1984-ben nemzeti hőssé vált, miután aranyérmet nyert mind a deszka, mind a toronyugrásban – ilyen eredményt az elmúlt ötven évben senki sem ért el.
Amikor a szöuli olimpiára készült, már nemcsak szexuális irányultságát rejtegette. A verseny előtt néhány hónappal HIV-tesztje pozitív lett, és azt fontolgatta, hogy visszalép az olimpiáról. Az orvosok azonban meggyőzték, hogy a saját vagy versenytársai egészségére ez nem jelentene kockázatot. Az ugródeszkán váratlan dolog történt: feje a deszkának ütközött és berepedt. Azonnal orvost kellett hívni hozzá.
Tudván, hogy HIV-pozitív, Louganis kötelességének érezte, hogy ezt elmondja orvosainak, de a nyilvánosság csak évek múlva szerzett róla tudomást, a Breaking the Surface című könyvéből, ahol beszél az ugrás után érzett zavaráról és félelmeiről. Louganis továbbra is szerzett aranyérmeket, balesete után azonban a figyelem középpontjába került a HIV/AIDS a sportarénában.
1991-ben a nyilvánosság számára is kiderült, hogy a HIV/AIDS nem csak a melegek betegsége: ekkor jelentette be "Magic" Earvin Johnson, az NBA játékosa, hogy HIV-pozitív. Magic, a világ egyik első számú kosárlabda-játékosa ezután befolyásos képviselője lett a HIV-pozitívok közösségének. Az NBA azonban nem volt erre felkészülve. Noha többen ellenezték, 1992-ben végül beválasztották Johnsont az USA Olimpiai Álomcsapatába.
Steffi Graf és a spanyol kosárlabdacsapat támogatta a sportóriás részvételét, és hangoztatták: a HIV-fertőzés miatt nem lehet sportolókat büntetni vagy diszkriminálni. Ennek ellenére persze új szabályokat vezettek be a többi sportoló "védelmére".
Idén egy kampányban megemlékeztek a "Magic Johnson-szabály"-ról, amelynek értelmében ha egy játékos bőrére vagy ruhájára vér kerül, a versenyt azonnal leállítják, a játékos pedig nem folytathatja a meccset.
A kampány vezetője szerint ezt a ma már idejétmúlt szabályt kifejezetten homofób módon alkalmazták. Dr. Randy Eichner Ragályos fertőzések a versenysportokban című cikkében leírja, mindössze négy olyan esetet dokumentáltak a világon, mely során valaki azáltal vált HIV-pozitívvá, hogy nagy mennyiségű HIV-fertőzött vér ömlött a szemébe, szájába vagy felrepedt bőrére.
Még a legagresszívabb sportokban is nagyon kicsi az esélye annak, hogy ilyesmi történjék, így a sporttevékenység során bekövetkező HIV-vírusátvitel kockázata szinte a nullával egyenlő. Ennek ellenére ma is sok diszkrimináció éri a HIV-pozitív sportolókat.
Az 1995-ös bokszvilágbajnokot, Tommy Morrison-t a "nagy fehér reménység"-ként tartották számon, miután elnyerte a nehézsúlyú világbajnoki címet. Egy kötelező drogteszt során azonban értesítették Morrisont, hogy HIV-po-zitív, ezt követően pedig eltiltották a sporttól. Évekkel később megállapították, hogy a teszt eredménye vitatható volt, mire újra engedélyt kapott a versenyzéshez.
Rudy Galindo 1996-ban nyerte meg az Egyesült Államok műkorcsolyaversenyét, majd világbajnoki bronzérmet szerzett. Még ugyanebben az évben HIV-vírust diagnosztizáltak nála, mire úgy döntött, visszavonul a versenyekről. Fertőzése azonban nem akadályozta meg abban, hogy folytassa a sportot. Galindo azóta is kiemelkedő aktivistája a meleg és HIV-közösségeknek, és ma is ámulatba ejti közönségét turnéin.
Matthew Cusick tornászt 2004-ben elbocsátották a Cirque du Soleil nevű cirkuszból, miután a társulat megtudta, hogy HIV-pozitív. "Egészségügyi kockázat"-nak ítélték. Matthew ezután bírósághoz fordult, és rekordnagyságú összeget, 600 000 dollár kártérítést kapott. A társulat azóta diszkriminációellenes tréningeket tart alkalmazottainak világszerte.
Ma már tudjuk, hogy a HIV-fertőzést nem lehet megkapni izzadság vagy átlagos mennyiségű nyál útján. Egyedül vér útján fertőződhetnek meg a sportolók is. Nincs olyan dokumentált eset, amely során vírusátvitel történt volna sportolóról sportolóra, még a legvéresebb sportoknál sem.
v
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése