2008. január 10., csütörtök

Melegábécé I-K

Isherwood, Christopher
(1904. augusztus 26. – 1986. január 4.)
Brit, majd amerikai író. A Hitler előtti Berlin bohém és homoerotikus világában töltött esztendőit örökíti meg az Isten veled, Berlin!, melynek egy fejezetéből született a Kabaré. A már bemutatott Auden barátja, majd 49 évesen a 18 éves Don Bachardyval kezdett viszonyt. Többi melegtémájú műve, valamint nyíltan szóló önéletrajzi munkái sajnos magyarul nem olvashatók.


Ivory, James
(1928. június 7.)
Amerikai filmrendező, Forster számos művének, így a minket érdeklő Maurice-nak is képre álmodója. A hatvanas évek elejétől együtt élt és dolgozott a bombayi (ma: Mumbai) születésű Ismail Merchant producerrel, annak 2005-ös haláláig.

Jakab
(1566. június 19. – 1625. március 27.)
E néven Skócia VI., Anglia I. királya, a mozifilmeken ünnepelt Erzsébet utóda, Stuart Mária fia. Költészettel, Shakespeare és a róla elnevezett, máig használt bibliafordítás szponzorálásával is foglalkozott, de leginkább a fiatal és jóképű kegyencei kötötték le, mint A három testőrből is ismert Buckingham herceg. Műveiben ugyanakkor elítélte a szodómiát, így naiv széplélek történészeink bizonytalanok szexualitása megítélésben.

James, Henry
(1843. április 15. – 1916. február 28.)
Az első modern amerikai prózaíró, A csavar fordul egyet szerzője. Egy "rejtélyes sérülésre" hivatkozva elkerülte a házasságot és a nemi életet. Szoros barátság, erotikus levelezés fűzte viszont több művészhez: az orosz költő Paul Joukowskyhoz és a szobrász Hendrik Andersenhez. A kritikusok ízlésük szerint vizsgálják regényeiben a szexualitás elfojtásának vagy meleg identitásának megjelenését. Hősnői kilépnek a társadalom által elfogadott szerepekből, fiútulajdonságaik vannak (Daisy Miller), és szoros nőbarátságokat kötnek (Egy hölgy arcképe), az elbeszélő elveszíti nemét (Maisie tudja), a virágokat kedvelő, Wilde peréről beszélgető agglegényeket pedig titokzatos alakok zsarolják meg.

Jarman, Derek
(1942. január 31. – 1994. február 19.)
Angol filmrendező és festő, a Caravaggio alkotója. De nemcsak ez, hanem a Sebastiane, A vihar, valamint a nálunk még meg nem jelent II. Eduárd is bővelkedik a homoerotikus jelenetekben. A nyíltan meleg, HIV-fertőzött Jarman a vírussal való együttélés egyik emblémája lett, s több önéletrajzi írását is kiadta.

John, Sir Elton
(1947. március 25.)
Negyedmilliárd eladott albummal rendelkező angol popzenész, az Oroszlánkirály zeneszerzője. Már 76-ban bejelentette egy interjúban, hogy biszexuális. Házasságot kötött, elvált, majd visszavonta korábbi bejelentését azzal, hogy meleg. A nyolcvanas évek derekán ismerte meg a tini Ryan White-ot, aki vérátömlesztéssel fertőződött meg HIV-vírussal. Elton az AIDS elleni harc egyik vezéralakja lett, ezért a Brit Birodalom lovagjává is ütötték. A 90-ben elhunyt Ryan emlékének dedikálta az eredetileg Marilyn Monroe-ról szóló Candle in the Windet, mely később Diana temetésével kapcsolódott össze. A kilencvenes években derült fény kapcsolatára a kanadai filmes David Furnishsel. 2005. december 21-én, az első napon, amint ez Angliában lehetséges volt, bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek a windsori városházán – abban a teremben, ahol Károly herceg is házasságot kötött ugyanazon évben.

Kavafisz, Konsztantinosz
(1863. április 29. – 1933. április 29.)
Alexandriai görög költő. Jó hivatalnokként semmi sem történt vele életében, leszámítva, hogy férfiakkal kefélt. Ha éppen nem feledhetetlenül jó verseket írt kétezer esztendeje halott görögökről és rómaiakról, ezen élményeit is versbe szedte. Megéri ezeket elolvasni a fiatal férfitestektől hemzsegő Alexandria örök kötetből.


Jolie, Angelina
(1975. június 4.)
Amerikai filmszínésznő, Lara Croft és Mrs. Smith. Valójában Angelina Jolie Voight: John Voight lánya. Második férjét nyűvi, Brad Pittet, gyerekük is született a két örökbefogadott mellé. De a színésznő biszexuálisnak tartja magát, s kiemeli, hogy Jenny Shimizu nem csupán a 96-os Kis tüzek filmben volt partnernője.


Joplin, Janis
(1943. január 19. – 1970. október 4.)
A hatvanas évek legnagyobb amerikai énekesnője. Sohasem nevezte magát leszbikusnak vagy biszexuálisnak, ám több nővel folytatott viszonyáról is tudunk. Egyikük, Peggy Caserta könyvet is írt együttélésükről. Janis sosem házasodott meg.


Kahlo, Frida
(1907. július 6. – 1954. július 13.)
Mexikói festőművésznő. Ifjúkori villamosbalesete következtében végig szenvedett a fájdalomtól: harminc év alatt harminckétszer operálták meg. Halála is valószínűleg öngyilkosság következménye. Férje a szintén festő és nőcsábász Diego Rivera, legnevesebb szeretője Leo Trockij. De a férfiak mellett több nővel is viszonyt kezdett. Leszbikus kalandjainál fontosabb queer identitása (ezt le kellett írnom, csak hogy lapunk trendi legyen), a női normák elvetése, gyakori átöltözése férfiruhába. Nálunk leginkább a Salma Hayekkel készült Frida film tette ismertté.

Kerouac, Jack
(1922. március 12. – 1969. október 20.)
Amerikai beatíró, az Úton szerzője. Két felesége rövid ideig tartott ki, tartósabb volt a beatirodalom nagyjaival való barátsága, akik közül Allen Ginsberggel, William Burroughs-zal le is feküdt, de viszonya volt Gore Vidallal is.



Keynes, John Maynard
(1883. június 5. – 1943. április 21.)
Brit közgazdász, a modern makroökonómia atyja. A gazdaságba beavatkozó államról szóló tanaival sikerült Roosevelt elnöknek kilábalnia a nagy gazdasági világválságból. De még egy területen jelentős munkássága: szerencsénkre – és az alább tárgyalt jó barát, Kinsey szerencséjére – gondos statisztikákat vezetett szexuális életéről. A férfiakról, a pár színesítő nőről, maszturbálásokról és spontán magömlésekről. Mint indiai kormányhivatalnok ismerkedett meg Duncan Granttel, Lytton Strachey exbarátjával. A sokéves viszonyt sírig tartó barátság követte. Majd feleségül vett egy orosz balett-táncosnőt, s élete második felét heteróként élte le. Senki sem tökéletes...

Kinsey, Alfred
(1894. június 23. – 1956. augusztus 26.)
Amerikai zoológus és a XX. század legfontosabb szexológusa. Négygyermekes családapa, egyben férfiakkal is lefekvő mazochista. Felesége mellett beleszeretett diákjába, Ralph Vorisba, majd később Clyde Martinbe, neje szeretőjébe. Állítólag nejét és diákjait gruppenbe is bevitte. Azt pedig máig vitatják, hogy a padláson forgatott filmjei a tudományos dokumentumfilm vagy a pornográfia tárgykörébe tartoznak. Mindez talán már megmagyarázza, miért fordult érdeklődése a szexológia felé. Diákjai szexuális életének kikérdezése után egész Amerika következett, – akkoriban – meglepő végeredménnyel. A heteroszexuális esetek harmadában homoerotikát tapasztalt, s rájött, nem lehet a homo- és a heteroszexualitást egymást kizáróan fölfogni. Ha valakit mindez jobban érdekel, nézze meg a róla készült filmet Liam Neesonnal.

Kleist, Heinrich von
(1777. október 18. – 1811. november 21.)
Német író, drámáit máig játsszák, prózájából a Kohlhaas Mihály Sütő Andrást is megihlette. Tizenévesen a franciák ellen küzdő katonaként kezdte, valószínűleg ekkor születtek élete végéig tartó kapcsolatai Ernst von Pfuellel és Rühle von Liliensternnel. Két lánnyal is próbálkozott: az egyikkel eljegyzést kötöttek, majd elváltak, a másikkal paktumot írtak, s közösen követtek el öngyilkosságot. Klasszicista íróhoz képest műveinek erős szexualitása, így például az O. márkiné nemi erőszaka és vérfertőzése, lefordítatlan színpadi műveinek amazonjai, kannibalizmusa említhető.

Kuzmin, Mihail Alekszejevics
(1875. október 5. – 1936. március 3.)
Orosz író a századelőről. Drámái, versei, esszéi mind-mind a melegségről szólnak. Nem is nagyon fordították le ezeket magyarra. Két költővel, Vszevolod Knyazevvel és Jurij Jurkunnal élt együtt.

P. G.

Nincsenek megjegyzések: