánya kezd érződni a hívők között is. XVI. Benedek első évében négymillióan zarándokoltak Rómába, 2006-ban egymillióval kevesebben, tavaly tovább csökkent a pápához látogatók száma. Ezzel egy időben Genova polgármestere az 1550-ben máglyán elégetett egyházfi, Jacopo Bonfadio perének újratárgyalását kezdeményezte, akit homoszexualitásáért ítéltek el.”

Éjféli mise helyett kabaré – Népszabadság, 2008. december 23.

„A legnagyobb olasz melegszervezet, az Arcigay kész bojkottálni a jövő évi Sanremói Dalfesztivált Giuseppe Povia dalszerző-előadó tervezett dala miatt, amely az érdekvédők szerint sérti a homoszexuálisok emberi méltóságát. A február 17–21. között megrendezendő dalfesztiválra szánt Luca era gay (Luca meleg volt) című dal egy férfiról szól, aki meleg volt, de már »kigyógyult belőle«. Povia korábban már tiltakozást váltott ki egy interjúja miatt, amelyet a Panorama című hetilapnak adott, s amelyben úgy nyilatkozott: »a melegek nem születnek, azzá válnak, mert olyan társaságba járnak. Nekem is volt egy meleg időszakom, hét hónapig tartott, de aztán túlléptem rajta. Sőt, két barátomat – akik szintén melegnek hitték magukat – átváltoztattam, és ma már mindketten házasok«.”

Olasz melegek támadják a Sanremói Dalfesztivált – Origo, 2008. december 23.

„Felháborodással reagáltak több ország melegszervezetei a pápa hétfői vatikáni évértékelésére, amelyben a katolikus egyházfő elítélte a homoszexualitást. XVI. Bendek úgy fogalmazott, hogy az emberi faj túlélése szempontjából legalább olyan fenyegetés a homoszexualitás, mint a klímaváltozás. XVI. Bendek azt mondta, hogy az emberiségnek a teremtés nyelvére kell hallgatnia és megértenie a férfi és nő közötti kapcsolatot. Az egyházfő szerint minden, a heteroszexualitástól eltérő viselkedés Isten művének lerombolása.”

Homoszexualitás=klímaváltozás? – A melegek kiborultak a pápa szavain – Hírszerző, 2008. december 23.

„A miniszter közölte a sajtóval, hogy feltétlenül új törvényt akarnak alkotni, mert ez a mostani állapot nem tartható. Ha egyszer a Béla vonzódik a Józsihoz, nehogy már paragrafus gátolja a közeledésüket, ellenkezőleg: szép szóval kellene egyengetni göröngyös útjukat. Megszólalt az ügyben Szetey Gábor homoszexszakértő, egykori személyügyi államtitkár is, aki egyenesen „gyáva, idejétmúlt és paternalista” döntésként minősítette az Alkotmánybíróság határozatát, és síkraszállt a melegeket felkaroló Draskovics mellett. Szetey egyébként jelenleg Spanyolországban múlatja az idejét (valószínűleg bikaviadalokra is kijár), s végtelenül szomorú, hogy barátjával nem léphetnek regisztrált élettársi kapcsolatba, ahogyan azt szerelmük elején eltervezték. Az egymást követő nyilatkozatok után kétkezi emberben felvetődik a kérdés: nem lesz-e neki valami baja abból, hogy ő még mindig a másik nemet kedveli, ahogyan azt a régi öregek tették. Vagy az a helyesebb, ha rózsaszínűnek látjuk a világot?”

Pilhál György: Draskovics Szetey mögé állt – Magyar Nemzet, 2008. december 27.

„A Kolumbusz Kristófról elnevezett téren bemutatott vasárnapi misén fölolvasták XVI. Benedek pápa üzenetét, amelyben a római katolikus egyházfő biztatta a spanyol családokat, hogy »ne hagyják meggyengíteni« az őket összetartó, semmi máshoz nem fogható kötelékeket. Az emberiség jövője a családon, éspedig a keresztény családon alapszik – jelentette ki a misét celebráló Antonio María Rouco Varela, Madrid érseke. Öt másik érsek, további 22 püspök és több mint 300 pap is jelen volt a szabadtéri misén. Tavaly ilyenkor hasonló eseményt tartottak ugyanitt.”

Több százezren voltak, és mind a melegeket utálták – Stop, 2008. december 28.

„Azon a meleg fiatalok, akiknek szülei vagy nevelői negatívan reagáltak gyermekük szexuális irányultságának hírére, jóval nagyobb eséllyel követnek el később öngyilkosságot, esnek súlyos depresszióba vagy használnak drogokat, mint azok, akik családja elfogadóbban fogadta a homoszexualitás tényét – közlik amerikai kutatók a Pediatrics című szakfolyóirat (…) megjelent januári számában.”

Az elfogadott melegek esélyei – Hírextra, 2008. december 29.

„Meghasonlás: A jobboldali melegek elhidegültek a baloldali melegektől.”

Böcz Sándor: Szaldó mortále – Népszabadság, 2008. december 31.

„Jason, Jimmy és Joey a világ első meleg hármas ikreként hirdeti magát mint „Magyarország legforróbb exportcikke”. A tizenkilenc esztendős, egypetéjű hármasiker-párnak van csoportos művészneve is: Visconti Triplets. A professzionálisan menedzselt fiúknak hatalmas rajongótáboruk és exkluzív szerződésük van egy amerikai stúdióval – a pornóipar kedveli az ikreket. Honlapjuk szerint Budapest egyik külső kerületében születtek, és ma is a szüleikkel élnek. Egymással soha nem kerülnek intim kapcsolatba, de általában mindhárman jelen vannak egy jelenetben – ilyenkor értelemszerűen idegenek is részt vesznek a produkcióban. A történetnek van egy bizarr mellékszála is: a fiúk nem homoszexuálisok, csak azért vállalják a filmezést ebben a műfajban, mert ez sokkal jobban fizet, mint ha hagyományos pornófilmben szerepelnének.”

Lukács Csaba: Virtus – Magyarország forró exportcikkei – Magyar Nemzet, 2009. január 3.

„Franco Zeffirelli, a világhírű olasz filmrendező életében az első férfi egy fiatal parasztlegény volt, akivel egy fagyos éjszakát töltött összebújva egy barlangban a toscanai hegyekben a második világháború alatt. A 85 éves olasz filmrendező a Libero című milánói lapnak adott interjújában »homoszexuálisnak, de nem melegnek« nevezte magát. Első homoszexuális élményéről a Rómeó és Júlia rendezője elmondta, hogy a partizánokkal vonulva a Firenze környéki erdős hegyekben egy jéghideg éjszakát egy barlangban töltött, ahol egy pokrócon kellett osztoznia egy Vieri nevű fiatal földművessel. A rendező szép emlékként őrzi a találkozást, mert – mint mondta – nagyon fiatalok voltak, meg ezernyi veszedelem övezte a történteket. »Kapaszkodtunk egymásba, miközben mindenfelé veszélyek leselkedtek ránk. Körülöttünk németek voltak, akik felakasztottak volna bennünket, ha felfedeznek minket« – mondta.”

Szerelmes volt kollégájába – Népszava, 2009. január 3.

„Őrizetbe vettek egy 31 és egy 21 éves férfit, valamint egy 16 és egy 15 éves fiút a kaliforniai Richmondban azzal a gyanúval, hogy megerőszakoltak egy nőt azért, mert közismert leszbikus.(…) Az asszony vallomása szerint támadói nem is titkolták, hogy miért őt szemelték ki, és a kocsiját szivárványos csíkokkal festették ki, ami a melegek ismert jele. Ha vádat emelnek a négy férfi ellen, rendkívül súlyos büntetésre számíthatnak, amennyiben bűnösnek találja őket az esküdtszék. Kalifornia állam törvénye szerint ez jár annak, aki vallási vagy szexuális orientáció miatt támad meg valakit.”

Négyen erőszakolták meg a közismerten leszbikus nőt – Hírkereső, 2009. január 3.

„A leszbikus nők gyakrabban élnek át orgazmust.”

A legmeglepőbb szextények – Piac és Profit, 2009. január 5.

„Mi volt a baj a jogalkotással? Főként az, egy kalap alá vették a különnemű párok és a homoszexuálisok együttélését. Csúnyán becsapta homoszexuális és leszbikus híveit, jobban mondva alattvalóit a kormány. Nem csak őket csapta be persze, viszont őket nagyon. Azzal kecsegtette mindannyiukat, hogy lépéseket tesz úgynevezett egyenjogúsításukért. Törvényt dolgoz ki s fogad el, hogy emancipálja őket, hogy felszabadítsa az erre vágyakozó személyeket a szerinte hátrányos megkülönböztetés alól. Lehetővé teszi, hogy regisztrált élettársi kapcsolat formájában gyakorlatilag házasságot kössenek hasonló felfogású, identitású párjukkal. A kormány ezt természetesen nem a szocialista párt sürgetésére iktatta jogszabályba. Az SZDSZ szorgalmazta a jogegyenlőség ilyesfajta kodifikálását. A jogalkotás folyamata arra az időre esett, amikor a koalíció még sértetlen volt, s a liberális párt önbizalma nem ismert határokat.”

Kulcsár Anna: Rászedték a melegeket – Magyar Nemzet, 2009. január 7.

„Élvonalbeli angol focisták egy videoklipben fognak szerepelni, amelyben kifejezésre juttatják, hogy elutasítják a melegekkel szemben tapasztalható előítéleteket és a kirekesztést. A kampányt, amelyet a homoszexuálisok jogaiért küzdő Outrage csoport készít elő, támogatja az angol labdarúgó-szövetség (FA) és a Kick It Out nevű angol antirasszista szervezet. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy különböző labdarúgó-stadionokban homofób sértésekkel illettek angol focistákat, Sol Campbellt vagy Ashley Cole-t, akik egyébként mindketten heteroszexuálisnak vallják magukat.”

Focisták a buzik jogaiért – Hírextra, 2009. január 8.

„A mostanság szingli és szándékai szerint minél tovább így is maradó színésznő bizonyára nem hallott a biszexualitás jótékony karrierhatásairól, ha olyanokat vall be, mint hogy semmi baja ugyan az azonos nemmel, de a szexet csak pasikkal tudja elképzelni. »Egy barátnőm hívott fel azzal, hogy ’hé, te újabban csajokkal is jársz?!’, én meg nem is értettem, ’mivaaan?!’. Nem, nem, nem! Nálam csakis és kizárólag pasik jöhetnek szóba!« – reagált a színésznő azokra a novemberi pletykákra, amik szerint egy partin egy dögös csajjal mélyen elmerültek egymásban. »Nem nagyon zavartatták magukat, teljesen nyíltan kikezdtek egymással, megdöbbentő volt!« – számolt be akkor egy állítólagos szemtanú a lapoknak.”

Kate Hudson sose lenne leszbikus – Velvet, 2009. január 11.

„Nem látni mostanság együtt Lindsay Lohant és Samantha Ronsont. Annál többet azonban Sean Pennt és LiLót! A kikapós fiatal színésznő állítólag mostanság inkább Madonna exférjével tölti az időt, leszbikus barátnőjével pedig szakított. A hírek szerint a páros kapcsolata az elmúlt időszakban elég viharosra fordult, Lindsay sokat hisztizett, Sam pedig egyre nehezebben viselte a dühkitöréseket…”

Elcsaklizták LiLót a párjától – Ma.hu, 2009. január 12.

„Martha Stewartnak, a főleg lakberendező-műsorairól ismert amerikai tévésnek még 2004-ben kellett öt hónapot börtönben töltenie néhány törvénytelen tőzsdei akció miatt. (…) A szokásos edzésre mentünk a terembe, és láttuk, hogy nem égnek a lámpák, ami furcsa volt. Aztán benéztem az ablakon, és láttam, hogy néhány leszbikus szexel odabent. Figyelmeztettem Marthát, hogy ne menjen be, de azt mondta, ez most a mi edzésidőnk, benyitott az ajtón, felkapcsolta a villanyt, és rájuk kiabált. Nagyjából négy pár volt bent, a legtöbbjük félmeztelenül, mindegyik nyilvánvalóan ott szórakozott. A legtöbb nő férfiasabb volt a bokszolóknál is; ahogy jöttek ki a teremből, az egyik azt mondta, megöli majd Marthát! Belöktem Marthát a terembe, aki, amikor rájött, hogy komolyan gondolták a dolgot, pánikba esett. Elfehéredett, és remegni kezdett. Azt mondta: »Ne hagyd nekik, hogy bántsanak«. Kimentem, és beszéltem a nőkkel. »Ez a kurva halott! Megölöm. Lehet, hogy kint valaki, de itt bent csak egy számsor« – mondta a legdühösebb.”

Martha Stewart leszbi orgiába futott bele a börtönben – Velvet.hu, 2009. január 13.

„A svéd egyház azzal a javaslattal állt elő, hogy megváltoztatja a házasság elnevezést, a házasságkötés menetét és szövegét. A javaslat értelmében a házasság szót egybekeltekre, az esküvőt pedig egybekelésre változtatnák. Az újsütetű egybekelési fogadalom szövegében már nem a férj és feleség kifejezés, hanem a egybekelt társ szerepelne, és a pap sem házastársaknak nyilvánítaná a feleket, hanem egybekelteknek.”

Nem házasodnak, egybekelnek – Népszabadság, 2009. január 14.

„Svédországban május elsejétől az azonos neműek is házasságot köthetnek. A hét parlamenti pártból csak a kereszténydemokraták ellenzik a javaslatot. Első lépésként a homoszexuálisok számára a regisztrált párkapcsolatot vezették be néhány éve Svédországban. A jelenlegi házassági törvény módosítására azért van szükség a javaslattevők szerint, mert a stabil kapcsolatban élő embereknek – nemi hovatartozásuktól függetlenül – szükségük van arra, hogy a nyilvánosság előtt manifesztálják érzéseiket és összetartozásukat.”

Férfi kelhet egybe férfival Svédországban – Magyar Nemzet, 2009. január 22.

„A kommunista titkosszolgálat ügynöke volt Sawa metropolita, a lengyel ortodox egyház feje – írta a Rzeczpospolita című lengyel napilap a Nemzeti Emlékezet Intézetében (IPN) őrzött aktákra hivatkozva. A cikk szerzői szerint Sawa metropolita kifejezetten buzgó végezte ügynöki munkáját a titkosszolgálattól kapott fizetségért. Az 1965-től kezdve »Jurek« fedőnéven nyilvántartott informátor rendszeresen bírálta és feljelentette a papokat, több esetben homoszexuális hajlamukra hivatkozva. Ügynöki tevékenységének áldozatul estek kelet-németországi evangélikus lelkészek is, akikkel egy egyházi világtalálkozón került kapcsolatba.”

Ügynök volt a lengyel ortodox egyházfő – MTI, 2009. január 14.

„Az amerikai Gene Robinsont, az első felszentelt homoszexuális püspököt választották ki arra, hogy imádkozzék az Egyesült Államok megválasztott elnökének beiktatása alkalmából tartandó rendezvények nyitóceremóniáján. (…) Robinson kiválasztásával Obama csapata csillapítani akarta a homoszexuális közösség részéről érkező kemény kritikát. A melegek felháborodottan tiltakoztak, amikor megtudták, hogy a január 20-i beiktatási ceremónián a fő imádságot Rick Warren mondja el, aki a kaliforniai Lake Forestben a Saddleback Church nevű konzervatív neoprotestáns vallási közösség alapítója és főpásztora, és aki ellenzi, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan jogokat kapjanak, mint a különneműek. Ezenkívül támogatta a Kaliforniában novemberben népszavazásra bocsátott javaslatot, amely kimondja, hogy a házasság férfi és nő között létrejövő kötelék.”

„Együtt kell működnünk felebarátunkkal” – Népszava, 2009. január 14.

„Tőkés (…) a homoszexuálisok jogaira, valamint az eutanázia burkolt elfogadására vonatkozó paragrafusokra (72., 75. és 76., illetve a 166. cikkelyek) is kitért, melyeket jó lelkiismerettel nem tudott megszavazni. A lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a szabad véleménynyilvánítás sérelmét jelenti a 72. paragrafus azon állítása, hogy »a vallási, társadalmi és politikai vezetők homoszexuálisok elleni kijelentései a gyűlöletet és az erőszakot táplálják« – mondta a püspök. »Egyházainknak jogukban áll az ebben a tárgyban vallott – bibliai és teológiai – felfogásuk szabad kinyilvánítása és hirdetése« – olvasható az EP-képviselő közleményében.”

Éles viták után szavaztak az unióban a kisebbségi jogokról – Magyar Nemzet, 2009. január 15.

„Ismét bírálták az egyneműek házasságát, a fogamzásgátlást és az abortuszt Mexikóvárosban a családok VI. világtalálkozójára összegyűlt katolikus vezetők. A társadalom jövője érdekében prioritást kell adni a családnak az individualizmus betegségében szenvedő posztmodern kultúrában – mondta Ennio Antonelli bíboros, a Család Pápai Tanácsának elnöke, aki szerint a homoszexuális tapasztalatnak baráti kapcsolaton belüli magánviszonynak kell maradnia.”

Röviden – MTI, 2009. január 16.

„A jelenleg negyvenhét éves, szebb napokat élt popsztárt egy londoni bíróság ítélte el, személyes szabadságtól való megfosztás és testi sértés címén, írja a Reuters. Boy George 2007 áprilisában a falhoz bilincselte, majd lánccal verte Audun Carlsen norvég férfimodellt, utóbbi állítása szerint azért, mert az nem akart a Culture Club egykori énekesével szexuális kapcsolatot létesíteni. Az énekes tagadta, hogy bezárta volna londoni lakásába a modellt. Bár a bűnösséget decemberben kimondták, és a bíró már akkor figyelmeztette Boy George-ot (aki polgári nevén George O’Dowd), hogy letöltendő börtönbüntetésre számíthat, az ügyvédeket mégis meglepte az ítélet. »A bűncselekmény olyannyira súlyos, hogy csakis az azonnali szabadságvesztés jöhet szóba mint igazságos büntetés« – nyilatkozta David Radford bíró. Boy George állítólag higgadtan hallgatta végig az ítéletet, több hozzátartozója azonban szinte sokkot kapott, egyesek sírtak.”

Boy George-ot börtönre ítélték – Quart.hu, 2009. január 16.

„Ratyi: Homoszexuális férfi. Aki elmegy az orvoshoz, és azt mondja, gyermeket vár. És ki az apja? De doktor úr, nincs nekem hátul szemem!”

Temesi Ferenc: Friss szavak (3.) – Magyar Nemzet, 2009. január 17.

„A rasszizmus kiterjesztő értelmezése is jelen van. Ezt a jelenséget kulturális rasszizmusnak nevezhetjük. Manapság a nőellenes előítéletek kevésbé hangosak – rejtetten azért markánsan jelen vannak. Viszont a homoszexualitás hangos kultúrrasszista visszhangot képes kiváltani – a szofisztikáltnak tűnő értelmiségi undorkodástól a »buziverő« indulatig bezárólag. A szűkebb vagy tágabb értelemben vett rasszizmus jelen van a társadalom hétköznapi beszédkultúrájában, de politikailag igencsak periferikus a képviselete. Ami nem csoda: bármely formájának nyílt felvállalása szemben áll a Birodalommal – az Európai Unióval –, aminek szabad akaratából Magyarország is tagja.”

Gerő András: Élő kísértetek – Népszabadság, 2009. január 17.

„Hamarosan ítélet születik abban a büntetőperben, amelyben egy volt rendőrt azzal vádolnak, pénzért vett rá hajléktalan és állami gondozott fiúkat, hogy homoszexuális szolgáltatásokat nyújtsanak neki. Az ügynek tizenegy vádlottja van, köztük korábbi sértettek is, akik a további áldozatok beszervezésében segédkeztek.”

Elítélik a volt rendőrt – Magyar Nemzet, 2009. január 19.

„Egy francia, az autókat szenvedélyesen szerető melegeket tömörítő szervezet évente megválasztatja tagjaival az év autóját. Idén az európai szavazók döntése alapján az Alfa Romeo MiTo nyert.”

Az Alfa Romeo MiTo az év melegautója – Origo.hu, 2009. január 19.

„Az egyneműek vonatkozásában a liberális törekvések a természet rendjével állnak szemben. Nem győzöm hangsúlyozni, senkit sem akarunk diszkriminálni, de két dolog védelméhez a végsőkig ragaszkodunk: az egyik, hogy két azonos nemű ember kapcsolata ne lehessen házasság, mert az megszentelt fogalom és intézmény. A másik, hogy ne fogadjanak örökbe gyermeket, mert annak egészséges fejlődéshez való joga erősebb, mint az egynemű pároknak a gyermekre való igénye. Ha egyszer kinyitjuk ezt a kaput, hol lesz ennek a vége? Ha két férfi házasodhat, akkor három miért nem? Ha a családjogi törvényből, amely szerint a házasság egy férfi egy nő között lehetséges, az SZDSZ kiveteti azt, hogy férfi-nő, akkor az egy-egy milyen alapon marad benne? Akkor milyen alapon »diszkriminálják« a mozlim többnejűséget vagy a szimpla bigámiát? Hol van ennek vége?”

Semjén Zsolt: A politikai prostitúció korszakát éljük – Magyar Nemzet, 2009. január 21.

„Novák Péter az egyik kereskedelmi csatornán kijelentette magáról, hogy homoszexuális – írja a Blikk. A családos színész és műsorvezető a lapnak azt mondta: provokációnak, egyben üzenetnek szántam. Bízom benne, hogy azok, akik melegek, idővel felbátorodnak, és vállalják nemi másságukat, mert sokak által szeretett emberek érintettek ebben a kérdésben, és szeretné, ha változna a világ, egyben az országunk is. Mint mondta: a melegeknek vállalniuk kellene azt, amit vállalhatnak, és szerinte ez egy vállalható dolog. Bizonyos tabukat le kell rombolni ahhoz, hogy az emberek befogadóbbak, illetve nyitottabbak legyenek – állítja Novák, aki egy gyönyörű kisgyerek édesapja.”

Novák coming outolt vagy csak provokált? – Blikk–Klubrádió, 2009. január 22.

„A kiherélésről vetített szombat délután dokumentumfilmet 12 éven felüli nézők számára a Viasat3 csatorna. Az Emberi történetek című alkotásban hetero- és homoszexuálisok, valamint transzvesztiták mesélték el kasztrálásuk történetét, amelyből az is kiderült, hogy némelyikük saját magát herélte ki. (…) Az MNO Szalai Annamáriát, az ORTT fideszes tagját kérdezte meg a botrányos tévéadásról, aki elmondta, hogy a Viasat3 rendszeres normaszegő, így az ORTT műsorfigyelő csoportja folyamatosan monitorozza adását, és gyakran folytatnak vizsgálatot a cég ellen.”

Kasztrálás 12 éven felülieknek – Botrány a Viasat3 kanálison – Magyar Nemzet, 2009. január 24.

„Egyre több új csatorna kerül a magyar kábelszolgáltatók választékába, s ezek próbálnak specializálódni, újabb és újabb szegmenseit lefedni a piacnak. Az efféle tematikus csatornák, ha nem változnak meg a trendek, idővel fel fognak nőni az országos tévék mellé. A UPC legújabb kapása az XMO elnevezésű, Hollandiában székelő, melegeknek (és kalandoroknak, kíváncsiaknak) szóló csatorna, mely újabb fehér foltot fed le a hazai palettán, hiszen eddig speciálisan a célközönségnek szóló adó még nem nagyon volt, az ízléses melegpornó hívei más úton-módon juthattak hozzá a néznivalóhoz.”

Melegeknek szóló csatorna a UPC kínálatában – Sg.hu, 2009. január 25.

„Először vállalta fel nyilvánosan Franciaországban egy kormánytag a homoszexualitását: Roger Karoutchi, a parlamenttel való kapcsolattartásért felelős államtitkár az egyik legnézettebb közéleti műsorban, a TF1 kereskedelmi televízió Héttől nyolcig című adásában vasárnap este beszélt először másságáról. A bejelentés apropóját az adta, hogy az 57 éves politikusnak január végén jelenik meg háromszáz oldalas kötete politikai pályafutásáról, amelyben három oldalon magánéleti kérdésekről, így többek között a közvélemény előtt eddig titkolt homoszexualitásáról is nyíltan ír.”

Az egyik legnézettebb közéleti műsorban vállalta másságát – Népszava, 2009. január 25.

„»Huszonöt éves koromban volt az első melegkapcsolatom. Akkoriban már önállóan éltem. A legelején pár napig azt gondoltam, ha kimegyek az utcára, látszik rajtam, hogy előző nap egy fiúval voltam, ami persze butaság. Éppen abban az időszakban váltottam munkahelyet. Egy melegbárban kezdtem dolgozni. Az édesapám előtt titkoltam a dolgot. Soha nem is tudta meg. Anyukám már korábban meghalt« – meséli Petróczi Zoltán, aki szerint sokan elkövetik azt a hibát, hogy azonnali elfogadást várnak szüleiktől.”

Lady Dömper nyíltan vállalja másságát – STOP/Tina, 2009. január 27.

„Skóciában egy homoszexuális pár fogadott örökbe gyerekeket – a nagyszülők tiltakozása ellenére. A kislányt és fivérét annak ellenére a homoszexuális férfiaknak ítéltek a szociális munkatársak, hogy a gyerekek tulajdon nagyszülei hevesen tiltakoztak. A szakemberek úgy vélték, azok a maguk 46 és 59 évével már túl idősek unokáik felneveléséhez. Emellett még figyelmeztették őket, ha túlságosan hangot adnak elégedetlenségüknek, eltiltják őket még a gyerekek láthatásáról is – írja a Daily Mail.”

Nagyszülők helyett melegeknek adták a drogos anyától elvett gyerekeket – Magyar ATV, 2009. január 29.

A Háttér Archívum anyagainak felhasználásával összeállította: N. S.
(archivum@hatter.hu)

Hírek külföldről

2009-02-08T16:50:00.003+01:00

Homoszexuális püspök Obama beiktatásán

Az amerikai Gene Robinsont, az első felszentelt homoszexuális püspököt választották ki arra, hogy imádkozzék az Egyesült Államok megválasztott elnökének beiktatása alkalmából tartandó rendezvények nyitóceremóniáján. A rendezvényt Washington egyik legfontosabb emlékművénél, a Lincoln-emlékműnél tartották január 18-án, két nappal a tervezett hivatalos beiktatás előtt. Ugyanezen emlékműnél mondta el híres, „Van egy álmom” kezdetű beszédét 1963-ban a neves fekete polgárjogi harcos, Martin Luther King jr. Clark Stevens, a beiktatási ceremóniát szervező bizottság szóvivője megerősítette, hogy az imádságra Robinsont választották ki. Azt is elmondta, hogy Robinson episzkopális (anglikán) püspök a választási kampány során tanácsokkal látta el Obamát.

Robinson kiválasztásával Obama csapata csillapítani akarta a homoszexuális közösség részéről érkező kemény kritikát. A melegek felháborodottan tiltakoztak, amikor megtudták, hogy a január 20-i beiktatási ceremónián a fő imádságot Rick Warren mondja el, aki a kaliforniai Lake Forestben a Saddleback Church nevű konzervatív neoprotestáns vallási közösség alapítója és főpásztora, és aki ellenzi, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan jogokat kapjanak, mint a különneműek. Ezenkívül támogatta a Kaliforniában novemberben népszavazásra bocsátott indítványt, amely kimondja, hogy a házasság férfi és nő között létrejövő kötelék.

Gene Robinson püspökké szentelése megosztotta az anglikán egyházat az Egyesült Államokban és más országokban is, ami oda vezetett, hogy több episzkopális gyülekezet elszakadt az egyháztól. Obama csapata azt is bejelentette, hogy január 21-én, a beiktatás alkalmából először egy nő, Sharon Watkins, a Krisztus Tanítványai Egyház elnöke mond szentbeszédet a washingtoni Nemzeti Katedrálisban.

Watkins, aki egy 700 ezres felekezet tagja, elmondta, mit vár az üzenetétől: „Higgyünk valami nagyobban, mint mi magunk, és egyikünk se feledkezzen meg arról, hogy a közösségek építésében együtt kell működnünk felebarátunkkal.”

„Istentelen” buszkampány Olaszországban

London, Barcelona és Madrid után Genovát is eléri az ateista autóbuszkampány. A liguriai fővárosban február 4-én indul el két autóbusz, amelyeknek oldalán a következő felirat olvasható: „A rossz hír, hogy Isten nem létezik. A jó hír, hogy nincs is rá szükséged.”

Az olasz ateisták és racionális agnosztikusok szövetsége (UAAR) által kezdeményezett kampány pikantériája, hogy Genova érseke Angelo Bagnasco bíboros, a nagyhatalmú olasz püspöki konferencia elnöke. A város kiválasztása nem volt véletlen. Raffaele Carcano, az UAAR elnöke elismerte, hogy a megmozdulás egyfajta kihívás „saját házában” az érsek ellen, aki tavaly júniusban megakadályozta, hogy megtartsák Genovában a melegfelvonulását, többször is szót emelt a melegek együttélése, de a mesterséges megtermékenyítés ellen is. Carcano elmondta továbbá, hogy interneten gyűjtenek pénzt a további ateista akciókhoz. „Meglátjuk, mi lesz, amikor elindulnak ezek a buszok, amelyek a szokásos reklámok helyett arra szólítanak fel, hogy a hit kényelme nélkül éljünk” – tette hozzá az UAAR elnöke.

Az érsekség provokációként értékelte a kezdeményezést. „Vannak olyan módszerek, amelyek kedveznek a párbeszédnek, mások pedig a türelmetlenséget táplálják. A frontális szembenállás mindig az intolerancia megnyilvánulása” – kommentálta Gianfranco Calabrese atya, az egyházmegye katekizmusfelelőse.

A katolikus szervezetek tiltakozására reagálva Marta Vincenzi polgármester leszögezte, hogy a városnak nincs törvényes lehetősége betiltani a kampányt.

Az első hasonló kampányt a brit ateisták indították el. Az ő londoni buszaikon ez állt: „Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódjatok, élvezzétek az életet!” Nagy-Britanniában már 800 busz közlekedik ezzel az üzenettel, s a spanyol és az olasz ateisták is a kampány kiterjesztését tervezik más városokra.

Brit sztárfocisták kampánya a homofóbia ellen

Élvonalbeli angol focisták videoklipen juttatják kifejezésre, hogy elutasítják a melegekkel szemben tapasztalható előítéleteket és a kirekesztést.

A kampányt, amelyet a homoszexuálisok jogaiért küzdő „Outrage” csoport készít elő, támogatja az angol labdarúgó-szövetség (FA) és a „Kick It Out” nevű angol antirasszista szervezet.
Az utóbbi időben többször előfordult, hogy különböző labdarúgó-stadionokban homofób sértésekkel illettek angol focistákat, Sol Campbellt vagy Ashley Cole-t, akik egyébként mindketten heteroszexuálisnak vallják magukat.

„A terv még nincs teljesen kidolgozva, még nem tudni, milyen anyagi támogatást kap, de előreláthatólag két hónapon belül elkészül” – mondta el Matt Phillips, az FA szóvivője.
A szóvivő megemlítette, hogy a tervezett videofelvételéhez, amelyet iskolákban és az interneten kívánnak terjeszteni, számítanak első ligás focisták támogatására, de egyelőre még nem tudják azoknak a játékosoknak a nevét, akik arcukat kölcsönzik a kampányhoz.

Peter Tatchell, az „Outrage” szóvivője a brit médiában tett nyilatkozataiban jelezte: az a céljuk, hogy az egyes focistáknak szóló, a szurkolók által kántált homofób szövegeket „ostobának, tudatlanságból fakadónak és szégyenletesnek tekintsék” az emberek.

A melegek jogvédő csoportja azt is szeretné elérni, hogy a labdarúgó-szövetség tegye fel a videót a YouTube-ra, és a felvétel másolatait juttassa el az Egyesült Királyság minden iskolájába.

Újabb vihar a Sanremói Dalfesztivál körül egy melegellenes dal miatt

A legnagyobb olasz homoszexuálisszervezet, az „Arcigay” arra szólítja fel a melegeket, hogy a Sanremói Dalfesztivál utolsó napján árasszák el a fesztiválváros utcáit, tiltakozásul a „Luca meleg volt” című dal miatt, amely arról szól, hogy a homoszexualitásból „ki lehet gyógyulni”.

A szervezet szándéka szerint a fesztivál döntőjének napján melegek özönlenék el a Ligur-tenger partján fekvő Sanremo utcáit, hogy kifejezésre juttassák, igenis vannak boldog homoszexuálisok, ellentétben a februárban immár 59. alkalommal megrendezendő verseny egyik favoritjának tartott Povia énekes-dalszerző dalának üzenetével.

„Ez a válaszunk azokra az ostoba elméletekre, melyek szerint valakiből az apa hiánya vagy túlzott gyámkodása miatt lesz homoszexuális” – jelentette ki Aurelio Mancuso, az „Arcigay” elnöke egy közleményben.

„Melegek, leszbikusok és transzszexuálisok nap nap után kénytelenek elszenvedni, hogy méltóságukat sárba tapossák különféle homofóbok, legyenek akár politikusok, énekesek, hírességek vagy valóságshow-versenyzők” – tette hozzá.

A melegek felhívása fokozta az érdeklődést a szebb napokat megélt Sanremói Dalfesztivál iránt, amelynek nézettsége mélypontra süllyedt az utóbbi években. A fesztivál – amely mintául szolgált az Eurovíziós Dalversenyhez is – olyan zenei legendákat vonultat fel idén a népszerű Ariston Színházban, mint Albano vagy Iva Zanicchi.

A legnagyobb figyelem Poviát és dalát kíséri, amely már politikai fórumokon is vitát kavart.
„Ha az olasz dal legfontosabb eseményén világgá lehet kürtölni egy olyan üzenetet, hogy a homoszexualitás betegség, akkor kérem, hogy a minden civil jogot nélkülöző Olaszországban ismerjék el a betegstátust. Így legalább a beteg jogosult lesz egy lakásához közeli parkolóhelyre és a rokkantsági nyugdíjra” – ironizált a transzszexuális Vladimir Luxuria, a Kommunista Újjászületés Pártjának (PRC) volt parlamenti képviselője.

Különdíjat kap a Berlinalén Andy Warhol férfimúzsája

Joe Dallesandrónak adják a „Teddyt”, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a homoszexualitás témáját is megjelenítő filmművészetnek szentelt elismerés különdíját, aki Andy Warhol férfimúzsájaként a 60-as évek szexuális ikonja volt.

Andy Warhol, Paul Morrissey és Serge Gainsbourg filmjei, amelyekben Dallesandro is közreműködött, a színészt egy egész generáció számára legendává tették – olvasható a februári fesztivál szervezőinek közleményében.

Dallesandro nemcsak korának legszebb férfija volt, erotikus vonzerejét tudatosan tárgyiasította – mondta Wieland Speck, a fesztivál Panoráma-szekciójának igazgatója és a Teddy díjátadó zsűrijének tagja. Megjegyezte: a színésznek olyan testi megjelenése van, amelynek „szemlélésébe nem fárad bele az ember”. – Ez igaz a filmekre és a fotókra is, úgy a férfiakra, mint a nőkre – tette hozzá.

A Teddy-különdíj odaítélése egybeesik a színész 60. születésnapjával.

A vásznon rendre csekély ruházatban szereplő Dallesandróval forgatott filmek között olyanok szerepelnek, mint a Warhol és Morrissey által készített „The Loves of Ondine,” a Warhol rendezte „Magányos cowboyok” és Morrissey rendezésében a „Trash” és a „Heat” című filmek, vagy Serge Gainsbourg alkotása, a „Szeretlek… én se téged.”

A Berlinale szervezőinek közleményében John Waters amerikai rendező olyan „csodálatos” színészként írja le Dallesandrót, mint aki „örökre megváltoztatta a férfiszexualitást a filmvásznon”.

A melegdíjakat rövid-, játék- és dokumentumfilm kategóriában is átadják majd, és az 59. alkalommal megrendezendő Berlinalén vetített filmekből válogatnak.

A fesztivált 2009. február 5. és 15. között rendezik. A fesztivál immár szerves részét alkotó Teddy-díjakat február 13-án adják át a Kultúrák Házában.

Fociöltöző-szagú arcszesz

Egy brit cég fociöltöző-szagú arcszeszt kreált. A „Siker” – „Success” – nevű „illatszer” egyebek közt fű, férfiverejték és bőrcipő szagából állt össze. A gyártó, a Sport Interactive nevű cég közlése szerint a szagmintákat kizárólag „frissen” győztes csapatok öltözőiből merítették. Hogy a vesztesek szaga milyen, arra nem tért ki a „Daily Telegraph” című brit lap.

Zeffirelli vallomása homoszexualitásáról

Franco Zeffirelli, a világhírű olasz filmrendező életében az első férfi egy fiatal parasztlegény volt, akivel egy fagyos éjszakát töltött összebújva egy barlangban a toscanai hegyekben a második világháború alatt. A 85 éves olasz filmrendező a „Libero” című milánói lapnak adott interjújában „homoszexuálisnak, de nem melegnek” nevezte magát. A rendező szép emlékként őrzi a találkozást a Vieri nevű fiatal földművessel, mert – mint mondta – nagyon fiatalok voltak, s ezernyi veszedelem övezte a történteket. „Kapaszkodtunk egymásba, miközben mindenfelé veszélyek leselkedtek ránk. Körülöttünk németek voltak, akik felakasztottak volna bennünket, ha felfedeznek minket” – mondta

Elfogadó családban egészségesebben élnek a meleg fiatalok

Azok a meleg fiatalok, akiknek szülei vagy nevelői negatívan reagáltak gyermekük szexuális irányultságának hírére, jóval nagyobb eséllyel követnek el később öngyilkosságot, esnek súlyos depresszióba, vagy használnak drogokat, mint azok, akik családja elfogadóbban fogadta a homoszexualitás tényét – közlik amerikai kutatók a „Pediatrics” („Gyermekgyógyászat”) című szakfolyóirat hétfőn megjelent januári számában.

Alapvetően befolyásolja a gyerek későbbi, felnőttkori mentális egészségét, hogyan állnak hozzá a szülők és gondviselők a szexuális irányultságához – állítják a San Franciscó-i Állami Egyetem kutatói.

Caitlin Ryan kutatásvezető a tanulmányban megállapítja, hogy a negatív környezetben élő fiatalok körében nyolcszor többen kíséreltek meg öngyilkosságot a későbbiekben, hatszor többen lettek súlyosan depressziósak, és több mint háromszor nagyobb számban használtak drogokat.
A kétfordulós vizsgálatban Ryan és társai először kikérdeztek 53 olyan családot, amelyben meleg kamasz élt. 106 olyan viselkedési jellegzetességet gyűjtöttek össze, amelyek az elfogadást vagy elutasítást jelzik. Utóbbira példa, ha a gyereket hibáztatják, amiért gúnyolják az iskolában, vagy ha lekicsinylő megjegyzéseket tesznek megszokottól eltérő megjelenésükre.

Ezután a csoport kikérdezett 224 fehér és latin, 21 és 25 év közötti homoszexuális fiatal felnőttet arról, mely viselkedéstípusokkal találkoztak családjukban. A válaszokat összevetették a vizsgálati alanyok korábbi olyan életeseményeivel, mint az öngyilkossági kísérlet, depresszió, droghasználat vagy a nem biztonságos szexuális viselkedés.

A felmérés alapján Ryan csoportja azt is megállapítja, hogy a fiatalok átlagosan 11 évesen éreztek először vonzódást a saját nemükhöz, 14 évesen jöttek rá, hogy melegek, és 16 éves korukban avatták be családjukat.

Mivel a szülők elutasító magatartása olyan hatással van a fiatalokra, mintha fizikailag vagy verbálisan bántalmazták volna őket, a szakemberek az elfogadást javasolják a családoknak gyerekeik mentális egészsége érdekében.

Hete Rómeó

2009-02-08T16:41:00.003+01:00

Nézegettem a levelét: „…30 éves, sportos testalkatú, 180 cm magas, 70 kg-os, az átlagosnál helyesebb, jóképű, fiatal, egyedül élő srác vagyok. Nem jellemző rám a melegélet, nem is járok ilyen helyekre. Van tapasztalatom, de nagyon kevés.”

Biztos hazudik.
Vagy kamus.
Egyszerűen túl ideális ahhoz, hogy igaz legyen.
A levélke vége viszont már nem olyan rózsaszín…
Mi legyen? Lesz, ami lesz: elküldtem a számom.

Eltelt két nap, vasárnap délelőtt felhívott végre. Hirtelen azt se tudtam, ki lehet. Próbáltam semleges válaszokat adni, míg képbe nem kerülök.
Éreztem a hangján, hogy feszeng, fölöslegesnél fölöslegesebb kérdéseket tett fel. Gondoltam, kikerülöm, s nekiszegeztem: – Most oké?
– Nem, nem vagyok még otthon, még egy haveromhoz, meg a nővéremhez is… – szabadkozott –, de este jó. Ki tudsz hozzám jönni?
Nem szeretem az otthon kényelmét feladni, de belementem. Nem szívesen: hideg is van, sapkában hülyén nézek ki, a nélkül meg lefagy a fülem… és kényelmesebb, ha más mászkál, nem én.
A buszon átsuhant az agyamon: mi van, ha csőbe húznak? Hallottam már olyanról, hogy jól összerugdostak-lebuziztak valakit… Vagy azt mondja: kösznemjösszbe, és faképnél hagy.
A megállóban dzsekibe-sapkába burkolt alak várt; szinte csak annyi látszott belőle, hogy két lába van.
– Tomi? – néztem rá. Biccentett, kezet nyújtott, és meglódult zavartan a buszmegállós közönség közül.
– Így nézek ki sapka nélkül – kaptam le a fejemről egy pillanatra a satyakot. – Csak hogy vissza ne rettenj…
Rám mosolygott egy futót, és szedte a lábát szaporán.
A liftben azon tűnődtem, lesmároljam-e? De visszafogott csendre intő ujja:
– Itt minden kihallatszik – súgta halkan –, majd a lakásban… Tudod… itt nem tudják rólam.
A lakásban, amint kibontotta magát a kabátból, rögtön láttam, milyen fájin gyerek: keskeny csípő, feszes kis segg, a pulóverét kinyomták mellizmai… és ehhez az a kisfiús zavar, amibe rögtön beleveszik az ember.
– Kérsz valamit inni? Sört, gyümölcslét? – kérdezte, és idegesen mellélötykölte a baracklét.
– Tudod, én ritkán csinálok ilyet… – szabadkozott. – Szokott barátnőm lenni, de most nem bírok magammal. Most csináljuk, vagy beszélgessünk kicsit?
– Azt utána is lehet – toltam le a nadrágom. – Túl jó vagy, úgyse tudnék a szavakra figyelni most. Hoztam a gumit is – mutattam fel, de már nem a kezemre figyelt.
– Kicsit hideg van itt – vacogott az izgalomtól. – Jó neked így? – térdelt fel az ágyra, mintha műtétre készülne.
A simogatástól megnyugodott, és más irányt vett az izgalma.
– Van, ami tilos? Amit nem szeretsz? Csak bátran, nem akarlak elijeszteni…
– Hát… nem smárolok… fiúval sose!
Nem hagytam beszélni, alácsusszantam a combjai közt, mintha talpast ugranék a vízbe. Feltalálta magát, majd úgy szántotta a takarót, mint akit életében először nyalnak.
A gumit háromszor is leellenőrizte, rajtam van-e rendesen, aztán már csak az fékezett néha, hogy a számra tapasztotta a tenyerét, ne hörögjek annyira. Aztán a száját, mert elfelejtette, hogy férfival soha.
A csúcs után azonnal leugrott az ágyról, és kivágtázott a fürdőszobába. Utána egy törülközőt nyújtott:
– Letusolhatsz te is! – és igyekezett nem nézni rám.
Pikk-pakk elkészültem, de mire kiléptem a tusolóból, talpig beöltözve állt az ajtóban. Láttam, szabadulna már tőlem – de fogtam a poharam, és lehuppantam a fotelbe.
– Ha nálam lennénk – néztem rá –, akkor már elrohannál, csak hogy magadban légy.
– Igen! Azt, amit az előbb csináltunk, azt én ilyenkor már mélyen elítélem! Mintha nem is én lennék…
– Pedig nagyon élvezted – gonoszkodtam.
– Sürgősen kell keresnem egy nőt… én nem akarok meleg lenni!
– De hát nem vagy… – dobtam a mentőövet alá –, egyszerűen csak élvezed a szexet egy másik férfival.
– De én nem akarom! Én nem vagyok olyan! Próbálom elnyomni magamban, de nem mindig sikerül! Nem jellemző rám ez az élet, és nem akarom, hogy jellemző legyen! Sokszor rám jön, sokszor, és nem mindig tudok uralkodni rajta… Ez egy igen kemény harc bennem, és nem mindig én győzök. Szégyellem is. Amikor megvolt a barátnőm, akkor le tudtam nyomni, de most…
Mondta volna tovább, de zenélni kezdett a telefonja.
– Az anyám, fel kell vennem. Cssssssss! – tette ujját a szája elé.
– Szia, anya!… Igen, itthon… Hát egyedül, kivel lennék?… Lefekvéshez készülődöm, tudod, ötkor már kelek… Én is puszi, majd beugrom…
Magam elé képzeltem az anyját: „Szegény gyerek… Boldogtalan, amióta otthagyta az a mocsok ribanc… Szereznünk kéne neki valakit, ne legyen mindig egyedül…”

Amikor hazaértem, írtam neki egy kis biztatót. Ne érezze magát annyira beszorítva. Olyan aranyos, igazán… Mailcímét nem tudtam, csak ahol a hirdetésemre jelentkezett. Talán sose látja… az mégiscsak egy buzioldal, talán sose lép be újra oda.
Két nap múlva válaszolt. Írta, nagyon jó volt, köszöni, de nem akar újra találkozni. Mert nem helyes. És egyedül nem tudja magából ezt eltüntetni, kell hozzá egy szerető lány, akit ő is szeret. El kell nyomnia, muszáj. Nagyon ritkán csinál ilyet, szeretne olyan lenni, mint a többiek. Házasság, gyerek. Muszáj!
Visszaírtam: „Megértelek. Elfogadom. De szeretkezni akarok Veled!”
Szombaton levelet kaptam tőle.
„Őszinteséget akarsz? Tessék, nem lesz jó. Sokat vagy a fejemben, de nálam nincs érzelem, csak a szex jár az eszemben. Nekem nagyon jó volt a múltkor, meglepően jó. Hogy ne akarjak találkozni veled, sokszor kielégítem magam, és akkor kitisztul az agyam, lenyugszom egy darabig.
Aztán újrakezdődik az egész.
Nem akarom.
Nem akarok rászokni.
Nem akarom, hogy csak férfival.
Ne találkozzunk!
Keress valakit… és ne haragudj!”
Este telefon: – Már megint itt vagy a fejemben… és lennék Veled. Átjössz?

Balázs G. Attila

HIRDETÉSEK

2009-02-08T16:37:00.002+01:00

A Mások 06-30-223-8949-es telefonszámára érkezett SMS hirdetések

A hirdetésben nem szükséges telefonszámot írni, hiszen a gép ezt automatikusan küldi. De, ha a hirdető mégis beírja és az által írt és a gép által küldött telefonszám nem egyezik meg, a teljes szöveget töröljük! Felhívjuk a figyelmet: ez nem a szex, hanem a társkereső hirdetések rovata!

+++ Kozep koru ferfi vagyok. Minden vonatkozasban atlagos. fugetlen. korban hozam ilo aktiv bikat keresek hoszu tavra. Nagy meret elony szeretek vele jatszani. SMS +36-30-310-9857

+++ Vékony sötétbarna haju bpi fiu keres sötétbarna fekete haju szörtelen v alig szörös felsö
testü nagyon dus int. szörzetü bpi fiut hosszu tavra macik ne. SMS +36-20-530-8072

+++ CSAK HIVASRA REAGALOK CSÖRGETÖK SMZ GETÖK NE!! 162/60/41 FEKETE HAJU BARNA SZEMÜ NAGYFARKU 23+5 BUDAPESTI SRAC BARATOT KERES 35IG. SMS +36-20-313-7050

+++ Szeretek nyalni, nyalatni, az oralis es analis szexet, csokolozni, egymast becezni. helyes, szexcentrikus, aranyos, mindenre nyitott, alig szörös fiu vagyok. Keresek helyes, passziv-uni fiut baratnak, szexpartnernek. Tartos kapcsolat! Mazo fiu is! Hivj, üzenj! BP! SMS +36-70-543-6369

+++ Sziasztok! Szeretnék megismerni egy helyes, jofej kopasz hapsit komoly kapcsolatra! Légy aktiv 25-40-ig és nagy mérettel! Nem banod meg! SMS +36-30-295-7427

+++ Barátom ker. kom. kapcsolatra én 45. 178. 80 bp-i férfi v. ok. SMS +36-70-307-6507

+++ GYÖRI 38/170/90 SZB, KÉK, MELEG UNI FIU, BARIT KERIZ TARTOS KAPCSIRA, 20-38é KÖZÖTT! AKÁR FÖSULIS IS HELY KELL! CSAK. BEMUTATKOZO SMSRE VÁLAXOLOK! DANI. SMS +36-20-434-1094

+++ Atlagos vagyok, épp 30. Szemüveggel, nem jó hír. Gyengédség és ragaszkodás, ezt kaphatná tölem egy srác. Érezzük meg egymás testét. Szeressük meg egymás lelkét. Legyen mindkettönknek gyógyír Szerelmünk, mely lánggal szólít. Budapesten várlak téged, Korombeli, ifjabb lélek. SMS-ben jelentkezzél, Diszkréció ebben a cél. SMS +36-20-214-7757

+++ 43 éves Pest megyei passziv srac keresi 50 évesig tar-t apolt szakal szörös test nem akadaly légy apolt. SMS +36-20-421-7884

+++ Helyes p.u. vekony vagy izmi fiut keresek tartosra! bp. 40. vok, mindenre nyitott! Te 20-35 körüli. Bi, hetero, kezdö, kivancsi is! Mazo, engedelmes fiu is erdekel! SMS +36-20-326-1099

+++ 3o 17o 6o sötéthaju bpi fiu vok keresek vékony sötéthaju szörtelen v alig szörös felsötestü alul nagyon dus. int. szörzetü bpi fiut kom. kapcsra. SMS +36-20-530-8072

+++ Szolnok m. fiatal srac, szopni szeretö dughato szexcentrikus. Fiatal srácok kieligétését valalom. diszkécio és hely! Irj v Hivj. SMS +36-20-964-9672

+++ Tatabanya, de barhonnan nalam otthonra lelhec legyünk 1mas. +valtoja, messiasa, htavon. lehetöségek adottak. rendesnek. kkor. szb. k.p.vk. rendezett életü csak hivas. SMS +36-70-213-5330

+++ SZIASZTOK GABOR VAGYOK 26 ÉVES 170 60 PASSZIV B. SZEM, F. RÖVID HAJ, VÉKONY TEST ALKATU BP 13 KER KERESEM MP-ROL AKTIV HAVERT DE INKABB KOMOLY KAPCSIT 26 45 ÉVESIG KEDVES, ÖSZINTE, HUSÉG ÉS TELE ÉRZELMEKKEL ROMA FIU VAGYOK. SMS +36-30-233-9157

+++ Hali! Középkoru és termetü férfi, fiatal meleg párokat vagy csoportot megnézne, kizarolag maxtikba baszalna. Hely van. Email: Hokicsapat@freemail.hu SMS +36-70-508-7668

Nők

+++ Sohasem késő! 59 éves hölgy keres hölgyet. Tel.: 06302464089
SMS +36-30-246-4089

+++ Sohasem késő! 59 éves hölgy keres hölgyet. Tel.: 06302464089
SMS +36-30-246-4089

Szivárványbál Bécsben

2009-01-10T17:13:00.000+01:00

2009. január 31-én (szombaton) 12. alkalommal rendezik meg Bécsben a Szivárványbált (Regenbogenball), melynek teljes bevétele a nyári Szivárványfelvonulás (Regenbogenparade) költségvetését gazdagítja. Utóbbi eseményre idén július 4-én kerül sor.

A rendezvénynek az előző évekhez hasonlóan a Parkhotel Schönbrunn ad helyet, ahol az elegáns báltermen kívül további helyiségek is a bálozók rendelkezésére állnak. Így külön teremben szórakozhatnak a standard és a latin táncok, illetve a diszkózene hívei.

A jegyek elővételben 38, a helyszínen 45 euróba kerülnek.

Idén is lesz tombola, ahol az osztrák bálok hagyományainak megfelelően a fődíjakon kívül csak a négy színben kapható tombolák egyikét húzzák ki, és ilyen módon az adott szín minden szelvénye nyer. Aki tehát mind a négy színből vesz egyet, mindenképpen ajándékkal tér haza, és a nyeremény értéke garantáltan meghaladja a 4 szelvény árát. A nyereményeket ugyanis a bál támogatói biztosítják.

A részletes program és további információ:

http://www.hosiwien.at/regenbogenball/

A Mások november-decemberi száma

2008-12-14T12:56:00.036+01:00

A tartalomból:
HÍREK
Melegkalendárium frissítve december 16-án
Hírek az Óperencián túlról
Venus Berlin
Krumpli
Timm

CSEMEGÉZÉS 1 link javítva január 5-én

KULTÚRA
Olvasnak még a melegek?
Regény: Kőkemény
Leslie Feinberg: Kőkemény (részlet)
A "radikális tradicionalista" - Derek Jarman

TÜKÖRKÉP
Atlasz sportnap - képriport
Szeretnél egy Têtu-t?
Funny Carrot

ÓVÓ HELY
AIDS világnap
Szelidíthető rettenet

HIRDETÉSEK
SMS számunkra érkezett hirdtések

Melegkalendárium

2008-12-12T12:21:00.013+01:00

A 2008-as év nem volt éppen szerencsésnek mondható a melegtársadalomra nézve. Két egyesület is feloszlott, köztük a legrégebben működő Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság, és megszűnt a 18. évfolyamában járó Mások nyomtatott kiadása. A melegfelvonulás tragikus vesszőfutás képét mutatta ebben az évben a tojásokat és utcaköveket hajigáló szélsőségesek tombolásától kísérve, ráadásul a jövő év elejétől beharangozott regisztrált élettársi kapcsolat sem léphet érvénybe. Csak remélhetjük, hogy 2009-ben szebb napok köszöntenek ránk.

Január
– Lemondott Szetey Gábor államtitkár, Magyarország első nyíltan meleg politikusa.

Február
– Díjat nyert mind a nemzetközi World Press, mind a magyar Sajtófotó-pályázaton Szigetváry Zsolt képe, amely a tavalyi budapesti pride egyik véresre vert felvonulóját örökíti meg.

– Hivatalosan is megszűnt az Öt Kenyér Egyesület, a keresztény meleg közösség háttérszervezete (a honlapjukon közzétett melegkönyvtár továbbra is elérhető).

Március
– A Nagycsaládosok Országos Egyesülete az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az nyilvánítsa alkotmányellenesnek a 2009. január 1-jétől életbe lépő bejegyzett élettársi kapcsolatot.

– Melegegyesületek sajtóközleményben kérték a Nagycsaládosok Országos Egyesületét, hogy lépjen túl az előítéletein, és támogassa az azonos nemű családok jogi elismerését.

– Bezárt a Bohemian Alibi transzvesztitalokál.

Április
– A rendőrség „bűncselekmény hiányában” megszüntette az eljárást az ellen a nyolc férfi ellen, akiket a tavalyi melegfelvonulást követően állított elő. Az indoklás szerint nem bizonyítható, hogy a gyanúsítottak a tojásokon kívül más, sérülés okozására alkalmas tárgyat is dobtak volna a felvonulás részvevői felé.

Május
– A Kereszténydemokrata Néppárt is az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve: semmisítse meg az azonos nemű pároknak is jogegyenlőséget kínáló regisztrált élettársi törvényt.

– A magyar püspökök vatikáni látogatásakor XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott, hogy a homoszexuálisok együttélésének elismerése a magyar alkotmányba ütközik.

– Húsz évvel ezelőtt alakult meg az első magyar melegegyesület, a Homeros.

Június
– Utoljára jelentek meg a Mások nyomdában készült példányai. Ezentúl csak az interneten olvasható a magazin.

Július
– 2-ától 6-áig tartott a XIII. magyar LMBT-fesztivál. A kordonokkal körülkerített Andrássy úton tojászápor és mocskolódó bekiabálások kísérték a kis létszámú, minden látványos külsőségtől tartózkodó melegfelvonulást. A megvadult támadók közül végül a Hősök teréről a rendőrségnek kellett kimenekítenie a felvonulókat.

Augusztus
– Idén is volt Sziget, azon belül pedig a Magic Mirror melegsátor. Nem jelentek meg viszont anyagi megfontolásból a Civil Faluban a melegegyesületek képviselői.

Szeptember
– A miniszterelnök felhívására megalakult a Magyar Demokratikus Charta. Gyurcsány Ferenc a melegfelvonulást ért támadás hatására kezdeményezte a szerveződést.

– 20-án rendezte a Charta első látványos tömegrendezvényét, amelyen a Parlament előtt tiltakozott pár ezer ember az erőszak és az intolerancia ellen.

– Harmadik alkalommal rendezték meg a LIFT-et, a Leszbikus Identitások Fesztiválját.

Október
– 4-én zajlott a Tarka Magyar névre keresztelt rendezvény. Az Összefogás Parlament által szervezett, hangsúlyozottan civil kezdeményezés állásfoglalás volt a nyári melegfelvonulást ért szélsőséges támadás ellen. A felvonuláson részt vevő néhány ezer ember a melegmenet útvonalán, az Andrássy úton masírozott békében.

– Új melegbár nyílt a Szép utcában, a volt Darling helyén. A szórakozóhelyet Crazy Carrotnak hívják.

November
– 10-én a parlament elfogadta a gyűlölet-bűncselekményre vonatkozó tényállás kiterjesztését az LMBT-közösségre és a gyűlöletbeszéd szabályozására. Ennek nyomán a szexuális kisebbségek is jogi elégtételt kérhetnek az őket ért megalázó vagy félelemkeltő magatartással szemben.

– A Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság közgyűlése feloszlatta saját magát. Ezzel Magyarország legrégebben – 1991 óta – működő melegegyesülete szűnt meg. A feloszlás oka, hogy az egyesület által támogatott Mások nem jelenik meg nyomdai kiadásban.

– Idén is Atlasz-sportnap a hagyományok szellemében.

December
– 1-je AIDS-világnap.

– 15-én az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ezért nem léphet érvénybe. Az indoklás szerint az azonos nemű párok jogosultak a házassághoz hasonló jogintézményre, ám a törvénytervezet szerint a heteroszexuálisokat is megillette volna ez a jog, ami viszont gyengítené a házasság intézményét.

– A miniszterelnök felkérte az igazságügyi minisztert, hogy készítsen új törvényjavaslatot az Alkotmánybíróság állásfoglalásának szellemében.

Hírek az Óperencián túlról

2008-12-12T11:33:00.005+01:00

A magyar és nemzetközi sajtót olvasva, hamar kiderül, hogy Ausztria nemcsak a népvándorlás korában tűnt távoli vidéknek. Jörg Haider halálhírét követően számos cikk jelent meg a magyar és angol nyelvű médiában, melyeken az osztrák tudósítók csodálkoznának a legjobban.

Sajtóértesülésekre és egy interjúra hivatkozva adta hírül a magyar média, hogy Haider utódja a Szövetség Ausztria Jövőéért (BZÖ) élén – Stefan Petzner – bevallotta, a híres politikus szeretője volt. „Haider volt életem férfija” – idézik az első interjúkban zokogással küszködő fiatalembert. Hogy a két férfit szorosabb kapcsolat fűzhette össze annál, mint amire korábban bárki gondolhatott, az osztrák sajtóban is visszhangot kapott, de az idézett coming outra ebben a formában még nem került sor.

A Mások előző számában beszámoltunk a fenti interjúról, és csak megerősíthetjük, hogy Haiderrel kapcsolatban Petzner kizárólag a „mein Lebensmensch” kifejezést használta, ami az angol sajtóban mint „man of my life” jelent meg, és innen egyenes út vezetett az „életem férfija” felé. Csakhogy a „mein Lebensmensch” inkább mint „életem legfontosabb embere” értelmezhető. Ráadásul ugyanezt hallottuk a BZÖ másik meghatározó személyisége, Peter Westentaler szájából, akiről senki sem gondolja, hogy Haider szeretője lett volna. Az megint más kérdés, hogy az osztrák melegek szempontjából mennyire érdekes, hogy Haider meleg volt, vagy sem. Ilyen jellegű pletykák már a 90-es évektől rendszeresek voltak. Az első osztrák melegszervezet, a HOSI-Wien többször megfogalmazta, hogy egy homofób politikus azonos neműekkel szembeni vonzalmának feltárása indokolt lehet, de Jörg Haider outingja a melegek és leszbikusok számára semmi jót sem hozhat, hiszen nem volt olyan személyiség, akivel szívesen azonosultak volna. Ugyanakkor ez a történet a képmutatásról is szól, és tükröt tarthat olyan politikusok elé, akik a parlamentben éppen homoszexuális beállítottságuk miatt érzik annak kényszerét, hogy a melegek ellen szavazzanak, vagy tartózkodjanak egy olyan szavazástól, ami a melegek szempontjából döntő jelentőségű. Még Ausztriáig sem kell elmenni ahhoz, hogy ilyesmire példát találjunk.

A magyar tudósítások Haider és Petzner kapcsolatáról leginkább az Index cikkét idézik, ahol nemcsak az angolból átvett szöveget sikerült tovább torzítani, de Petznerből a cikk végére valamiért Spitzner lett. De miért is csodálkozunk ezen, ha Jörg Haider szűkebb szülőföldjének, Felső-Ausztriának hajdani megnevezése (ob der Enns) Óperenciaként vonult be a magyar népmesékbe, ahol az Enns folyó a végtelen tengert testesíti meg.

BPE

Venus Berlin

2008-12-12T10:39:00.003+01:00

12. alkalommal rendezték meg októberben Európa legnagyobb erotikus kiállítását, a Venus Berlint. A rendezvényen 380 kiállító várta a több mint huszonötezer látogatót. Idén újítottak a szervezők: külön szekciót kaptak a homoszexuálisműsorok, és a fetisiszták is új színpadon élvezhették a PVC- és a bőrszerkó-bemutatókat. Az esemény fénypontja a Miss Venus fináléja volt, ahol kiderült, hogy a németek még mindig a szőkékre buknak.

Krumpli

2008-12-12T09:42:00.003+01:00

Erős alhasi fájdalommal jelentkezett be egy sheffieldi kórházba egy anglikán lelkész, akinek a végbélnyílásából egy jól megtermett krumplit emeltek ki az orvosok. Amint azt a pórul járt férfi a csodálkozó nővéreknek elmagyarázta, függöny-felakasztás közben meztelenül a konyhaasztalra esett, így történhetett meg a baleset. Az ötvenes éveiben járó, rendkívüli zavarban lévő egyházfi ülepéből műtéti úton távolították el a burgonyát. A pap az operáció után is állította, hogy a zöldség nem egy félresikerült szexuális játék eredményeként került a szervezetébe. Az ambuláns osztály egyik nővére a Sun kérdésére elmondta: nem javasolja, hogy bárki bármilyen tárgyat a végbélbe helyezzen, mert akár életveszélyes is lehet. A sheffieldi orvosoknak már egész gyűjteménye van végbélből kiszedett tárgyakból, a többi között dezodorosflakonok, uborkák, egy matrjoskababa és egy szegfű, de krumplival eddigi praxisukban még nem találkoztak. A sheffieldi kórház szóvivője szerint időnként előfordulnak „furcsa” balesetek, de a személyzet maximális diszkrécióval és rendkívül profi módon kezeli ezeket is.

Timm

2008-12-12T08:58:00.006+01:00

Berlinben megkezdte adásait a Timm elnevezésű német tévécsatorna, amely a homoszexuális férfiközönség számára sugároz műsorokat.

Az új csatorna politikai, társadalmi, kulturális és divatműsorokat, valamint beszélgetéseket, filmeket és sorozatokat ad majd. A homoszexuális témájú filmek és sorozatok mellett lesznek saját készítésű műsorai is, amelyeket a reklámbevételekből finanszíroznak majd. Ezek között megemlítették az Upgrade című, a homoszexuálisok érdeklődésének megfelelő utazási műsort és a Homecheck című randiműsort. Esténként lesznek meglepetés vendégekkel taxiban készített interjúk, továbbá olyan műsorok, amelyek a homoszexuálisok jogairól tájékoztatnak. Németországban a számítások szerint hárommillió homoszexuális férfi él, a tévécsatorna közülük legalább harmincezer tévénézőhöz szeretne eljutni. A hatvan munkatárs, akiknek kétharmada homoszexuális, lelkesen készül a bemutatkozásra. „Olyan ez, mint amikor már nagyon közel a karácsony” – mondta a reggeli műsor vezetője a Bild című napilapnak.

CSEMEGÉZÉS

2008-12-11T13:07:00.012+01:00

„Egyelőre három beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló, jövőre életbe lépő törvény megsemmisítéséért. A benyújtók: a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a KDNP és az MDF. Hiába ad azonban igazat bármelyiknek a testület – amely vélhetően még az idén napirendjére tűzi a kérdést –, a kormány a parlamentnek benyújtott polgári törvénykönyv tervezetébe is belefoglalta a történelmi egyházak és több civilszervezet roszszallását kiváltó intézményt, így, amennyiben azt az Országgyűlés elfogadja, mégis bevezethetik.”

A kormány törvényerőre emelné a családellenességet – Magyar Hírlap, 2008. október 17.

„»Meg kell próbálnom, hogy írjak egy filmmusicalt Ben Stillernek«. »Egy broadway-i fickóról szól, aki homoszexuális, AIDS-es, vissza kell térnie és szembe kell néznie a feleségével meg a gyermekeivel, akiket elhagyott. Nagyon mulatságos « – mesélte el a sztorit a GQ férfimagazin online kiadásában megjelent interjúban.”

Elton John melegmusicalt írt – Hírextra, 2008. október 17.

„…ötmillió koronát kap, de nem fejenként, hanem összesen a HIV-vírust felfedező két francia, Françoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier. A HIV által okozott AIDS ma a második legtöbb halálos áldozatot követelő fertőző megbetegedés – az első a fertőző májgyulladás –, illetve az ötödik leggyakoribb halálok. Eddig 25 millió ember halálát okozta a kór. (Magyarországon 2007 végéig 1123 férfi, 200 nő és 162 anonim beteg esetében mutatták ki a HIV-fertőzést.) Így érthető, hogy mi a jelentősége a két kutató felfedezésének.”

Víruskutatóké az orvosi Nobel-díj – Népszabadság, 2008. október 18.

„A bejegyzett élettársi kapcsolatot már kiverekedték maguknak, semmi sem drága, hogy a társadalmat szembeállítsák »mindazokkal a zsidókeresztény kinyilatkoztatásokon alapuló szellemi, erkölcsi értékekkel, amelyek nemzeti kultúránk lényegéhez tartoznak«. A behódoló hatalom pedig olyan együttélési formákat legitimál, amelyek »életszerűtlenségét, destruktivitását, válság- és káoszteremtő képességét a történelem többször is bizonyította«.”

Czene Gábor a Hit Gyülekezete írását idézi: Hites brutál – Népszabadság, 2008. október 18.
„Egy brit bíróság hétfőn életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte azt a homoszexuális brit szakácsot, aki megölte volt szeretőjét, és a férfi néhány darabját meg is sütötte. A Mr Gay UK meleg szépségverseny egykori győztese leghamarabb harminc év múlva szabadulhat.”

Életfogytiglant kapott a meleg szépségkirály – Hírszerző, 2008. október 21.

„Szenzációs felfedezést tettek amerikai kutatók: hím bogarak közösülése is eredményezhet utódot. Igaz, hogy később egy nőstényre is szükség van. A rovarok között gyakori a homoszexuális közösülés, és a kutatók már régóta próbálják megmagyarázni, hogy ennek mi lehet az evolúciós oka. Amikor legutóbb laboratóriumban vizsgáltak lisztbogarakat a bostoni Tufts Egyetem munkatársai, megfigyelték, hogy két hím bogár közösülésekor némelykor előfordul, hogy az egyik a másiknak átadja a spermáját, és ez a bogár az így ráragadt spermát, amikor később egy nősténnyel párzik, átadja neki, a saját spermája helyett. Tehát közvetett módon történik a nőstény megtermékenyítése.”

Homoszexuális aktusból is lehet utód! – Stop, 2008. október 21.

„Jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt hivatalos személy elleni erőszak és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés kísérlete miatt a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság kedden egy férfit, aki a melegfelvonuláson macskakővel dobálta a rendőröket. (…) Az elsőfokú bíróság előtt a vádlott elmondta, hogy kíváncsiságból ment el a melegfelvonulásra, majd ott csatlakozott az ellentüntetőkhöz. Mint akkor mondta, nem érez indulatot a melegek ellen. Ezzel szemben bírói kérdésre válaszolva közölte, a tüntetésen többször kiabálta, hogy »mocskos buzik!«. A férfi azzal magyarázta tettét, hogy nyugtatók hatása alatt állt, amelyeket munkahelyi és párkapcsolati problémája miatt szedett.”

„Mocskos buzik!” – macskakővel dobálta a melegeket a kíváncsi férfi – Atv, 2008. október 21.

„Beszélnünk kell azokról a férfiakról, akikbe egy kicsit több érzelem szorult, mint a többségbe, talán kissé már nőiesek is. Nem, a külsejükben, a hangjukban semmi nem látszik. Nem homoszexuálisak. Ők azok a bizonyos »édes fiúk«. Ha ismersz olyat, aki halálosan megbízható, és már az első pillanatban érzed, hogy a második randira is eljön, a szexuális teljesítménye pedig ránézésre is lapos, akkor ő lesz az! (…) Mi a legnagyobb baj, amitől ezek a srácok szenvednek? A magabiztosság hiánya. Nincs merszük előhozakodni saját magukkal, a problémáikkal. Nehéz feladat Hódítóvá válniuk… Messze állnak a sikeres, ellenállhatatlan kisugárzású társaiktól. És hogy a nők miért nem vonzódnak hozzájuk? Mert túl könnyű őket megszerezni.”

Mi a baj a jófiúkkal? – Hírextra, 2008. október 22.

„Az AIDS legjobb ellenszere a cékla, a fokhagyma, az olívaolaj és az édesburgonya, a megelőzésnek pedig a mosakodás – ez volt évekig a Dél-afrikai Köztársaság kormányának álláspontja. (…) A szeptemberben beiktatott új elnök, Kgalema Motlanthe egyik első intézkedéseként menesztette a fent említett táplálkozási tanácsai miatt Dr. Céklának gúnyolt egészségügyi minisztert, Manto Tshabalala-Msimangót. Utódja Barbara Hogan lett, aki sietett leszögezni: az országban prioritásként kell kezelni a HIV megelőzését és kezelését, és elismerte, hogy a HIV vírus okozza az AIDS-et.”

Dr. Cékla nem gyógyítja az AIDS-t – Népszabadság, 2008. október 22.

„A popsztárt egyáltalán nem hozzák zavarba azok a híresztelések, miszerint a házassága azért futott zátonyra, mert Pink valójában a lányokhoz vonzódik. Állítása szerint kifejezetten jót tesz önbecsülésének az efféle feltételezés, és büszke rá, hogy ily módon úgy tekintenek rá, mint a melegtársadalom oszlopos tagjára. Pink egyébként megszokhatta már, hogy leszbikusnak kiáltják ki, hiszen karrierje elején, amikor még igencsak fiús volt a megjelenése, és az egész imidzsében volt valami „falu bikája” beütés; bizony nem ritkán és nem alaptalanul fejtegették, hogy vajon melyik nem kelti fel jobban az érdeklődését.”

Megasztár a melegek védelmében – Musicnews.com, 2008. október 23.

„Annyi máris kiszivárgott, a leendő tartományi kormány többet kíván foglalkozni az oktatással, enyhíteni fognak a viszonylag szigorú bajor gyülekezési törvényen, s a többi tartományhoz hasonlóan lépni fognak a homoszexuális-házasság irányába.”

A német nyelvterület lapszemléje – Magyar Nemzet, 2008. október 25.

„A fokvárosi Groote Schuur kórházban elvégzett operáció az első szervátültetés a világon, amelyben a donor és a befogadó egyaránt HIV-pozitív. A kórház a transzplantáció fellegvára, ott végezte el a világ első sikeres szívátültetését Christiaan Barnard dél-afrikai sebész.”

Elvégezték az első szervátültetést HIV-pozitív betegen – MTI, 2008. október 29.

„Oroszországban egyre furcsább részletek derülnek ki egy néhány napja történt gyilkossági ügyről. Két jezsuita pap az áldozat, és a nyomozás jelenlegi adatai arra utalnak, hogy homoszexuális »orgia« után haltak meg. Moszkvában egy kubai egyetemistát gyanúsítanak két jezsuita pap meggyilkolásával. A nyomozók a bűncselekmény hátterében szerelmi háromszöget sejtenek.”

Homoszexuális gyilkosság áldozata lett két moszkvai pap – Zoom.hu, 2008. november 2.

„A Timm férfinevet viselő televíziós adó az Astra Digital távközlési műhold segítségével az egész országban fogható lesz, s az előzetes értesülések szerint naponta többórás, egyebek között éjszakai programot nyújt. Később azonban már 24 órás műsort terveznek. A televíziónál 60 alkalmazott dolgozik majd, közülük 50 férfi, s a munkatársak kétharmada meleg.”

Startolt Németország első televíziós adója a melegek számára – Dunatv.hu, 2008. november 2.

„Az Apáczai Kiadó színháztermében tartották meg a Cigányvarázs elnevezésű, öt részből álló rendezvénysorozat harmadik eseményét. Köszöntő beszédében Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke elmondta, meg kell becsülnünk a cigányságban élő értékeket: a gyermek- és családszeretetet, az öregek tiszteletét, valamint azt, hogy a homoszexualitás és a drogfogyasztás sem elfogadott köreikben. »Ezeket a tulajdonságokat kellene eltanulnunk és észrevennünk, nem a sztereotípiákat. Mindenki feladata és felelőssége változtatni a cigányság helyzetén« – mondta.”

Sokat lehet tanulni a Cigányvarázsból – Magyar Hírlap, 2008. október 30.

„Heinz Fischer osztrák köztársasági elnök védnöksége alatt tartják Bécsben az európai melegszervezetek szövetségének (ILGA-Europe) idei, immár 12. konferenciáját – tudatta az MTI. A házigazda egyesület, a HOSI elnöke, Kurt Krickler szerint ez az első eset, hogy hivatalban lévő államfő védnököl egy ILGA-tanácskozás fölött.”

A melegek konferenciája Bécsben – 168 Óra, 2008. október 30.

„Az azonos neműek házasságának betiltásáról a keddi elnökválasztás napján mondtak véleményt a legnagyobb amerikai szövetségi állam lakói. Az újság által közölt, nem végleges adatok szerint (95 százalékos adatfeldolgozottság mellett)
a szavazók 52,1 százaléka a tiltás mellett, 47,9 százalék ellene foglalt állást. A döntés nyomán megkérdőjeleződik annak a becslések szerint 18 ezer homoszexuális párnak a házassága, amely az utóbbi hónapokban lépett frigyre.”

Mégsem házasodhatnak a melegek Kaliforniában – Népszabadság, 2008. november 5.

„A kaliforniai voksolók 52 százaléka (több mint 5,1 millió szavazó) döntött a tiltás mellett (…), amikor az Egyesült Államok nemcsak az elnök személyéről döntött, hanem az egyes államokban egyúttal számos állami szintű kérdésben kérték ki a szavazók véleményét. A melegházasságoktól elforduló Kalifornia ezzel csatlakozott ahhoz a 27 amerikai államhoz, amely törvényben zárja ki az azonos neműek házasságát. A konzervatív Arnold Schwarzenegger államában májusban tették legálissá a melegházasságot, s azóta ezrek éltek a lehetőséggel, akik most bizonytalannak érzik helyzetüket. Jerry Brown, az állam főügyésze ugyanakkor kijelentette, hogy az eddig megkötött frigyek továbbra is érvényesek maradnak.”

Félnek a melegek – Hírextra, 2008. november 6.

„Több városban, így Los Angelesben, San Franciscóban a több ezer tiltakozó egy része rendőrökkel is összecsapott annak nyomán, hogy a keddi népszavazáson a többség az egyneműek házasságának megszüntetése mellett foglalt állást. Melegjogi szervezetek ezt bírósági úton támadták meg, alkotmányellenesnek nevezve a döntést. A viszonylag meglepő szavazási eredményben figyelemre méltó, hogy zömmel (70 százalékban) az egyébként Obamára szavazó afroamerikaiak mondtak nemet a melegek házasságára.”

Áll a bál Kaliforniában – Népszabadság, 2008. november 7.

„Pszichológiai tesztekkel ellenőrizné a Vatikán a szeminaristákat, hogy megfelelnek-e a papi hivatás követelményeinek. Az erről szóló dokumentumot csütörtökön mutatták be, amelyet XVI. Benedek pápa hagyott jóvá. A teszt célja többek közt a homoszexuálisok vagy a problémás jelleműek kiszűrése.”

A Vatikán a pszichológiához fordul a papi hivatásokért – Hírszerző, 2008. október 30.

„Két fiatal svéd nő »házasodott össze« (…) a világhírű Tádzs Mahal közelében. Sandra és Sarah indiai szertartás szerint fogadtak egymásnak örök hűséget, noha az azonos neműek házasságát, sőt a homoszexualitást is tiltják az indiai törvények. A 19 éves Sandra és a 18 éves Sarah Agrában, a Mahadeva Síva templomban egymás nyakába akasztotta a virágfüzért, elmondta a fogadalmat, majd a »vőlegénynek« megfelelő Sandra párjának homlokát megjelölte az indiai asszonyokat jelölő cinóbervörös festékkel, és együtt hétszer megkerülték a családi összetartozást jelképező máglyát. A templom vezetője először nem akarta engedélyezni a szertartást, de aztán – miután a nők anyagi támogatást ígértek a templomnak – mégis hozzájárult. Dharm Dasz szerint a nők arról biztosították, hogy a svéd törvények lehetővé teszik a leszbikus házasságot.”

Leszbikus házasság a Tádzs Mahalnál – Hírszerző, 2008. november 3.

„Ha a homoszexualitás genetikai okokra is viszszavezethető, akkor mi lehet az oka, hogy kitartóan tovább öröklődnek azok a gének, amelyek ennyire ellentmondani látszanak a gyermekáldásnak? Erre a kérdésre vélt új választ találni korábbi kutatások és saját ikervizsgálatai alapján egy ausztrál kutatócsoport Bernard Zietsch vezetésével (…). Tételük szerint azok a gének, amelyek a férfiakat nőiesebbé, a nőket férfiasabbá teszik, termékenységi előnyökkel ruházzák fel tulajdonosaikat – persze leginkább csak addig a kényes határig, amely az illetőket elválasztja a homoszexualitástól. Bár a nőkről kevesebb ilyen kutatási eredmény gyűlt össze, a férfiak esetében az ausztrál kutatók úgy értelmezik az adatokat, hogy egyes nőiesnek tartott tulajdonságok – gyengédség, tapintat, kedvesség – egyúttal a jó férj tulajdonságai is. Ennek nem mond ellent az, hogy a nők szívesen keresnek kalandot macsóbb férfiakkal, elvégre a gyermekek apái még manapság is többnyire a férjek. Az öröklődő termékenység további genetikai nyomaira utal a kutatók szerint, hogy majdnem ötezer iker kikérdezése után azt tapasztalták: több szexuális partnerük van azoknak a heteroszexuálisoknak, akiknek homoszexuális az ikerpárjuk.”

Genetikailag kódolt homoszexualitás és öröklödő terméketlenség? – HVG, 2008. november

„Amikor a nyolcvanas évek elején betört hazánkba is az AIDS-járvány híre, törékeny alkata ellenére Hollán Zsuzsa volt a hazai vérellátás nagyasszonya. (…) …fiatalos frissességgel ismerte fel a veszélyt, és jórészt szakmailag pontos, valamint humánus hozzáállásának, no meg befolyásának – 1988-tól évekig ő vezette az AIDS-egyesületet is – köszönhető az a korszerű megelőzési szemlélet, amely az ország AIDS elleni védekezését kezdetben jellemezte, s amely az azóta lerongyolódott megelőzési stratégia ellenére is megőrzött valamit előnyeiből.”

Hollán Zsuzsa halálára – Népszabadság, 2008. november 3.

„Barbara Broccoli, aki több mint tíz éve producere a brit titkosügynökről szóló filmeknek, elképzelhetőnek tart egy színes bőrű James Bond figurát, de azt nem, hogy az ügynök homoszexuális legyen.”

James Bond: színes bőrű lehet, de homoszexuális nem – MTI, 2008. november 6.

„Furcsa éneklésbe torkollott a Forma–1-es Brazil Nagydíj utáni bulizás. Rubens Barrichello és Felipe Massa dalban ócsárolta Michael Schumachert. (…) A brazil pilóta a Sao Pauló-i »Disco « bárban szórakozott többek között a feleségével, Felipe Massával és annak kedvesével. A Honda versenyzője több ital elfogyasztása után egyszer csak magához vette a mikrofont, rátette a kezét Massa vállára, és azt kezdte énekelni, hogy »Schumacher viado«, magyarul Schumacher buzi. Ezután odatartotta Massa és a többiek elé a mikrofont, akik először kissé meglepődtek, majd ők is vele »daloltak«, többször megismételve a rigmust.”

Botrány: Schumi, te buzi! – Vezess.hu, 2008. november 7.

„Az Egyesült Államokban nemigen akad olyan hét, amikor egy-egy tévében látott jelenet miatt ne emelnék fel a szavukat a szülők, a különböző nemzetekhez tartozók vagy mondjuk a melegek. A panaszok sokszor indokolatlannak tűnnek, de ennek megítélése persze leginkább azok dolga, akik az adott csoporthoz tartoznak. Most éppen Bart Simpson ősi ellensége, a rosszcsont Nelson Muntz került a támadások kereszttüzébe: a Simpson család halloweeni különkiadásában ugyanis azzal minősítette társa, Milhouse viselkedését, hogy »that’s so gay«, vagyis »ez olyan buzis«. A kifejezés az adott kontextusban negatív értelmet kapott, bár az alkotók részéről valószínűleg nem volt benne sértő szándék.”

A Simpson családot támadják a melegek – Origo, 2008. november 6.

„A leszbikus Lindsay és a korántsem szingli Justin egy kanapén esett egymásnak. Lindsay Lohan szeret hencegni szexuális kalandjaival – legalábbis ezt mesélte az amerikai Star magazinnak egy, az énekesnőhöz közelálló forrás. A bennfentes azt is elárulta, az egyik sztori szerint, amivel Lindsay előrukkolt, az (elvileg leszbikus) énekesnő Justin Timberlake-kel is megismerkedett kicsit közelebbről… ”

Egy éjszakás kalandba keveredett a két sztár! – Hirado.hu, 2008. november 10.

„A nemrégiben újjáalakult Boyzone szeptemberben kilenc év után adott ki új kislemezt, s a Love You Anyway klipjében egy meleg pár is szerepel. A pár egyik tagját maga Stephen Gately alakítja, klipbeli barátja szerepére pedig egy színészt szerződtettek. Az együttes többi tagja női partnerrel szerepel a romantikus videóban, amelyben az első terv szerint mindenki valódi párjával lett volna látható, de a barátnők (és Gately barátja) nem vállalták a szerepet. Akilenc éve bevallottan meleg kapcsolatban élő Gately elárulta: elsősorban a zenekar többi tagja ragaszkodott a fiú-fiú pár bemutatásához a klipben.” (a képre klikkelve megnézheted a videót a YouTube-on)

Boyzone: minden tag támogatta a melegvideót – Est.hu, 2008. november 14.

„…kettősség figyelhető meg a meleg férfiak párkereső viselkedésében: Egyrészt megmutatkozik egy, a testi nemükre jellemző erőteljes szexualitás iránti igény. Az egyéni igényeknek megfelelő vágykeltő testi jellegzetességeket olyan nyíltan fogalmazzák meg, ami a heteroszexuális férfiaknál csak a szexpartnerkereső hirdetésekre jellemző. Másrészt megfigyelhető a nőkre – akár hetero-, akár homoszexuálisok – jellemző erős vágy is a bensőséges, elfogadó, kölcsönös kapcsolatok iránt is, sőt ez iránti igényük kinyilvánításában még a heteroszexuális nőknél is sokkal bőbeszédűbbek, és csak alig maradnak le a homoszexuális nőkhöz képest.”

Hajós Anett: Ha te más vagy, mást szeretsz? Homoszexuális párválasztási stratégiák –Házi-Patika.com, 2008. november 15.

„Kelemen Anna az RTL Klub stúdiójában kelt jó barátja, Steiner Kristóf védelmére, aki a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorban Delhusa Gjon állandó zaklatásának van kitéve. Kelemen elmondta, Delhusa rosszul választott magának ellenséget a társaságból, Steiner lelkileg borzasztó erős.”

Kelemen Anna kiosztotta Delhusát az állandó buzizás miatt – Velvet, 2008. november 4.

„Kristóf elmesélte, mikor vált egyértelművé, hogy Delhusával még sok baj lesz: »Még be se értünk a táborba, amikor az egyik fényképezésnél úgy állt be a képre, hogy teljesen kitakarta Keleti Andit, és amikor szóltunk neki, kifakadt Andira, és a következőket mondta: Menj a picsába! Mit akarsz? Leszopjam a Kristófot?«”

Delhusa: Mit akarsz? Lesz*pjam Kristófot? – Stop, 2008. november 15.

„Egy brit meleg-társkeresőoldal szavazása alapján a leszbikusok Drew Barrymore-ral randiznának a legszívesebben, írja a yeeeah.com. A színésznő a szavazatok 49 százalékát szerezte meg, a második az utóbbi időben smink nélkül riogató Kate Moss lett, míg a harmadik helyen a nagy visszatérő, Britney Spears végzett. A lista legmegdöbbentőbb eleme azonban nem más, mint a hatodik helyezett Amy Winehouse. Természetesen az oldal megkérdezte a homoszexuális férfiakat is, hogy kivel töltenének el egy meghitt estét kettesben, és a szavazataik alapján az első helyezett Jude Law, a második Robert Downey Jr, a harmadik pedig Colin Farrell lett.”

Drew Barrymore-ral randiznának legszívesebben a leszbikusok – Velvet, 2008. november 10.

„A beteget egyidejűleg leukémia és AIDS miatt is kezelték a steiglitzi klinikán. A hematológus specialista Hütter először a leukémia ellen kemoterápiás kezelést alkalmazott, majd csontvelő-átültetést. A HIV vírus ekkor tűnt el a páciens szervezetéből annak ellenére, hogy a férfi abbahagyta az AIDS elleni gyógyszer szedését. Felvetődött: meg lehet-e az AIDS-t ily módon fékezni? Gero Hütter arra készül, hogy terápiáját egy orvosi szaklapban hozzáférhetővé tegye.”

Szenzációs AIDS-gyógyulás – Népszabadság, 2008. november 13.

„Egyébként nekem az a véleményem (de ez is csak egy vélemény a sok közül), hogy aki azt gondolja, hogy csak a heteroszexuális kapcsolatoknak van létjogosultságuk, az korlátolt. Elhiszem, hogy biológiailag a szexualitás célja a nemzés, no de hál’ istennek nem csak a biosz van…”

Lehet, hogy leszbikus vagyok? – Soma Mamagésa válaszol – Nők Lapja Café, Soma, 2008. november 13.

A Háttér Archívum anyagainak felhasználásával összeállította: N. S.
archivum@hatter.hu

Olvasnak még a melegek?

2008-12-10T13:25:00.000+01:00

Fura fölvetés ez, hisz majdnem két évtizedig írtunk nekik, de azért gondolkozzunk el rajta egy pillanatra. A szex, a chatelés, a tévézés és a szex között van másra is időnk? Ahogy hirdetésekben kerestek-kínáltak filmeket, A fiúk a klubból-epizódokat és megkímélt állapotú szexlapokat, úgy bukkanhattunk Proust, Martin du Gard vagy akár Terry Black könyveit kajtató hirdetésekre?

Külföldi nagy könyvesboltban, a DVD-k és szexkönyvek között halásztam le egy melegrajzokat bemutató albumot. Illusztráció-kereséskor csak ezt találtam. Lám, meleg hősünk olvas, ám egy szexuális örömszerzésről szóló kézikönyvet.
Miközben, khm, körmére ég a dolog.

Tényleg csak ez érdekel minket? Volt egy könyvkiadó, lapunkban is hirdetett, mely kifejezetten meleg alkotások megjelenésére szakosodott. Volt ócskább könyve is, de olyan is, melyen az olvasónak zokognia kellett. Érdekes témák, gusztusos kivitel, megfizethető ár, még író-olvasó találkozót is szerveztek. Föltűnt egyáltalán valakinek, mikor tűntek el a süllyesztőben?

Másik kiadó melegeknek fordított útikönyvet. Gondolom, mindenkinek ott van a polcán…

Pár évvel ezelőttig a pride-ok állandó kelléke volt a könyvespult, ahol zászlók és kitűzők mellett a főszerepet a betűk vitték. Döbbenetesen ütős műveket lehetett itt évről évre egyre alacsonyabb áron megvenni. Charlotte von Mahlsdorf, a Stasival kiegyező transzvesztita memoárja. Egy lengyel fiú és egy náci katonával leleplezett s így meggyalázott szerelmének regényesítése. Öregedésével harcoló, az igaz szerelmet kereső értelmiségi küzdelmei. Amerikában szabadon, de egy régi szerelem árnya miatt mégis boldogtalanul élő hős kálváriája. A talán legnívósabb kortárs irodalmi lap rólunk szóló különszáma, tragikustól humoros hangszerelésig minden színben játszó novellákkal és regényrészletekkel. Az antikvitás és a reneszánsz legerotikusabb és leghumorosabb, falloszoktól csöpögő versei, izgalmas vázaképek társaságában.

Többen lapozgatták, páran vásárolgattak, de valahogy nem kapkodták szét a halmokat. Szép buzológiai könyvtár alapjait vethettük meg négyszáz kemény forintokért, már ha szépirodalomról volt szó; az ismeretterjesztés és a képes kivitel ezer forintba is kerülhetett. Aztán vége, ma már ez sincs, mert üzletileg nem érte meg. Hiányolta bárki is hangosan, vagy mindenkit csak a filmek és a szkinhedek kötöttek le?

A Mások is megpróbált egyszer kiadni egy könyvet: egy Nyugatra szakadt munkatársunk visszaemlékezéseit. A fiatalkori romániai megpróbáltatások leírása mindenki érdeklődésére számíthatna – ehelyett a szerkesztő spájza van tele vele: házi lekvárok halmait szorította ki az eladatlan garmada. Egy másik írónk is átkelt az óceánon, s élményeiből novellák, majd háromkötetes regény született – hogy az örökösök bezúzzák a kinyomtatott köteteket. Ha valakit érdekelne, a mű zömét azért lehoztuk, s a honlapról is letölthető. Nem mondom, nem egy Lewitt, ám nálunk még vele is befürdött kiadója, azóta is akciózzák úton-útfélen.

Hihetjük, hogy az érdekes külföldi művek letölthetők angolul a netről, magyar szerző meg nem trendi. Pedig sokat veszítünk. Nem várhatjuk, hogy a magyar irodalom rejtett melegkánonját heterók vagy külföldiek fogják föltárni és népszerűsíteni. Ők sosem fognak azon elgondolkozni, hogy nemzeti tragédiánk, a Bánk bán írójának szerelmi élete tényleg egyetlen levélke megalkotásából állt volna. Vagy hogy nemzeti himnuszunk költője, aki elégette szerelmes verseit, s ha nem az országgyűlésben politizált, akkor depressziójában akár álló esztendeig ki sem lépett a házából, szóval nagy költőnk mit is rejtegethetett annyira. Hányan ismerik a Szigeti veszedelem mintájára készült Listius-eposzt, melyben egyetlen nő, Szűz Mária szerepel? Hányan fogtak gyanút, hogy miért engedte át oly könnyen Lédát Adynak annak más oldalon érdekelt férje? Hányan tudják, hogy A fekete város és a Rózsa Sándor-tévésorozatok alkotója, aki előtt a Váci utcában emléktábla tiszteleg, köztudottan buzi volt, s megírta az első magyar melegregényt?

Elfeledkeztünk a múltról. A jelenünk is beszűkül. A nyomtatott sajtónk megszűnt, Pálfi Balázs hangját hiába keressük az éterben, még működő szórakozóhelyeinkre turbómagyarok dobálnak Molotov-koktélokat. A jövő is bizonytalan. Átmegy az új Ptk.? Lesz mersze a kormánynak? És az ezt követőnek lesz toleranciája megőrizni a meleg-házasságot?

Talán mindez összefügg.

Nem búsongni szerettem volna, hanem bátorítani. Hisz áll Buda még, meg Pest is a maga forró helyeivel.
De kérem a Nyájas Olvasót, hogy ha nem is minket és nem is mindennap, de olvassanak! S ha igazán jó melegregényre bukkannak, tegyenek úgy, mint a reformkor nagy mecénásai, akik hazafias fölbuzdu-lásukban tizet is vettek belőle.

Lellei András

Regény: Kőkemény

2008-12-08T13:44:00.007+01:00

Mivel a Kőkemény (Stone Butch Blues, 1993) félig-meddig önéletrajzi regény (formája szerint mindenképpen az, hiszen egyes szám első személyű elbeszélője, Jess Goldberg Mondja el benne az életét), érdemes és semmiképpen nem irreleváns néhány szót ejteni szerzőjéről, Leslie Feinbergről. Az 1949-ben született Feinberg író, transznemű aktivista, szakszervezeti szervező és újságíró.

Transgender, nem transzszexuális: nem úgy lépett át egy határvonalat, hogy nőből férfi lett, mert „szimplán” az akart volna lenni. Egyszerre több határvonalat lépett át. Mivel nem hagyták úgy élni, ahogyan ő élt volna, olyannak lenni, amilyen ő kényel-mesen tudott volna lenni (a nemiszerep-sztereotípiák szerint „férfias” nő, butch), nem hagyták már a családjában élni vagy pályát választani sem, és büntették azért, amiért nem felel meg a „nőségről” alkotott merev képnek, életének egy pontján arra jutott, hogy csak úgy élhet tovább, ha férfivá válik, egyszerűen annak nézik, és békén hagyják. Később azonban rájött, hogy a férfi, akinek nézik, nem ő: nem heteroszexuális férfiként akarta meghatározni önmagát – és ahogyan megfogalmazza: most transznemű harcos, aki fenntartja magának a jogot, hogy (az erőszakosan kettéválasztott) két nem között legyen, és úgy mozogjon ezen a mezsgyén, ahogyan tud és akar.

A Kőkeménynek, ennek a féligmeddig önéletrajzi regénynek a főhőse Jess Goldberg. Jess szülei alaposan és közelről ismerik a szégyent. Nem sikerült megvalósítaniuk a tervüket, hogy ne legyenek munkások, hogy másképp éljenek, mint a szüleik, ezért rémülten beleszoknak a mindenkimáséletébe, és nincs számukra zavaróbb, mint hogy első gyermekük nem olyan, mint mindenki más. Munkások is, zsidók is, az egyetlen zsidó család a telepen; nagyobb lányukat folyton fiúnak nézik és összesúgnak a hátuk mögött – ennél több nem is kell nekik ahhoz, hogy minden frusztrációjukat a gyerekükre vetítsék, akinek születését anyja eleve nem akarta – és amikor végképp bizonyítva látják „kilógását”, mert távollétükben felpróbálja apja öltönyét, elmegyógyintézetbe zárassák.

Csoda, hogy Jess ép ésszel jön ki onnan: nem gyógyszerezik túl, nem verik szét az agyát elektrosokkal, ahogyan az a Stonewall-forradalom (1969) előtt megszokott volt. Az 1950-es években és a 60-as évek elején, a mccarthysta vagy alig poszt-mccarthysta, hisztérikusan homofób és a második világháború után újramerevedett nemi szerepeket védő Egyesült Államokban a társadalom nemigen tűrte, ha valaki nem felel meg a fiú-lány sztereotípiáknak. Jesstől undorodnak a szülei, és összesúgnak a háta mögött a gyerekek az iskolában. Igaz, alkatánál fogva mindig tartja benne valaki a lelket: mindig akad egy-két barátja, tanára; reménykedik, hogy amint lehet, otthagyhatja az őt gyűlölködve szemlélő családját, tervez, kutat, hol találhatna magához hasonló embereket.

Leslie Feinberg:
Kőkemény
Inter Alia Alapítvány, 2008.
Fordította: Sándor Bea
336 oldal, 3900 Ft
Kapható az Írók Boltjában

Leslie Feinberg: Kőkemény (részlet)

2008-12-08T12:34:00.007+01:00

Nem akartam különc lenni. Olyan szerettem volna lenni, amilyennek a felnőttek akartak. Hogy szeressenek. Követtem a szabályaikat, igyekeztem mindenben a kedvükre tenni. De valami nem stimmelt velem. Mindig összevont szemöldökkel, szigorúan néztek rám. Azt nem mondták ki, mi a baj velem – éppen ezért féltem, hogy nagyon súlyos lehet. Csak a mindig visszatérő refrénről ismertem meg és fel a bajt: – Fiú vagy lány?

A szüleim valószínűleg úgy érezték, hogy az élet még egy rossz lapot osztott nekik velem. Már amúgy is keserű, csalódott emberek voltak. Az apám fiatalkorában elhatározta, hogy ő nem marad egész életében gyári munkás, mint az apja; az anyám pedig nem akarta, hogy a férjhez menése után másról se szóljon az élete.

Amikor találkoztak, arról álmodoztak, hogy valami nagy, izgalmas kalandba vágnak bele ők ketten. Aztán amikor felébredtek, az apám egy gyárban dolgozott, az anyám pedig háztartásbeli volt. Amikor az anyám rájött, hogy terhes velem, azt mondta, nem akarja, hogy most egy gyerek lekösse. Az apám viszont váltig állította, hogy igenis boldog lesz, ha megszületik a gyerek. A természet majd mindent elrendez.

Az anyám azért szült meg, hogy bebizonyítsa, mennyire nincs igaza.

Dühösek voltak. Úgy érezték, az élet becsapta őket. Haragudtak, mert a házasság elvette tőlük az utolsó esélyt is a menekülésre. Aztán megszülettem, és még csak nem is olyan voltam, mint a többi gyerek. Most már rám haragudtak. Kihallatszott ez abból is, ahogyan elmesélték, hogyan jöttem a világra.

A sivatagot eső és szél verte, amikor anyám vajúdni kezdett. Ezért szült meg otthon: a vihar miatt nem tudott elindulni. Az apám munkában volt, és nem volt telefonunk. Anyám azt mesélte, hogy amikor rájött, hogy szülni fog, félelmében olyan hangosan sírt, hogy a szomszédban lakó navahó indián nagymama átkopogott hozzá megnézni, mi a baj. Látta, hogy csakugyan mindjárt megszületek, úgyhogy áthívott a családjából még három nőt segíteni.

A navahó nők énekeltek, amikor megszülettem – így mesélte az anyám. Megmosdattak, meggyújtottak egy füstölőt, és oda akartak adni az anyámnak.

– Tegyék csak le oda! – mondta nekik, és a mosogató mellett álló bölcsőre mutatott. – Tegyék csak le oda. – Az indián nők megborzongtak, amikor ezt hallották. Az anyám jól látta. Ezt a történetet sokszor elmondta gyerekkoromban, mintha leolvasztaná a szavain megülő zúzmarát, ha humorosan, viccesnek szánva ismételgeti őket.

Néhány nap múlva a szomszédban lakó nagymama ismét átjött, mert hangos sírást hallott. Ott talált a bölcsőben, piszokban. Az anyám bevallotta, hogy nem nagyon mer hozzám érni – legfeljebb kicserélte rajtam a pelenkát vagy cumisüveget dugott a számba. A nagymama másnap átküldte a lányát, aki felajánlotta, hogy napközben, amíg a gyerekei iskolában vannak, náluk lehetek, ha ez így rendben van. Rendben is volt, meg nem is. Abban biztos vagyok, hogy az anyám megkönnyebbült, bár ebben az ajánlatban benne volt az is, hogy elítélik, rossz anyának tartják. De hagyta, hadd vigyenek.

Így két világban nőttem fel, és két nyelv zenéjében merítkeztem meg. Az egyikben müzli volt és tévésorozatok. A másikban otthon sült kenyér és zsálya. Az egyik hideg volt, de az enyém; a másik meleg, de nem az enyém.

A szüleim négyéves koromban egyszer csak megtiltották, hogy átjárjak a szomszédainkhoz. Egy este vacsora előtt jöttek át értem. Több nő főzött együtt, és ott voltak a gyerekeik is. Megkérdezték a szüleimet, hogy ott maradhatok-e. Az apám rémülten hallotta, hogy az egyik nő odaszól nekem valamit, amiből ő egy szót sem ért, én pedig válaszolok az idegen és érthetetlen nyelven. Később azt mondogatta, nem hagyhatta csak úgy, hogy elraboljanak az indiánok.

Csak elejtett megjegyzéseket hallottam arról az estéről, így nem tudhatom, pontosan mi történt. Pedig jó volna tudni. Igaz, egy dolgot újra meg újra felemlegettek: az egyik nő azt mondta a szüleimnek, hogy nehéz út vár rám. Mindig másképp idézték fel ezt a mondatot. Az anyám néha úgy csinált, mintha valami jövendőmondó volna, és csukott szemmel, kezét a homloka elé téve ezt mondta: – Látom, hogy a gyereknek nehéz élete lesz! – Máskor meg az apám dörmögte mély hangon, mint Óz, a nagy varázsló: – Rögös út áll a gyermek előtt!

Akárhogy is, a szüleim aznap este elrángattak onnan. De mielőtt eljöttek, a nagymama adott az anyámnak egy gyűrűt, és azt mondta, hogy az majd megvéd. A szüleim féltek egy kicsit az ékszertől, de arra jutottak, hogy mivel türkizből és ezüstből készült, nem lehet egészen értéktelen, így megtartották.

Aznap éjjel megint sivatagi vihar dúlt – így mesélték a szüleim később. Félelmetes erővel tombolt a szél. Csak úgy ropogtak a villámok, éles fényükbe vonva mindent.

– Jess Goldberg? – kérdezte a tanárnő.

– Jelen! – feleltem.

Összehúzott szemmel nézett rám. – Milyen név ez? A Jessicát becézik így?

Megráztam a fejem: – Nem, tanárnő.

– Jess, Jess – ismételte. – Ez nem lánynév. – Lehajtottam a fejem. A többiek nevettek.
Miss Sanders szigorúan végignézett az osztályon, mire mindenki elcsendesedett. – Zsidó név? – kérdezte. Bólintottam. Azt reméltem, hogy így vége lesz. De nem lett.

– Gyerekek, Jess zsidó származású. Jess, mondd meg a többieknek, honnan jöttél!

Fészkelődtem a helyemen. – A sivatagból.

– Tessék? Beszélj hangosabban, Jess!

– A sivatagból jöttem. – Láttam, hogy a többiek oldalba bökik egymást, és a szemüket forgatják.

– Milyen sivatagból? Melyik államból? – kérdezte a tanárnő, és feljebb tolta a szemüvegét az orrán.

Megdermedtem a félelemtől. Nem tudtam. – A sivatagból – vontam meg a vállam.

Miss Sanders kezdte elveszíteni a türelmét. – Miért jött a családod Buffalóba?

Honnan tudhattam volna? Azt hitte, a szülők elmondják egy hatéves gyereknek, hogy miért hoznak nagy, az életére kiható döntéseket? – Autóval jöttünk – mondtam. Miss Sanders a fejét rázta. Nem tettem rá túl jó benyomást.

Abban a pillanatban felvisítottak a szirénák. Szerdán reggelenként légiriadó-gyakorlat volt az iskolában. Lekuporodtunk az asztalok alá, és eltakartuk a fejünket a karunkkal. Azt mondták, viselkedjünk úgy a Bombával, mint az idegenekkel: ne nézzünk a szemükbe. Ha nem látod a Bombát, ő sem lát téged.

Persze nem volt ott semmiféle bomba – csak gyakoroltunk, felkészültünk minden eshetőségre. De engem aznap megmentett a szirénahang.

Sajnáltam, hogy a sivatagból ebbe a hideg városba költöztünk. Addig el sem tudtam képzelni, milyen egy téli reggelen egy fűtetlen buffalói lakásban felkelni. Az sem segített sokat, hogy a ruhánkat felmelegítettük a sütőben, mielőtt felvettük volna, hiszen előbb le kellett vetni a pizsamát. Odakint olyan vad hideg dúlt, hogy úgy éreztem, a fagy felvágja az orrom és belehasít az agyamba. A könnyek is megfagytak a szememben.

A húgom, Rachel még totyogó kisgyerek volt. Emlékszem, hogy csak a kezeslábasa látszott, meg a sálja, a kesztyűje és a sapkája. Mintha a burokban nem is volna gyerek.

Még a legnagyobb télben is, amikor az arcomból csak néhány centi látszott ki a téli sapka és a sálam között, gyakran megállítottak a felnőttek, és megkérdezték: – Te fiú vagy, vagy lány?
Szégyenemben a földet bámultam. Az meg sem fordult a fejemben, hogy ezt nincs joguk megkérdezni.

Nyáron nem sok mindent lehetett csinálni a telepen, ahol laktunk. Lassan telt az idő.

A telep tulajdonképpen barakkokból állt – azelőtt a hadseregé volt. Most a hadsereggel szerződésben álló repülőgépgyári dolgozók és családjaik kaptak itt szállást. Minden apuka ugyanabba a gyárba járt dolgozni, és minden anyuka otthon maradt.

Az öreg Martin nyugdíjas volt. Kinn ült a verandáján, és a McCarthy-perekről szóló tudósításokat hallgatta a rádióján, de olyan hangosan, hogy az egész utca hallhatta. – Vigyázni kell! – szólt oda nekem, ahogy elmentem a háza előtt. – Mindenütt lehetnek kommunisták! Mindenütt! – Rábólintottam, és futottam játszani.

De volt bennünk valami közös az öreg Martinnal: nekem is a rádió volt a legjobb barátom. Voltak műsorok, amiken nevettem, akkor is, ha nem értettem, mi olyan vicces bennük, és szerettem az izgalmas rádiójátékokat is, bár néha megrémültem tőlük.

Talán más munkáscsaládoknak volt már akkoriban is televíziójuk, de nálunk a telepen még nem volt senkinek. Az utcák le sem voltak kövezve, csak kavics borította őket, és cölöpök jelezték a parkolóhelyeket. A mi utcánkban ritkán történt bármi érdekes. A jeges és a köszörűs póni vontatta kocsival járt ki hozzánk. Szombatonként csak a pónikat hozták ki, nem voltak befogva, és egy pennyért rájuk ülhettünk. Egy pennybe került egy darab jég is, amit a jeges egy nagy bárddal szelt le. A jég vastag és sima volt, és úgy csillogott, mint egy hideg gyémánt, ami talán soha nem olvad el.

A telep első tévékészüléke McKensie-ék nappalijába érkezett. Minden gyerek könyörgött a szüleinek, hogy engedjék el megnézni az Éjfél kapitányt McKensie-ék új televízióján. De legtöbbünket nem engedtek át hozzájuk. Bár már 1955 volt, a szomszédságot még mindig megosztotta egy 1949-ben, a születésem évében szervezett sztrájk. „Mac” McKensie sztrájktörő volt. A sztrájtörőkre azt mondták: patkányok. Nekem ez az egy szó is elég volt ahhoz, hogy távol tartson a házuktól. Még mindig látszott, hogy valaki ezt a szót írta a szenesládájukra, bár átfestették: zöld színe egy kicsit elütött a másik felétől.

Évek teltek el azóta, de a férfiak még mindig a sztrájkról vitatkoztak a konyhaasztal vagy a kerti grill fölött. Olyan véres csatákról hallottam, hogy azt hittem, a gyárban vívták a második világháborút. Este, amikor elvittük az apámat a gyárig, a hátsó ülésről kukucskáltam be a gyár kapuján, hogy lássam az akkor már csendes csatateret.

Bandák is voltak a telepen, és a sztrájktörők gyerekei egy kicsi, de annál félelmetesebb csapatot alkottak. „Hé, kis buzi! Árvácska! Fiú vagy, vagy lány?” Nem tudtam elkerülni őket a mi kis földrészünkön. Kórusban énekelt csúfolódásuk sokáig kísért, még akkor is, amikor már messze jártam tőlük.

A világ elítélt és kivetett magából, így egyre magányosabb lettem. Hiszen azt akarták, hogy az legyek.

A telepet széles autóút választotta el a közeli réttől. Ezen az úton nem volt szabad átmennem, pedig nem volt igazán forgalmas. Sokáig kellett volna valamelyik sáv közepén állnom, hogy elüssön egy autó. De akkor sem volt szabad átmennem rajta. Azért időnként átmentem – úgy tűnt, senki nem veszi észre.

Áttörtem magam az utat szegélyező hosszú, barna fűszálakon. Odaát a saját világomban lehettem.

Útban a tó felé megálltam megnézni a kutyákat az állatvédők telepének hátuljánál. A kutyák ugattak és a hátsó lábukra álltak, ahogy a kerítés felé mentem. – Pszt! – szóltam rájuk. Tudtam, hogy tilos odamenni a kerítéshez.

Egy spániel kidugta az orrát. Megsimogattam a fejét. A kedvenc terrieremet kerestem. Addig csak egyszer jött oda hozzám a kerítéshez, hogy óvatosan megszimatoljon. Általában akárhogy csalogattam, csak feküdt, fejét a mancsára téve, és szomorúan nézett. Szerettem volna hazavinni. Reméltem, hogy egy olyan gyerekhez kerül, aki szereti.

– Te fiú vagy, vagy lány? – kérdeztem a kutyától.

– Vau, kaff!

Túl későn vettem észre az állatgondozót. – Hé, gyerek, mit csinálsz te ott?

Elkaptak. – Semmit – feleltem. – Nem csináltam semmi rosszat. Csak beszéltem a kutyákhoz.

Elmosolyodott. – Ne nyúlj be a kerítésen, fiam! Megharaphatnak.

Úgy elpirultam, hogy a fülem is égett. Bólintottam. – Azt a fekete fülű kiskutyát kerestem. Kedves család vitte el?

A férfi egy pillanatra elkomorodott. – Igen – mondta aztán halkan. – Jó helye van.

Siettem a tóhoz, ebihalakat akartam fogni egy dunsztosüvegbe. A könyökömre támaszkodva bámultam az apró békákat a napsütötte köveken.

– Kár, kár! – Hatalmas fekete varjú körözött fölöttem, aztán leszállt egy közeli sziklára. Csendben néztük egymást.

– Varjú, te fiú vagy, vagy lány?

– Kár, kár!

Nevetve gördültem a hátamra. Az ég olyan kék volt, mintha színes ceruzával rajzolták volna oda. Azt képzeltem, hogy a gyapjas fehér felhőkön fekszem. A föld átnedvesítette a hátam. A nap melegen sütött, a szél hűvös fuvallatai hűsítettek. Boldog voltam. A természet magához ölelt, és úgy tűnt, semmi baja nincs velem.

Hazafelé menet szembetalálkoztam a Patkányok bandájával. Egy emelkedőn találtak egy lezáratlanul hagyott furgont. Az egyik nagyobb fiú kioldotta a kéziféket, két fiatalabb fiú pedig, aki a mi szomszédságunkban lakott, szélsebesen futott az autó mellett.

– Jessy, Jessy! – kiabálták csúfolódva, ahogy felém rohantak.

– Brian azt mondja, hogy lány vagy, de szerintem inkább buzi fiú! – mondta az egyik.

Nem mondtam nekik semmit.

– Na, akkor végül is mi vagy? – kérdezte ugyanaz a fiú gúnyosan.

Csapkodni kezdtem a karommal. – Kár, kár! – mondtam nevetve.

Az egyik fiú kiütötte a kezemből az ebihalakkal teli üveget. Széttört a kavicsos úton. Védekeztem, ahogy tudtam, rugdostam és haraptam, akit értem, de lefogtak, és egy ruhaszárító kötéllel a hátam mögé kötözték a kezem.

– Lássuk, mid van! – mondta az egyik fiú. A földre nyomott. Két másik le akarta húzni a nadrágomat és a bugyimat. Halálra rémültem. Nem tudtam megállítani őket. A szégyen, hogy félmeztelen vagyok előttük, és épp az alsó felem meztelen, elvette minden erőmet.

Ellökdöstek és cipeltek magukkal az öreg Mrs. Jefferson házáig, és bezártak a szenesládába. Odabent sötét volt. A széndarabok úgy vágtak, mintha késeken feküdnék. Nagyon fájt mindenem, de ha megmozdultam, csak még élesebb sebeket vágtak belém. Attól féltem, hogy soha nem jutok ki onnan.

Órák teltek el, mire meghallottam, hogy Mrs. Jefferson a konyhájában matat. Nem tudom, mit gondolhatott, amikor észrevette, hogy valami mozog és dörömböl a szenesládájában. De amikor kinyitotta a konyhájába nyíló kisajtót, és kipréseltem magam rajta, láthattam, hogy halálra rémült. Ott álltam, szénporosan, véresen, összekötözve, félig meztelenül a konyhájában. Halkan átkozódva oldozott el, aztán rám dobott egy törölközőt és hazaküldött. Egy egész utcányit kellett gyalogolnom, és megvárni, hogy a szüleim kinyissák az ajtót, amíg végre úgy érezhettem: megmenekültem.

Amikor megláttak, nagyon dühösek voltak rám – soha nem értettem meg, miért. Az apám verni kezdett, és addig ütött, amíg az anyám suttogva mondott neki valamit, és végül lefogta a kezét.

Egy héttel később szembetalálkoztam az egyik fiúval a bandából. Elkövette azt a hibát, hogy egyedül lófrált a házunk közelében. Megfeszítettem a bicepszemet, és azt mondtam neki, hogy tapintsa meg. Aztán orron vágtam. Sírva szaladt el. Napok óta először éreztem jól magam.

Az anyám kiszólt, hogy menjek vacsorázni. – Ki volt az a fiú, akivel játszottál? – kérdezte. Vállat vontam.

– Megmutattad neki, milyen erős vagy?

Megdermedtem, mert nem tudtam, mit látott.

De mosolygott. – Néha jobb, ha hagyod, hogy a fiúk azt higgyék, ők az erősebbek – mondta.

Azt gondoltam, hogy ha tényleg ezt hiszi, akkor teljesen őrült.

Nem sokkal később csörgött a telefon. – Felveszem! – szólt ki az apám. Annak a gyereknek az apja volt, akit orrba vágtam; mindjárt láttam abból, ahogy az apám rám nézett.

– Annyira szégyelltem magam! – mondta anyám apámnak. Apám dühösen nézett rám a visszapillantó tükörben. Csak vastag, fekete szemöldökét láttam. Az anyámnak azt mondták, hogy nem mehetek templomba, ha nem veszek fel lányruhát, de ez ellen foggal-körömmel küzdöttem. Most is cowboyruha volt rajtam, csak a puskáimat hagytam otthon. Épp elég bajuk volt belőle, hogy a miénk az egyetlen zsidó család a telepen, nem hiányzott nekik, hogy még a zsinagógában is megszólják őket. Elég messze volt a legközelebbi is, sokáig autóztunk. Az apám a földszinten imádkozott. Az anyámnak, a húgomnak és nekem az erkélyről kellett néznünk, mint egy moziban.

Azt gondoltam, hogy nagyon kevés zsidó van a világon. A rádióban hallottam néha zsidókat beszélni, de az iskolában nem volt más rajtam kívül. Zsidók nem mehettek be a játszótérre – ezt mondták a nagyobb gyerekek, és nem is engedtek oda.

Már majdnem hazaértünk.– Miért nem tud olyan lenni, mint Rachel? – kérdezte anyám, és a fejét rázta.

Rachel félénk pillantást vetett rám. Vállat vontam. Ő olyan dolgokról álmodozott, mint hogy kap egy hímzett kiskutyákkal díszített kartonszoknyát vagy egy strasszokkal kivarrt cipőt.
Az apám lefékezett, és megállt a házunk előtt. – Menj gyorsan a szobádba, kisasszony! És maradj is ott!

Rossz voltam. Tudtam, hogy most jön a büntetés. Megfájdult a fejem a félelemtől. Szerettem volna jó lenni. Fojtogatott a szégyen.

Alkonyodott. Hallottam, hogy a szüleim szólnak Rachelnek, hogy legyen ott, amikor a hálószobájukban meggyújtják a szombati gyertyákat. Tudtam, hogy jól besötétítettek. Pár héttel azelőtt nevetést és kiabálást hallottunk a nappalink ablaka előtt, amikor az anyám meggyújtotta a gyertyákat. Odarohantunk, és kinéztünk a sötétedő utcára. Két kamasz állt ott letolt nadrággal, a fenekét mutogatva felénk. – Zsidrákok! – kiabálták. Az apám nem zavarta el őket, csak behúzta a sötétítőfüggönyt. Azóta a hálószobájukban imádkoztunk, leeresztett redőnyök mögött.

A családomban mindenki jól ismerte a szégyent.

Nem sokkal később a cowboyruhám eltűnt a szennyesládából. Az apám vett helyette egy szoknyás vadnyugati ruhát.

– Nem! – kiabáltam. – Nem akarom felvenni! Hülyén érzem benne magam!

Az apám dühös lett, a karomnál fogva rángatott. – Kisasszony, öt dollárt adtam érte! Igenis felveszed!

Megpróbáltam lerázni a kezét, de fájdalmasan szorította a karomat. Könnyek folytak végig az arcomon. – Olyan kalapot szeretnék, amilyen Davy Crockettnek volt!

Az apám még erősebben szorította a karomat. – Azt mondtam, hogy nem!

– De miért? – kiabáltam. – Mindenkinek van olyan, csak nekem nem lehet! Miért?

Válaszolt, de nem értettem: – Azért, mert lány vagy.

– Nagyon unom, hogy állandóan megkérdezik tőlem, fiú vagy lány – hallottam, ahogy anyám panaszkodik az apámnak. – Akárhová megyünk, mindenki ezt kérdezi!

Tízéves voltam. Nem voltam már kisgyerek, nem védett többé a szépkicsigyerekség burka. Éreztem, ahogyan egyre kopik az engem körülvevő világ türelme, és iszonyúan féltem.
Kisebb koromban úgy gondoltam, bármit megtennék, hogy megváltoztassam, ami nem stimmel velem. Most már nem akartam megváltozni, csak azt akartam, hogy a felnőttek ne legyenek rám állandóan dühösek.

Egy nap, amikor vásárolni mentünk a szüleimmel és a húgommal, és végighajtottunk az Allen Streeten, megláttam egy felnőttet, akinek nem tudtam megállapítani a nemét.

– Anya, az ott egy férfinő? – kérdeztem hangosan.

A szüleim úgy néztek egymásra, mintha valami vicceset mondtam volna, és nevettek. Aztán apám rám nézett a visszapillantó tükörben. – Hol hallottad ezt a szót?

Vállat vontam, mert nem tudtam. Abban sem voltam biztos, hogy hallottam már, mielőtt kicsúszott a számon.

– Mi az a férfinő? – követelőzött a húgom. Engem is érdekelt a válasz.

– Különc fajta, olyan, mint a hippik – mondta apám nevetve.

Rachellel bólogattunk, de nem értettük.

Hirtelen rossz előérzetem támadt. Elöntött a félelem, szédültem, hányinger fogott el. De akármitől ijedtem is meg, túl félelmetes volt ahhoz, hogy igazán belegondoljak. Aztán elmúlt ez az érzés, épp olyan gyorsan, ahogy jött.

Óvatosan benyitottam a szüleim hálószobájába, és körbenéztem. Tudtam, hogy dolgoznak, de szigorúan megtiltották, hogy bemenjünk a szobájukba, ezért először körbelestem, hogy egészen biztos lehessek benne: nincsenek ott.

Az apám ruhásszekrényéhez léptem. Ott volt a kék öltönye. Ez azt jelentette, hogy aznap a szürkét vette fel. Mindig azt mondogatta, hogy egy férfinak nincs is többre szüksége: elég, ha van egy kék meg egy szürke öltönye. A nyakkendői szépen elrendezve lógtak az akasztón.
Még nagyobb bátorság kellett ahhoz, hogy kihúzzam apám szekrényének a fiókját. Ott sorakoztak a fehér ingei: keményítve, öszehajtogatva, mint egy-egy kis tábla. Mindegyik selyempapírba csomagolva és átkötözve, mint valami ajándék. Abban a pillanatban, ahogy letéptem az egyikről a csomagolást, tudtam, hogy ebből nagy baj lesz. Sehová nem tudtam úgy elrejteni semmit, hogy az anyám ne találja meg. És eszembe jutott az is, hogy az apám valószínűleg pontosan tudja, hány inge van. Igaz, hogy mind egyformán fehér, de biztosan tudja majd, melyik hiányzik.

De már késő volt. Késő. Levetkőztem, csak a bugyim és egy trikó maradt rajtam, és belebújtam az ingbe. Úgy ki volt keményítve, hogy tizenegyéves ujjaimmal alig tudtam begombolni a gallérját. Levettem egy nyakkendőt is az akasztóról. Már évek óta figyeltem, ahogy az apám gyakorlott kézzel tekergeti, aztán a végén megrántja a nyakkendőjét, de nem sikerült rájönnöm, hogy csinálja. Végül összevissza csomót kötöttem rá. Egy zsámolyra álltam, hogy leemeljem az öltönyt is a vállfájáról. Meglepően nehéz volt. Leejtettem a földre. Először a zakót vettem fel, és megnéztem magam a tükörben. A torkomból valamilyen hang tört elő – egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Tetszett az a kislány, aki visszanézett rám.

De valami még hiányzott: a gyűrű. Kinyitottam apám ékszerdobozát. A gyűrű nagy volt rám. A türkizzel kirakott ezüst ékszert egy táncoló alak díszítette. Nem tudtam megmondani, hogy a táncos nő vagy férfi. Viszont már nem három ujjam fért bele, hanem csak kettő.

Néztem magam a nagy tükörben anyám szekrényénél, és megpróbáltam látni a jövőt, amikor majd belenövök ebbe a ruhába, hogy megpillantsam, milyen nő leszek.

Egyáltalán nem hasonlítottam a Sears katalógusában szereplő lányokra vagy nőkre. Negyedévente kaptunk egy ilyen katalógust. Mindig én voltam az első, aki végignézegette. Minden képet megvizsgáltam. Minden lány és nő hasonlított egymásra, ahogyan a fiúk és a férfiak is. Nem találtam magam a lányok között. Soha nem láttam még felnőtt nőt, aki úgy nézett ki, amilyennek én láttam magam felnőttkoromban. A tévében sem voltak olyan nők, mint amilyet a tükörben láttam, és az utcán sem. Jól tudtam. Mindig őket kerestem.

Egy pillanatra azt a nőt láttam a tükörben, amilyen felnőttkoromban leszek. Visszanézett rám. Rémült és szomorú volt a tekintete. Azon gondolkodtam, elég bátor vagyok-e hozzá, hogy tényleg ő legyek, ha felnövök.

Egyáltalán nem hallottam, hogy kinyílt az ajtó. Amikor észrevettem a szüleimet, már késő volt. Mindketten azt gondolták, hogy nekik kell elhozniuk a húgomat a fogászatról, ezért mindannyian váratlanul korán értek haza.

A szüleim döbbenten bámultak. Úgy megijedtem, hogy elzsibbadt az arcom.

Gyülekeztek a viharfelhők.

A szüleim nem beszéltek róla, hogy ott találtak a hálószobájukban az apám ruháiban. Imádkoztam, hogy megmeneküljek.

De nem sokkal később anyám és apám váratlanul elvitt valahova. Azt mondták, a kórházba megyünk, hogy vért vegyenek tőlem valamilyen vizsgálathoz. Lifttel mentünk fel arra az emeletre, ahová mennünk kellett a vérvételhez. Odafent két nagydarab, fehér ruhás férfi várt, és megfogták a kezem. A szüleim ott maradtak a liftben. Aztán a férfiak bezártak egy ajtót, és így elválasztottak tőlük. Felemeltem a kezem és utánuk kiabáltam, de rám sem néztek, miközben bezáródott előttük a lift ajtaja.

Úgy rettegtem, hogy alig kaptam levegőt, mintha valami szorítaná a mellkasomat.

Egy nővér elmagyarázta a szabályokat: reggel fel kell kelnem, és aztán egész nap ott kell lennem az osztályon. Lányruhát kell felvennem, keresztbe tett lábbal ülnöm, udvariasnak kell lennem, és mosolyognom kell, ha valaki szól hozzám. Bólogattam, mintha érteném. Még mindig a sokk hatása alatt álltam.

Én voltam az egyetlen gyerek az osztályon. Két nővel kerültem egy szobába. Az egyik nagyon öreg volt, őt az ágyhoz kötözték. Állandóan sírt, és számunkra ismeretlen emberek nevét kiabálta. A másik nő fiatalabb volt. – Paula vagyok – mondta, és kezet nyújtott. –Örülök, hogy megismerhetlek.

A csuklóján kötés volt. Azt mondta, hogy a szülei eltiltották a barátjától, mert a fiú néger. Bánatában felvágta az ereit, és ezért idehozták.

Aznap egész nap pingpongoztunk. Paula megtanította nekem az „Are You Lonesome Tonight” szövegét, és nevetve tapsolt, amikor a hangomat elmélyítve Elvist utánoztam. – Csinálj sok mokasszint! – tanácsolta. – Sokat! Minél többet, annál jobb. Azt szeretik.
Éjjel alig tudtam aludni. Egyszer csak férfiak jöttek be a szobába. Suttogva beszéltek, nevettek. Magamra tekertem az ágyneműmet, és mozdulatlanul feküdtem. Hallottam, ahogy valamelyikük lehúzza a cipzárját. Vizeletszag csapta meg az orrom. Nevettek. Aztán távolodó lépteket hallottam. A takaróm nedves volt. Attól féltem, hogy engem hibáztatnak majd, és büntetést kapok. Ki csinálta ezt velem, és miért? Reggel megkérdezem Paulát.

Hajnalban nővérek és beteghordozók léptek a szobánkba. Még alig szürkült. – Ébresztő, hasatokra süt a nap! – kiabálták.

Az idős nő megint elkezdte sorolni az ismeretlen neveket.

Paula küzdött a beteghordozókkal, a kezükbe harapott. Átkozódtak, miközben leszíjazták, és aztán kitolták a szobából.

Egy nővér lépett az ágyamhoz. Még mindig éreztem a húgyszagot, pedig már megszáradt a takaróm. Ha ő is megérzi, engem is elvisznek? Egy lapot tartott a kezében, azt tanulmányozta.

– Goldberg, Jess. – Megijedtem a nevem hallatán. – Ezen nincs aláírás – mondta a beteghordóknak. Kimentek a szobából.

– Goldberg, Jess – kiabálta újra meg újra az öregasszony.

Ebéd után visszalopóztam a szobámba a jojómért. Paula az ágyán ült és a papucsát bámulta. Rám nézett és bólintott. Kezet nyújtott. – Paula vagyok – mondta. – Örülök, hogy megismerhetlek.

Egy nővér lépett a szobába. – Te! – monda, és rám mutatott. Követtem a nővérek szobájába. Két papírpoharat tartott elém. Az egyikben szép színes pirulák voltak, a másikban víz. Csak bámultam őket.

– Vedd be őket gyorsan! – rendelkezett a nővér. – Ne nehezítsd meg a dolgom! – Éreztem, hogy ha itt bárkinek megnehezítem a dolgát, talán soha nem jutok ki, így bekaptam a gyógyszereket. Nem sokkal később a padló billegni kezdett alattam. Úgy éreztem, mintha valami ragadós masszán sétálnék.

Mindennap több mokasszint csináltam. Ha tehettem, átmentem egy nőhöz, aki láthatatlan szellemekkel beszélt.

A betegek számára fenntartott könyvtárban felfedeztem a Norton költészeti antológiát – és ez a kötet megváloztatta az életemet. Újra meg újra elolvastam egy-egy verset, hogy megértsem őket. Nemcsak azért szerettem a verseket, mert a szavak hangjegyek voltak, amiket a szemem elénekelhetett, hanem mert felfedeztem, hogy nők és férfiak, akik már rég halottak, üzeneteket hagytak nekem arról, hogy mit éreztek, és ezeket összehasonlíthattam a saját érzéseimmel. Végre találtam olyan embereket, akik éppen olyan magányosak voltak, mint én! Ez megvigasztalt.

Három héttel azután, hogy az osztályra hoztak, az egyik nővér elvitt egy irodába. Egy szakállas férfi ült ott egy nagy íróasztal mögött, és pipázott. Azt mondta, ő az orvosom. Azt mondta, hogy úgy látja, jól haladok, hogy fiatalnak lenni nem könnyű, és hogy egy nehéz fázison megyek át.

– Tudod, miért vagy itt? – kérdezte.

A három hét alatt sokat tanultam. Rájöttem, hogy a világ többet is tehet annál, hogy elítél – hatalma van fölöttem, és ez ellen nem tehetek semmit. Az már nem érdekelt, hogy a szüleim nem szeretnek. A három hét alatt, amit egyedül töltöttem idebenn, elfogadtam ezt a tényt. Már nem is érdekelt. Gyűlöltem őket. És nem bíztam bennük többé. Nem bíztam senkiben. Csak arra gondoltam, hogyan juthatnék ki innen. Ki akartam kerülni a kórházból, és elterveztem, hogy elszököm otthonról.

Azt mondtam az orvosnak, hogy félek a felnőtt férfibetegektől az osztályon. Azt mondtam, tudom, hogy a szüleim csalódtak bennem, de azt szeretném, ha boldogok lennének és büszkék lehetnének rám. Azt mondtam, nem tudom, mit tettem helytelenül, de ha hazamehetek, megteszem, amit szerinte tennem kellene. Nem gondoltam komolyan, de ezt mondtam. Bólogatott, de közben úgy tűnt, jobban érdekli, hogy ne aludjon ki a pipája, mint hogy miről beszélek.

Két nappal később megjelentek a szüleim, és hazavittek. Nem beszéltünk róla, hogy mi történt. A szökésre koncentráltam, vártam a megfelelő pillanatot. Bele kellett egyeznem, hogy hetente eljárok a pszichológushoz. Reméltem, hogy ez nem lesz így sokáig, de még éveken át el kellett járnom hozzá.

Pontosan emlékszem a napra, amikor a pszichológus előállt a rettenetes hírrel: ő és a szüleim megegyeztek, hogy sokat lendítene a fejlődésemen, ha részt vennék egy lányok számára indított illemtanfolyamon. A dátum bevésődött a fejembe: 1963. november 23-a volt. Szédültem, ahogy kiléptem a szobájából. Úgy éreztem, ezt a megaláztatást nem bírom elviselni. Ha az eszembe jutott volna valami jó, fájdalommentes módszer, megöltem volna magam.

Az utcán mindenki olyan furcsa volt – valahogy kábultnak tűntek az emberek. Amikor hazaértem, a szüleim a tévét nézték. Hangosan szólt, és egy tudósító épp azt mondta be, hogy Dallasban lelőtték az elnököt. Akkor láttam először sírni az apámat. A világ megőrült. Magamra zártam a szobám ajtaját, és az alvásba menekültem.

Úgy éreztem, képtelen leszek elviselni az illemtanfolyamot, azt, hogy szégyenletes különbözőségem a reflektorfénybe kerül. De valahogy túléltem. Égett az arcom a megaláztatástól és a dühtől, amikor a kifutón kellett forgolódnom az egész csoport előtt, újra meg újra.

A tanfolyam végleg megtanított rá, hogy nem vagyok szép, nem vagyok nőies, és soha nem leszek bájos és csinos. Az iskola mottója ez volt: „Innen minden lány hölgyként távozik.” Én voltam a kivétel.

Épp akkor, amikor úgy tűnt, ennél már nem lehet rosszabb, észrevettem, hogy nő a mellem. A menstruáció nem zavart. Ha nem véreztem össze magam, a vérzés privát ügy volt közöttem és a testem között. De a melleim! Kocsik lassítottak mellettem, és fiúk kiabáltak utánam csúnya dolgokat. Singer úr a kisboltban a mellemet bámulta, amíg becsomagolta a csokimat. Abbahagytam a röplabdázást és a futást, mert utáltam, hogy fáj a mellem, ha felugrom vagy szaladok. Olyannak szerettem a testemet, amilyen a serdülőkorom előtt volt. Valahogy azt gondoltam, hogy nem változik meg, vagy legalábbis nem így!

Akármit is gondolt a világ arról, hogy mi hibádzik velem, kezdtem elfogadni, hogy igazuk van. A torkomban égett a bűntudat, mint a gyomorsav hányás után. Csak akkor nem éreztem, ha visszamentem abba az országba, ahol nem bánják, milyen vagyok: így emlékeztem a sivatagra.

Egyszer egy indián nővel álmodtam. Azelőtt gyakran álmodtam vele, szinte minden éjjel, de miután a pszichiátriára kerültem – évek teltek el azóta –, nem tért vissza ez az álom. Az ölében tartott, és azt mondta, keressem meg az őseimet, és legyek büszke arra, aki vagyok. Azt is mondta, hogy ne felejtsem el a gyűrűt, amit kaptam.

Amikor felébredtem, odakint még sötét volt. Összehúztam magam egészen kicsire, és hallgattam az odakint dúló vihar hangjait. Villámok világították be az éjszakai égboltot. Megvártam, amíg a szüleim felöltöznek, és belopóztam a szobájukba a gyűrűért. Az iskolában elrejtőztem a vécében, és ott nézegettem: azon gondolkodtam, van-e ereje. Mikor véd meg végre? Azt gondoltam, hogy olyan, mint Éjfél kapitány dekódergyűrűje: ki kell találni, hogyan működik.

Aznap este a vacsoránál anyám rám nevetett: – Éjjel megint marslakónyelven beszéltél álmodban; hallottuk, amikor lefeküdtünk.

Lecsaptam a villámat. – Az nem marslakónyelv!

– Kisasszony! – kiabált rám az apám. – Mars a szobádba!

Ahogy végigmentem a gimnázium folyosóján, egy csapat lány azt visította: – Ez most állat, ásvány vagy növény? – Nem illettem a kategóriáikba.

Volt egy új titkom is: olyan rettenetes, hogy tudtam, soha nem mondhatom el senkinek. A szombati matiné alatt fedeztem fel a Colvin moziban. Egy délután sokáig maradtam a mozi vécéjében. Még nem volt kedvem hazamenni. Amikor kijöttem, már egy felnőttfilmet vetítettek. Belopóztam és megnéztem. Elolvadtam, ahogy Sophia Loren egy férfihoz simult tánc közben. A keze átfogta a férfi nyakát, csókolóztak; hosszú piros körmét végighúzta a férfi bőrén. Reszkettem az élvezettől.

Azontúl minden szombaton elrejtőztem a vécében, és aztán belopóztam a felnőttfilmekre. Újfajta éhség mardosott. Megijesztett, de okosabb voltam annál, hogy bárkinek beszéljek róla.
Fuldokoltam a magánytól.

Egy nap az angoltanárom, Mrs. Noble azt a házi feladatot adta, hogy hozzunk el nyolc sort egy kedvenc versünkből, és olvassuk fel az osztálynak. Többen nyögtek, morogtak, hogy nekik nincs kedvenc versük, és hogy milyen unalmas lesz keresni valamit. Engem pánik fogott el. Ha olyan verset olvasok fel, amit tényleg szeretek, akkor megmutatok valamit magamból, és sebezhető leszek. Mégis árulásnak éreztem volna magammal szemben, ha egy olyan versből olvasok fel, ami nem érdekel.

Amikor másnap rám került a sor, a matematikakönyvemmel mentem ki a katedrához. A tanév elején barna papírba csomagoltam, és a borító belső oldalára bemásoltam egy Poe-verset.
Megköszörültem a torkom, és Mrs. Noble-ra néztem. Rám mosolygott, és bólintott. Felolvastam az első nyolc sort:

Gyerekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.*

Próbáltam laposan, érzelemmentesen, énekelve felolvasni a verset, hogy a többiek ne értsék, mit jelent nekem, de amúgy is unták az egészet. Lefelé néztem, és visszamentem a helyemre. Amikor elmentem mellette, Mrs. Noble egy pillanatra megszorította a karomat. Felnéztem, és láttam, hogy könnyes a szeme. Ahogy rám nézett, attól én is sírni tudtam volna. Olyan volt, mintha tényleg látna, és a szemében nem volt kritika.

Az egész világ forrongott, de az én életemben ebből semmi nem érződött. Csak a LIFE magazinból tudtam a polgárjogi mozgalomról. Minden héten én olvastam el először, amikor megérkezett.

Egy kép ragadt meg az emlékezetemben: két ivókút volt rajta. Az egyikre azt írták, hogy Feketék, a másikra azt, hogy Fehérek. Más fényképeken bátor embereket láttam, sötét bőrűeket és világos bőrűeket is, akik megpróbáltak változtatni ezen a helyzeten. Elolvastam a tüntetők tábláinak feliratát. Láttam őket véresre verve étkezőkben, merev arcú rohamrendőrökkel szembenézni Birminghamben. Láttam őket megtépett ruhában, miután vízágyúkat és kutyákat vetettek be ellenük. Azon gondolkodtam, én tudnék-e valaha ilyen bátor lenni.

Láttam egy képet Washingtonból, amin több ember volt, mint amennyit valaha is el tudtam volna képzelni egy helyen. Martin Luther King beszélt nekik az álmáról. Azt kívántam, bárcsak ott lehetnék én is.

Figyeltem a szüleim arcát, ahogyan a legteljesebb nyugalommal olvasták ugyanezeket a lapokat. Soha egy szóval sem kommentálták ezeket a dolgokat. A világ fenekestül felfordult, ők pedig csendben átlapozták az újságot, mint egy Sears-katalógust.

– Bárcsak elmehetnék egy szabadságmenetre délen – mondtam ki egy este hangosan vacsora közben. A szüleim összenéztek az asztal fölött. Csendben ettek tovább.

Aztán apám letette a villáját. – Semmi közünk az ilyesmikhez – zárta le a témát.

Az anyám hol rá nézett, hol rám. Láttam, hogy el akarja kerülni a kitörni készülő vihart. – Tudjátok, mit nem értek? – kérdezte mosolyogva.

Mindannyian felé fordultunk. – Van az a dal, tudjátok, Bob Dylantől, a Blowin’ in the Wind.

– Bólintottam, kíváncsi voltam, mit akar kérdezni.

– Nem értem, miért jó az, ha a válasz a szélben száll. – A szüleim hahotázva nevettek.

Amikor tizenöt éves voltam, szereztem magamnak egy iskola utáni munkát. Ez nagy változás volt. Először is meg kellett győznöm a pszichiátert, hogy jót tesz nekem, mert a szüleim csak így voltak hajlandók beleegyezni. Sikerült.

Egy nyomdában dolgoztam, kézi szedőként. Azt mondtam Barbarának, az egyetlen barátomnak az osztályban, hogy meghalok, ha nem találok magamnak valami munkát, és a nővére ajánlott be ide – azt hazudta, hogy tizenhat éves vagyok.

A munkahelyemen senki nem törődött azzal, hogy farmernadrágban és pólóban járok. Minden pénteken megkaptam a béremet, az ott dolgozók pedig kedvesek voltak velem. Nem mintha nem vették volna észre, hogy más vagyok, de úgy látszott, őket ez nem érdekelte annyira, mint a diákokat. Iskola után gyorsan átöltöztem, megszabadultam a szoknyámtól, és rohantam dolgozni. A munkatársaim megkérdezték, milyen volt a napom, és meséltek az iskolás éveikről. A gyerekek hajlamosak elfelejteni, ha nem emlékeztetik rá őket, hogy a felnőttek is voltak tizenévesek.

Egy napon egy másik részlegben dolgozó nyomdász megkérdezte Eddie-t, a brigádvezetőnket: – Hát ez a buccs meg ki?

Eddie csak nevetett, és mentek tovább. A mellettem dolgozó két nő rám nézett, hogy megsértődtem-e. Inkább csak zavarban voltam.

Aznap este a vacsoraszünetben az egyik barátnőm, Gloria mellém ült. Hirtelen a bátyjáról kezdett beszélni – hogy buzi, olyan lányos fajta, és női ruhákat vesz fel, de ő szereti; és utálja, hogy bántják az emberek, mert végül is nem az ő hibája, hogy ilyen… Elmesélte, hogy egyszer még egy bárba is elment vele, ahol a barátaival szokott találkozni, és az összes pasis nő őt nézte, próbáltak megismerkedni vele. Amikor ezt mondta, megborzongott.

Kíváncsi voltam, miért mondja el ezt nekem. – Hol van ez a hely? – kérdeztem.

– Mi? – Úgy nézett rám, mintha már bánná, hogy egyáltalán felhozta a témát.

– Hol van az a bár, ahová az ilyen emberek járnak?

Gloria sóhajtott egyet.

– Na, mondd meg! – kérleltem. Remegett a hangom.

Körbenézett, mielőtt válaszolt volna. – Niagara Fallsban – mondta suttogva. – De miért érdekel?

Vállat vontam. – Mi a neve? – Megpróbáltam úgy tenni, mintha annyira nem is érdekelne.
Gloria nagyot sóhajtott. – Tifka – mondta végül.

A „radikális tradicionalista” – Derek Jarman

2008-12-07T17:17:00.002+01:00

Világraszóló melegek 13. rész

Derek Jarman (1942–1994)

E havi melegéletrajzunkban – részben az AIDS világnapjához kapcsolódva is – az egyik legelismertebb, formabontó angol filmrendezőt, Derek Jarmant vesszük sorra. Nem csak filmrendezéssel foglalkozott, hanem díszlettervezéssel, írással és képzőművészettel is. Valóságos „reneszánsz ember” volt. S mindemellett megalkotta a melegtémájú filmművészet felejthetetlen alkotásait.

Filmjeit az is jellemzi, hogy szinte mindig ugyanazzal a színészi gárdával dolgozott, amelyből kimagaslik Tilda Swinton alakja. Az 1980-as években azon kevés nyíltan meleg közéleti személyiség közé tartozott, akik felszólaltak a Thatcher-kormányzat melegellenes politikája ellen és az AIDS terjedése kapcsán. A rendhagyó, ám sok tekintetben hagyománytisztelő művészete miatt nevezték „radikális tradicionalistának”.

Michael Derek Elworthy Jarman néven született az angliai Northwooodban, Middlesex megyében, 1942. január 31-én. Középiskolai tanulmányait a Canford Schoolban végezte, Dorsetben, majd 1960-tól a híres King’s College-ra járt egyetemre Londonba, s 1963-tól a londoni University College-on tanult: mindkét felsőfokú oktatási intézményben képzőművé-szetet. Az egyetemi évek alatt már aktívan foglalkozott képzőművészetekkel, a Butler’s Wharfon tartott fenn stúdiót, s a 70-es években Andrew Logan művészeti köréhez tartozott. Később operákhoz és balettelőadásokhoz tervezett díszleteket. Érdeklődése rövidesen a filmrendezés felé fordult, de a képzőművészetnek sem mondott végleg búcsút, képeiből folyamatosan nyíltak kiállítások haláláig. Képzőművészeti előtanulmányainak köszönhetően filmjeiben is főként a képalkotás foglalkoztatja, kevesebb figyelmet szentel a narrációnak: mindez, saját megfogalma-zása szerint, annyit tesz, hogy az általa készített filmek jóval közelebb állnak a költészethez, mint a prózához.

A filmkészítéshez úgy került közel, hogy Ken Russell megkérte, legyen az Ördögök (1971) című filmjének a díszlettervezője. Ezt még közös film, a Kegyetlen Messiás követte 1972-ban. Első önálló munkáit szuper 8-as nyersanyagra forgatta a két Russell-film között. Russellen kívül további két rendező hatása érződik korai munkásságán, akik mindketten melegek voltak: Jean Cocteau (1889–1963) és Kenneth Anger (1927–). Nagyjátékfilm-rendezések mellett videoklipeket is forgatott, így többek között dolgozott együtt a Sex Pistols-zal (1976-ban), Marc Almonddal (1984-ban), sőt három Pet Shop Boys-klipet is leforgatott (az „It’s a Sin”, a „Rent” és a „Projections” című számokat).

Nagy hatással volt még Jarmanra két további meleg személyiség: Pasolini és Caravaggio. Mind a két művészt jellemzi a homoerotikához kapcsolódó, agresszív szexuális kisugárzással fűszerezett költői realizmus. Jarman számára nem csupán Pasolini és Caravaggio munkássága vonzó, hanem a két művész rendhagyó élete is. Mindkettőjüknél megjelenik az Erőszak, amely nyomot hagy életükön és művészetükön. Caravaggio botrányokkal és kalandokkal teli élete Ranuccio Thomasino meggyilkolásával és egy laziói strandon bekövetkezett saját korai halálával teljesül be. Pasolini egy fiatal fiú kezétől halt meg egy szexuális együttlét alkalmával Róma egyik kihalt külvárosi telkén. Jarman Dancing Ledge című könyvében kijelentette: „Caravaggio lett a festők között a leghomoszexuálisabb ugyanúgy, ahogy Pasolini a leghomoszexuálisabb a filmrendezők között”.

Első nagyjátékfilmje 1976-ban készült el, s rögtön berobbant vele mind a meleg-köztudatba, mint a filmművészetbe. Ez volt a Szent Sebestyén (Sebastiane). Természetesen nem véletlenül válasz-totta első filmjéhez a melegikon, Szent Sebestyén alakját. A portré rendkívül lírai és homoerotikus. A film azon kívül, hogy talán elsőként próbálkozott a melegség pozitív színben való bemutatásával, rendhagyó módon latin nyelven készült. A homoszexualitás vállalása és filmen való megjelenítése tehát a kezdetektől végig-kísérte pályáját, s nem ismert megalkuvást e kérdés-ben. Filmjeiben is a művészet, a vallás, a történelem nagy alakjain keresztül próbálta minél jobban elfo-gadtatni a másságot. Az 1978-as, Jubileum című időutazós filmje, mely I. Erzsébet korába repíti a nézőt, a punkmozgalom kultfilmjévé vált. 1982-ban pedig Shakespeare utolsó művét, a Vihart dolgozta fel, meglehetősen szabadosan, elkalandozva az eredetitől.

Első igazi világsikerét talán legközérthetőbb filmjével, a Caravaggióval (1986) aratta, melyen nagyon sokat dogozott: csak az előkészületek, a kutatómunkák hét évig tartottak. A film ma is alapmű, mely rendkívül személyes hangvétellel mutatja be a nagy festő hitét, magányosságát és homoszexuális vonzalmait. S egészen rendhagyó módon: a saját festményein keresztül megalkotott beállítások formájában. Nemcsak ez a módszer talált követőkre a többi, formabontó rendező munkáiban, hanem az anakroniz-musok alkalmazása is: amikor egy oda nem illő tárgy, például egy írógép vagy oldtimer autó jelent meg a barokkos környezetben.

1988-ban Wilfred Owen versei és a szintén nyíltan meleg Benjamin Britten muzsikája alapján készült Háborús rekviem című alkotása az értelmetlen pusztulásról szól, ám az AIDS rémét is megidézi. A film egyik központi szereplője a biszexuális Laurence Olivier volt, akiről korábbi cikkünk is szólt. 1986. december 22-én diagnosz-tizálták nála a HIV vírus jelenlétét, s betegségéről nyilvánosság előtt többször is beszélt. A film készültekor tehát már tudott saját fertőzöttségéről és a betegség mibenlétéről, s a kór különböző fázisai sorra jelentek meg ebben a filmben. 1990-re már fokoza-tosan elvesztette a látását: ez érződik A kert című munkájában is, mely alig tartalmaz látványelemeket, s a dialógusokra épít.

1992-ben mutatták be a híres, s többek között melegsége miatt kivégzett II. Eduárd angol királyról készített portréját, melynek fókuszában a szeretőjével, Piers Gavestonnal folytatott kapcsolat áll. A film meglehetősen sötét, homályos, zárt helyiségekben játszódik. A Wittgensteinben (1993) a híres, szintén meleg filozófus személyiségét idézte meg, ahol a színészei egy fekete drapéria előtt, jelzésszerű díszletben és színészi gesztusokkal játszottak. Ebben a felejthetetlen alkotásban próbálta megidézni annak a nagyhatású gondolkodónak az életét, aki a saját homoszexualitásával nem tudott megbirkózni. A halál előtti legmegrendítőbb műve a Kék (1993): a megvakult művész monológja, feloldódása a tiszta kékségben. Ebben az évben kapta meg a neves Fassbinder-díjat, melyet azonban betegsége miatt már nem tudott személyesen átvenni.

Amikor HIV-fertőzöttségét megállapították, Jarman egy tengerparti telket vásárolt Dél-Angliában, a Prospect Cottage-on, ahol aztán kertészkedésbe kezdett. Több év munkájával a világ egyik legkülönösebb kertjét alakította ki, melyről 1995-ben egy fotóalbum is megjelent. Számos más hírességgel ellentétben fontosnak érezte, hogy beszéljen az embereknek a betegségről: „Mit lehet tenni! Vagy úgy tesz az ember, mint Bruce Chatwin író, és senkinek nem mondja el, vagy elmondja mindenkinek, és mindent, amit tesz, kapcsolatba hoz vele.” Halála előtt is folyamatosan írt, s írásaiból folyamatosan értesül-hettünk állapotáról. Nem sokkal halála előtt például ezt írta: „A jobb szemem szélén elvesztettem a látóképességemet. Már nem fog helyreállni. Szellemem világos, mint egy lámpa, a testem viszont felbomlik – csupasz izzólámpa egy sötét és lepusztult helyiségben. Halál lengi be a levegőt, de nem beszélünk róla.”

Naplójában rendkívül őszintén írta le érzéseit. „Tíz év után, együtt élve a betegséggel, már nem lep meg a halál, megpróbálok kiegyezni vele. Azt is tudom, hogyan érez egy nyolcvanéves, aki már minden barátját elvesztette.” Az ellentmondásos mester végül 1994. február 19-én halt meg AIDS-hez köthető betegségben, 52 éves korában, a londoni Szent Bertalan-kórházban. A Kent megyei Old Romney-ban temették el, a Szent Kelemen-templom kertjében.

Hanzli Péter

Atlasz sportnap

2008-12-06T17:42:00.005+01:00

Képriport az Atlasz egyesület november 15-i rendezvényérõl

Fotók: Breznyik János

Szeretnél egy Têtu-t?

2008-12-06T17:37:00.002+01:00

Idén nyáron Párizsban töltve a vakációmat szembesültem azzal, hogy a nyugati – jelen esetben – francia melegmédia helyzete mennyire más, mint a hazai. A Champs-Élysées-n sétálva vettem észre, hogy egy újságosbódé kirakatát egy számomra meglepő plakát díszíti: a Têtu című francia melegmagazint reklámozták. Lassan kiderült, nem egyedi esetről van szó: az egész város összes standján megtalálható volt ez a reklám.

Azután, hogy természetesen lefotóztattam magam a plakáttal együtt, elgondolkoztam rajta, hogy ilyen vajon mikor fordulhatna elő Magyarországon. Hogy egy – igaz, nagy múltú – melegmagazin ilyenképpen reklámozza magát az utcán, úgy, hogy ez a járókelők körében nem kelt megütközést. Akkor, amikor nálunk az idei melegfesztivál plakátja is kicsapta sokaknál a biztosítékot. Az újságot természetesen gyorsan meg is szereztem magamnak, méghozzá a Les Mots á la Bouche nevű melegkönyvesboltból, a Marais negyedben. Ekkor határoztam el azt is, megpróbálom hazatérve e neves francia melegmagazint bemutatni olvasóinknak.

A magyarul talán kicsit mulatságosan hangzó nevű Têtu magazin első száma még 1995 júliusában jelent meg, „a meleg és leszbikus emberek magazin”-ja ként aposztrofálva magát, kezdetben Thomas Doustaly kiadásában. Később Didier Lestrade és Pascal Loubet adta ki. A Têtu tehát fiatalabb, mint a Mások. Igaz, volt egy elődje, a Gai Pied nevű magazin, mely 1979 és 1992 között jelent meg. Az újság hamarosan rendkívül nagy népszerűségre tett szert, s Franciaország első számú nyomtatott melegújságja lett.

A valósággal elkapkodott 100. szám 2005 májusában jelent meg, s olyan hírességek üdvözölték a jubiláló lapot interjúkban, mint Bertrand Delanoe párizsi polgármester, Elizabeth Taylor színésznő, Gus Van Sant filmrendező, Susan Sarandon színésznő vagy Rupert Everett filmszínész. 2007 óta nyaranta Christophe Martet vezetésével különkiadása jelenik meg, a Têtu+, mely a HIV/AIDS-prevencióval foglalkozik. A Têtu idén decemberben már a 139. számánál tart. Egy szám ára jelenleg 5 euró. Az újságot Franciaországon kívül Belgiumban, Luxemburgban, Svájcban, Olaszországban és Kanadában terjesztik még rendes utcai forgalomban (érdekességként megemlítendő, hogy Magyarországon is kapható egyetlen nemzetköziújságos-boltban, a Váci utcában).

A magazin főszerkesztője 2008 nyaráig az a Pierre Bergé volt, aki a nemrég elhunyt zseniális divattervezőnek, Yves Saint-Laurent-nek volt élettársa. Főszerkesztő-utódja Gilles Wullus lett. Egy-egy szám kiadásán rengeteg ember dolgozik egyszerre: csak a nyári számnak 97 munkatársa volt, a főszerkesztőtől a cikkek szerzőin, a fotósokon, a grafikusokon keresztül a marketingesekig. Az újság minden hónapban megjelenik, kivéve a nyarat, amikor összevont július–augusztusi szám kerül a boltokba. A lap terjedelme átlagosan 160 oldal feletti, a legutóbbi összevont számé pedig 266 oldal.

Az újság rendkívül tetszetős kinézetű, már a címlapja is vonzza az érdeklődőt. Általában egy jóképű, félmeztelen modellfiú mosolyog ránk, de előfordul, hogy valamilyen híresség található a címlapon. Így szerepelt már ott többek között Catherine Deneuve színésznő, Rupert Everett amerikai színész, Ellen DeGeneres tévés személyiség, M. Pokora rapper, Mylené Farmer énekesnő vagy éppen Tom Ford divattervező. Tehát nemcsak meleg személyiségek, hanem melegbarát hírességek is. A címlapfiúk is ismert nevek a szakmában: olyan neves modellek találhatók közöttük, mint például Gregory Capra, Kerry Degman, Eric Bivoino, Ryan Carney vagy Michael Lewis.

A Têtu gyakran mutat be összeállításaiban valamilyen meleg hírességet: a 2007. nyári számban például a híres fotós párral, Pierre-rel és Gilles-lel foglalkoztak, később Tom of Finlanddel; az általam megvásárolt 2008. nyáriban pedig Yves Saint-Laurent-nal. Ennek a számnak így az vált az igazi érdekességévé, hogy a főszerkesztő élettársáról volt szó, s maga Bergé írt rövid méltatást párjáról. Ezenkívül olyan, máshol fellelhetetlen közös fotók jelentek meg róluk, melyeket Bergé bocsátott a lap rendelkezésére a családi archívumból. Egy-egy közös kép aukciókról, más hírességekkel, barátokkal, munkatársakkal, vagy éppen a marrákesi birtok magányában.

Az újság terjedelmét tekintve elsősorban divattal és életmóddal foglalkozik, ez foglalja el a magazin 15-20 százalékát (az emlékszámban például 48 oldalt). Neves divatcégek reklámoznak itt, mint például az YSL, a Carven, a Tom Ford, a Lacoste vagy az AussieBum. S ez nem véletlen, mivel az újság legfontosabb támogatói között az alapítástól kezdve a divatcégeket találjuk meg.

A magazin rendszeresen foglalkozik, bár nem túl nagy terjedelemben, politikai témákkal is, így például a legutóbbi elnöki kampánnyal, a francia élettársi törvény (PACS) elfogadásával, vagy például azzal, hogy 2012-től akár meleg elnöke is lehet Franciaországnak a főpolgármester személyében. Közöl interjúkat: legutóbb például Jean-Pierre Jouyet-val, az Európai Bizottság francia tagjával a diszkriminációról, valamint Olivier Besancenot-val, a francia Kommunista Forradalmi Liga (LCR) nyíltan meleg politikusával. Minden szám röviden foglalkozik a nagyvilág melegvonatkozású híreivel, így például legutóbb a kaliforniai melegházassággal kapcsolatos népszavazással, az ugandai homofóbiával vagy a kubai változásokkal.

Meglepő módon viszonylag rövidebb a bulvárhírekkel foglalkozó rovat (Infos People), ám meglehetősen színes. Így például a nyári szám üdvözli az új kaliforniai házasok között Ellen DeGenerest és George Takeit, megemlíti Matthew Mitcham ausztrál műugró-olimpikon coming outját, Jodie Foster nagy feltűnést keltett kiszólását volt élettársa, Cydney Bernard felé, a Boyzone fiúbanda Alul semmi-feldolgozását, Lindsay Lohan és Samantha Ronson bejelentését leszbikusságukról vagy éppen Thaiföld új Miss Trans-ának megválasztását.
A magazinnak meglehetősen terjedelmes a zenei rovata is, ismertetve az újabb lemezeket, s jelentős a táncrovat is. Beszámolnak az újabb melegtémájú mozi- és DVD-filmekről, és csomagküldő szolgálatot is üzemeltetnek. Mostanában például pont egy magyar filmet, a hazai melegközönséget is meglehetősen megosztó Férfiaktot reklámozzák. Az újság vége felé külön rovat van a fiatalok (15-20 évesek) számára, ahol egy-egy fiatal meleg mutatkozik be a nagyközönségnek az újság hasábjain.

A magazin második felében találkozhatunk néhány kiemelt témával. A nyári számban például a pekingi olimpiai játékok kapcsán Fabien Lavie cikkét közölték, mely igyekezett bemutatni a pekingi melegek életét, valamint bemutatták azt a leszbikus párt, aki egy idei bírósági döntés értelmében gyermeket fogadhatott örökbe Párizsban. „Exclusif” rovatukban ismertették azt a – képekkel illusztrált – szavazást, melyben közzétették a francia meleg pasik által legszexisebbnek tartott közéleti személyiségek listáját. A szavazáson a már említett M. Pokora rapper nyert, de ott volt még az élmezőnyben Justin Timberlake (aki „olyan szép, mint egykoron Bowie volt”), David Beckham („az amerikai barát”), Jude Law („a törvényen kívüli”), Jake Gyllenhaal („az érzelmes fiú”) vagy éppen Orlando Bloom („a szívek kalóza”). Egy másik válogatásban bemutatják a legszexisebbnek tartott pekingi olimpikonokat, így például Romain Barras francia dekatlonost, Hsziang Liu kínai futót, Louis Smith brit tornászt, Alain Bernard francia úszót, Javier Gómez Noya spanyol triatlonost és Andrew Howe olasz atlétát.

A magazin végén a Rendez-vous melléklet meglehetősen gazdag gyűjteményét adja a programlehetőségeknek, s természetesen Gay Guide is tartozik hozzá. Röviden összefoglalva a Têtu egy mindenképpen érdekes olvasmány és néznivaló, mely talán szokatlan a magyar szemnek, de feltétlenül megéri belenézni.

Hanzli Péter

Funny Carrot

2008-12-05T18:39:00.003+01:00

A budapesti éjszaka nélkülözhetetlen figurája, Lola, újra a pult mögött áll. Habár korábban a visszavonulást fontolgatta, és masszőrként tevékenykedett, belátta, hogy az ő habitusára inkább valamelyik melegbár hangulatkeverő mixereként van szükség. Az újranyíló Crazy Carrotban várja a vendégeket mindennap este 7-től hajnalig.

Ha egyelőre ismeretlenül hangzik a bolondos név (amely egyébként nem igazán utal a fekete-lila színekkel komponált hely elegáns jellegére) az csak azért van, mert korábban Darlingként vált népszerűvé a kicsi, galériás, barátságos bár a Szép utcában. Közvetlenül a Habroló szomszédságában áll, így ha valakinek elege van az édességből, és inkább sárgarépát rágcsálna, csak átugrik egy ajtóval odébb. Egyik szórakozóhelyen sincs belépő, sem kötelező fogyasztás, így szabadon lehet ingázni, ami – tudjuk – a melegéjszaka nélkülözhetetlen velejárója. (Az ember mindig azt gondolja, hogy az adoniszok, valamint a nagy Ő éppen a másik diszkóban, szaunában, mulatóban tartózkodik, úgyhogy folytonos rohanás az életünk). Itt van tehát ez az őrült zöldség, s vele Lola, hogy egy újabb helyszín színesítse az éjszakánkat.

Hogyhogy visszatértél? Amikor utoljára találkoztunk, azt mondtad, hogy masszőr leszel.

– Most is masszőrködöm délutánonként. A visszatérésem úgy történt, hogy egy jómódú német üzletember barátom megkeresett a Darling bezárása után, hogy jó lenne, ha újra megnyitnánk, mert ez volt a kedvenc szórakozóhelye. Meg is állapodtunk, de az utolsó pillanatban visszalépett. Hát, mondom, ha már belevágtam, nem hagyom ezt a projektet kárba veszni. Megkerestem öt jómódú meleget, de egyik sem volt hajlandó befektetni. Végül egy gyerekkori vendéglátós barátom szállt be az üzletbe, és most itt vagyok.
Jópofa az elnevezés, de sehol egy sárgarépa.

– Még nem tükrözi a berendezés, mert semmi nem olyan vicces, de a logónk egy lila sárgarépa lesz.

Ezentúl születésnapodra biztos egy csomó sárgarépát fogsz kapni ajándékba.

– Nem bánom. Legfeljebb ha megbukik a bár, nyitok egy zöldségkereskedést.

Szabad ilyenkor, ebben a válságterhes időben új vállalkozásba kezdeni?

– Amikor még terveztük, akkor szó sem volt erről a gazdasági válságról, de ettől függetlenül azt hiszem, hogy helyt tudunk állni. Az emberek szórakozni vágynak, úgyhogy nem hiszem, hogy csődbe mennénk. Miután a melegek zöme egyedülálló vagy legalábbis gyermektelen, nem ülnek állandóan otthon. A régi darlingos vendégek már kukkantgatnak vissza, csak azt sajnálják, hogy nem Darling lett megint a neve. A névváltoztatás viszont a stílusváltást is jelzi. A Darling felidézi a múltat, a sötétszobát, prostitúciót, és én ezt nem szeretném folytatni.

Pedig sok embert idevonzott.

– Ez igaz, de a prostitúció magával hozza a bűnözést is.

Kik fognak idejárni?

– Azt a közönséget céloztam meg, akik szeretik a retró zenét, és szeretnek ezekre a dallamokra mulatni. Sehol máshol nem szól ilyen jellegű muzsika, ezért úgy döntöttem, hogy én meghonosítom. Itt biztos, hogy nem fog senki technót hallgatni.

Nagyjából végigdolgoztad az összes létező budapesti melegbárt, ugye?

– A Capellában, a Mysteryben, az Actionben, a Mylordban és a Darlingban dolgoztam, az új helyeken nem.

Mi fogja megkülönböztetni a Crazy Carrotot a többi hasonlótól? Van valami specialitása?

– Dobókockával válthatod meg az aznap esti fizetést. Hogyha két hatost dobsz, akkor csak a számla kétezer forint feletti részét kell kifizetni. Volt már bóléparti, és ezentúl is rendszeresen akarok készíteni, mert nagyon jól sikerült. És lesznek egyet fizet, kettőt kap akciók.

Amikor a Mylordot berendeztétek, akkor mondtad, hogy dumálós hely lesz. Egy kicsit ez is olyan hangulatúnak tűnik.

– Ezt is szeretném. Hogy társasági élet legyen, hogy akár társasjátékot is játsszanak a vendégek, hogy arról szóljon az egész: beülünk beszélgetni, barátokkal találkozni, mint egy klubban.

Ez tőled függ elsősorban, nem a dizájntól.

– Régen is teljesen mindegy volt, hogy hívták a bárt, mindenki azt mondta: megyek a Lolához. Valaki egyszer kijelentette, hogy én egy melegikon vagyok. Hát 91 óta dolgozom a meleg-vendéglátásban. A szerelem vitt el innét, de visszahozott az éjszaka. Ez mindig is az én közegem volt.

Láner László

AIDS VILÁGNAP

2008-12-04T18:00:00.001+01:00

Szelídíthető rettenet

2008-12-04T15:14:00.002+01:00

Vártam, sokáig vártam.

Néha az órára néztem – a megbeszélt három óra hol van már…

Egyáltalán nem voltam meggyőződve, hogy el is jön.

Négy után küldtem egy „várlak” üzenetet.

Pár perc múlva felhívott. „Nagyon nehéz elindulni… de megyek.”

Tettem-vettem, vizet forraltam. A tea semleges: ismeretlenek sem érzik „hozhattam volna valamit” kínban magukat tőle.

– Itt vagyok – csörgött rám jó óra múlva.

Beereszettem a kaputelefon gombnyomásával, eldarálva emeletet, ajtót. Kivitte az ösztön a lábam mégis elébe: vissza ne forduljon nekem.

Nagyon lassan jött, mintha húzná hátra valami. A lépcsőfordulóból rám nézett: rémült-riadt tekintet, behúzott nyak, falhoz bújás, védelmet keresve.

Bemutatkoztam gyorsan, és betereltem a lakásba.

– Nem kell lerúgnod a cipőt, legénylak – próbáltam oldani a rettenetes kínt. Hellyel kínáltam, a kényelmes fotelre mutatva. Észre sem vette: az ablak mellé félrerakott tartalék székre ült, fél fenékkel.

Mondani akart valamit, de elszorította a torkát a rátörő zokogás. Melléültem, a vállára raktam a kezem, jelezve: itt vagyok vele.

Így ültünk: benne viharok kavarogtak, bennem béke. Jó félóra is eltelt.

– Igyál kicsit! – toltam elé a teásbögrét. Csak ingatta fejét, tagadólag, és még jobban rázta a sírás.

– Mióta tudod?

Percekig kapkodta a levegőt, hogy kimondja a rettenetest, de vártam türelmesen.

– H…hhhh…hhhegy… egy hónapja – szedte össze minden erejét. Mintha átszakadt volna a gát, mondani kezdte, bele-belezokogva, hüppögve. – Pontosan négy hete… véradáson voltam, onnan értesítettek, hogy valami nincs rendben… elmentem a Karolinára, ott levették a vért, visszamentem rá egy hétre, azt mondták, megint kell, mert valami nem lett jó. Tiszta ideg voltam, a várás, meg megint a várás… aztán azt mondták, be kell mennem a Szent László-kórházba, mert… HIV-es lettem.

Zokogás, némán, a hátát dörzsölöm, hogy levegőt kapjon.

– Aztán?

– Bementem, ennek volt négy hete… megint vért vettek, mindig csak vért, aztán mondták, hogy igen, ez HIV, 50 ezer a nemtommi, meg valami 370, hogy ez nem is rossz. Nem adtak semmit! Se gyógyszert, se injekciót, de tényleg semmit, csak azt mondták, menjek vissza három hónap múlva… Hagyják, hogy megdögöljek; lehet, hogy addigra meg is… meg is… – a „halok” már zokogásba fulladt.

Kezébe nyomtam a teát.

– Igyál!

Nem akart, ingatta fejét, de nem volt ereje ellenszegülni.

– Igazat mondott a doki, tényleg nem rosszak az eredményeid. Gyógyszert csak akkor kezdenek majd adni, ha elgyengül az immunrendszered. A tiéd jó még, nem lehet régi a fertőzésed.

Meg se hallotta, csak mondta maga elé.

– Nem tudom a munkám ellátni, mert csak ez jár az eszemben, hogy AIDS-es vagyok; aludni sem tudok, meg gondolkodni sem, csak itt dübörög a fejemben, hogy HIV-pozitív, hogy meghalok, hogy a korunk pestise; összekeverek mindent a melóhelyemen, meg elfelejtek, meg be kell mennem a WC-re, hogy ne lássák, hogy sírok, mert rám jön, mint a hányás, és muszáj zokognom, és nem tudok senki arcába nézni, a villamoson se, meg otthon se; ez így ment két hétig, aztán bementem az ideggyógyászatra, hogy félek, hogy idegösszeomlást kapok; nem is kérdeztek semmit, csak kiírtak, meg adtak receptet, de azt se tudom, azt bevehetem-e…

– Mondtad a pszichiáternek, hogy HIV-pozitív vagy?

– Nem, nem tudtam volna, de nem is kellett, csak rám nézett, és mondta, hogy két hét múlva menjek megint.

– Tudtál valakinek beszélni erről?

– Csak a testvéremnek meg a sógoromnak… rettenetesen sajnálnak, de nekik nem mondom többet, mert úgyse tudnak segíteni, minek terheljem őket… Félek is; nem merem se a bögrét, se a kanalat, meg semmi ilyet használni… vettem egyet-egyet mindegyikből, tudod, együtt lakom velük. Beviszem a szobámba, még véletlen se használják, nehogy összefertőzzem őket vagy a gyereküket…

– Ettől ne félj! Látod, én is eléd raktam a bögrét, pont olyan, mint az enyém. Én se félek. Így nem tudsz senkit sem megfertőzni.

Rámeredt a két csíkos bögrére: a sajátjára előbb, aztán az enyémre. Valahogy most kezdte felfogni, hogy mellette ülök én is.

– Nagyon rendes vagy – nézett rám hálásan, mint egy kutya. – Nem félsz, hogy így, idegeneket, feleresztesz a lakásodba?

– Nézd… nem ülhetek be veled egy presszóba, hogy ott arról beszélj: pozitív vagy… ha én mennék hozzád, oda lenne az inkognitód. Jó így.
Leszedtem a polcról a Pozitív szemmelt meg a HIV és Jog kiadványt.

– Kaptál ilyet a rendelőben vagy a Karolinán?

Csak a fejét ingatta, tagadólag.

– Csak olyan piros keresztesem van – mutatott a HIV-információkra. Tudod… én meleg vagyok, és…

– Nyugi, én is.

– …és voltam egyszer a Magnumban, onnan hoztam. Abból szedtem ki a számodat is.

– Tudom, hogy most sok minden kiesik a fejedből. Ezt a Pozitív szemmelt nézd át, ebből rengeteg dolgot megtudsz. Többek közt azt is, hogy mit jelentenek azok a számok, amiket a vérvétel után mondtak.

– Mi az, hogy 50 ezer? – nézett rám, egyik adatát felidézve.

– Az azt jelenti, hogy mikroliterenként 50 ezer vírus található a véredben. A mikroliter a liternek a milliomodrésze. Ezek a vírusok arra vadásznak, hogy találjanak maguknak CD4-sejtet, beléhatoljanak, és ott szaporodjanak. Amelyik nem talál sejtet magának, annak kampó.
Elhűlve nézte a karját, látni vélte a bőr alatt keringő vért, benne a vírusokkal. Mintha hangyabolyból felrajzó milliárd hangyát látna magán.

– És mi lesz ezekkel? Ezektől sose szabadulok?

– Nem. Te már mindig HIV-pozitív maradsz. Ha gyógyszert kapsz majd, akkor eltűnnek a véredból a vírusok, de mindig lesznek szaporodásra készek benned.

– És azokkal mi lesz, amik nem jutnak sejtbe? Hogyhogy eltűnnek?

– Azok eltűnnek belőled. Egy ilyen vérben kerengő vírusnak talán ha 5 órája van, hogy sejtet találjon magának. Ha nem talál, elpusztul, kiürül. Kiizzadod, kipisálod stb.

Csönd.

– Van sejtésed, mikor fertőződhettél meg?

Csak a fejét ingatja.

– Öt hónapja voltam véradáson, akkor nem volt még semmi… Valahogy azóta lehetett… De nem értem… azóta… tudod, nekem nagyon ritkán volt valami vagy valaki.

– Lehet, hogy a véradáskor már fertőzött voltál, csak nem lehetett még kimutatni.

– Akkor… akár fertőzött vért adhattam?

– Igen. Ezért szokták megkérdezni, volt-e kockázatos magatartásod.
Látom, szörnyű árnyak suhannak át az agyán.

– Nyugi, ez benne van a pakliban. Szerencsére van eljárás, hogy a vérkészítményeket biztonságossá tegyék. Van most kapcsolatod?

– Á, nincs… nem is lesz már. Én így senkinek se kellenék… – elkeseredetten lehajtja fejét.

– Ez nem biztos. Vannak HIV+ barátaim, akik már fertőzötten találtak párt maguknak.

– Nekem nem lesz. Én elmondanám, hogy fertőző vagyok, és úgy úgyse kellenék. Nincs is nekem már semmi, amiért értelme lenne… Gondolkodtam, hogy befejezem, de nem tudtam megtenni. De nem akarok élni.

– Annak, hogy nem tudok így élni, nem az a megoldása, hogy meg kell halni… hanem az, hogy máshogy kell élni.

– Eddig se bánt velem jól az élet… Harminckettő vagyok, és nincs senkim, aki az enyém lenne. Ha akadt néha valaki, az is eltűnt. Csak szexet akart, ha mást is mondott.

– Védekeztél?

– Nem mindig… Tudod, ha azt hittem, hogy ezzel a fúval most már mindörökre együtt maradunk… akkor nem. Aztán nem keresett; ha én hívtam, nem ért rá. Nemegyszer jártam így. Sokat csalódtam már… de úgy látszik, nekem csak ez jutott. Egyedül a munkám, amiben örömöt láttam. De most már az se lesz… ha megtudják, kidobnak.

– Csak akkor tudják meg, ha elmondod. Rajtad kívül senki sem tudja.

– Dehogynem… a Karolinán is, amikor kiszűrtek, azt mondták, jelentik az ÁNTSZ-nek vagy kinek. Onnan meg beszólnak a munkahelyemre.

– Ugyan már… a Karolinán anonim a szűrés, azt se jegyzik, fiú vagy lány ment oda, nemhogy a neved… Csak annyit jelentenek, hogy 1 fő HIV-pozitív.

– De így dolgozni sem tudok. Leszázalékolnak? Havi húszezerből kell majd élnem?

– Miért százalékolnának le? Munkaképes vagy, az is leszel nagyon sokáig még. Tessék csak tervezni, sok időd van még az életből hátra.

– De halálos beteg vagyok! Ebbe bele fogok halni!

– Csak fertőzött vagy, de nem beteg. Tüneted sincs… csak az agyad nyomasztja a tudat. Az se biztos, hogy ebbe halsz bele. Én is belehalok abba, hogy élek. Mégse mondom: minek egyek, ha úgyis meghalok harminc év múlva.

– De eztán minden más… Eddig se voltam boldog, és már sose lehetek.

– Gyászolod az eddigi életed. Előre kell nézni, nem hátra. És úgy, mint az autóvezetésben: ne azt nézd, ahol épp vagy, hanem azt nézd, ahova mégy.

– Elvesztettem minden célomat… vagy nem is tudom, volt-e valami célom, csak úgy éltem, bele a világba… Nem tudom, mikor megyek tönkre. Idegileg már most is kész vagyok. Félek. Rettenetesen félek.

– Akkor keresd meg, mi az, amitől félsz. Most egy rettentő nagy félelmed van, de ez a félelem sok kis félelemből rakódik össze. Ezeket a kis félelmeket keresd meg. Azokra a választ vagy a megnyugtatást is könnyebben megtalálod.

Ült csak, válaszolgatott, kérdezett a fotelbe roskadva, a homlokát masszírozta közben. Ha a válaszom hallgatta, görcsös ásításokat próbált visszanyomni, sikertelen. Kész volt már, nem tudott befogadni a stressztől többet. Hagytam, hogy beszéljen, csapongjon, adja ki, ami feszültté teszi.

– Látom, fáradt vagy már. Szeretnék még találkozni veled. Ha kedved van, elviszlek magammal a következő csoporttalálkozóra is. Gondolom, szeretnél más fertőzöttekkel is beszélgetni. Holnap ráérsz? Átjöhetnél, itthon leszek.

– Betegállományban vagyok, ráérek. Akkor jöjjek át megint? De terhellek…

– Ha teher lenne, nem hívnálak.

Rám nézett, megint hálásan, mint a kutya, ha jók vele. Először láttam valami mosolyfélét a szája szegletében.

– Jó, akkor átjövök… úgyse tudok mással erről beszélgetni. De nem baj, ha most elmegyek?

– Nem, hisz fáradt vagy már, pihenned kell. Ha ügyes leszel, eléred az utolsó metrót.

– Azt hittem, hogy csak… már enyi az idő? Akkor holnap! Idetelefonálok előtte. Köszönöm, hogy időt szántál rám.

Búcsúzóul kezet fogtam, csak nézett, hálásan.

Nehéz volt. De elértem, hogy akarja, hogy legyen holnap… esetleg holnapután.

Attila
HIV-vonal

SMS hirdetések

2008-12-03T16:27:00.001+01:00

A Mások korábbi számai pdf formátumban

2008-10-18T18:19:00.007+02:00

2008. április - október

október

szeptember

augusztus

július

június

május

április

A Mások 2008-as számai neten olvasható változatban

2008-10-18T17:14:00.002+02:00

2008. január - március

március

február

január

Melegábécé I-K

2008-01-10T11:26:00.005+01:00

Isherwood, Christopher
(1904. augusztus 26. – 1986. január 4.)
Brit, majd amerikai író. A Hitler előtti Berlin bohém és homoerotikus világában töltött esztendőit örökíti meg az Isten veled, Berlin!, melynek egy fejezetéből született a Kabaré. A már bemutatott Auden barátja, majd 49 évesen a 18 éves Don Bachardyval kezdett viszonyt. Többi melegtémájú műve, valamint nyíltan szóló önéletrajzi munkái sajnos magyarul nem olvashatók.

Ivory, James
(1928. június 7.)
Amerikai filmrendező, Forster számos művének, így a minket érdeklő Maurice-nak is képre álmodója. A hatvanas évek elejétől együtt élt és dolgozott a bombayi (ma: Mumbai) születésű Ismail Merchant producerrel, annak 2005-ös haláláig.

Jakab
(1566. június 19. – 1625. március 27.)
E néven Skócia VI., Anglia I. királya, a mozifilmeken ünnepelt Erzsébet utóda, Stuart Mária fia. Költészettel, Shakespeare és a róla elnevezett, máig használt bibliafordítás szponzorálásával is foglalkozott, de leginkább a fiatal és jóképű kegyencei kötötték le, mint A három testőrből is ismert Buckingham herceg. Műveiben ugyanakkor elítélte a szodómiát, így naiv széplélek történészeink bizonytalanok szexualitása megítélésben.

James, Henry
(1843. április 15. – 1916. február 28.)
Az első modern amerikai prózaíró, A csavar fordul egyet szerzője. Egy "rejtélyes sérülésre" hivatkozva elkerülte a házasságot és a nemi életet. Szoros barátság, erotikus levelezés fűzte viszont több művészhez: az orosz költő Paul Joukowskyhoz és a szobrász Hendrik Andersenhez. A kritikusok ízlésük szerint vizsgálják regényeiben a szexualitás elfojtásának vagy meleg identitásának megjelenését. Hősnői kilépnek a társadalom által elfogadott szerepekből, fiútulajdonságaik vannak (Daisy Miller), és szoros nőbarátságokat kötnek (Egy hölgy arcképe), az elbeszélő elveszíti nemét (Maisie tudja), a virágokat kedvelő, Wilde peréről beszélgető agglegényeket pedig titokzatos alakok zsarolják meg.

Jarman, Derek
(1942. január 31. – 1994. február 19.)
Angol filmrendező és festő, a Caravaggio alkotója. De nemcsak ez, hanem a Sebastiane, A vihar, valamint a nálunk még meg nem jelent II. Eduárd is bővelkedik a homoerotikus jelenetekben. A nyíltan meleg, HIV-fertőzött Jarman a vírussal való együttélés egyik emblémája lett, s több önéletrajzi írását is kiadta.

John, Sir Elton
(1947. március 25.)
Negyedmilliárd eladott albummal rendelkező angol popzenész, az Oroszlánkirály zeneszerzője. Már 76-ban bejelentette egy interjúban, hogy biszexuális. Házasságot kötött, elvált, majd visszavonta korábbi bejelentését azzal, hogy meleg. A nyolcvanas évek derekán ismerte meg a tini Ryan White-ot, aki vérátömlesztéssel fertőződött meg HIV-vírussal. Elton az AIDS elleni harc egyik vezéralakja lett, ezért a Brit Birodalom lovagjává is ütötték. A 90-ben elhunyt Ryan emlékének dedikálta az eredetileg Marilyn Monroe-ról szóló Candle in the Windet, mely később Diana temetésével kapcsolódott össze. A kilencvenes években derült fény kapcsolatára a kanadai filmes David Furnishsel. 2005. december 21-én, az első napon, amint ez Angliában lehetséges volt, bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek a windsori városházán – abban a teremben, ahol Károly herceg is házasságot kötött ugyanazon évben.

Kavafisz, Konsztantinosz
(1863. április 29. – 1933. április 29.)
Alexandriai görög költő. Jó hivatalnokként semmi sem történt vele életében, leszámítva, hogy férfiakkal kefélt. Ha éppen nem feledhetetlenül jó verseket írt kétezer esztendeje halott görögökről és rómaiakról, ezen élményeit is versbe szedte. Megéri ezeket elolvasni a fiatal férfitestektől hemzsegő Alexandria örök kötetből.

Jolie, Angelina
(1975. június 4.)
Amerikai filmszínésznő, Lara Croft és Mrs. Smith. Valójában Angelina Jolie Voight: John Voight lánya. Második férjét nyűvi, Brad Pittet, gyerekük is született a két örökbefogadott mellé. De a színésznő biszexuálisnak tartja magát, s kiemeli, hogy Jenny Shimizu nem csupán a 96-os Kis tüzek filmben volt partnernője.

Joplin, Janis
(1943. január 19. – 1970. október 4.)
A hatvanas évek legnagyobb amerikai énekesnője. Sohasem nevezte magát leszbikusnak vagy biszexuálisnak, ám több nővel folytatott viszonyáról is tudunk. Egyikük, Peggy Caserta könyvet is írt együttélésükről. Janis sosem házasodott meg.

Kahlo, Frida
(1907. július 6. – 1954. július 13.)
Mexikói festőművésznő. Ifjúkori villamosbalesete következtében végig szenvedett a fájdalomtól: harminc év alatt harminckétszer operálták meg. Halála is valószínűleg öngyilkosság következménye. Férje a szintén festő és nőcsábász Diego Rivera, legnevesebb szeretője Leo Trockij. De a férfiak mellett több nővel is viszonyt kezdett. Leszbikus kalandjainál fontosabb queer identitása (ezt le kellett írnom, csak hogy lapunk trendi legyen), a női normák elvetése, gyakori átöltözése férfiruhába. Nálunk leginkább a Salma Hayekkel készült Frida film tette ismertté.

Kerouac, Jack
(1922. március 12. – 1969. október 20.)
Amerikai beatíró, az Úton szerzője. Két felesége rövid ideig tartott ki, tartósabb volt a beatirodalom nagyjaival való barátsága, akik közül Allen Ginsberggel, William Burroughs-zal le is feküdt, de viszonya volt Gore Vidallal is.

Keynes, John Maynard
(1883. június 5. – 1943. április 21.)
Brit közgazdász, a modern makroökonómia atyja. A gazdaságba beavatkozó államról szóló tanaival sikerült Roosevelt elnöknek kilábalnia a nagy gazdasági világválságból. De még egy területen jelentős munkássága: szerencsénkre – és az alább tárgyalt jó barát, Kinsey szerencséjére – gondos statisztikákat vezetett szexuális életéről. A férfiakról, a pár színesítő nőről, maszturbálásokról és spontán magömlésekről. Mint indiai kormányhivatalnok ismerkedett meg Duncan Granttel, Lytton Strachey exbarátjával. A sokéves viszonyt sírig tartó barátság követte. Majd feleségül vett egy orosz balett-táncosnőt, s élete második felét heteróként élte le. Senki sem tökéletes...

Kinsey, Alfred
(1894. június 23. – 1956. augusztus 26.)
Amerikai zoológus és a XX. század legfontosabb szexológusa. Négygyermekes családapa, egyben férfiakkal is lefekvő mazochista. Felesége mellett beleszeretett diákjába, Ralph Vorisba, majd később Clyde Martinbe, neje szeretőjébe. Állítólag nejét és diákjait gruppenbe is bevitte. Azt pedig máig vitatják, hogy a padláson forgatott filmjei a tudományos dokumentumfilm vagy a pornográfia tárgykörébe tartoznak. Mindez talán már megmagyarázza, miért fordult érdeklődése a szexológia felé. Diákjai szexuális életének kikérdezése után egész Amerika következett, – akkoriban – meglepő végeredménnyel. A heteroszexuális esetek harmadában homoerotikát tapasztalt, s rájött, nem lehet a homo- és a heteroszexualitást egymást kizáróan fölfogni. Ha valakit mindez jobban érdekel, nézze meg a róla készült filmet Liam Neesonnal.

Kleist, Heinrich von
(1777. október 18. – 1811. november 21.)
Német író, drámáit máig játsszák, prózájából a Kohlhaas Mihály Sütő Andrást is megihlette. Tizenévesen a franciák ellen küzdő katonaként kezdte, valószínűleg ekkor születtek élete végéig tartó kapcsolatai Ernst von Pfuellel és Rühle von Liliensternnel. Két lánnyal is próbálkozott: az egyikkel eljegyzést kötöttek, majd elváltak, a másikkal paktumot írtak, s közösen követtek el öngyilkosságot. Klasszicista íróhoz képest műveinek erős szexualitása, így például az O. márkiné nemi erőszaka és vérfertőzése, lefordítatlan színpadi műveinek amazonjai, kannibalizmusa említhető.

Kuzmin, Mihail Alekszejevics
(1875. október 5. – 1936. március 3.)
Orosz író a századelőről. Drámái, versei, esszéi mind-mind a melegségről szólnak. Nem is nagyon fordították le ezeket magyarra. Két költővel, Vszevolod Knyazevvel és Jurij Jurkunnal élt együtt.

P. G.

Pozitív sportolók

2008-01-10T10:10:00.008+01:00

Greg Louganist a világ egyik leglátványosabb műugrójaként tartják számon. Kisgyerekkora óta edzett a dicsőségért. 1976-ban, tizenhat évesen érmet szerzett a montreali olimpián.

1984-ben nemzeti hőssé vált, miután aranyérmet nyert mind a deszka, mind a toronyugrásban – ilyen eredményt az elmúlt ötven évben senki sem ért el.

Amikor a szöuli olimpiára készült, már nemcsak szexuális irányultságát rejtegette. A verseny előtt néhány hónappal HIV-tesztje pozitív lett, és azt fontolgatta, hogy visszalép az olimpiáról. Az orvosok azonban meggyőzték, hogy a saját vagy versenytársai egészségére ez nem jelentene kockázatot. Az ugródeszkán váratlan dolog történt: feje a deszkának ütközött és berepedt. Azonnal orvost kellett hívni hozzá.

Tudván, hogy HIV-pozitív, Louganis kötelességének érezte, hogy ezt elmondja orvosainak, de a nyilvánosság csak évek múlva szerzett róla tudomást, a Breaking the Surface című könyvéből, ahol beszél az ugrás után érzett zavaráról és félelmeiről. Louganis továbbra is szerzett aranyérmeket, balesete után azonban a figyelem középpontjába került a HIV/AIDS a sportarénában.

1991-ben a nyilvánosság számára is kiderült, hogy a HIV/AIDS nem csak a melegek betegsége: ekkor jelentette be "Magic" Earvin Johnson, az NBA játékosa, hogy HIV-pozitív. Magic, a világ egyik első számú kosárlabda-játékosa ezután befolyásos képviselője lett a HIV-pozitívok közösségének. Az NBA azonban nem volt erre felkészülve. Noha többen ellenezték, 1992-ben végül beválasztották Johnsont az USA Olimpiai Álomcsapatába.

Steffi Graf és a spanyol kosárlabdacsapat támogatta a sportóriás részvételét, és hangoztatták: a HIV-fertőzés miatt nem lehet sportolókat büntetni vagy diszkriminálni. Ennek ellenére persze új szabályokat vezettek be a többi sportoló "védelmére".

Idén egy kampányban megemlékeztek a "Magic Johnson-szabály"-ról, amelynek értelmében ha egy játékos bőrére vagy ruhájára vér kerül, a versenyt azonnal leállítják, a játékos pedig nem folytathatja a meccset.

A kampány vezetője szerint ezt a ma már idejétmúlt szabályt kifejezetten homofób módon alkalmazták. Dr. Randy Eichner Ragályos fertőzések a versenysportokban című cikkében leírja, mindössze négy olyan esetet dokumentáltak a világon, mely során valaki azáltal vált HIV-pozitívvá, hogy nagy mennyiségű HIV-fertőzött vér ömlött a szemébe, szájába vagy felrepedt bőrére.

Még a legagresszívabb sportokban is nagyon kicsi az esélye annak, hogy ilyesmi történjék, így a sporttevékenység során bekövetkező HIV-vírusátvitel kockázata szinte a nullával egyenlő. Ennek ellenére ma is sok diszkrimináció éri a HIV-pozitív sportolókat.

Az 1995-ös bokszvilágbajnokot, Tommy Morrison-t a "nagy fehér reménység"-ként tartották számon, miután elnyerte a nehézsúlyú világbajnoki címet. Egy kötelező drogteszt során azonban értesítették Morrisont, hogy HIV-po-zitív, ezt követően pedig eltiltották a sporttól. Évekkel később megállapították, hogy a teszt eredménye vitatható volt, mire újra engedélyt kapott a versenyzéshez.

Rudy Galindo 1996-ban nyerte meg az Egyesült Államok műkorcsolyaversenyét, majd világbajnoki bronzérmet szerzett. Még ugyanebben az évben HIV-vírust diagnosztizáltak nála, mire úgy döntött, visszavonul a versenyekről. Fertőzése azonban nem akadályozta meg abban, hogy folytassa a sportot. Galindo azóta is kiemelkedő aktivistája a meleg és HIV-közösségeknek, és ma is ámulatba ejti közönségét turnéin.

Matthew Cusick tornászt 2004-ben elbocsátották a Cirque du Soleil nevű cirkuszból, miután a társulat megtudta, hogy HIV-pozitív. "Egészségügyi kockázat"-nak ítélték. Matthew ezután bírósághoz fordult, és rekordnagyságú összeget, 600 000 dollár kártérítést kapott. A társulat azóta diszkriminációellenes tréningeket tart alkalmazottainak világszerte.

Ma már tudjuk, hogy a HIV-fertőzést nem lehet megkapni izzadság vagy átlagos mennyiségű nyál útján. Egyedül vér útján fertőződhetnek meg a sportolók is. Nincs olyan dokumentált eset, amely során vírusátvitel történt volna sportolóról sportolóra, még a legvéresebb sportoknál sem.

Pénzt hoz a lencse

2008-01-10T09:41:00.001+01:00

Szilveszterkor az ember másnapos gyomorral tompa fejfájással kóvályog a lakásban, és élni sincs kedve, nemhogy főzni. De azért ne felejtsük el, hogy az év eleji táplálkozással nemcsak meggyötört beleinknek adhatunk gyógyírt, de – ha hinni lehet a hagyományoknak – a következő évi szerencsénket is megalapozhatjuk. Szilveszterkor lencse kell, ettől dől a lé, s ha mégsem, akkor legalább kajáltunk egy jót.

Barnarizses lencseleves spenóttal

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 szál sárgarépa, fél maréknyi barnarizs, 2 szál kakukkfű, 2 evőkanál olívaolaj, 2 db babérlevél, 1 marék lencse, 10 dkg spenótlevél (apró levelű), só, darált bors.

Forrósítsuk fel az olívaolajat egy fazékban, adjuk hozzá a finomra összevágott vöröshagymát és az összezúzott fokhagymát, majd közepes lángon pároljuk pár percig. Tegyük hozzá a feldarabolt sárgarépát, barnarizst, babérlevelet, és az összekötözött kakukkfűágat. Pár perc párolás után szójuk bele a megmosott lencsét, majd öntsünk hozzá 2.5 liter vizet. Ízesítsük sóval, kevéske darált borssal és lassú lángon főzzük körülbelül 25 percig.

Ha a rizs és a lencse is megpuhult keverjük bele a megmosott spenótlevelet is, majd egy perc elteltével már tálalhatjuk is nagy leveses tányérokba.

Hagymás-túrós lepény

Hozzávalók:
Fél adag kelt tészta, 40 dkg juhtúró, 1 pohár tejföl, 15 dkg parasztsonka, 2 db vöröshagyma.

Kelt tésztához:
2.5 pohár búzaliszt, 1 pohár teljes kiőrlésű liszt, fél csomag friss élesztő, 3 evőkanál cukor, 3 evőkanál vaj, 2 dl tej, 2 db tojás sárgája, 1 csipetnyi só.

Morzsoljuk el az élesztőt egy pohárban, adjunk hozzá fél pohár langyos tejet, majd keverjük el benne a cukrot is. Várjunk vele pár percet, még az élesztő életre kel.

Szórjuk keverőtálba a liszteket és egy csipetnyi sóval ízesítsük. Öntsük rá a felfuttatott élesztőt, majd dagasztógéppel kezdjük el dagasztani, kis adagokban adjuk hozzá a langyos tejet, majd a tojások sárgáját, és végül a szobahőmérsékletű vajat. Addig kell dagasztani, még a tészta az edény falától elválik. Tegyük langyos helyre, takarjuk le konyharuhával, és kelesszük kétszeresére.

A megkelt tésztát borítsuk egy liszttel megszórt deszkára, gyúrjuk át jól, majd vágjuk kétfelé (a felesleges darabot betehetjük a fagyasztó szekrénybe). Nyújtsuk ki egy centi vastagságú kerek formára, majd béleljünk ki vele egy vajjal kikent és liszttel megszórt kerek tortaformát.

Tegyük a juhtúrót egy tálkába és elektromos keverővel addig keverjük, míg könnyű habos lesz. Tegyük a kelt tészta tetejére a juhtúrót, simítsuk el egyenletesre, kenjük rá a tejfölt, majd szórjuk meg vékony csíkokra szeletelt parasztsonkával. Tetejére szórjuk a felszeletelt vöröshagymát.

Előmelegített sütőben 160 fokon süssük 30-35 percig.

Ötletes vendégváró étel, pár levél friss és ropogós salátával tálalva vacsorának is megteszi.

Kaldeneker György

Még több recept: www.kaldeneker.hu

Röpke pillantás Párizsra

2008-01-10T01:39:00.004+01:00

Ha az embernek csak öt-hat napja van a fény városára, azt nem feltétlen a melegvilágba merítkezve tölti – de természetesen erre is sort kell keríteni. A francia főváros lakosságának a harmadát feketék, tizedét pedig ázsiaiak teszik ki (remek volt látni már a kisgyerekek közt is a békés sokféleséget), ami a markáns arcú s többnyire szemrevaló franciák mellett jóval színesebb összképet ad. Kéz a kézben járó meleg párokkal nem találkoztam: mint hallottam, ilyen téren például Barcelona is megelőzi őket.

A november végi idő váratlanul enyhének bizonyult, akárcsak idehaza a kora ősz, így bejárhattam a nevezetességeket, a káprázatos templomokat, lenyűgöző múzeumokat, nyüzsgő sugárutakat, a pesti VI. kerületet idéző kis utcákat, az idehaza ritkább passzázsokat s nem utolsósorban a Marais zsidó- és melegnegyedet. Ez a belváros keleti részén terül el; központi utcája a Sainte-Croix-de-la-Bretonnerie, amelynek számtalan boltján, vendéglátóhelyén jelzi kis szivárvány, hogy szívesen látott vendégek vagyunk. Itt található a melegkönyvesboltok egyike, a Les Mots ŕ la Bouche, amely két szintjén igyekszik kielégíteni mindennemű olvasási és nézegetési igényt, de a hasonló Blue Book Paris is alig tíz perc séta innen a Quincampoix utcában.

Mivel a dohányzási tilalom a bárokban csak a jövő évre várható, inkább a szaunák közül választottam egy olyat, amely nem lepukkant, de nem is a hűvös sznobizmus színtere, ár terén is tűrhető (ifjúsági kedvezménnyel tíz euró), valamint elég népszerű – a Key Westet (egy friss internetes kommentár szerint minden embertípus felbukkan benne), noha ezen épp nem virított a francia meleglap, a Tętu ajánlópecsétje.

Ez egy négyszintes intézmény: az öltözők szintjén van a társalgó és a jacuzzi, lejjebb kétféle szauna, konditerem és egy közös meg egy egyéni zuhanyzó (az utóbbiak közt ablakok, amelyek párkányára pakolni lehet, de a kapcsolatteremtést is lehetővé teszik), följebb pedig cirkálóhelyek, kabinok és videó. Én egy filipínóval ismerkedtem meg a társalgóban, akit – mint mesélte – egy ízben a legszebb ázsiaianak is megválasztottak a Long Yang Club Paris (az ázsiaiak és az őket szeretők klubja) partiján. El is hívott a következő alkalomra, de sajnos egybeesett más programokkal, és nem is voltam biztos benne, nekem való-e ez szépségversenyes, táncos estély.

Bár sokan azt tartják izgalmasabbnak, ha van minek lekerülnie az emberről, megnéztem egy olyan helyet is, amit a másik tábor preferál – ahol az ádámkosztüm a kötelező viselet. A két ilyen hely közül a L’Impact a régebbi, amely az egyik legnagyobb sugárút, a Sébastopol kis mellékutcájában rejtőzik – de jól láthatóan hirdeti a melegmagazin pecsétjét. A belépés harminc alatt csak hét euróba kerül, máskülönben tizenkettő. Ezután egy karra erősíthető bilétát kapunk (ami alapján később fizetni lehet), egy fehér műanyag zsákot és egy italjegyet, s rögtön meg lehet szabadulni a ruháktól a kihelyezett padokon. Ez a helyzet, ahol kinek-kinek előtűnik a teste saját harmóniája (amit a fürdőruha, törölköző néha kiemel, de többnyire inkább megtör), a közvetlenség és meghittség addig ismeretlen benyomását nyújtja, különleges atmoszférát teremt. A színes hangulatvilágítás lehetővé teszi, hogy megválaszd, kivel és milyen formában kívánsz kapcsolatba lépni. (Ezt a műfajt talán a szégyenlősség, talán a tudatos szervezés hiánya miatt mindeddig nem sikerült valóra váltani nálunk, de ami késik, nem múlik...)

Az italjegyet a cipőbe lehet tenni, a többi holmival megtöltött zacskót pedig a mosolygós, egy szál alsót viselő pultossrácok valamelyikének nyújthatjuk át, aki felírja hozzá egy gépbe a kulcsod számát, valamint a monogramodat. Aki fogyasztani, beszélgetni vagy dohányozni szeretne, az itt a felső szinten teheti meg, amint a mosdó is itt található. Lépcsőn lehet eljutni a lenti, füstmentes és kellemesen felfűtött labirintushoz, amelyből puszta álcahálóval elválasztott kis kabinok ágaznak ki, valamint egy jókora ágy és egy sling várja az érdeklődőket. Akik engednek az érzékiség vonzásának, könynyen megtalálhatják a biztonságot nyújtó kellékeket. A színes bőrűek itt kisebb arányban képviseltették magukat, máskülönben erősek és vékony alkatúak, magasak és alacsonyak, tettrekészek és óvatosabbak, idősebbek és fiatalok, magabiztosak és szemérmesek egyaránt akadtak a bő félszázas társaságban.

Mindez csupán egy aprócska merítés volt a világ egyik legnépszerűbb turistacélpontjának melegéletéből, s a többit már a kedves olvasónak kell kiválasztania, felfedeznie az egyes fajtákból is legalább tucatnyira rúgó kínálatból. Az előzetes tájékozódáshoz nekem a www.paris-gay.com és a felhasználói visszajelzésekkel ellátott www.nighttours.com/paris/gayguide/ nyújtott leginkább segítséget.

F. S.

Szokatlanul nagy csend

2008-01-09T11:15:00.001+01:00

AIDS-világnap, 2007. december 1.

Valamiért szokatlan nagy csend jellemezte a napot; ezt én se értem igazán. A sajtónak is kuss volt, két újságban volt cikk mindössze, a tévékben meg semmi.

Bezzeg külföldön... A tv-csatornán egész nap kinn az AIDS-ellenes összefogást jelképező vörös szalag, a szépségkirálynő-jelöltek pedig nemcsak világbékét akartak, hanem egy-egy üzenetet küldött mind, hogy AIDS van, HIV van, küzdjünk ellene!

November 30-án óriási csendben megtartotta a minisztérium a hivatalos AIDS-világnapi rendezvényét, a József Attila Műv. Házban, a XIII. kerületben.

Ott volt négyszáz kivezényelt iskolás, civil egyesület egy sem.

Nem hívták őket – a PLUSZ Egyesület kivételével –, pedig több civil szerveződés is foglakozik HIV/AIDS-prevencióval.

Az ünnepi beszédekben bombasztikus állítások hangzottak el: pl. megtudtuk (?), hogy a legtöbb fertőzött húsz év alatti (nem igaz!), és a legtöbb fertőzött heteró (nem igaz!).

(Mindezt legegyszerűbben úgy csekkolhatja le bárki, ha megnézi a Johan Béla Epidemiológiai Központ honlapját – http://www.oek.hu/oek.web –, ott is az EPIMFO-t.)

Azon civilszervezetek, amelyek HIV/AIDS-prevencióval foglakoznak, a Nyugati téren szerettek volna december 1-jén egy szűréssel egybekötött AIDS-világnapi rendezvényt tartani. Nem utasították el a kérvényünket a Fővárosi Polgármesteri Hivatalnál, csak azt kaptuk válaszként, hogy a december 1-jére szóló kérelmünket december 16-án tudják csak megtárgyalni.

No comment.

Nem tudom, hogy ki volt szalonképtelenebb a kérelmezők közül: a Háttér Társaság a Melegekért, a Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezete vagy az AATSZ... Nem kellettünk.

Most valamiért a csend kellett. Miért?

Még egy érdekességet figyeltem meg: már megint eltűntek a buzik a HIV-fertőzöttek közül: csak heterók és külföldiek a fertőzöttek nálunk... állítólag.

A nagy titokban megtartott minisztériumi rendezvényen (mint korábban már megjegyeztük) az hangzott el, hogy az idei fertőzöttek húsz év alattiak, heterók, és ne dugj ukránnal meg afrikaival. Igaz, hogy nagykamaszokhoz szóltak, gondolom, ijesztgetni akarták őket. Nem értem, mire jó ez. A HIV-fertőzöttek 74%-a homo- vagy biszexuális nálunk. Nem lenne hatékonyabb a dezinformáció helyett célzott, támogatott megelőzés? Vagy ott egye meg a fene mind???

Másik érdekesség, hogy a hipochonderek szétszedik a segélytelefont ilyentájt – most egy se hívott. Érthető: elfelejtették befosatni őket.

Volt azért jó is. Igaz, szűk körben, keveseknek.

A Pozitívan Gondolkodók Baráti Körében maroknyi csapat, zömmel HIV-pozitívok részvételével jó hangulatban beszélgettünk. Nagyon fontos dolgokról: hogyan kössünk békét magunkkal, hogy keressünk társat, mik a céljaink. Ez nem kimondottam világnapi rendezvény volt: véletlen esett egybe a hónap első szombatja vele. Sajnáltam, hogy le kellett lépnem fél 7-kor: a szokásos esti hatos zárás helyett csak kilenc tájt széledt szét a társaság.

A Pocok klub a meghívásommal és kiállításszervezéssel emlékezett meg az AIDS-világnapról. Sajnáltam, hogy láttam jó pár üres széket: töprenghettem, hogy vajon engem találhattak előre ennyire unalmasnak, vagy a téma keltette a szokásos bezárkózó riadalmat a távolmaradókban. Egy héttel azelőtt a Flamingó kör Sebestyén doktort hívta vendégül ugyanebben a témában – sajnálom azokat, akik kihagyták azt a tartalmas estét.

Nem tudom, végiggondolta-e már valaki, mit is jelent a két, elsősorban melegek anonim szűrésére fenntartott szűrőhely. Sebestyén doktor hosszú évek óta minden szerda estéjét a HIV-szűrésre szánja társadalmi munkaként, s a leleteket csütörtökönként beviszi a László-kórházba Újhelyi doktornőnek... A dr. Feleki Attila és dr. Balogh Attila vezette Karolina úti AATSZ heti négy napon át nyitva, ősidők óta... Köszönet nekik, az AIDS-világnap kapcsán különösen!

Attila, HIV-vonal

Partizán

2008-01-09T01:36:00.001+01:00

A múlt hónapban Lengyelországban megrendezett Toleranciafesztivál egyik vendége egy Magyarországon élő lengyel fiú volt, akinek a weblapján közzétett írásait tízezrek olvassák odahaza. Egy volt miniszterrel és a téma elismert szakembereivel ültették egy asztalhoz, hogy ossza meg velük véleményét a melegségről, a melegség felvállalásáról; egyáltalán beszéljen különleges, de legalábbis nem szokványos életszemléletéről. Árkádius internetes naplóját hamarosan magyarul is olvashatjuk, addig is ismerkedjünk meg kicsit vele.

– Amikor a Fehér Házban nyilvános meghallgatást tartott Lévai Katalin a melegdiszkriminációról, te voltál az egyetlen, aki a nyilvánosságot is vállalva azt mondtad: neked tanárként pozitív tapasztalataid vannak arról, hogy nyíltan melegként éled az életed, nem titkolódzol, a tanítványaid előtt beszélsz a barátodról.

– Ha az ember magántanárt keres az újsághirdetésekben, akkor a diplomáról, a tapasztalatról érdeklődik, és senkinek nem jut eszébe, hogy a szexuális beállítottságról kérdezősködjön.

– És ha már látott a tévében mint buzit, és amikor viszi beíratni a gyerekét, akkor veled találja szembe magát?

– De hát történt ilyen. Mondtam a tanítványomnak, hogy a pasim Pálfi Balázs. Erre ő: ismerem a rádióból a hangját. Balázsnak köszönhetően nekem előny melegnek lenni, mert őt ismerik, és tudják, hogy mit csinált az életében, hogy a perifériára sodródott emberekkel foglalkozott, hogy sokuknak segített, nemrégen kapott díjat a drogműsoráért. Ezt mindig hangsúlyozom a tanítványaim előtt, hogy tudják: olyan tanár tanítja őket, akinek a pasija ért a drogokhoz. Hátha szüksége van az osztályában vagy a családban valakinek a segítségre.

– Azon a bizonyos meghallgatáson mindenki a hátrányokat próbálta hangsúlyozni, te viszont arról beszéltél, hogy jó homoszexuálisnak lenni.

– Sokkolt, hogy annyi negatív hozzáállás van körülöttem. Valaki megkérte, hogy a kamerák menjenek ki, mert itt olyan emberek vannak, akik elveszítik a munkájukat, ha kiderül, hogy melegek. Tiltakoznom kellett. Lehet, hogy hátrányt jelent néhány esetben, de a többi esetben nem. És vannak helyzetek, amikor kifejezetten előnyt jelent. Ha már beszélünk a hátrányokról, akkor tisztázni kell, hogy néha hátrány.

– A melegfelvonuláson például megdobálták a melegeket. Egy csomó ember gyűlölködve megtámadta a menetet.

– Én ezt megszoktam. Pedagógus vagyok, és a legnagyobb huligánokkal foglalkoztam. Nem kell ezzel törődni, ez a rendőrség dolga.

– Mondjál olyan esetet, amikor előny melegnek lenni.

– Amikor a tanítványaimnak bemutatkozom, elmesélem, hogy ki vagyok, milyen a családom, fotókat mutatok, és mutatom Balázs fényképét is. Hosszú percekig mesélek Balázsról, magamról úgy, hogy nem említem a melegséget. Az emberek csodálkoznak, hogy eközben nem derül ki semmi kellemetlen, semmi intim dolog. Nem hozok senkit zavarba azzal, hogy bemutatom az élettársamat. Társadalmi tevékenységről beszélek, a szakmámról, az ő szakmájáról. Amikor azt mondom, hogy ő a pasim, akkor nincs olyan tanítványom, aki elfelejtené. Emlékezni fog, hogy kell franciául bemutatkozni.

– Az biztos, hogy emlékezni fog, a kérdés csak az, hogy jó emlékek lesznek-e, vagy kellemetlenek.

– Jók. Én ezt látom. Látom a mosolyán, a reakcióin.

– Miért becéz a barátod partizánnak?

– Háát... Úgy hiszi, hogy én küzdök. Írtam egy weboldalt, és folyamatosan követem a Gazeta Wyborcza legnagyobb lengyelországi napilapnak az internetes fórumát. Ahol csak szó esik a tanításról vagy a melegségről, hozzászólok, és odateszem a linkemet. Sokan megnézik az oldalamat, és később látom, hogy idézik az érveimet, és hivatkoznak rá. Nincs benne semmi negatívum, kizárólag pozitívumok. Kizárólag az, hogy milyen boldogságot jelent melegnek lenni. Bármit is idéznek onnan, azt csak a melegek javára tehetik. Ezt a szöveget nem lehet kicsavarni és homofób tálalásban visszaadni.

– Tudod mérni, hogy hányan látogatják az oldaladat?

– Fél év alatt tízezer ember.

– Ez rengeteg.

– Lengyelországhoz képest kevés, de önmagában a melegség témájához képest óriási.

– Tulajdonképpen a melegek kezébe adsz egy érvrendszert, amivel vitatkozni tudnak a homofób kijelentésekkel?

– Igen, sőt tanácsokat adok, hogyan lehet beszélgetést, nyilvános fórumot vezetni. Például nem szabad azt mondani, hogy melegnek lenni hátrányt jelent. Nem szabad panaszkodni, mint egy megvert kutya.

– Ha ilyen szépre festjük a helyzetünket, akkor az ellenoldal hivatkozhat arra, hogy minek ezeknek újabb jogokat adni, már így is annyira jól érzik magukat.

– Ők úgyis ugyanazt mondják, bármit is csinálunk. Ha viszont átlagember vagy, aki se nem szereti, se nem utálja a melegeket, és látod az újságokban, hogy hány meleget vertek meg, és hányat ért hátrányos megkülönböztetés, akkor ebből legfeljebb arra a következtetésre jutsz, hogy a buzikat mindenki gyűlöli és megveti, ennek biztos van valami oka. Ettől biztos, hogy nem lesz semmilyen előrevivő, támogató hozzáállásod.

– Ez a "harcmodor" Lengyelországban alakult ki benned?

– Nekem segített, hogy Lengyelország a tabuk országa. Nem szabad beszélni a szexualitásról az iskolákban, sőt ha valamelyik diák már teherbe esett, akkor sem szabad szóba hozni a védekezést vagy az óvszert. Voltak persze melegújságok, de nem volt azokban a kilencvenes években semmiféle mozgalmi, politikai téma vagy vita a jogokról, legfeljebb arról, hogy börtönbe zárják-e a homoszexuálisokat, vagy ne. Megtanultam úgy beszélni a melegségről, hogy közben ne kerüljön szó a szexualitásról, és mindig a legvidámabb oldalt mutassam. A szélsőséges megvetés paradox módon azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok. Elutasítják a melegeket, de az már nem számít, hogy mit csinálnak. Én pokolba kerülök azért, mert meleg vagyok, úgyhogy bármit tehetek. Vihetek haza minden héten más pasit, az senkit nem zavar, mert megvetik magát a létezésemet.

– Hazavitted bemutatni a barátodat. Őt elfogadták a nagyszüleid?

– Utálom az elfogadni szót. Szó sincs arról, hogy elfogadják vagy nem fogadják el. Sohasem kerültem az életemben olyan helyzetbe, hogy valaki válogathat: elutasít vagy elfogad. Az elfogadás sose került szóba. Sem a családban, sem az ismerőseim között. Tudomásul vették.

– A szerelem hozott Magyarországra, vagy valami más ok miatt választottad ezt az országot második hazádnak?

– Amikor kicsi voltam, az apám két-három évig Magyarországon élt. Mesélték nekem, hogy ott van Magyarországon valaki, aki szeret, akit lehet látogatni, aki majd visszajön. Ez négyéves koromra már belevésődött az agyamba. Ha meghallottam a "Magyarország" szót, azt éreztem, hogy az maga a paradicsom. Nekem oda kell mennem, magyarul kell tanulnom, és ott fogok élni. Kamaszként kezdtem magyarul tanulni azzal az ötlettel, hogy kivándorlok Magyarországra, mert ez nekem belső kényszer.

– Végül, amikor megvalósult az álmod, és idejöttél, nem ért csalódás?

– Ellenkezőleg. Már hat éve itt élek, és ennek a tudata önmagában örömmel tölt el. Itt vagyok Magyarországon! Innen írok leveleket, és az, hogy az e-mail címem végén az áll: ".hu", az maga a boldogság.

– Ehhez hozzájárul az is, hogy nálunk a törvények és a közvélemény is talán megengedőbbek a melegekkel kapcsolatban? Sőt most a regisztrált párkapcsolat is küszöbön áll?

– Ez annyira nagy mértékben számít, hogyha nem került volna szóba a partnerkapcsolat, akkor kihasználtam volna az összes lehetőséget, hogy kivándoroljak Spanyolországba, csak hogy lehessen előbb-utóbb házasodni.

– Ennyire fontos neked a házasság?

– Igen. Ha Balázsommal hazamegyek, mit mondhatok az ismerőseimnek?! Nincs papír?! A társadalom nem ismeri el a kapcsolatunkat?! Megalázó helyzet.

– És ha úgy mentek haza, hogy papír van róla? Akkor más lesz az emberek véleménye?

– Nem lesz más, de nekem, az én tudatomnak számít. Tudni fogom, hogy a törvényhozás tudomásul veszi a valóságos helyzetet. Most is házasságban élek egy férfival, csakhogy a törvényhozó nem akarja elismerni. Inkább hülyét csinál magából, becsukja a szemét, és úgy tesz, mintha mi nem léteznénk.

– Miről szólt az a kisebbségi fesztivál, amelynek te voltál az egyik vendége?

– Ezt a fesztivált másodjára szervezték, és gyakorlatilag csak a melegség volt a témája. Gondolom, hogy ha ezt a címben is jelzik, nem kaphattak volna szponzorokat. Ez egy filmfesztivál, ahol hatvan vagy hetven filmet vetítettek, és mindegyik a homoszexualitással foglalkozott. És volt néhány kerekasztal-beszélgetés is, ahová Budapestről engem hívtak meg mint a weboldalam szerkesztőjét. Részt vett ezen a vitán egy volt oktatási miniszter és egy tanárokat továbbképző intézmény vezetője. Voltak német előadók is, akik arról beszéltek, hogy náluk már harminc éve létezik a meleg tanárok szakszervezete. Úgy hallgattuk őket, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Ők annyira jó helyzetben vannak, hogy tanácsot sem tudtak adni a lengyel aktivistáknak, hiszen még meg sem születtek, amikor Németországban már elkezdték a melegek jogait megvalósítani.

– Van valami terved arra vonatkozóan, hogy magyarul is hozzáférhető legyen az oldalad?

– Már nekiláttam a fordításnak, de nem könnyű munka, mert nem beszélem elég jól a magyar nyelvet. A másik probléma, hogy ha simán lefordítanám, akkor egy csomó zárójeles magyarázatot kéne hozzáfűznöm. Bizonyos szavakat másképpen értelmeznek Lengyelországban, mint itt. Minden egyes, az emberi jogokra vonatkozó fogalom után, mint például a "liberális", a "szabadság", a "demokrácia", nagy zárójel lenne, hogyan kell ezeket értelmezni. Lengyelországban a gyerekeknek nincsenek jogai. Én nem hívhatom ki a hatóságot, ha egy szülő veri a gyerekét. Ez nem bűncselekmény, sőt engem hurcolnának meg, mert beleavatkoztam a család ügyeibe. A magyarok nem értik, hogy semmi olyan nem történhet a lengyel törvényhozásban, amire a katolikus egyház rá nem bólint. A katolikus egyház tanítását tartalmazza az oktatási törvény és a televízióról szóló törvény. A vallástan gyakorlatilag kötelező az iskolákban. A magyar változatban a gyereknevelésről szóló részeket kihagyom, inkább arra helyezem a hangsúlyt, ami a melegségről szól.

Több kérdőív található az oldalamon, amelyekkel gondolkodásra akarom késztetni az embereket. Olyan helyzetekről van szó, amelyekben én találtam magam. Például csak most derül ki, hogy a gyereked egy meleg tanárhoz jár, akinek a munkájával egyébként elégedett vagy. Hogy reagálsz? Én tudom, hogy ilyen esetekben az a reakció, hogy nincs reakció. A szülő csinálna bolondot magából, ha erre a hírre mondjuk máshová íratná a fiát. Ezek valódi helyzetek, de az emberek nagy része nem tudja elképzelni. Az oldalamon hasznos tanácsok is vannak. Többek között: ne hangsúlyozd, hogy azért rúgtak ki a munkahelyedről, mert meleg vagy. Ez nem igaz! Azért rúgtak ki, mert a főnököd homofób! Nem szabad bűntudatot érezni a melegség miatt. Nem azért éri hátrány az embert, hanem a környezet hozzáállása miatt.

Láner László

Újrakezdés

2008-01-08T11:17:00.000+01:00

Decemberi számunkban megjelent egy interjú Melegként a rácsok mögött címmel. Egy fiúról szólt, aki megtévedt ugyan, de leülte a számára igazságosan kirótt büntetést, s most új esélyekkel itt áll az újrakezdés előtt.

A cikk hatására többen megkeresték szerkesztőségünket, ki telefonon, ki levélben, és megmutatták az érem a másik oldalát. A fiú ugyanis egyáltalán nem volt annyira kiszolgáltatott, ahogy a beszélgetésben sugallta. Még a börtönévei alatt megismerkedett több idősebb vagy középkorú férfivel a Másokban rendszeresen közzétett hirdetései segítségével. Tartotta velük a kapcsolatot, és miközben szerelmet hazudott nekik, csomagokat és anyagi támogatást zsebelt be ellentételezésként. Egyikük elküldte szerkesztőségünkbe a fiútól kapott levelét, amelyben így hangzik a megszólítás: "Drága egyetlenem, Jani Macim, Szerelmem!" S mellé a tizenkét tételből álló kívánságlistát is, amiben felsorolta, hogy mi kerüljön a következő csomagba. Szabadulásakor egyik levelezőtársa várta a kijáratnál, s ő rögtön hozzá is költözött, majd rövid idő múlva a nála talált jelentős mennyiségű készpénzzel titokban távozott. A cikkben Tamásként szereplő fiatalember ellen a szabadulását követő néhány hét múlva máris újabb körözés van érvényben.

Kedves Szerkesztőség!

A "Melegként a rácsok mögött" című cikkre szeretnék reagálni. Én az első levelet 2005. 08. 29-én kaptam tőle. Nagyon őszintének tűntek a sorai. "Bízom benne, ha mérlegeled a helyzetemet, talán adsz egy esélyt számomra" – írta az első levelében. A cikkben azt mondja, hogy nem tudja elképzelni az életet egy harminc évvel idősebb férfival. Az én tudtommal az összes barátja mind ötven év feletti. A bevezetőben írta a cikk, hogy a nagymama vitte neki az újságot. Hát akkor én voltam az a nagymama. Ugyanis 2007. márciusig én küldtem be az újságot.

A novemberi számban hirdetés útján kerestem a még kívülem megkárosított embereket. "Keresem azokat, akiket hozzám hasonlóan a »váci leányneveldében« 29-93-as számmal nevelkedett, D. nevű egyén megkárosított."

Mellékelek pár levelet. Nyugodtan elolvashatják, hogy tudják, mik voltak a szándékaink. Úgy tudtam magamhoz bejelenteni, hogy azt mondtuk, élettársak vagyunk. Rengeteg fórumot megjártam miatta. Több mint húsz csomagot küldtem, kéthetente látogattam 2006-ban és 2007 elején. Mindaddig, amíg meg nem ismerkedett egy szentendrei férfival. Azután azt pumpolta anyagilag is. Illetve aztán engem lényegesen ritkábban. Augusztus 20-án, szabadulásakor 25 ezer forinttal nyúlt le, azzal, hogy az anyja nem adott neki pénzt. Amikor később kerestem, fel sem vette a telefont...

Üdvözlettel,

K. J.
(teljes név és cím)

Szoba reggelivel és kilátással

2008-01-08T10:02:00.000+01:00

Újabb szolgáltatás áll a hazánkba látogató meleg turisták rendelkezésére. Egy fecske nem csinál nyarat, de a kezdeményezés talán követőkre talál, és elszaporodnak az úgynevezett bed and breakfast szolgáltatások, amelyek családias hangulatú szálláslehetőséget teremtenek a kisebb pénzű utazóknak.

A Bajcsy-Zsilinszky út egyik elegáns polgárlakása nyújt menedéket ezentúl azoknak a külföldi melegeknek, akik nem akarnak méregdrága szállodában lakni. A négy és fél szobás, 130 négyzetméteres hajlékban egyelőre egy két- és egy háromágyas szoba várja a vendégeket, de ha nagy a jövés-menés, a többi helyiséget is az idegenforgalom szolgálatába állítják. A szálláshoz reggeli is jár. Valószínűleg sokan fogják igénybe venni, tekintve, hogy egy személynek összesen 35 eurót kell fizetnie naponta, ha egyedül kíván megszállni, de egy háromágyas szoba sem kóstál többet 70 eurónál. Ez világvárosi árakkal összehasonlítva nem sok, főleg, ha figyelembe veszszük, hogy a lakosztály az elegáns Bajcsyra néz, és központi fekvése miatt minden könnyedén megközelíthető innen. A leghangulatosabb persze az, ha egy négy-öt fős nagy társaság veszi bérbe a lakást, és úgy élhet benne, mintha otthon lenne (a konyhahasználatot magában foglalja az ár).

Ha valaki többet szeretne tudni a szolgáltatásról, utánanézhet a www.budapestrooms.ingyenweb.hu oldalon.

Mesés hely

2008-01-08T09:57:00.001+01:00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a legkisebb királyfi, aki az Óperencián meg az Üveghegyen túl – legyőzve sok sokfejű sárkányt – megtalálta a királykisasszonyt. Aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak. Igen. Mi is pont így járunk a teremmel: túljutunk a nemzetiszín házfalon, meg az egyszínű biliárdasztalon, meg a füsttengeren, föltúrázunk az emeletre, ügyet sem vetünk a hideg cigarettaáporodásra, és mindezeken túl kinyithatjuk a királykisasszony-étlapot.

Lenyűgöző. Húszféle leves és huszonháromféle desszert. És mennyi ötlet! Tipográfiában, összetevőkben! (Izé... szóval... helyesírási találékonyságban.) És ehhez csak egy füstös kocsmán kellett átküzdeni magunkat.

A gyermelyi pulykamell (a rántott pulykamelleket füstölt sajttal, sonkával töltjük, tejszínes, zöldborsós spagettivel tálaljuk) kétemberes adag. A spagettit a szétesés előtti utolsó pillanatban menthették ki a lábasból, a hús viszont jól van elkészítve.

A Tenkes kapitánya (roston sült csirkemellekre tojáskarikákat, kolbászt teszünk, sajtot sütünk, kevert salátával, röstivel tálaljuk) háromemberes adag. Félő (illetve félek én), hogy a végén egy nyakigláb kamasz is csak turkált volna benne. Minden nagyon finom, de kegyetlenül sok. (Tetszettek volna fél adagot kérni, jutott eszembe a lépcsőházban.)

A túladagolással nem törődve desszertünk is.

Csoklói (somlói galuska, csokoládéfagylalt, csokiöntet, tejszínhab) már megint maga az ötlet! Mármint az elnevezés. Az élvezeti érték, mint a legtöbb teremben, messze a főétel mögött kullog. Az Őszibarack karamellköpenyben (a fahéjas, porcukros őszibarackokat sütőben megsütjük, ízes palacsintán tálaljuk) pedig sebtiben ránthatta magára köpenyét: az olvadt cukor még nem karamell...

A mesés helyen mindössze 4410 forintot kérnek tőlünk: ilyen tobzódó ellentétkavalkádot úgysem kapni jutányosabban...

Lala Manó

Boczkó
http://www.boczkoetterem.hu
Budapest XIX., Irányi Dániel u.

Egy igazi faszobrász

2008-01-07T11:20:00.000+01:00

Félreérthetetlenül homoerotikus, néhol pornográf képek a neten. Meredező hímvesszők, egymást ölelő férfiak. Mindezek fából kifaragva. Szobrok, bútorok, domborművek. A művész, aki megalkotta ezeket a tárgyakat, így vall a honlapján: témám a férfiak és az erotika, a fiúszerelem... szívesen megörökíteném álmaidat, ahol ott lesznek az ágaskodó falloszok, ahogy egymást kívánják... fába faragom legextrémebb vágyaidat. Legnagyobb meglepetésemre, amikor felhívom a megadott számot, egy nő veszi fel a kagylót.

Amikor találkozunk, ezt kérdezem meg elsőként:

– Ugye, nem én vagyok az első, aki zavarba jön, amikor megtudja, hogy az érzéki faszobrokat nem egy meleg művész, hanem egy hölgy álmodja meg?

– Az a honlapom direkt úgy készült, hogy egy férfit sejtsenek mögötte. Ugyanis én ezt a réteget céloztam meg. Azért, mert nekem szimpatikusak, és úgy gondoltam, ha dolgozom, akkor csináljak olyat, ami nekem tetszik. Jött is erre néhány megrendelés.

– Ha egy férfi erotikus vagy akár homoerotikus női aktokat készít, az nem veri ki a biztosítékot, de a leplezetlen és kihívó szexualitás egy nőtől arculcsapásként éri a közvéleményt, hát még ha szeretkező férfiakat ábrázol!

– Én nem vagyok egy hétköznapi nő.

– Hogy jutottál ehhez a témához? Gondolom, nem gyerekkorod óta érdekelnek a homoszexuális férfiak.

– Nem, persze, hogy nem. Negyven év körül voltam, amikor egyáltalán elkezdtem faragni, habár gyerekkoromban is voltak próbálkozásaim, mindig bennem volt a vonzódás a fához. Hogy miért ez a téma? Mert ez érdekel a legjobban.

– A homoerotika?

– Igen. Attól függetlenül, hogy én abszolút heteró vagyok. Engem ez izgat. Mindenki izgul valamire. Istenem, én erre. Ezek az eltitkolt fantáziáim a régi házasságomban úgy működtek, hogy amiről képzelegtem, azt megfaragtam. Aztán elváltam, és a mostani párom elől nem kell eltitkolni, hogy milyen oldalakat nézegetek az interneten.

– Élő modellek alapján mintázod a szobraidat?

– Nem. Amúgy is ritkán faragok emberalakot. Amikor a Diogenészt készítettem, akkor képekről, szobrokról, festményekről vettem az ötletet. Amit elképzelek, azt lerajzolom, és ezek a rajzok adják az alapot.

– Minden megrendelést elvállalsz, legyen az bútor, szobor, dísztárgy?

– Sajnos kénytelen vagyok. Faragtam már barokk széklábakat is, de azt rühelltem. Négy egyforma lábat megfaragni, az dögunalom.

– Amiket láttam a "termékeid" közül, pl. egy baldachinos ágy, faragott láda, fahíd, ezek mind iszonyatosan nagy munkák: azt ember azt gondolná, hogy egyedül elkészíteni évekig tartó fáradozás eredménye.

– Az attól függ. Ezt a háromméteres oszlopot, amin most dolgozom, hét-nyolc hónap alatt meg lehetne csinálni, ha csak ezzel foglalkoznék. Nekem. Lehet, hogy egy profi szobrásznak, aki jobb szerszámokkal dolgozik, sokkal gyorsabban megy. Én ezt a szakmát nem tanultam, teljesen autodidakta módon képeztem magam. Éjszakánként faragtam, napközben bútorokat restauráltam. Folyamatosan tanulok még mindig.

– Nem riaszt el, amikor nekiállsz egy ilyen nagyobb darabnak, hogy mi vár rád?

– Dehogynem! Belebetegszem. Minden munkámba belehalok egy kicsit. Aztán annál nagyobb a sikerélményem, amikor befejezem.

– Nem fáj a szíved, ha oda kell adni a megrendelőnek?

– Hogyne fájna! Bekeretezve itt lógnak körülöttem a képeik. De találkozom velük, mert többnyire, mire elkészülnek, addigra a megrendelőkkel is összebarátkozom. Megmarad a baráti kapcsolat, így aztán azt is látom, hogy mi lett a bútorok vagy a szobrok további sorsa.

– Volt valaki a családban, aki a fával foglalkozott, és onnan hoztad ezt a szerelmet?

– Kádárműhelyben nőttem föl. A Baross utca sarkán van egy vendéglő, az volt a nagyapám műhelye. Ott gyerekeskedtem a forgács között. Volt egy picike gyalum, azzal "segítettem". Azóta is utálok gyalulni. Az nehéz munka.

– Akárcsak a fafaragás.

– Nagyon nehéz. Mostanában időnként fáj a vállam. Olyankor mindig elkap a pánik, hogy mi lesz, ha nem bírom felemelni a kalapácsot. Remélem, az még messze van.

– Jól meg lehet ebből élni?

– Volt egy kiállításom a Józsefvárosi Művelődési Házban; mindenki megcsodálta a dolgokat, de venni nem vettek semmit. Egy búcsúban is próbálkoztam, mindenkinek nagyon tetszett, de senkinek nem volt rá pénze. Vannak dolgaim az esztergomi kegyszerboltban; már négy éve ott állnak eladatlanul.

– Gondolom, azokból hiányoztak a homoerotikus motívumok.

– Abszolút. Azok stációképek és kis kegytárgyak. Úgy tapasztalom, hogy csak megrendelésre szabad dolgozni.

– Van valamilyen kapcsolatod a melegvilággal azon túl is, hogy ilyen témájú alkotásokat készítesz?

– Van két nagyon jó barátunk. Két öregfiú. Az egyikük már elmúlt hetven. Nincs olyan barátnőm, akivel annyit tudnék beszélgetni, mint velük.

– Mi volt a legelső faragás, ami kikerült a kezed alól?

– Az Aranykéz utcai kapu. Ami felrobbant annál az emlékezetes merényletnél.

Láner László

Pornómozi

2008-01-07T10:04:00.000+01:00

Mi abban a hír, hogy egy pornómozit kibővítenek? – gondolná az ember. Na bumm, egy sötét folyosón néhány kabinnal több van. Aztán amikor elmegy a Dob utcai szexüzlet vetítőtermébe, néz egy nagyot.

Ez nem is a megszokott értelemben vett kukkolda, ahol a látogatók a fülke magányában élvezkednek, hanem egy valóságos klub. Kellemes, igen nívós környezetben órákat el lehet tölteni, iszogatni, ismerkedni és akár egyedül, akár társaságban erotikus filmeket nézni.

November utolsó hetében adták át az Erotikacentrumhoz tartozó új szolgáltatást, amelyet a pincében alakítottak ki, és csak tagsági kártyával lehet igénybe venni. A látogató egy hangulatos, fekete-vörös kanapékkal, kis asztalokkal, bárpulttal berendezett és meglepő módon Buddha-szoborral díszített előcsarnokot talál a boltívek alatt. Itt még internetezni is lehet: három gép áll ingyenesen a klubtagok rendelkezésére. Az italok sem drágák: a sör 290, az üdítők és a kávé 200 forintba kerülnek. A tagsági kártyát általában egy régi tag ajánlásával lehet kiváltani, de ezt azért nem veszik annyira szigorúan. Az egy évig érvényes plasztiklapot, amelynek a használatával kinyílik a gyönyörök kapuja, ezer forintért árulják, és (egyelőre) ugyanennyit kell fizetni minden alkalommal, ha be akar menni az ember. Ezért viszont akár záróráig is ott maradhat, és anynyi filmet néz végig, amennyihez csak kedve szottyan.

Az előcsarnokból nyílik maga a mozi. A közös vetítőterem harminc férőhelyes. Nemcsak kényelmes műbőr fotelokból nézheti a közönség a vásznat, de egy franciaágyszerű hempergőn is elheveredhet, akár többedmagával. Ezenkívül tíz nagy méretű kabin is található odalenn, amelyekben különböző homó, heteró és extrém filmeket játszanak, és ki-ki a saját ízlése szerint veheti igénybe őket.

A Dob utca már régóta célpontja a pornóműfaj szerelmeseinek. Kezdetben a Dob és a Síp utca sarkán található üzlethelyiség elégítette ki az igényeket. Amint ez szűknek bizonyult, kicsit odébb, a 11-be költözött a bolt, ez a régi pedig átalakult retró szexshoppá, ahol elmerenghet a vevő a régmúlt korok szexbálványai felett. Az új üzlet már napjaink legigényesebb dildóival, síkosítóival, DVD-ivel és egyéb nélkülözhetetlen kellékeivel van tele. És persze az új klub mellett megmaradt a régi kabinsor is. Az emeleten 700 forintért lehet megtekinteni a kiválasztott filmet. Azt sem mindegy, hogy melyik rafinált kabint választjuk a rendelkezésre álló kilenc közül. Háromnak például üvegfala van. Ha elhúzzuk a függönyt, és a szomszéd is ezt teszi a maga oldalán, gyönyörködhetünk az ő gyönyörében, anélkül hogy megérintenénk egymást. Ha érintkezni is akarunk, akkor a lyukas falú fülkét válasszuk. Egyébként az üzlet 10 órától tart nyitva (kivéve vasárnap: akkor délben nyit), és 22-ig fogadja a vásárlókat (vasárnap 20-ig). A klub és a kabinok mindennap 12-től 22-ig tartanak nyitva.

A Tuttifrutti Erotikacentrumot bárki felkeresheti; a cég nem híve a gettósodásnak. Tapasztalataik szerint nem szokott gondot okozni a heterók és homók békés keveredése. A moziba és a klubba is vegyesen járnak a különböző műfajt kedvelők, de azért el lehet mondani, hogy a törzstagság zömét a melegek adják. Ezért aztán este hat után a közös moziteremben melegfilmekre verheti a közönség a tamtamot. Ahogy a nemek szerint, úgy a korosztályokon belül sincs elkülönülés. A zsenge 18 évesek éppúgy felkeresik az intézményt, mint a korosabb generáció. A legidősebb törzstag az idén tölti be a 76-ot.