Olvasnak még a melegek?

Fura fölvetés ez, hisz majdnem két évtizedig írtunk nekik, de azért gondolkozzunk el rajta egy pillanatra. A szex, a chatelés, a tévézés és a szex között van másra is időnk? Ahogy hirdetésekben kerestek-kínáltak filmeket, A fiúk a klubból-epizódokat és megkímélt állapotú szexlapokat, úgy bukkanhattunk Proust, Martin du Gard vagy akár Terry Black könyveit kajtató hirdetésekre?

Külföldi nagy könyvesboltban, a DVD-k és szexkönyvek között halásztam le egy melegrajzokat bemutató albumot. Illusztráció-kereséskor csak ezt találtam. Lám, meleg hősünk olvas, ám egy szexuális örömszerzésről szóló kézikönyvet.
Miközben, khm, körmére ég a dolog.

Tényleg csak ez érdekel minket? Volt egy könyvkiadó, lapunkban is hirdetett, mely kifejezetten meleg alkotások megjelenésére szakosodott. Volt ócskább könyve is, de olyan is, melyen az olvasónak zokognia kellett. Érdekes témák, gusztusos kivitel, megfizethető ár, még író-olvasó találkozót is szerveztek. Föltűnt egyáltalán valakinek, mikor tűntek el a süllyesztőben?

Másik kiadó melegeknek fordított útikönyvet. Gondolom, mindenkinek ott van a polcán…

Pár évvel ezelőttig a pride-ok állandó kelléke volt a könyvespult, ahol zászlók és kitűzők mellett a főszerepet a betűk vitték. Döbbenetesen ütős műveket lehetett itt évről évre egyre alacsonyabb áron megvenni. Charlotte von Mahlsdorf, a Stasival kiegyező transzvesztita memoárja. Egy lengyel fiú és egy náci katonával leleplezett s így meggyalázott szerelmének regényesítése. Öregedésével harcoló, az igaz szerelmet kereső értelmiségi küzdelmei. Amerikában szabadon, de egy régi szerelem árnya miatt mégis boldogtalanul élő hős kálváriája. A talán legnívósabb kortárs irodalmi lap rólunk szóló különszáma, tragikustól humoros hangszerelésig minden színben játszó novellákkal és regényrészletekkel. Az antikvitás és a reneszánsz legerotikusabb és leghumorosabb, falloszoktól csöpögő versei, izgalmas vázaképek társaságában.

Többen lapozgatták, páran vásárolgattak, de valahogy nem kapkodták szét a halmokat. Szép buzológiai könyvtár alapjait vethettük meg négyszáz kemény forintokért, már ha szépirodalomról volt szó; az ismeretterjesztés és a képes kivitel ezer forintba is kerülhetett. Aztán vége, ma már ez sincs, mert üzletileg nem érte meg. Hiányolta bárki is hangosan, vagy mindenkit csak a filmek és a szkinhedek kötöttek le?

A Mások is megpróbált egyszer kiadni egy könyvet: egy Nyugatra szakadt munkatársunk visszaemlékezéseit. A fiatalkori romániai megpróbáltatások leírása mindenki érdeklődésére számíthatna – ehelyett a szerkesztő spájza van tele vele: házi lekvárok halmait szorította ki az eladatlan garmada. Egy másik írónk is átkelt az óceánon, s élményeiből novellák, majd háromkötetes regény született – hogy az örökösök bezúzzák a kinyomtatott köteteket. Ha valakit érdekelne, a mű zömét azért lehoztuk, s a honlapról is letölthető. Nem mondom, nem egy Lewitt, ám nálunk még vele is befürdött kiadója, azóta is akciózzák úton-útfélen.

Hihetjük, hogy az érdekes külföldi művek letölthetők angolul a netről, magyar szerző meg nem trendi. Pedig sokat veszítünk. Nem várhatjuk, hogy a magyar irodalom rejtett melegkánonját heterók vagy külföldiek fogják föltárni és népszerűsíteni. Ők sosem fognak azon elgondolkozni, hogy nemzeti tragédiánk, a Bánk bán írójának szerelmi élete tényleg egyetlen levélke megalkotásából állt volna. Vagy hogy nemzeti himnuszunk költője, aki elégette szerelmes verseit, s ha nem az országgyűlésben politizált, akkor depressziójában akár álló esztendeig ki sem lépett a házából, szóval nagy költőnk mit is rejtegethetett annyira. Hányan ismerik a Szigeti veszedelem mintájára készült Listius-eposzt, melyben egyetlen nő, Szűz Mária szerepel? Hányan fogtak gyanút, hogy miért engedte át oly könnyen Lédát Adynak annak más oldalon érdekelt férje? Hányan tudják, hogy A fekete város és a Rózsa Sándor-tévésorozatok alkotója, aki előtt a Váci utcában emléktábla tiszteleg, köztudottan buzi volt, s megírta az első magyar melegregényt?

Elfeledkeztünk a múltról. A jelenünk is beszűkül. A nyomtatott sajtónk megszűnt, Pálfi Balázs hangját hiába keressük az éterben, még működő szórakozóhelyeinkre turbómagyarok dobálnak Molotov-koktélokat. A jövő is bizonytalan. Átmegy az új Ptk.? Lesz mersze a kormánynak? És az ezt követőnek lesz toleranciája megőrizni a meleg-házasságot?

Talán mindez összefügg.

Nem búsongni szerettem volna, hanem bátorítani. Hisz áll Buda még, meg Pest is a maga forró helyeivel.
De kérem a Nyájas Olvasót, hogy ha nem is minket és nem is mindennap, de olvassanak! S ha igazán jó melegregényre bukkannak, tegyenek úgy, mint a reformkor nagy mecénásai, akik hazafias fölbuzdu-lásukban tizet is vettek belőle.

Lellei András