Mesés hely

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a legkisebb királyfi, aki az Óperencián meg az Üveghegyen túl – legyőzve sok sokfejű sárkányt – megtalálta a királykisasszonyt. Aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak. Igen. Mi is pont így járunk a teremmel: túljutunk a nemzetiszín házfalon, meg az egyszínű biliárdasztalon, meg a füsttengeren, föltúrázunk az emeletre, ügyet sem vetünk a hideg cigarettaáporodásra, és mindezeken túl kinyithatjuk a királykisasszony-étlapot.

Lenyűgöző. Húszféle leves és huszonháromféle desszert. És mennyi ötlet! Tipográfiában, összetevőkben! (Izé... szóval... helyesírási találékonyságban.) És ehhez csak egy füstös kocsmán kellett átküzdeni magunkat.

A gyermelyi pulykamell (a rántott pulykamelleket füstölt sajttal, sonkával töltjük, tejszínes, zöldborsós spagettivel tálaljuk) kétemberes adag. A spagettit a szétesés előtti utolsó pillanatban menthették ki a lábasból, a hús viszont jól van elkészítve.

A Tenkes kapitánya (roston sült csirkemellekre tojáskarikákat, kolbászt teszünk, sajtot sütünk, kevert salátával, röstivel tálaljuk) háromemberes adag. Félő (illetve félek én), hogy a végén egy nyakigláb kamasz is csak turkált volna benne. Minden nagyon finom, de kegyetlenül sok. (Tetszettek volna fél adagot kérni, jutott eszembe a lépcsőházban.)

A túladagolással nem törődve desszertünk is.

Csoklói (somlói galuska, csokoládéfagylalt, csokiöntet, tejszínhab) már megint maga az ötlet! Mármint az elnevezés. Az élvezeti érték, mint a legtöbb teremben, messze a főétel mögött kullog. Az Őszibarack karamellköpenyben (a fahéjas, porcukros őszibarackokat sütőben megsütjük, ízes palacsintán tálaljuk) pedig sebtiben ránthatta magára köpenyét: az olvadt cukor még nem karamell...

A mesés helyen mindössze 4410 forintot kérnek tőlünk: ilyen tobzódó ellentétkavalkádot úgysem kapni jutányosabban...

Lala Manó

Boczkó
http://www.boczkoetterem.hu
Budapest XIX., Irányi Dániel u.