Másképpen szeretni - interjú

Interjú Angelina Szelessel, a regény szerzőjével

Nemrég jelent meg a Novum Verlag gondozásában a „Másképpen szeretni” című regény, amely egy melegpárkapcsolat kialakulásának története.

Mások: A regényed ismertetőjében olvasom, hogy egri főiskolás éveid során kezdtél írni. Hogyan kezdődött az írással való kapcsolatod?

Szeles: Tizenéves korom óta folyamatosan különböző történetek zajlanak a fantáziámban, melyek nagyrészt a személyes élményeim alapján indulnak, és tovább gyűrűznek. A gimnázium utolsó évében, illetve valóban az egri főiskolás évek alatt kezdtem el ezeket papírra vetni – szó szerint: kézzel, füzetekbe.

Mások: Azt olvastam, hogy egy helyi irodalmi pályázaton díjat is kaptál…

Szeles: Igen. A helyi önkormányzat hirdetett egy irodalmi pályázatot. Írtam rá egy 10-15 oldalas novellát, és nyertem vele. Ez nagyon fontos volt számomra, önigazolást jelentett. A történet egy tanár és diáklánya tiltott kapcsolatáról szólt.

Mások: Úgy tudom, ezek után mégis más szakmát választottál. Rövid életrajzodban az szerepel, hogy „életútja racionális, a számok világára épülő szakterület felé vezetett”.

Szeles: Igen. Bár két évig újságíróként is dolgoztam. Az egy teljesen más világ volt, de azt a munkát is élveztem. Jelenleg könyvelőként dolgozom.

Mások: Ez az első megjelent regényed?

Szeles: Igen.

Mások: Honnan jött az ötlet, hogy melegtémájú könyvet írj?

Szeles: Izgató számomra a két férfi, illetve két nő közötti mind lelki, mind erotikus kapcsolat. 2005 nyarán volt egy elég nehéz időszak, amikor naponta megkeserítette valami az életemet. Úgy éreztem, muszáj tennem valamit, ami kimozdít a stresszes hétköznapokból. Azon az éjjelen elkezdtem papírra vetni a történetet, mely már tizenhét éves korom óta keringett a fejemben. Azt vettem észre, hogy amikor írok, megszűnik körülöttem a világ, majd a hétköznapok túlélésében is segített ez az érzés. Kimozdított a holtpontról, egyfajta önterápiaként éltem át. A történet, mint egy mozifilm, úgy pergett a szemem előtt, csak szavakba kellett önteni mindezt. Senki nem tudott arról, hogy írok, ez az én titkos világom volt.

Mások: Maga a regény mennyire a saját fantáziád terméke, és mennyire személyes tapasztalat alapján született?

Szeles: Mindkettő. Nagyrészt a saját fantáziámon alapul, de voltak természetesen személyes élményeim is. Láttam néhány olyan filmet, melyben megjelent a melegség témája, mint például a „Túl a barátságon” vagy az „Utolsó napjaim.” Ezek nagy hatással voltak rám.

Mások: A regény egy melegbárban kezdődik. Jártál már hasonló szórakozóhelyen?

Szeles: Igen. Jártam több budapesti meleg-szórakozóhelyen is, például a Capellában, az Alibiben vagy a Bambooban. Szeretek egyébként meleg-szórakozóhelyekre járni. Az ottani légkör sokkal nyitottabb, mint máshol. És jól lehet szórakozni, a műsor is mindig jó.

Mások: Tényleg, vannak meleg ismerőseid?

Szeles: Igen, korábban is voltak meleg barátaim. Miután elkészült a regény, úgy alakult, hogy megismerkedtem közelebbről is egy meleg párral, és azt tapasztaltam, visszatükröződtek azok a dolgok, melyeket a regényben írtam. Úgy látom, a meleg párok jobban ragaszkodnak egymáshoz, kitartóbban küzdenek a párkapcsolatban a problémákkal, mint a heterók. Mindezek mellett mindennapos gond számukra, hogy a társadalmi előítéletekkel is meg kell küzdeniük.

Mások: Akkor ezek szerint külön kutatómunkát nem végeztél a témában?

Szeles: Nem. Főleg a fantáziámra támaszkodtam, filmélményekre, valamint a saját tapasztalataimra.

Mások: Szintén a könyv végén olvastam, hogy írói és emberi példaképed Thomas Mann. Miért pont ő?

Szeles: Minden könyvét, melyet olvastam, zseniálisnak tartok. Rengeteg kutatómunkát végzett egy-egy regény megírása előtt, a stílusa nagyon kidolgozott. Több írásában megjelennek homoerotikus motívumok. Sok művében olyan gondolatokat találok, melyek bennem is megfogalmazódnak. Egyik kedvencemben, „A halál Velencében” c. novellában, egy idős író egy tengerparti nyaralóban meglát egy fiatal fiút, aki elbűvöli, és napokig csak nézi és csodálja. Ilyet én is átéltem már.

Mások: És tudtad Mannról, hogy meleg volt?

Szeles: Érdekes módon akkoriban még nem. Később tudtam meg egyik ismerősömtől.

Mások: Mi alapján alakítottad ki a két főszereplő, Thomas és Gilbert karakterét?

Szeles: Mindkettőjük a képzeletem szülötte, ám van valós alapjuk. Thomas-t, aki tizennyolc éves a regény kezdetén, egy gimnáziumi osztálytársamról mintáztam, aki érdekes módon lány. Mikor egy osztályba jártunk, már akkor kialakulóban volt a fejemben a történet és a karakter is. Gilbert harminchárom éves építész, kicsit tanártípus. S nem véletlen, mivel részben egyik volt tanáromról mintáztam. De természetesen mindkét figura teljesen át van alakítva.

Mások: Elég nagy korkülönbség: tizenöt év van a két férfi között!

Szeles: Igen. Thomas még éppen hogy csak kilépett a gyermekkorból. Nagyon kiszolgáltatott, nagyon ragaszkodik Gilbert-hez. Gilbert egy valamivel idősebb, jól kereső, vagány pasi. A korkülönbség valóban fontos momentum, hiszen konfliktusokhoz is vezet.

Mások: Miért pont Párizsban kezdődik a regény?

Szeles: El akartam helyezni Magyarországról. Itt nehezebben fogadják el mindezt. Ha itt játszódna, talán botránykönyvnek tartanák.

Mások: Később pedig New Yorkba tevődik át a történet…

Szeels: Igen. Gilbert oda megy dolgozni, s Thomas vele tart. New York egy monumentális, nyüzsgő város, ahol sok minden megfér.

Mások: Egyetértek. A melegekre egyébként különösen jellemző, Magyarországon főleg, hogy nagyvárosba, lehetőleg Budapestre szeretnének felköltözni, mert ez elfogadóbb hely, szabadabban lehet itt élni, itt vannak meleg-szórakozóhelyek, és talán jobban el is lehet bújni egy nagyvárosban. Olvasva a regényt, külön örültem, hogy milyen jól ki lett dolgozva a két karakter családi háttere is.

Szeles: Köszönöm. Thomas nagyon ragaszkodó típus. Mikor az apja rájön, hogy meleg, durván megveri és kitagadja. Ez nagyon fáj neki. Az apa, Robert egy szigorú, erős karakter. De ő is szenved. Hiányzik neki Thomas anyja, akivel tizenkét éve szakítottak, és Robert a maga zsarnoki eszközeivel megakadályozza, hogy az asszony a fia közelébe kerülhessen. Ám ő továbbra is kötődik a nőhöz lelkileg, nem is képes azóta komoly kapcsolatra. Gilbert-nek kicsit jobb a kapcsolata a családjával, de csak a felszínen. Kivéve az édesanyjáé. Az édesanyák karakterét tökéletesre formáztam. Ők máshogyan állnak ehhez a kérdéshez, elfogadják azt.

Mások: Hogy fogadták a kiadók, mikor megkerested őket ezzel a nem mindennapi történettel?

Szeles: Összesen tíz kiadónak küldtem el a kéziratot. A többség nem is reagált. A Novum Kiadó azonban úgy döntött, érdemes a megjelenésre. Nem hinném, hogy zavarta volna őket a téma.

Mások: Mit szóltak a rokonaid, az ismerősök, a munkatársak a könyvhöz?

Szeles: A megjelenés előtt senkinek sem mutattam meg. Utána természetesen a családomnak igen. Szüleimnek és nővéremnek tetszett. Azt sem kérdezték meg, miért pont ezzel a témával foglalkoztam. Édesanyám eléggé felvilágosult személyiség. Csak az nem tetszett neki, hogy Thomas mindig szenved benne. A meleg barátaimnak is tetszett a könyv. A munkatársaim azonban nem tudtak a könyvről.

Mások: És szakmai visszhangja volt már a regénynek?

Szeles: Még nem, mivel csak most nemrég jelent meg a könyv. Illetve valamennyire már volt reagálás. Körülbelül fél év alatt írtam meg a könyvet, és amikor 2006 januárjára elkészült, egy kiadó pályázatot hirdetett. Ebben az antológiában megjelent egy hatoldalas részlet a regényből, és írtak róla egy egyoldalas, pozitív kritikát is.

Mások: A történet elején Thomas prostituáltként tűnik fel. Miért?

Szeles: Úgy gondoltam, izgalom, feszültség van ebben a helyzetben is. Azt szántam a regény fő vonulatának, hogy a melegek között is van érzelmi kapcsolat. Így talán nagyobb a kontraszt, hogy egy döntően szexkapcsolatból kialakulhat egy melegpárkapcsolat. Egy hivatásos szeretőnél ez talán jobban érződik, így nagyobb volt a drámai hatás.

Mások: Gilbert és Thomas szexuális kapcsolatában végig jelen van egyfajta szelíd erőszak. Miért?

Szeles: Részben személy szerint én is izgatónak találtam ezt. Másrészt Gilbert karakterének fontos része az erőszakra való hajlam. A fiú úgy hat rá, hogy erőszakos legyen. S ez többször is konfliktust okoz kettőjük között. Ennek ellenére erős marad a kötődés köztük.

Mások: A regényben megjelenik egy tanár karaktere is. Thomas osztályfőnöke például tesz egy olyan megjegyzést a fiúnak, hogy „felháborító, ahogyan a szexuális hovatartozásodat nyíltan mutogatod, és még divatot is teremtesz vele”. Nagyon ismerősnek tűnt ez a mondat…

Szeles: És ez is egy személyes emlékemből ered. Az osztályomban volt egy fiú, aki nagyon sokat hülyéskedett, megfogta például a többi fiú kezét. Egyébként szerintem nem volt meleg. Viszont ezzel a hülyéskedéssel tényleg divatot teremtett az osztályban. A tanár egy meglehetősen begyöpösödött figura, és részben szintén egyik volt tanáromról mintáztam.

Mások: A történet során Thomas bajba kerül – beleszól az életébe a kábítószer.

Szeles: Ez a történetből szinte törvényszerűen adódik. Thomas egy érzékeny fiú, egyedül tölti a karácsonyt, és rossz társaságba keveredik. Jimet, a kábítószer-kereskedőt azonban nem érdekli, hogy Thomas meleg-e, vagy sem. Őt csak a pénz érdekli, s a melegek és a heterók egyaránt veszélyeztetettek a kábítószerek által. A történetben is fontos motívum ez, hiszen a végkifejlete pozitív. Thomas küzd a kábítószer ellen, és Gilbert-nek is fontos, hogy leküzdje.

Mások: A regénynek azért is örültem, mert a heteró szereplők számos ismert sztereotípiát fogalmaznak meg. Például azt, hogy csak szexuális kapcsolat lehet két férfi között, vagy például az említett tanári reagálás, de az is, amikor Robert megtudja fia melegségét, első reakciójában azt követeli a fiútól, hogy menjen el AIDS-szűrésre. Személy szerint mi a véleményed a melegséggel kapcsolatos előítéletekről?

Szeles: Ellene vagyok mindenféle előítéletnek: vallás, nem, szexuális orientáció vagy bármi más alapján. Teljesen elfogadónak tartom magam. Magyarországon nagyon erős az előítélet, főleg a másság megítélésével kapcsolatban. Egyáltalán nem elfogadott dolog ez Magyarországon. Azért is írtam meg ezt a regényt, mer úgy gondoltam, hogy például ilyen művekkel is lehet tenni valamit azért, hogy csökkenjenek az előítéletek. Külföldön, például Hollandiában vagy az Egyesült Államok bizonyos részein ez sokkal elfogadottabb. Azt akartam megmutatni, hogy egy melegkapcsolatban is ugyanazokkal a gondokkal, problémákkal küzdenek, mint mások. Ugyanúgy jelen van a szeretet, a romantika, a gyengédség, a tisztelet. És szerintem a meleg párok például a szex területén sokkal jobban vigyáznak egymásra, szinte mindig használnak óvszert.

Mások: A regényben Gilbert munkahelyén nem tudják a melegségét. Thomas-val más a helyzet. Mit gondolsz a munkahelyi előítéletekről?

Szeles: Sajnos ez Magyarországon a munkahelyek többségében is egyáltalán nem elfogadott. A regényben is Thomas a kivétel, mert például a modellszakmában vagy általában a különböző művészeti ágak területén teljesen más a megítélés.

Mások: Gondolkodsz esetleg a regény folytatásán?

Szeles: Igazából már készen van a folytatás. Ami eddig megjelent, az a teljes szöveg első két fejezete. Összesen hét fejezet készült el. Egyelőre ennek a kötetnek a hatására várok, csak utána merülhet fel a folytatás megjelentetése.

Mások: Elárulnál néhány részletet a folytatásból?

Szeles: Viharosan folytatódik a két férfi kapcsolata, veszekedésekkel, kibékülésekkel, érzelmi hullámzással. Thomas továbbra is meglehetősen sebezhető marad, még az öngyilkosság gondolatához is közel kerül. Gilbert-nek azonban sikerül leküzdenie agresszivitását. És megjelennek a rendkívül fontos anyai karakterek. Egyrészt fontosabb szerep jut Gilbert elfogadó anyjának, másrészt Thomas is találkozik végre rég nem látott édesanyjával egy táncversenyen. Ennél a résznél kiderül majd, hogy ő is egy pozitív karakter, aki elfogadja fia másságát.

Mások: Akkor elmondhatom, én is izgatottan várom a folytatást.

Hanzli Péter